Makói Ujság, 1943. március (9. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-02 / 49. szám
1943. március 2. Adományok a hadi kórháznak A m. kir. 264. számú vöröskeresztes kórház gazdaságihivatala február 25-től az alábbi pénz és természetbeni adományokat vette át s ezúton mond értük köszönetet a hazafiaslelkű adakozóknak: Pénzbeli adományok: K. Nagy Antal Szikszay u. 24. 20, Kulcsár János Perczel-u. 5. 5 pengőt. Természetbeni adományok: Dobai Sándorné Szegedi-u. 63. 3 üveg befőtt, 20 drb tojás. Levente Tok.ság parancsnokság 2 pár gyapjú zokni, Szabó István Kiszombor vöröshagyma, 10 drb tojás, Bakos András Tanya 364. 1 zsák fodormenta teafű. Kiss Lajos temetkezési vállalkozó könyveket adományozott. Molnár Terézia Kisújhegy u. 6. sütemény és alma, Ref. polgári iskola II. oszt. növendékei 6 üveg savanyúság, 3 üveg befőtt, 3 üveg paradicsom, 9 kg. burgonya, 9 kg. hagyma, 20 kg. gyökér és répa, 3.40 kg. bab. 75 dkg. szappan, 2.80 kg. liszt, 35 drb tojás, 1 kg. alma, 80 dkg. szalonna, 45 dkg. sütemény, folyóiratok, ezenkívül 1350 drb cigarettát osztottak szét. Horváth Ferenc könyvkereskedő IS drb könyv, 43 drb „Signál", Hegedűs Ferenc bádogos, Lonovics-sugárút 6/b. 5 kg. vöröshagyma, 4 kg. burgonya, 75 dkg zsír, 2 üveg paradicsom, Kiss Istvánné Kálvária-u. 36. 5 kg. sárgarépa, 1 üveg uborka, 15 drb tojás. Rátkay Jánosné Tisztviselőtelep 5. 2 üveg befőtt, Kovács Pálnné 2 üveg befőtt és 2 üveg baracklekvár. Bakos Sándor szobafestő Aradi-u. 19. 20 drb tojás, 1.20 kg. mosószappan. Szabó Ferencné gróf Vay-u. 22. 10 drb tojás, 2 kg. bab, Szemes Sámuel Kossuth-u. 24. 2 kg. szalonna, 2 üveg befőtt, 20 drb tojás, 1.15 kg. mosószappan, Nyitrai József Deák Ferenc-u. 42/b. 1 üveg lekvár, 15 drb tojás, Szabó Mihály Gyöngy-u. 22. 6.5 kg. burgonya, 10 drb tojás, 2 kg. zöldség, 1 kg. fokhagyma, 1.5 kg. vö* -'’newrtt ! röshagyma, özv. Gera Sámuelné Szirbik Miklós-u. 22. 5.20 kg. bab, 13 kg. kalarábé. 5 kg. zöldség, 6 kg. burgonya, Kiss Imre Bárány-u. 56. 1 üveg ugorka, 90 dkg. tarhonya, 2 kg. bab, 17 kg. burgonya, özv. Szalai Sándorné Kossuth-u. 39. szalonna, tojás, bab, szappan, Molnár Józsefné Tanya 599. 30 drb | tojás, 2 drb szappan. Erdei Imre I Szegedi-u. 35. 10 kg. bab, 98 tojás, özv. Török Lajosné Pilsudszki-u. 59. 3 üveg befőtt, 2 üveg paradicsom, Nagy Ferenc baromfikereskedő Justh Gyula-u. 15 kg. mosószappan, 100 kg. burgonya, 1 drb zománcozott nagy üst, Takács Mihályné Jókai u. 11. 1 drb mosószappan. ...no,nekem is van a nyár?... Irta: Nyáry László. Király Kálmán főszámvevő volt. Nagy szó ez, nagy állás, ő az, aki a nagy város pénzügyének aterén tartja állandóan az útját. De hogy tartotta! Hire volt annak. Harminc évre visszamenőleg bármely pillanatban ki tudta mutatni, hogy a város például hány mázsa fűzfavesszőt vett és abból hány utcaseprőt kötöttek. Hivatali szobájának fala tele volt mindenféle kimutatásokkal, színes ábrákkal. Sokszor dolgozott ilyen kimutatáson, anélkül, hogy valaki erre kérte volna. Íróasztalának egyik jól elzárt fiókjában többek közt egy kis dobozt őrzött ezzel a felirattal: Semmire sem használható apró spárgadarabok.Ez volt Virág Kálmán főszámvevő úr. A főszámvevő úr családi életét is rendszerbe óhajtotta szedni, skatulyázta, lajstromozta a családi kör változatosságait s mondják, hogy még a húslevesről is statisztikát vezetett. Ja, a vitamin miatt fontos volt ez is. Ebbe a családi körbe csöppent be a diák Egylet jóvoltából Zimányi Dániel dr., az aranyos, derült lelkű, csupa szív fiatal ember, a tanár. Nevelőnek jött a főszámvevő kisfiához, Péterkéhez. A bemutatkozásnál a főszámvevő úr hivatalos arcot öltött. Igen, nem is volt neki más. Beszélt, szigorú paragrafusokban, mintha valami törvénykönyvből olvasta volna ki. Méltóságosan megtámaszkodott karosszékében íróasztala előtt. Az asztalon három szál új ceruza, gyönyörűen megfaragva hegyezővel, uj ,toll, minden papiroson