Makói Ujság, 1943. június (9. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-19 / 137. szám

2 időben a reménységet Horthy Miklósnak hívták Magyarországon,. El is jött a magyar hajnali és a keresztény feltámadás. A magyar nemzeti hadsereg elvégezte feladatát és Fővezére 'tetemre hívta a Duna partján 'a megtévelyedettt,fővárost. A magyar nemzet történetében 1920 március 1-én fordult elő harmadszor az a nagyjelentőségűesemény, hogy a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlására Magyarország élére kormányzót választottak. És mikor szétáradt a híre annak, hogy Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választották, tehát az elárvult magyar állam épületének csúcsa lett. hozsánnát kiáltott az egész nemzet, mert átérezte, hogy e naptól fogva véget ért az átkozott forradalomnak bizonytalansága, nemesz többé széthulló kéve a mi szerencsétlen és drága nemzetünk, hanem megkezdődik a szerves újjáépítésnek, a jogrend megóvásának céltudatos, biztoskezű munkája. Azóta a nemzet szíve megnyílt és magában foglalta a Kormányzó Tár főméltóságát. Költők és szónokok vetélkedtek és vetélkednek abban, hogy minél teljesebb kifejezést adjanak a nemzet közérzületének. A történelemnek azonban nincs szüksége hangzatos szólamokra, bármily szépek legyenek is azok. A történelem a maga száraz igazmondásával fel fogja jegyezni Kormányzó Urunkról, hogy amikor hazánk nagy szenvedésétől és szégyenétől mintegy elelért mindenki és megnémult minden erő. ő volt az, aki erős lélekkel és világos látással megfigyelte a haza szerencsétlenségét, kereste és fel is találtaa gyógyításra alkalmas szert és szi sem habozva, mindjárt gyors cselekvésre szánta el magát, visszaállította a nemzet életébe a porig alázott tekintélyt, a széjjeltépett fegyelmet és ezzel életbe keltette azt az erőt, amelynek megfogyatkozása a nemzetnek rabigát hozott. Ezért bámuljuk, ezért csodáljuk, ezért ünnepeljük ma Magyarország Kormányzóját 75. születése napján. Kedves Magyar Testvéreim! Aki őt csak egyszer is látta történelmi pillanatokban, nem felejti el soha. Engedjék meg, hogy megpróbáljam elmondani életemegyik legszebb élményét . . . Kassa, 1933 november 11. . . . Hűvös őszi reggel . . Mégis mindenki az utcán van és ami virág csak nyílhat a magyar ég alatt, ott van az úton széthintve. Hosszú rabság után az Atya találkozik gyermekével . . . Jön Magyarország Kormányzója! ... Ezren és százezren szorongunk az út két oldalán, hogy láthassuk. Mellettem egy idős ember áll szótlanul, de arcán az agg Simeon vonásait látom, mintha, csak mondaná: „Csakhogy megérhettem ezt a napot, most bocsásd el Uram a te szolgádat**. Balfelől ,egy édesanya az 5 éves kis gyermekével. Óvja a széltől is, a szemerkélő esőtől se,be akarja gombolni gyermeke kabátját, de a kis legény nem engedi, mert akkor nem látszik az ős magyaros nyakkendője . . . Egyszercsak kürt harsan! . . . Megérkezett, jön, közeledik fehér lován Magyarország kormányzója, délcegen, diadalmasan! Mámoros, egetverő éljenzés kiséri mindenütt az útján és mikor már egészen közel van ,— jaj, hogy is mondjam el? — mikor már csak néhány lépés választ el bennünket Tőle és szeretnénk odalépni, hogy megveregessük a lova nyakát, megragadjuk szabadító kezét és csak annyit mondjunk: köszönöm, . . . egyszercsak a lelkünk ablaka elhomályosodik, szemünk könnybelábad és nemlátunk semmit. Restelltem. Férfi ritkán sír. Le akarom törülni az árulkodó könnyeket. Körülnézek. Látom, mindenki sír. Most már nem restellem, csak csendben gondolkoztam. Milyen nagy dolog, milyen szép feladat magyarnak lenni és milyen biztonságos tudni, hogy nekünk ilyen Vezérünk van! Közben meginoghatott, tűz és lángtengerré változhatott újra az egész világ, az ő neve érték és erő maradt és vezetése mellett a nemzet már átléphette a megvalósuló álmok és csodák küszöbét. A nemzet nem csalódott Horthy Miklósban és a magyar téliek teljes bizalmával ajándékozta meg, hiszen Ő volt az első, aki csapást tört abba az irányba, amerre