Március Tizenötödike, 1949 (3. évfolyam, 1-41. szám)
1949-01-01 / 1. szám
I Stefiimet« kapitány «MTfel MrinwHtrera*» »évét csütörtök« avatták fel, Sufcaéte Árpád tőrt» tWk és Farkas Miscálj haovédettms adasdirideo- WWu. A hatalmas emlékme ans a hely«» áll Vecaés határában, ahol Stolamh kapitány IIII. december 21-én elesett. Érdemes dolgozni luk a mesedélutánról, melyet az Ybl-ifimnázium rendezett az árvaházi gyermekeknek. Decemberi este volt. A várost elnyelte a köd szürke, gomolygó tengere. Az autók reflektoraik tompán csillogó fényét belefúrva a szürke ködbe, lassan tapogatóztak előre. Nem sokan jártak az utcán. Szótlanul ballagtunk egymás mellett, pedig annyi mondanivalónk lett volna! Szórakozottan kerülgettük a síkosabb helyeket, mert a szítáló köd cseppjei ráfagytak a kövezetre s valóságos korcsolyapán,ává változtatták az utcát. Végül ki nem bírta tovább a hallgatást. — Miért nem kérdezel hát? — tört ki. Mit kérdezzek? — tettem , mintha csodálkoznék. — Mit, mit! Nagyon jól tudod! A véleményemet! Hisz azt megmondtad a rl Csakugyan. A múltkoriban amikor megtudta, hogy programunkban felvettük a klubnapokat, mesedélutánok rendezését, s gúnyosan legyintett kezével: — Marhaság! Ilyesmivé, töltitek az időt! Inkább elmegyek moziba! Tudni kell, hogy Sanyi Ka a demokrácia múltjáról, eredetéjéről hallott, csak flegmán mo- Legalább is máig. De ma valami történt vele! re most izgatottan mega fejét és furcsa grimaszt vágott. — A múltkor! — egy darabig maga elé nézett, majd felkapta a és folytatta. — Az más volt! akár hiszed, akár nem, azóta Hoztam! A múltkor azt mondtam erre a mesedélutánra, I marhaság! De ma ott volt és láttam azokat az örömtől piros arcokat, ragyogó gyermekszemeket! Te, még most is hallom azt a jóízű nevetést a bíró szolgalegényének eseténél! És az a szovjet népi tánc egészen komoly volt! — Ezt te mondtad! — Igen én! És még mást is mondok! — hirtelen megállt , megragadta a karomat, de úgy, hogy majd mind a ketten elástunk. — Engedjétek meg, hogy, részt vegyek a munkátokban! Mert úgy látom érdemes dolgozni! — Te Sándor, ezt komolyan mondod! — A legkomolyabban! Látom, hogy sok mindenben rosszul gondolkoztam. Helytelenül ítéltem meg a munkátokat. Azt hittem, hogy csak nagyképűségből dolgoztok. De láttam, mekkora örömet szereztetek ezeknek a szegény árva srácoknak. Hátha egész álláspontomban is tévedtem. Te én dolgozni akarok! — Kezet rá! 4 . Megmarkolta a kezemet. A kézfogás volt a záloga annak, hogy Sándort körünkbe fogadtuk. Szótlanul mentünk tovább. Hideg volt a szitáló ködben, de szinte melegünk lett A sarkon egy csomó vblistával találkoztunk. Azok meg a leánygimnázium klubnapján szerepeltek. — Na, fiúk! Nem panaszkodhatunk! Ez mozgalmas nap volt! — jegyezte meg az egyik közülük. Csakugyan az volt Népdal és népzene“ címen. Délután klubnapon remekeltünk a leánygimnáziumban, mesedélutánt tartottunk az árvaházban. Nem! Tényleg nem panaszkodhatunk! Nem érünk rá unatkozni. De így van ez rendjén! így tudjuk meggyőzni a Sándorokat felfogásuk helytelenségéről. Bábay Béla 2 TALÁN MÉG BARÁTH ISTVÁN IS _________________MEGÉRTETTE... CSENGETTEK Mindennapi kérdések óráira következik A VI/b népe