téka. A tintatartóján egyetlen csöpp se volt leejtve. Itt tartotta a fogadást. Beszélt, beszélt, azt hogy ,,én'’ elmondta vagy kétszázszor. — Én, tanár úr, ezt kívánom ... én azt tapasztalom, ... az én elvem, ... — saját maga dicsőítése volt ez már. És amikor azt mondta: az én fiam, még jobban zuhant ajkáról az én. Az én fiam, tanár úr, ismerni fogja kötelességét az életben. Én úgy neveltem őt, hogy soha el ne zárkózhassék az élet komoly fölfogása elől és én joggal remélem, hogy kötelességeinek az én fiam mindenkor embere lesz. Én, tanár úr, harmincöt éve szolgálom a várost, két hónap és négy nap mulva lesz harminchat éve. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a harmincöt év alatt én mindenkor megtettem a kötelességemet s elvárom, hogy az én szolgálatomban lévők is ugyanúgy megtegyék. Biztosíthatom, hogy én soha nem tettem zsebre a város egyetlen fillérjét, sem viszontszolgálat nélkül, tehát remélem, hogy az én példámon jár el ön is. Énarra kérem, tanár úr, nevelje az én fiamat a kötelességtudás szellemében. A gyerek ismerje, szokja meg a kötelességet önmagával szemben, így tudni fogja kötelességét a társadalommal szemben. Péterke csak tizenkét éves volt. Sápadt, hidegszemű, törékeny fiú. Inkább lányos volt az arca, mint fiús. A kezét mintha porcelánból mintázták volna meg. .... azt tartom, — beszélt még mindig az apa, — a boldogulás a hűen és pontosan teljesített kötelesség tudatában rejlik. Odaszólt a fiának: — Kimehetsz, fiam. —Amikor Péterke meghajtva magát eltávozott folytatta: — Én, azt óhajtom tanár úr, hogy Ön teljes mértékben számot adjon magának a föladatról, amelyre házamba lépve, vállalkozik. Miheztartás miatt tudnia kell a következőket: Tizennégy éve határoztam el, hogy családot alapítok, mert az kötelessége minden honpolgárnak. Én jó családból való nőt vettem el feleségül, akiről feltételeztem, hogy szeretettel fog viseltetni irántam s akinek én közmegbecsülést és jólétet biztosítottam. A nő, akit vagyontalan létére házastársul választottam, feleségemmé tettem, nem felelt meg a várakozásnak. Csalódtam benne, mert rendetlen, szófogadatlan, szeszélyes nő volt. A részleteket mellőzöm. Fontos, hogy én erre elváltam tőle. Akkor a gyerek csak öt éves volt. Azóta nem hallotta az „anya" szót már nem is emlékszik rá. Sikerült nekem következetes gondos és szabályszerű nevelés révén az anyja emlékét belőle teljesen kiirtanom. Csak hosszú próbaidő elteltével választottam szét a gyereket az anyjától. Nem ment simán. Az anya a botránytól sem riadt vissza. Atörvény a fiamat nekem ítélte, így az anyja teljesen lényegtelen az ő életében. Embert, társadalmi tényezőt én neveltem belőle. Ez az én elvem . . . Hogy a mondókának mikor lesz vége, azt Zimányi, a tanár, nem tudta, csak annyit érzett, hogy itt ugyan nem fog soká maradni. És végül is unta a sok beszédet. Azzal a gondolattal foglalkozott, hogy ő már most elmenekül innen, íe valahogyan nem mert. Megdermesztette őt a kötelességérzés. Csak csodálkozott, hogy milyen témával volt a házban minden kimérve. Szinte vágyott már egy kis ajtó,nyikorgásra, vagy rövidzárlatra, vagy arra, hogy valamelyik óra késtem már pár percet. De nem késett, nem nyikorgott pontosan márt ott minden. A kisfiú is kínos pontceággal teljesítette kötelességét. Élénkebb vonzódást tanúsított semmi iránt. Ha kérdezte a tanár, felelt. Ő sohasem kérdezett semmit Zimányi nem látott még a lelkéből egy porcikát sem, pedig felmtott ut árma. Közös szobájuk volt, de a fiú álmában sem árult el semmit. Néha úgy érezte Zimányi, hogy most a fiú nem alszik, meg kellene néznie. Ilyenkor meggyújtotta a villanyt. De nem, a kékes-fehér porcelán arcon kívül más nem látott. A szeme be volt hunyva. Sokszor összerázkódott a tanár úr, szinte már félt ebben a környezetben. El is határozta nem egyszer, hogy elmenekül innen. .. ! MAKÓI ÚJSÁG Magyar hősök A bajtársi ragaszkodás gyönyörű példáját nyújtotta a Don-menti harcokban Molnár Sándor tizedes, egyik gépkocsizó lövész-zászlóalj tisztese. 