Református gimnázium, Máramarossziget, 1883
I IGAZGATÓI JELENTÉS A MÁRAMAROS-SZIGETI HELV. HITV. LYCEUM ÁLLÁSÁRÓL 1883/4-ben. Előterjesztette az 1884. évi junius 26-án tartott zárünnepélyen sziláoyi ist’v.Á.isz. igazgató. I. Hivatalos kötelességének tesz eleget e lyceumi igazgatóság, mikor minden iskolai év végeztével megjelen a t. közönség előtt tanártársaival együtt, hogy számot adjon az elmúlt egy év eseményeiről s felmutassa, vajon haladtunk-e vagy estünk, buzgók voltunk-e avvagy csüggedeztünk a fáradalmak napjaiban a felvállalt terhek súlya alatt, s általában megfelelt-e vezetésünk mellett ez intézet annak a nemes, szép s nagy feladatnak, haladott-e ahhoz a czélhoz közelebb, a melyet alapítói ennek századok előtt elébe kitűztek E kötelesség azonban „édes teher“ ez igazgatóság előtt, mert mióta ez ünnepély közöttünk megállapittatott, e 25 év leforgása alatt, azzal a megnyugtató tudattal szólhatott e helyről a t. hallgatósághoz, hogy mindig volt valami lélekemelő, volt valami szép a napok eseményei között, ami azzal a vigasztalással töltötte el keblét, hogy gyarapodunk, s ez a tudat mindig kiengesztel azoknak a szomorú napoknak emlékezetével, amelyekben „láttunk sok bajt és gonoszt‘ Az Úr minékünk őriző pásztorunk! Ez volt a mi jelmondatunk mindig; ez ragyogott előttünk, mint nagy Konstantinnak, a legenda szerint, az égen lebegő kereszt „En tutó niká“-ja. Ez a hit tartott fenn, ez nem hagyott csüggedni, anynyival inkább elesni, s nem is fog elhagyni mindaddig, míg Istent ismerjük vezérünknek.