meg se hallja a csöngetést, továbbtűrik a tízperchem megkezdett vűllját. — Szűcs Bandi volt már felülvizsgálaton. Meg is felelt a követelményeknek. Mondhatna róla egyet-mást. Baráth István hangja élesen csattan fel: — Tud is meg nem is. Benn maradt hát, ment protekciója volt! — Akármit mondtak, ez nem mindennapi kérdések órára való téma. Az MDP tagreviiaiója pártügy és nem tartozik ránk! Kovács Pista határozottan és nyugodtan válaszol: A FELÜLVIZSGÁLAT A MAGYAR NÉP ÜGYE mindnyájunk ügye, és azt hiszem érdemes volna beszélgetni róla. Baráth nem tágít: — Én azt hiszem, rajtad kívül senkit sem érdekel ez az ügy. Te is csak azért avatkozol bele, hogy adhasd a „nagyfiút“, a politikust Nem baj, mi addig majd olvasunk az óra alatt — és itt lendületesen hátra mutatott a nadrágzsebére, amelyből kikandikált „Kockás Pierre bosszúja“ című halhatatlan remekmű szamárfüléé címlapja. —Mi nemcsak politizálunk — tette még hozzá magyarázólag — és lóhát keresztbevetette a tanári asztal tetején. — AKÁR POLITIZÁLTOK AKÁR NEM csöngetés után a diákoknak a padban a helyük és nem a tanári asztal tetején! — csattan fel az ajtóban Méhes tanár úr jól ismert hangja. Egy perc sem telik bele és a fiúk teljes csendben ölnek a padokban, csak Baráth István, morog még ki sem serkent bajusza alatt. — Tessék, még ezért is engem szidnak! Sor került a tagrevízió-vitára. Beszéltek háziúrról, aki csak fedezéknek használta a piros könyvecskét, hogy mögüle bátrabban nyúzhassa a lakókat, erkölcstelen emberekről, akik nem mondhatják magukat többé kommunistának. Attakról, anyákról, testvérekről folyt a vita, akik megütötték vagy nem ütötték meg a legjobbak mértékét. Volt, aki nem értette — nem is egy. VOLT, AKI BÜSZKÉN KIÁLLT, a szeme is ragyogot, ha a Pártról beszélt. Az óra végén már világos volt legtöbbjük előtt. Ha erős és tiszta a Párt, acélos és boldog a nemzet, amelyet vezet. De Baráth betartotta szavát, egész óra alatt fel sem nézett a ponyvaregényből, számára ez jelentette a mindennapi kérdéseket. Ez szombaton történt. Vasárnap az osztály sítúrára készült Ki kell használni az első komolyabb havat. A 83-as csikorogva állt meg a nagyhídon. Sietve szedelőzködtünk te a sítalpakkal, lécekkel. Többször is türelmetlenül csengetett a vezető, míg lekászálódtunk. Szép, rendezett lábasporiban mentünk a csúcsig. Ott azután felbomlott a rend. A szél is fújt, belekapott a rövidre nyírt üstökökbe, tesz mit fésülni, tépni otthon, így gondoltam. Pedig nagyobb baj is támadt, mint a kóc a hajban. Csilingeltek a völgyben a játék villamosok a játékházacskáik között. Ez mulatságos volt. A nevetgélésben először nem hallottuk meg, de azután észbekaptunk, valaki jaj részükért: — KOVÁCS A SZAKADÉKBA CSÚSZOTT! kiáltott valaki — Amott van, talán húsz méterre! — így egy másik. Ott feküdt, kapaszkodott Kovács Pista, nem mert mozdulni, tehetetlenül feküdt, lábán össze-vissza tört léccel. Csak kiáltozott: — A bokám! Segítsetek! Baráth megkérdezte, hogy ki mer érte menni, hiszen nehéz odamászni, és sebesülttel megtérni jóval nehezebb. Tanácstalanságunk nem tartott soká: Szűen Bandi már csatolta le a lécet. — Szedjétek össze az öveket. Gyorsan! Kössétek össze mind .. Ugrott, csúszott, kapaszkodott — megfontoltan és mégis sietve. Kovács Pista is elhallgatott, feszülten figyelt Bandi egyszer elejtette a kötelet — a régit mi lassan engedtük utána, — de újból megragadta. Nem volt könnyű a csúszós, jeges hóban. IÜJ UTAKON! — Én haladni akarok országunk demokratikus fejlődésével. Nyílt tekintetű fiú ez a Polgár Karcsi, sok mindent lát is a szemével. — Édesapám a vasúton dolgozik, mint egyszerű munkás, kocsirendező. ő a Magyar Dolgozók Pártjának tagja és azért dolgozik, hogy hazánk a dolgozó munkások országa legyen. — Hogy lettél hát prefektus a Kongregációban ! — A tavalyi iskolaév végén megválasztottak a Kongregáció vezetőjének. Már akkor éreztem és most tudatossá vált bennem az, hogy én, akinek apja munkás és aki életpályámat a Kossuth Akadémiára irányítom, nem szolgálhatok reakciós egyesületet. Karcsi könyvtáros a Diákszövetségben, becsületesen tanul, honvédtiszt lesz belőle, ha minden jól megy, ő és a demokrácia jó barátok, csak adnak, áldoznak egymásért, mi keresnivalója lett volna hát a Mindszenty-féle kongregációban ? Pepitakabát, gondosan kötött nyakkendő, príma cipő, Szente Géza nem munkásszülők fia, ez biztos. A második asszisztens volt a kongregációban, s nem nagy híve a demokráciának. Nagy vitatkozó, hangos, ellenzékieskedő volt a Diákszövetséggel szemben, bajok voltak a tanulás körül is. De Szente Géza is megfordult az úton... — Véleményem azóta megváltozott, s elismerem súlyos tévedésemet, s talán bocsánatot sem érdemelhetnék attól a társadalomtól, amely ellen próbáltam fordulni. A súlyos hibák jóvátételére a Diákszövetségben való fokozottabb munkát látom helyesnek és célravzeetőnek. Mozgékony szeme szemüveg mögül leskelődik. Őszinte-e a bűntudat ? Választékos még a modor, sok a sallang és a kimértség, de azt hiszem, Szente Géza valóban megváltozott. — Az iskolák államosításakor a demokrácia ellen próbáltam fordulni. Azóta beláttam, hogy az iskolák államosítására annál is inkább szükség volt, hogy a magyar ifjúság egységes és demokratikus nevelést kapjon. Az ifjú ifjú ellen többé ne küzdjön, hanem vállvetve, kéz a kézben a nép érdekét és a demokráciát szolgálja. Főtisztelendő úr ! , Alulírottak ezennel bejelentjük, hogy a szombathelyi állami Horváth Boldizsár kereskedelmi középiskola Mária-kongregációjában viselt tisztségünkről a tegnapi nap folyamán szóban lemondtunk, amit most írásban megerősítünk. S így az Iskolánk Mária-kongregációja megszűnt. Szombathely, 1948. dec. 7. Polgár Károly sk. Tibola Imre s. k. (prefektus) Szente Géza s. k. (első asszisztens) (második asszisztens) (Folytatás az 1. oldalról.) munkanélküliség mellett már egyre komolyabb munkaerőhiányról beszélhetünk. A tervgazdálkodásban napról-napra új, képzett szakemberekre van szükségünk. Egy kapitalista országban például a mezőgazdaság gépesítése munkanélküliséget idéz elő, nálunk a mezőgazdaságban felszabaduló munkáskezeket már várja a fejlődő gyáripar. Az ötéves tervben, amely már nem az újjáépítés, hanem a szocialista építés terve, elsősorban szakemberekre van szükségünk. Az új mérnökökre soha nem látott feladatok, soha nem álmodott lehetőségek várnak. A fejlődő nehézipar, a