Makói Ujság, 1936. január (2. évfolyam, 2-25. szám)

1936-01-03 / 2. szám

4 Kimutatás készül a bankok árva­­résen vett ingatlanairól. A telepítési törvényjavaslat előkészítése folytán szükséges­sé vált annak megállapítása, hogy 1930. január 1 óta a pénz­intézetek által árverésen meg­vett mezőgazdasági jellegű in­gatlanokból ezidőszerint meny­nyi van még a birtokukban s hogy a kérdéses ingatlanok te­kintetében mily nagy az inté­zetek érdekeltsége. A bankok­nak erről 1926. január 4 ig ki­mutatást kell készíteniük. Kö­zölniük kell, hogy mennyi volt az ingatlanok vételára és hogy mekkora az intézetek követe­lése, amelynek kielégítést kell találnia a megvásárolt ingatla­nokból. SPORT Vereséget hozott az újév túra­­csapatainknak. A külföldön eddig szépen, csak győzelemmel szereplő csapataink győ­zelem sorozata újév napján, egy két csapat kivételével, megszakadt. Két csapatunk az Újpest és a Soroksár győzött, a többi vereséget szenvedett. A Ferencváros lillei mérkőzése el­maradt. Isztanbul Újpest—Galata Seraj 4:0 (2:0). Angelly : Soroksár—AC Angelly 7:2 (2:1) Lissabon: Lissabon vél.—Hungária 1:0 (0:0). Madrid: FC Madrid—Szeged FC 4:1. Drezda: FC Dresdener—Bocskai 5:1 Makói asztali­teniszezők Szeged város bajnokságáért. A Sylvánia SE meghívta az MTK ping­pongozóit a január 4—­ én tar­tandó asztali­teniszversenyre, amelyet Szeged város bajnokságáért rendez­nek meg. Az MTK elfogadta a meg­hívást , mindkét csapatát, úgy a hármast, mint a hatos összeállítását benevezte a versenyre. A hármas csapat: Papp—Vermes — Szikora, a hatos: Papp—Vermes—Szikora, Új­helyi—Maros és Somogyi összeállí­tásban veszi fel a küzdelmet. Egyéni versenyben mind a 6 játékos, páros­ban: Somogyi-Újhelyi, Szikora— Maros és Papp—Vermes indulnak. Reméljük, hogy az országos viszony­latban is kiemelkedő játékerőt kép­viselő együttes szép sikerrel fog sze­repelni a versenyen. RÁDIÓ Péntek, január 3. 6.45 Torna. Utána: Hanglemezek. — 10.00 Hírek. — 10.20 Időszerű apróságok. (Felolvasás.) — 10.45 Ifjúsági közlemé­nyek. — 51.10 Nemzetközi vízjelzőszol­­gálat. — 12.00 Déli harangszó. — 12.05 Kiss Géza és cigányzenekara. — 12 30 Hírek. — 1.20 Időjelzés, időjárás, vízál­lásjelentés. — 1.30 Weidinger szalonze­nekara. — 2.40 Hirek, élelmiszerárak, piaci árak, árfolyamhirek. — 4.10 A rádió diák félórája. — 4.45 Időjelzés, időjárásje­­lentés, hirek. — 5.00 Nagyanyánk zon­goravizsgájának műsorából. — 5.30 Ho­gyan táplálkozzunk ? Schell-Dabis József dr. előadása. — 6.00 A Rákospalotai Szabadság Dalkör és a Budai Szabad­ság Dalkör műsora. — 7.00 Francia po­litika kistőkés szemmel. Gál László dr. előadása. — 7.30 Rácz Aladár cimbal­­mozik. — 7.55 Nadányi Zoltán verseiből ad elő Kovách Ernő. — 8.15 Sportköz­lemények. — 8.25 Hanglemezek. — 8.50 A rádió külügyi negyedórája. — 9.20 Hírek. — 9.40 Az Operaház tagjaiból alakult zenekar. — 10.10 Időjárásjelen­ MAKÓI ÚJSÁG tés. — 10.50 Ottlik György dr. francia­­nyelvű­ előadása. — 11.10 Mursi Elek és cigányzenekara. — 12.05 Hírek. Budapest II. 6.00—6.30 Gyorsírótanfo­­lyam. — 6.35—7.25 Bura Géza és cigány­­zenekara. — 8.00—8.30 Tánclemezek. — 8.35-8.55 Hírek. KÖZGAZDASÁS.