most az új Európa útjai futnak. Tudjuk, hogy közben az ő délceg katonaváros felett is eljárt az idő, és ha ő nem is mutatta, a nemzet aggódva érezte mindig, hogy ez a viharos emberöltő, a második világ és annak apokaliptikus veszélyei az ő legendás erőit sem hagyhatták érintetlenül. Azért, mikor az ország elé állt, hogy gondjainak, vagy dolgainak legalább részleges megkönnyítésére és viselésére helyettest kérjen maga mellé, egy bölcs nemzet, mint amilyen a magyar, melyi sorskérdéseknél nem a pillanat hevületében, hanem a nemzeti Géniusz örök lelkiismeretével szokott dönteni, már döntött is és ezt a legméltóbb személyt fiában, Horthy Istvánban találta meg. A hős apa vére a fiút odavitte, ahol legnagyobb a veszély és legtöbbet használhat hazájának. És visszajött a hős dalia koporsóban . . . holtan. Ésez a koporsó elszakított egy fiút az apától, de ez a koporsó — ha lehet mondani — még jobban összekapcsolta a nemzetet uralkodójával. Kormányzó Urunk meghozta a legnagyobb áldozatot, hogy elénk állhasson, mint akit a Mindenható mutatónak, oszlopnak hívott, emelt karnak akar évi előrenyújtott ujjnak és harsonának, amelytől vér és vérő kinyúlnak! Igen, előttünk áll, de nem azért, hogy ünnepeljük, hiszen elhárított magtól minden ünneplést, hanem azért, hogy meghallgassuk az üzenetét és ennek az üzenetnek lángjaiból új erőt meríthessünk a további küzdelmekre. Vájjon mit üzenne Kormányzó Urunk ma a magyar népnek? Bizonyára ugyanazt, amit 1919 augusztus 20-án kibocsátott kiáltványban írta: „Magyar földmívesek! Ti vagytok az ország ereje, mert Ti legközelebb álltok a magyar földhöz, amelyből minden erőnk fakad. Ti Veszthettek a legtöbbet és Ti menthettek meg mindent!” És várjon mit üzenne a középosztálynak? Bizonyára ugyanazt, amit 24 évvel ezelőtt azokban a vészterhes napokban mondott: „A magyar középosztálytól elvárom a legjobb példát! Vezetője a népnek csak az lehet, aki, vezeti az áldozatkészségben!“ Testvéreim, nekünk mindnyájunknak példát kell adnunk a nélkülözés elviselésében és ha méltók akarunk lenni Kormányzó Urunkhoz, követnünk kell őt a hazánk iránti hűségben és áldozatban. Ma még olyanformán tűnünk föl, mint a valaha terebélyes ember, akit betegség tört le, de még mindig a régi ruhában jár, nem szűkítteti, várja, hogy majd mégegyszer betölti. Ma is még sokan hordozzák kába reménnyel előző jólétük kereteit, melyekcsak úgy llötyögnek rajtuk. A napóleoni háborúk idejében Németországban esztendőkön keresztül ritka ember feküdt le esténként jóllakottan és mégis ezekből nőtt ki a német szabadságharcok hős nemzedéke, mert a lemondás, az áldozat nem okvetlenül erőmegfogyatkozás, csak megfelelő lelket kell belevinni. Mélyen tisztjért díszközgyűlés, kedves magyar testvéreim! Az államfő 75. születésnapján nemcsak embert, hanem eszmét és eszme-r nyéket is ünnepelünk. Az államfői a magyar történelmi és alkotmányos gondolkodás szerint a nemzet megszentelt hagyományainak, jogainak, igazságainak, reményeinek és vágyainak hirdetője és kifejezője. Az uralkodó vér a nemzet véréből, hús a nemzet húsából. Joga a nemzet joga. Méltósága a nemzet méltósága. Soma a nemzet sorsa. Tragédiája, amint azt a magyar történelem igzolja, mindig a nemzetnek is tragédiája.. Ezért hajolt meg a magyar mindig, nem szolgai meghunyászkodással, hanem az önérzetes magyar ember nemesveretű tiszteletével — még ha még olyan nyakas Petur bán volt is — uralodója előtt, mert nagyon jól ■ tudta, hogy amikor urát tiszteli, akkor önmagát tisztán, amikor uralkodójához hű, akkor önmagával és nemzetével szemben hű. Viszont, aki megfeledkezik az uralkodó iránti tiszteletről, az mindig önmagát alázza és gyalázza meg és igazolja azt, hogy nincsen semmi lelki és érzésbeli közössége az ezeréves magyar élettel és nem kering benne az ezeréves magyar életnek vélte. Az uralkodó az ország legfelsőbb tekintélyének megtestesítője. A tekintély nemcsak dísz, amint a dómok összefutó ívei és gyönyörűen kiképzett oszlopai sem díszek