villamosítás, az öntözési terv számtalan munkaalkalmat jelent a műszaki értelmiségnek. A termelés irányításában pedig elsősorban képzett közgazdászokra van szükség. De talán nem is állíthatjuk rangsorba a munkaterületeket, hiszen a szocialista társadalomban a tanárokra, orvosokra is szükség van, az ő munkájukat is megbecsüli a dolgozók Magyarországa. Jl 10VŐ EGYETEMISTÁINAK FELADATA A gimnázium után a diákság jelentős része egyetemre és főiskolára készül. Az új, megváltozott egyetemről Tokody Gyulánál, a MEFESZ főtitkárnál érdeklődünk. — Milyen változást jelent az egyetemi reform a diákok életében ? — A reform elsősorban azt mutatja, hogy megváltozott az egyetemistáknak a tanuláshoz való viszonya. A vizsgára készülés, a rohammagolás helyett a rendszeres tanulóköri, tanulmányi és kutató munka az egyetemisták életének központi kérdése. Ebben az új diákéletben egyre nagyobb szerep vár a MEFESz-re, az egyetemisták egységes, haladó szervezetére. A tanulás szervezője, a diákság demokratikus fejlődésének biztosítéka a MEFESz munkája. — A középiskolás diákokat az egyetemi felvétel kérdése is foglalkoztatja. — Ezen a téren már az 1948-as tanév is döntő változást hozott. A felvételi vizsgák, a progresszív tandíj, a kollégiumok és az ösztöndíjak ma már minden tehetséges diák számára lehetővé teszik a tanulást. Az új egyetem a munkás és parasztfiatalok, a haladó értelmiség fiainak munkahelye lett. A munka üteme pedig egyre gyorsul és az új diákok feladata irányítani és elmélyíteni az egyetemen folyó tanulmányi és mozgalmi munkát. A TANáROK és diákok VISZONYA az iskolai élet egyik legfontosabb problémája. Ennek alakulásáról beszél Simó Gyuláné, a Pedagógus Szakszervezet szervezési titkára : — A tanárok és diákok még a felszabadulást követő években is szembeszálltak egymással. Talán az utóbbi hónapokban indultunk el a helyes úton ; a Diákszövetség és a Pedagógus Szakszervezet karöltve dolgozik az új kapcsolat kiépítésén. Az iskola a diákok és a tanárok közös munkaterülete. A tanulás és tanítás feladatát csak úgy tudjuk eredményesen elvégezni, ha a fegyelem, a rend megszilárdításában a jobb és több tanulás szervezésében a diákság is kiveszi a részét. Az önkormányzat, a tanulókörök munkája is gyors ütemben fog fejlődni, ha a haladó tanárok és diákok összefognak. A tanári tekintélyt nem veréssel, büntetéssel akarjuk helyreállítani, hanem a köteles tisztelet helyett a kölcsönös szeretet és megbecsülés lesz az iskolai rend őre. ... NA A MOSZKVAI, LENINGRÁDI VAGY ROSZTOVI EGYETEM HALLGATÓM LESZEK ... A Szilágyi Erzsébet leánygimnázium Diákszövetségének főtitkára, Koncz Ibolya érettségire készül. A tanulásról beszél, meg arról, hogy közgazdász lesz. És szavaiból látszik, hogy tudja, milyen feladat vár rá. A gazdasági élet legfontosabb őrhelyére kerülünk , és pályánkra mi már az új egyetemen készülünk, az első, valóban szakmai és pedagógiai tekintetben is szocialista főiskolán. Sőt talán még más is sikerül. Talán mint ösztöndíjas eljuthatok a Szovjetunióba és akkor 1949 második felében már a moszkvai, leningrádi vagy rosztovi egyetem hallgatója leszek és remélem, itt is meg fogom állni a helyemet. Földes Anna AZ UTOLSÓ PILLANATOK voltak a legfeszültebbek. Pista lábai alól csúszott a hó.