Makói Népujság, 1946. szeptember (2. évfolyam, 194-217. szám)
1946-09-01 / 194. szám
1946 szeptember 1. A malomkérdéshez Nemrég egy községben tüntetés zajlott le, melyen csodák csodájára, a nép a malmost ébtedés Hogyan lehetséges ez, mikor mást sem hallunk úton-útfélen, minhogy a malmosok nyúzzák a népet! Ha erre a kérdésre válaszolunk, sok minden más kérdésre is fény derül. A jelenlegi őrlési rendelet olyan, hogy az közvetlenül nem jó sem a parasztnak, sem a malmosnak. Nem jó a parasztnak, mert neki le kell adni 100 kg kint a 20 kg dézsmát természetben és 10 forintot a malmosnak őrlési díj címén, amellett sokkal több a mászkálni valója mint eddig, mert máshol adja le a dézsmát és máshol őrlik a lisztjét. A paraszt pedig nem szereti a sok hivatalt és sok papírt. — Miért volt erre a rendeletre szükség? Azért, mert a múltban, mikor a malomban kellett a beszolgáltatási 20 százalékot is leadni, a malmosok — igen csekély kivétellel — hamisan vezették könyveiket, nem írták be az őrlésre behozott tételek felét sem és így könnyen elfeketézhették a beszolgáltatási gabonát. — Most ez a gabona nem az ő kezükön megy keresztül, nem feketézhetik el — és ezért nem jó ez a rendelet nekik. Mit csinálnak tehát a malmosok? Uszítják a gazdákat a rendelet ellen, ráveszik őket arra, hogy feketén őröltessenek. De hangzik a cáfolat, hogyan őrölhet a malom feketén, mikor ellenőrzi őt a malomellenőr, a Terményhivatal, a Forgalmiadóhivatal, a Termelési Bizottság és a Nemzeti Bizottság is? Beszéljünk őszintén erről az ellenőrzésről is. Tudjuk jól, hogy milyen helyzetben voltak a tisztviselők az infláció alatt.. Sajnos nem mindegyik tudott ellenállni a jóságos malomtulajdonosnak. Nem egyet láttunk az ellenőrök közül kicsinynek látszó üres zacskóval bemenni a malomba és jókora tele zsákocskával kijönni onnan. Ilyen esetekben természetesen a könyveket természetesen a legnagyobb rendben találták. Komoly ellenőrzésről sajnos az esetek nagy többségében bizony nem lehetet szó. — Reméljük azonban, hogy a „B“ listázás és a forint bevezetése véget vet ennek a korszaknak is. — A Termelési és Nemzeti Bizottság ellenőrzése is csak papíron maradt meg a legtöbb esetben. — Ez sem csoda, ha meggondoljuk, hogy ezekben a bizottságokban bent ülő parasztok bizony keveset értenek a malmi könyvek vezetéséhez és egyébként is tehetetlenek — ritka kivételtől eltekintve a malmosok ravaszságaival szemben. — Előfordul azután persze az is, hogy maguk a bizottsági tagok sem vetik meg néha a fekete őrlést és így nem is mernek szembeszállni a malmossal. — Mindez együttvéve azt jelenti — mondjuk meg nyíltan — hogy az eddigi malomellenőrzések a legtöbb helyen fabatkát sem értek, így találkozik, akarva-akaratlanul a malmos, a hatósági közeg és a jómódú parasztság érdeke a rendeletek kijátszására. — És a félrevezetett nép mit szól mindehez? Nem látja a bajok okát, népi látja az öszszefüggéseket, csak szidja a rendeletet, melyről annyit tud, hogy neki nem jó. A gyárak dolgozói számára mindenképpen biztosítani kellett a kormánynak a kenyeret. Az ő fejadagjaik számára szolgált korábban a beszolgáltatási 20 százalék, mostpe* *,dig a dézsma. Ha a parasztság kijátssza a rendeletet és nem a gabonakereskedőnek adja le a dézsmát, hanem a malmoshoz viszi, akkor ez azt jelenti majd, hogy a gyári munkásoknak megint nem jut elég és olcsó kenyér, megint kénytelenek lesznek batyuzni és feketén venni lisztet, megint nem tudnak olyan erővel termelni, ahogyan kellene — és még mindig nem fog jutni a parasztnak elég és olcsó csizma, eke, kapa és egyéb iparcikk. A parasztság így önmaga alatt vágja a fát, ha hallgat a