­ irtorsa­­i tartott Tenged 1936. májusra — 16.66—16.67 Suza 1936 márciusra — 18.48-18.49 Búza májusra — — — 18.61—18.60 Rozs márciusra — — — 18.16 -16.60 Burrapo­tt seriemvénár. A ferencvárosi sertésvésárra ma 6325 sertést hajtottak fel; az előző napi maradvány 310 darab volt. Az irányzat lanyha. Árak : príma uradalmi nehézsertés 94—98, középsertés 84—90, szedett közép 77—84, szedett könnyű sertés 72—76, silánysertés 60—70 fillér volt élősúlyban kilogrammonként. Kiadó ford. A hódmezővásárhelyi határban, a lé­tei és hódmezővásárhelyi műúthoz közel, a Gorzsa-tanyai részen 10 kis­­hold szántóföld (fekete kötött talaj) 10 col mélyen felszántva és előhán­tolva, nemkülönben az igási és rá­­kosi út közötti részben 6 kát. hold príma minőségű szántóföld hagyma alá kiadd Értekezni lehet dr. Török Lajos ügy­védnél, Makón Megyeház utca 6. sz. Felhívás! A Szarvasmarhatenyésztő Egyesület tagjait felhivom, hogy Január hó 3-án délelőtt fál 11 órakor a Gazdasági Egyesület nagytermében tartandó pontos értekezleten jelen­jenek meg. Tóth János 4117 m. kir. jard. tanácsos. Raktáramban állandóan tartok legszebb őszi rózsa, Ev­a, Woltmann, K­rugord és takarmány burgonyát legjobb minőségben, olcsó napt árban. Straucz Salamon Dessewffy-tér 13. 4116 Püspöki rezidencia kietlenében. Nyomatott a Makói Friss Újság nyomda éa lapkiadóvállalat nyomdájában, Makón. Kiadó és laptulajdonos: dr. vitéz Galamb Sándor.—Felelős művezető: Raffai János. gmtageMIl tmrmaémy &‚•»& k­ínyxat jól tartott tMjBHi 77 6® OS —■ 1815—1855 láss 78 kg-G8 — '■** « 18 3’­­»*18.71 Sas# 79 kg-os --v, 1845 18.85 Sas m kz­ cfi frr.,‚t 'Pf 18 70-19 10 Rox# - - - - 1625-16 35 öjárpa — — «, _ — 16 75 1700 is* *sa* m­án *».j- 17 65 17.75 Soros — »•» — - . 12 65 12.70 Tangeri uj — ~ — «*» 14 65—14.80 maiséi t Sj búza - - - -Vrpa — — — £*— •“ —- —1 Tengeri csöves — -­­Uj morzsolt tengeri — K­é­p« Vöröshagyma — — Fokhagyma — — — Dughagyma — — — Pi­tr^zselyem — — Sárgirépa — — — »#»«»­— 18.00-18.30 — 16.20-16.40 16.86 - 80 — 13.40-13 20 — 13.1­0-14.00 13 00 14 00 — 14.00 14.0® — 68.00- 68.1o 30.00 35 00 —- 6.00— Gorj — 5.00- 600 A gályarab menyasszonya. Történeti regény. Ügyesen át tudta vinni a be­szédet arra is, hogy a szerencse­­kívánók közt vannak olyanok is, akik ártalanul vannak el­itélve és tapasztalták a rendőr­főnök szelídségét és jóságát és hogy a többiek, a bűnösök, akik nem csekély részét képe­zik az egész emberiségnek, de nincsenek elítélve, nyilvánosan folytatják jó életüket, a legtöb­ben nagyban űzik bűnös dol­gaikat, a­nélkül, hogy a ható­ság háborgatná őket, mert min­denütt bebizonyul az, hogy a kisebb bűnösök igen ritkán meg­menekülnek, a nagyobbakat pe­dig szabadon hagyják. Marechal Gyula azzal fejezi be a beszédét, hogy a rendőr­főnök ismert buzgóságába és igazságszeretetébe ajánlá a még veszedelmesebb gonosztevőket. Azután a küldöttség tagjai meghajtották magukat a rend­őrfőnök előtt, aki azt felelte nekik, hogy nem óhajtja őket sohasem más körülmények kö­zött látni, mint ilyen alkalmak­kor s azután eltávoztak, moso­lyogva megjegyezvén, hogy az