csupán, hanem egybefogó, egybekötő és tartó erők. Ami a hidaknál a pillér, a viharokkal viaskodó tölgynél a mélységbe nyúló gyökérzet, ugyanaz egy ország életében a tekintély. Ezzel a tekintéllyel szemben hódolattal, tisztelettel és engedelmességgel tartozunk. Tisztelni kell a tekintélyt, amelyre ma, a tekintélytisztelet . meglazulásának idején rendkívül szükség van és aláhajlítani akaratunkat egy felsőbb, vezérlő akarat alá, magasabb érdekből, a a nemzet egységének, biztonságának és kiegyensúlyozott életének érdekében nem Szégyen és nem lealázó. Mi lenne a csillagból, ha eltépnéaz irányító és összefogó erőhöz fűző láncokat? Szétszakadna és óriási tűzrózsákban hullana a sötét világűrbe. Mi lenne egy nemzet életéből,ha az engedelmesség kötőanyaga kihullanna? felfordulás, forradalom és szörnyű pusztulás. Magyar testvéreim! így tekin- tünk ma és mindenkor a budai vár magasságába és ilyen lelket és érzületet ajánlunk fel születésnapi ajándékul nemzetünket dicsően kormányzó Urunknak. Feléje szállnak a meggyötört, Sokszor félrevettetett, sokat és nagyot csalódott, keserűségben és bánatban mélyen megmentett, hűséges magyar szívek és lelkek. Ő a mi legbiztosabb éslegszilárdabb reménységünk, ő jelenti nekünk nemzetünk talpraállását, könnytől ázott álmaink és remegő reményeink valóraválását. Ezért zeng ki lelkünkből ma az ég felé törő imádság: Áldd meg Isten Urunkat. Adj neki megértő és hűséges népet, gyújtsd fel lelkében tartsd szüntelenül ébren népe áldozatos szeretetének tüzét, hogy istenfélő, jó és igazságos uralkodónk maradjon és amint velünk járja a keserű magyar sors kálváriáját, úgy vezessen majd minket a felemelkedés, a boldogulás, a jobb, a keresztényibb és a magyarabb élet útjain is! A beszéd után hoszasan zúg az éljen és a taps. Ennek elüttével dr. Bécsy Bertalan köszöni meg a szép beszédet ihletett és meghatott szép szavakkal, s miajd indítványt tesz, hogy az ünnepi beszédet szóról-szóra örökítsék meg a díszközgyűlés jegyzőkönyvében, majd pedig hódoló feliratot indítványoz '14 Kormányzó Úrhoz. Az indítványokat egyhangú lelkesedés fogadja. Dr. Szilágyi István főjegyző a jegyzőkönyv vázlatát ismerteti. Következik a hitelesítés. A szívet,elmét gazdagító, szép ünnepség a Szárnyaskerék Dalkör Szózat-énekével ért véget. Az ünneplő közönség ekkor kivonultaz Országzászlóhoz, hol megtekintette a csendőr díszszázad pompás, kemény díszmenetét, majd a leventék katonás elvonulását a leventezenekar pattogó, jó zenéjén ie. Megyeszerte díszközgyűlések keretében ünnepelték Kormányzó Urunkat a községekben is, így tegnap Almáskamarás község képviselőtestülete tartott díszközgyűlést s ezen Tass Gyula községijegyző méltatta a Kormányzó Ur 75. születése napjának jelentőségét s javaslatot terjesztett elő hódoló felírat küldésére, amit a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadott. Ma délelőtt 10 órakor Ószentiván községben volt díszközgyűlés, melyet istentisztelet előzött meg. Az ünnepi szónok dr. Vörös Jenő községi főjegyző volt. Eleken ünnepi istentisztelet volt. Korzó Mozi Június hó 19-én és 20-án, szombaton fél 6 és fél 8 és vasárnap 2, 4, 6 és 8 órakor a legnagyobb sikerű német film, mely a velencei Bijennaben a Volpi serleget nyerte. EGY SZÍV REGÉNYE (AMELIE) Három nemzedék szívbemarkoló története a legszenzációsabb szereposztásban. Rendezte: Baky József. Főszerepeléi: Luise Ulrich, Werner Krauss, Karl Ludwig Diehl továbbá: Kate Haack Albert Hehn, Axel v. Ambesser HÍRADÓ Pénztár pénteken és szombaton délután fél 4, vasárnap délelőtt 10 órától árusítja a jegyeket. MAKÓI ÚJSÁG 1943. június 19. " PARK MOZI Június 19-től 22-ig szombaton, vasárnap, hétfőn s utoljára kedden magyar vígjáték Egy szoknya, egy nadrág Főszereplői: Latabár Kálmán, Csikós Rózsi, Turay Ida, Mihályi Ernő, Csortos Gyula, Máty Gerő, Dorita Bonéva. Bevezetésül HÍRADÓK Előadások hétköznap fél 6 és fél 8, vasárnap 2, 4, 6 és 8 órakor. Pénztárnyitás pénteken és vasárnap délelőtt 10, a többi napokon d. u. 4 órakor.