malmosok látszatra csábító felhívásának és kijátssza a rendeletet. Mert sokszorosan megfizeti azt, amit megtakarítani vél. Megfizeti a drága csizmával, iparcikkel. És rontja a forintot, újabb infláció csíráit hinti el, mikor a malmost támogatja a feketézésben nem pedig az ipari munkást az olcsó kenyérrel. — Mert kenyeret csak meg kell venni a munkásnak. — És ha nem kap hatósági áron jegyre, akkor azt veszi meg, amit a malmos feketén elad neki. És ezt drágán veszi meg, viszont így ő is többet kell, hogy kapjon a munkájáért, ami azt eredményezi, hogy drága lesz az iparcikk, amit termel. A parasztságnak fel kell ismerni ezeket az összefüggéseket. Az ipari munkásokkal kell összefognia, az őn érdekeiket kell szem előtt tartania, s mert ez a saját maga érdeke is. A malmosok ellenségei a népnek még akkor is, ha az ellopott száz és száz mázsa lisztből néha napján néhány kilókat vissza is adnak nekik jótékonyságból, ha reklámból fehér kenyérrel kínálják is a népet. A malomkérdés megoldása az, ha a malmokat községi tulajdonba vesszük. A parasztságnak fel kell ismerni az összefüggéseket, túl kell látni a közvetlen érdekeken, országos méretekben kell gondolkodnia. Ha pedig így lesz, akkor nyugodtan rájuk bízhatjuk a malmokat. Csak így érhetjük el, hogy ne a nép legyen a malmosokért, hanem a malom szolgálja végre a népet. K. E. MAKÓI NÉPÚJSÁG „Hősi halottai dísztemetést rendezett egy szélhámos halott nélkül... Harangoztatott, cigányzenét, katonai díszszakaszt, papot, kántort rendelt a temetéshez Pumpolási manőver temetési mesével Meglepő és egyben agyafúrt szélhámoságon botránkozik, vagy mulat pár nap óta a város lakosságának egy része, aszerint, hogy ki mennyiben volt részese a „megvágott" szenvedő alanyoknak, vagy a „hősi halott" dísztemetésére odacsődített és felültetett gyászoló közönségnek. Sok elképesztő szélhámosságot termelt már ki az emberi ravaszság és vakmerőség, amely mögött hiúság, hatalomvágy, pénz és vagyonszerzés állott, de eddig arra nem volt példa, hogy valaki a részvét palástját magánnéri követségen. Hazafelé jövet a vonaton sok utas volt s így ők a kocsi lépcsőjére szorultak. Félegyhibát elhagyva unokaöccse valahogy egyensúlyt veszített és a kerekek alá került, amelyek levágták egyik kezét, egyik lábát és oly súlyos belső sérüléseket szenvedett, hogy a kocsi kerekei alatt nyomban meghalt. A holttestet a vonattal beszállították Szegedre és ott a bonctani intézetben helyezték el, hogy a törvény re öltve embereket, hivatalokat, hatóságokat lóvá téve, a kegyelet arcátlan vámszedőjeként szélhámoskodjon végig egy várost. A példátlan szélhámosság pár nappal ezelőtt történt, de a közben megindult rendőri nyomozás érdekében nem foglalkoztunk az üggyel. DISZTEMETÉST A HŐSI HALOTTNAK A múlt hét közepén feketébe öltözött 30 év körüli fiatalember állítot be az egyik főtéri temetkezési intézetbe. Megnyerő fellépéssel érdeklődött a temetkezési vállalkozónál, hogy mibe kerül az elsőrendű dísztemetés egy hősi halott részére. Szakszerű pontossággal sorolta fel a szükséges kellékeket, feltételeket és úri gesztussal válogatott ki, mindazt, ami szép és drága. Közben a részvétkeltés biztos segítségét is igénybe véve nagy bőbeszédűséggel ’ mondta el a „nagy tragédiát". Unokaöccsével, aki nemrég tért haza orosz fogságból, Pesten jártak, hogy annak Kolozsvár környékén maradt, birtokügyét elintézzék a roszéki orvosszakértői boncolást megejtsék. A nagy tragédia elmesélése közben kettős koporsót választott ki, drága selyemszemfedőt, 8—10 koszorúra való selyemszalagot. Hogy a temetés körüli eljárást még hihetőbbé tegye, közben gyászkeretes particédulákat kért