* Azt hittük lecsúszik, de nem. Bandi már mellette volt. Derekára kötötte a szükségkötelet, megtámasztotta, s félkézzel átkarolva megindult fölfelé. Pista minden lépésnél felszisszent, de Bandi bátorítóan rámosolygott és Pista összeszorította a fogait. Mi is megfeszítettük a kötelet, így segítve löhet. — A nehezén már dúl vagyunk — ismerte el még Baráth is fellélegezve. Fellélegzett az egész társaság. Azt hiszem, sokan nem fogjuk elfelejteni ezt a délelőttöt, s talán még Baráth István is megértette belőle, hogy miért méltó Szűcs Bandi a MDP tagságra. „A kongregáció arra törekedett, hogy szembeállítson bennünket a tanulással“ A budapesti és vidéki iskolákból naprólnapra újabb kongregációk feloszlatásáról érkeznek a hírek. A katolikus diákok maguk oszlatják fel a kongregációkat, mert látják, hogy a Mária Kongregációk nem vallásos neveléssel, hanem reakciós agitációval, háborús uszítással foglalkoznak. „A Mária Kongregáció arra törekedett, hogy szembeállítsa a diákságot a tanulással, lázítson a békés építés ellen, hogy kivonja a diákifjúságot a Diákszövetség nagy építő munkájából." — írják a IX. kerületi Szépműves líceum Mária Kongregációjának volt tagjai. A nyíregyházi Vasvári Pál gimnázium kongreganista vezetői is bejelentették, hogy önként feloszlatták a Kongregáció szervezetét, mert „nem akarják, hogy a klerikális reakció aljas ellenforradalmi célokra használhassa fel katolikus ifjúság vallásos meggyőződését". Ugyanezt az álláspontot képviselik a pécsi állami kereskedelmi fiúközépiskola diákjai: „Szükségesnek láttuk a Mária Kongregáció feloszlatását, hogy megakadályozzuk annak népellenes felhasználását. Mi kongreganisták ezután még fokozottabb mértékben kívánunk részt venni diákszövetségi munkában”. A diákság a többsége már megtalálta a helyes utat, — mint a szolnoki Szt. Margit kongregáció nyilatkozata mondja — „feloszlatjuk szervezetünket és hitet teszünk az ifjúsági egység, a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége, a Diákszövetség és a népi demokrácia mellett". Szerte az országban feloszlanak a kongregációk. Az elmúlt héten Jászberény, Nyíregyháza, Nagykálló, a budapesti Erzsébet gimnázium, Szent Lujza óvónőképző, Dobó Katalin és Szende Pál kereskedelmi, Váci úti nőipariskola, Vegyipariskola, Madách-, Zrínyi-, Eötvös- és Veres Pálné gimnáziumok kongreganistái mondták ki iskolájuk Mária kongregációjának feloszlatását. Kecskeméti KLUB-avató A kecskeméti Katona József-gimnáziumban — írja Rácz F. Gábor diáktársunk — a tanárok és diákok összefogásával megalakultak a tanulókörök és szakkörök és most megalakult a diákklub is. Klubavató ünnepélyünkön testvérintézetünkké fogadtuk a helybeli Bethlen Kata-líceumot. Az ünnepély fénypontja a diákszövetségi tagkönyvek átadása volt. Mindenki átérezte ennek a percnek a fontosságát: vezetőségi tagjaink büszkén vették át a tagkönyvet s ezzel is kötelezettséget vállaltak arra, hogy hű munkásai lesznek a demokráciának. Mindenki tisztában van klubunk nagyszerűségével, tudjuk, hogy a klub avatott ápolni a közösségi szellem, az alaposság és a kollektív munka hármas eszményét.