1943 szeptember 13-án heves és váltakozó sikerű küzdelmek folytak csapataink és az ellenség között. Ezekben a harcokban egyik harcjárőrünk válságos helyzetbe került s annak néhány tagja csak véres közelharccal tudta kivágni magát, sebesültjei azonban az ellenség vonalai mögött maradtak. Molnár Sándor tizedes ekkor önként vállalkozott sebesült bajtársai behozatalára. Járőrével belopózott az ellenséges állások közé s onnét élete kockáztatásával visszahozta a harcjárőr ottmaradt súlyos sebesültjét és halottját. Mialatt Molnár emberei bajtársaik hátraszállításán fáradoztak, Molnár tizedes még külön vállalkozást hajtott végre. Egyik honvéddel megközelítette az ellenség előretolt golyószórós fészkét, azon kézigránátjaival rajtaütött s miutántöbb halott és sebesült veszteséget okozott az ellenségnek, az élvemaradt négy szovjet katonát foglyul, ejtette. Vállalkozását teljes sikerrel hajtotta végre.__________________________ hirdetések felvétele délután 5 óráig! RÁDIÓ KEDD MÁRCIUS 2. BUDAPEST 15.40 Üzen az otthon. 6.40 Ébresztő. Torna. 7.00 Hírek. Közlemények. Reggeli zene. 10.00 Hírek. 10.15 Szórakoztató zene. 11.10 Nemzetközi vízjelzőszolgálat. 11.15 Bókás Kovács Antal hegedül. .11.40 Divattudósítás 12.00 Harangszó. Fohász. Himnusz. 12.10 Ilniczky László szalonzenekara. 12.40 Hírek. 1.20 Időjelzés, vízállásjelentés. 1.30 Honvédetek üzennek. 2.00 Veress Károly és fia cigányzenekara. 2.30 Hírek. 2.45 Műsorismertetés. 3.00 Árfolyamsürek, piaci árak, élelmiszerárak. 3.15 Rendőrzenekar. 3.50 Gyermekdélután. 4.20 Hírek német, román, szlovák és ruszin nyelven. 4.45 Időjelzés, hírek. 5.00 A Budapesti Protestáns énekkar. 5.25 Ahol gyermek voltam. 5.45 Rádiózenekar. 6.35 Milyen tennivalók hárulnak ránk otthonunkban légvédelmi készültség idején? 6.50 Hírek 7.05 Ditróy Csiky József zongorázik. 7.30 A szamár b-r. 8.30 Tánczene. 9.00 Sugár Károly. 9.20 Tárogatónégyes. 9.40 Hírek. 10.10 Horváth Dudás József cigányzenekara. 11.00 Szórakoztató zene. 11.45 Hírek. BUDAPEST II. 7X5 A földmivelésügyi minisztérium mezőgazdasági félórája. 7.30 Rádiózenekar. 8.30 Könyvtárjáték. Árdrágítót leplezett le a makói rendőrség pénteken s árdrágító felett ítélkezett pénteken délelőtt a makói járásbíróság uzsora ügyesbírája. A pénteki heti piacon a rendőrség árellenőrei arra lettek figyelmesek, hogy egy asszony körül nagyon tolongnak a vevők. Közelebb menve látták, hogy az árust krumpliért lepték meg a vevők s hamarosan kiderült az is, hogy az asszony 70 fillérért méri a burgonya kilogrammját. Nyomban igazoltatták , kiderült, hogy Kenéz Józsefné Tisza utcai lakos az illető, aki a nyári rózsaburgonyáért, 70 fillért fizetett a maximális 24 fillér helyett kilónként. Ezen az áron már 20 kilogrammot mért ekkorára széjjel, amellyel a vevők, a rendőrök láttán igyekeztek elszelelni s el is tűntek. A rendőri kihallgatás ,után Kenézné ellen árdrágítás címén lítóvádi eljárás indult. Földeáki gazdálkodót vont árdrágítás címén felelősségre tegnapp délelőtt dr Kapronczay Emil uzsora egyesbíró, Bárdi János 68 éves Tanya 322. szám alatti gazdálkodó a vádirat szerint a múlt év decemberében 19 mázsa akácfát adott el mázsánként 10 pengőért a megengedett 3.20— 3.60 pengő maximális ár helyett. A mai tárgyaláson Bárdi őszintén beismerte a cselekmény elkövetését s ezt, valamint büntetlen előéletét, idős korát a bíróság enyhítő körülménynek vette, súlyosbítónak azonban azt, hogy tehetősebb gazda léttéreéppen az ínséges téli hónapban követte el a súlyos árdrágítást. Árdrágítás visszaélésének vétségében mondotta ki bűnösnek a bíróság s ezért 50 napi fogházra változtatható 500 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. Tiz pengőért adta az akacfa mázsáját, 500 pengőre ítéltél. Burgonyadrágítót csíptek el az árellenfirek.