s mintegy 15 darabot nyomban ki is állított. Megbeszélte a temetkezési vállalkozóval, hogy a kellékeket a gyászkocsin szállítja be Szegedre, amelyhez lovakat ő ad ki szombori birtokáról. CIGÁNYZENE, KATONAI DÍSZSZAKASZ Közben elmondta azt is, hogy pompás katonai temetésről gondoskodott. Megrendelte a cigányzenekart a temetéshez és eljárt a honvéd kiegészítő parancsnokságnál, hogy díszszakasz vonuljon ki a temetésre. A számla összeállításakor a jelentős összeget egész természetesnek találva, hanyag előkelőséggel jelentette ki, hogy rendben van és holnap délután, amikor a lovakkal jön a kocsiért, kifizeti. Távozóban könnyed természetességgel fordult vissza az ajtóból , csak úgy „apropó" kért 20 forintot, miután pillanatnyilag nincs nála elegendő pénz a virág és csokorrendeléshez. KIVONUL A CIGÁNYZENEKAR ÉS A DÍSZSZAKASZ A temetkezési vállalkozó a jó üzlet reményében másnap elkészítette a hazaszállításhoz és temetéshez szükséges kellékeket s várta a megrendelőjét; közben megtudta, hogy a megrendelő szabályszerűen mindenütt eljárt a hivatalos helyeken. A particédulát kifüggesztette a templom ajtóra és a római katolikus temető kapujára is. Az egyháznál sírhelyet kért a hősi halottak sorában és a sírt meg is ásotta ott a sírásóval. A megrendelő azonban nem jött másnap a jelzett időben, hanem helyette a felesége állított be az üzletbe s elmondta, hogy holnap reggel a postán vesznek ki pénzt s kifizetik a költségeket. A temetést másnap délutánra halasztották, amikor a halott a vasúton megérkezik s onnan szállítják a temetőbe. Eljött másnap is, de sem a megrendelő, sem a felesége nem jelentkezett a temetkezési vállalkozónál. Ellenben délután a 12 tagú cigányzenekar kivonult az állomásra, hogy a vonattal megérkező hősi halottat ha állomásról zeneszóval kísérje a temetőbe. Közben a római katolikus temetőben is folytak az előkészületek. A honvédségtől díszben, fegyverrel kivonult a díszszakasz, megjelent a pap, kántor és szép számban összegyűlt a végtisztességet megadó gyónótó közönség is, amelynek egy része azt sem tudta, ki is a hősi halott. Megjött a vonat is, de halottat nem hozott s a kárvallott cigánybanda elszontyorodva vonult be az állomásról a temetőbe s közölték, hogy „nem jött" a halott. A temetésre összegyűlt funkcionáriusok és a közönség nagy megütközéssel vette tudomásul, hogy nem hozták a hősi halottat, és kisebb-nagyobb várakozás után — kegyeletes érzésében megbántva — csalódva oszlott széjjel. ELTŰNT A PUMPOLÓ SZÉLHÁMOS A halott nélkül maradt temetés közönsége másnap elítélő hangon kommentálta a városban a kínos esetet s többen kezdtek utána járni, hogy hogyan és miként is történhetett meg ez a temetési botrány. Rövidesen kiderült azután, hogy egy körmönfont szélhámos agyafúrt pumpolási trükkjének lettek a felültetettjei. Az egész temetési manőver a vakmerő szélhámos agyában született meg és rendezte végig azért, hogy kisded pumpolásával megvágja mindazokat, akik a temetési mesének bedőlnek. "Kiderült, hogy az egyik főtéri virágkereskedőnél nyolc koszorút és 60 forint értékű csokrot rendelt, de közben pillanatnyi pénzzavarára hivatkozva 12 forintot kért kölcsön , a megrendelt koszorúkat és csokrokat a kereskedő nyakába hagyta. Hogy mennyire nem voltak gátlásai a szélhámosnak a pumpolás terén, bizonyítja az is, hogy a sírt ásó temetőcsőszt is megvágta 8 forint órájáig. Kiderült végül az is, hogy a „feleségnek" mondott asszony sem a felesége a szélhámosnak, hanem csak egy rászedett ismerőse, akinél három hétig élősködött és azt is megpumpolta 80—90 forinttal. Ez az asszony mondta el azt is, hogy a szélhámost nem is iemeri, mindössze 3