Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1897
A latin és görög szertartásu katholikus vallás közötti viszony. Bár hazánk területén a latin szertartásu katholikus hivőkön kívül nagy számmal fordulnak elő görög szertartásu katholikus vallásúak is, mindazonáltal azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a köznép soraiban, hanem még az intelligentia tagjai között is számosan találtatnak, kik nincsenek tisztában a két szertartású katholikus vallásnak egymásközti viszonyával. Sőt sok esetben tapasztaljuk, hogy maguk a napilapok, a tudományosságnak, minden fontosabb és nevezetesebb dolgokban való jártasságnak és tájékozottságnak eme hivatott szóvivői is gyakran elárulják e két szertartású vallásnak kölcsönös relátiójára vonatkozó tájékozatlanságukat. Akárhányszor olvassuk ugyanis, hogy valamely gör. kath. hívőt vagy lelkészt tévesen görög keletinek neveznek és viszont, így, hogy csak egy példát hozzak fel a közelmltból, egyik tekintélyesebb napilapunk, a »Budapesti Hírlap« 1897-ik évi nov. 14-iki számában »A görög nem egyesültek és a katholikus autonómia« czimű közleményében a munkácsi, eperjesi, lugosi, nagyváradi, szamosujvári és gyulafehérvári püspökségeket úgy tünteti fel, mint görög keletieket, holott ezek nem schismatikus, hanem görög katholikus egyházmegyék. Jelen közleményemben tehát czélul tűzöm ki — amenynyiben egy programm szűk kerete megengedi — kifejteni ama viszonyt, mely a görög és latin szertartásu katholikus vallás között fönnáll, kiemelve ama lényeges pontokat, melyekben e két szertartásu vallás megegyezik s melyek egyszersmind azoknak egységét bizonyítják s feltüntetve ama szembetűnő különbségeket, melyek közöttük észlelhetők.*