egész cselédség összefutott a terem ajtaja előtt, mert látni akarta őket. Nem is volt még soha ilyen fogadtatás a rendőri palotában. A márkit, midőn visszatért, megkérdik vendégei, hogy nem fogatja e el az ittlevőket vak­merőségükért s nem ítéli-e el egy napi fogságra? A rendőrfőnök mosolyogva jegyzi meg, hogy arra nincs oka, sőt inkább elrendelte, hogy a gratulálók minden akadály nélkül távozhassanak. E pillanatban rendkívül iz­gatottan lépett hozzája Aber­­den lord és kérte, hogy egy pillanatra vonuljon vele félre. A szelence elveszett, mondá halkan. Igazán elveszett a kérdő a fő­nek nevetve. De hát elveszett, ha tudom, hol van? Akkor semmi esetre sem. De remélem, hogy nincs Út? Szomszédomnál van. Éppen most volt a kezemben, a tol­vajok beszéde alatt azonban egy pillanatra megfeledkeztem a figyelemről s ezt a pillanatot arra használta föl szomszédom, hogy eltüntette a szelencét Szomszédja ? kérdő, a rend­őrfőnök. Igenis, márki úr, ön ültette mellém, hogy a fogadást meg­nyerje. D’Amiette vicomtenak nevezi magát, de meg kell val­lanom, hogy saját képemn állá­sát és származását világosan elárulta viselkedésével. Lord úr tehát kiismerte őt teljesen ? Rögtön. Nem csinálja dolgát valami ügyesen, mondhatom. Tehát nem elég ügyesen , mosolygott a márki. Legyen óvatos márki úr, hogy észre ne vegyen itt engemet; úgy látszik, keres a szemeivel. Most már tudom, hol van sze­lence és ön azt mondta, hogy a szelence semmiképen sincs elveszve. Semmiképen. Azonnal ide jöttem önhöz, hogy a dolgot csöndben elin­tézzük. Szomszédja tehát . . . A fogadást tehát nem nyerte meg ön, mivel a tolvajt tetten kaptam. Ez pedig bizonyítéka annak, hogy a párisi zsebmet­szők nem olyan ügyesek, mint a londoniak. Az mindenesetre állana, de mondja csak, ford­ul, hogy is nevezte szomszédját? D’Amici te vicomtenak hívja magát Azt a gascogneit érti, aki önnek balján ült? Igenis, azt értem, márki úr. A márki nevetett. Bocsánatot kérek, de az le­hetetlen. Hogyan volna lehetetlen? Hogy D’Amiette vicomtenál van a szelencéje. De hát miért volna az lehe­tetlen? Biztosítom önt . . . Kérem, lord úr, tessék kissé tartózkodóbb lenni; elég lesz annyit mondanom, hogy a vi­comte unokaöcsém, nővérem fia, Aberden lord nagy szemeket meresztett. Hát csakugyan az volna, aki­nek mondja magát ? kérdé cso­dálkozva. D’Amiette vicomte, aki most fog belépni ő felsége hadsere­gébe, még igen fiatal ember. Aberden lord álmélkodott szörnyen e fölött. Talán tréfa, mondá azután. Alig gondolható más. És mégis gondolható, vála­szolt a rendőrfőnök mosolyogva. Lord úr téves úton jár. De ép­pen ez a párisi tolvajok nagy ügyességének bizonyítéka. Megfoghatatlan! És én szavamat adom rá, hogy D’Amiette vicomte, aki éppen most érkezett Párisba és vidéki nemes ember, sem nem tett tréfát a szelencével, sem nem tud a fogadásról. Ebben a percben Neukirchen gróf lépett a beszélgetők közé. Hirtelen bocsánatot kért a mellette ülő hercegtől s a rendőr­főnökhöz lépett. Halvány és zavart volt. Látom, hogy el vannak me­rülve beszélgetésükbe, mondá. Hallatlan, megmagyarázhatatlan! (Folytatjuk.) 1934. január 3.

Next