Felsőkereskedelmi iskola, Makó, 1941
A tanulók egy része Hódmezővásárhelyről utazott be, ahol a lelkipásztorokkal való megbeszélés szerint végezték el az ifjak vallási gyakorlataikat és vettek részt a gyülekezeti életben. Az év október 24—26. napokon voltak a Csendes Napok, amikor az ifjúság a lelki életben mélyült el sok vidékről jött és helybeli lelkipásztor vezetésével. Az ifjúság körében működött a Soli Deo Gloria szövetség, amelynek 25-en voltak tagjai. A szövetség az intézet igazgatójának gondos és lelkiismeretes ellenőrzése alatt élte a maga munkás életét. A tagok hetenként bibliakörbe gyülekeztek és együtt beszélték meg az igéket. Áldott munkát végeztek azok, akik az elemi iskolai ifjúság között vasárnapi iskolát vezettek. A szövetség két nagyobb ünnepséget rendezett, amelynek jövedelmét szegénygondozásra és konferenciasegélyre fordította. Szeretetvendégséget és két magyar délutánt rendeztek. A virágvasárnapi konferencián 6 tag vett részt, akik sok élménnyel meggazdagodva tértek vissza. A szünetben is működik a szövetség, különösen a Darányi Kálmán-diákház javára való gyűjtésben buzgólkodnak. Néhányan pedig a szilicei vezetőképző tanfolyamon való részvételre jelentkeztek. Dr. vitéz Bánáthy Péter ref. hittanár. A Soli Deo Gloria Szövetség működése a női tagozaton. A női tagozat mindkét évfolyamának összes ref. vallású növendéke, összesen 19 tanuló, tagja a SDG makói kollégiumának. A kollégiumban élénk és lelkes vallásos élet folyik. A Szövetség minden vasárnap délelőtt tart gyűlést. A növendékek tevékeny részt vesznek a vasárnapi iskola munkájában, és pedig a polgári és elemi iskolában teljesítenek szolgálatot. 1941. szeptemberében a III. évf. növendékei szeretetcsomagokat küldtek a fronton harcoló katonáinknak. Az év folyamán október 31-én rendezett szeretetvendégség, a karácsonyi vásár és a januári műsoros díszgyűlés jövedelmét szegénygondozásra és konferencia alapra fordították. Növendékeink közül 5 III. évfolyamú tanuló vett részt a virágvasárnapi konferencián, ezekből 4 a Szövetség anyagi támogatása révén volt jelen. A Szövetség tagjai legújabban a Darányi-diákház téglajegyeinek elhelyezésénél végeznek eredményes és lelkes munkát. Soós Jánosné Erdős Anna: A magyar nyelv ügye iskolánkban. Tanulóink túlnyomó többségükben színmagyar vidékek fiai, leányai, beszédüket kevésbbé rontja a nagyváros és a nemzetiségekkel együttélés. A többség ö-ző nyelvjárása mellett feltűnő az apátfalviaké is, palócunk is van mutatóban. A tájszólások hangtörvényes jó magyar beszédét az irodalmi nyelv tanítása mellett sem üldözzük, de a tankönyvek, az újságok, a rádió, film és a színház, a hivatalos közlemények nyelve, a társas érintkezés és nem utolsó sorban maga az iskola egyre egységesebbé teszi, sajnos, ugyanakkor egyre szürkébbé koptatja a színes magyar beszédet. A nyelvrontás hatásától azonban a mi tanulóink sem mentesek egészen. Bűnösek ebben a ponyvairodalmon és a nagyvárosok hatásán kívül az előbb felsorolt tényezők is. Másrészt pedig a népnyelvi sajátságok is okoznak nehézségeket a helyesírásban. Küszködnünk kell a felszólító mód jelentő módba átterjedésével is. Tanulóink többségében sikerült fölkeltenünk az érdeklődést a magyar nyelv sorsa iránt. Sokan forgatják közülük a Magyar Nyelvvédő