Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-05-13 / 51. szám

lenkezőt hallva felkiáltottam volna: Szepperl­i kenn di nit mehr! De nem úgy uraim! könnyít annak külön gaz­,­dálkodni, kinek „kincse mérhetetlen, annyi mint sehol,“ önök azt mondják „keserű gúny lenne, a szabadság, egyenlőség, és viszonosság elve, ha meg nem engedtetnék önöknek, hogy egy cath. egyházi és világiakból álló bizottmány kezelje köz­alapítványaikat.“ Az állományi javak külön kezelése iránt már kimondottam egyszer nézetemet, de mellőzve most ezeket, ha a külön kezelés eszméje többséget is nyerne, előbb ki kell önöknek adni, mihez más­nak is van joga , csak azután beszélhetnek külön sáfárkodásról. A milliókra menő reformátusok, megerőtlení­­tik sz. István végrendeletét, és így osztályt kér­nek. Van e egy atyának joga, ősi vagyonából, vég­­rendeletileg kizárni azon fiút, ki halála után szü­letik ? Így zárattak ki később született református, testvéreink, kiknek elődei éppen úgy vérzettek e földért, mint a mieink, és kik semmivel sem rosz­­szabb hazafiak nálunknál. Mondhatom szépen akarják önök alkalmazni, az egyenlőség és testvériség annyira feldicsért elvét. Önök a „beati possidentes“ elvét is e földre alkalmazzák, s azt akarják, hogy most, midőn, minden teherviselés közössé vált, a többi vallás­felekezetek rendes adósok fizetésén kívül, még papjok és tanítások fizetéséről is gondoskodjanak, csak hogy önök tovább is hat lovon járhassanak. Beati simplices ! Önök azt hiszik, hogy követ­kezetesek, és nem veszik észre, hogy makacsok. Úgy hiszem, tudják önök mire vezet a ma­kacsság? 1793-ben guillotinhoz vezetett, most nézzenek Lajos Fülöpre, Guizotra, Metternichre. Mire fog nálunk vezetni ? Nem tudom. — So­kan azt mondják, mi ott vagyunk, hol a francziák voltak néhány hónappal az 1789—ki nemzetgyű­lés előtt... Elmélkedjenek egy keveset uraim! — Még van idő, de el ne feledjék, hogy Európában három baljóslatú szó ural: c’est trop tard........... Önök felszóllítása uraim! nem egyéb egy nagyszerű korteskedésnél. — Ez ellen nincs ki­fogásom, alkotmányos országban korteskedni sza­bad , de ellenkorteskedni is, — és azért írom e czikket. v'-"' Önök nem vallják be szándékukat, én nyíltan kimondom. — E külömbség jellemzi korteskedé­sünket. Önök tudják, hogy a legközelebbi nemzet­gyűlésnek főfeladata leend a kath. egyháznak ed­dig birtokában hagyott állományi javak használa­tát megváltoztatni. A siralmas hang, érzékeny panasz, és ékes szólás , mik felszólításokban foglaltatnak , a hon­polgárok rokonszenve megnyerését czélozzák. De mert tudják, hogy illyen kopott fegyver kevés em­berre hat, hatalmasabb eszközökről gondoskodnak, miszerint többséget nyerjenek a nemzetgyűlésen. A kissebb derűst,­­ hogy általa a népre has­sanak, érdekükbe akarják vonni, azért ígérik ne­ki helyzete megjavítását. — És mindjárt itt, tapasztalni fogják önök az omi­­nosus c’ est trop­­árd jelentőségét. A clerusnak fel fog ötleni a kérdés: Ennyi századok óta csak most akarnak segédkezet nyújtani , és a­helyett, hogy önöket önző terveikben gyáva eszközként­ segítenék, a nemzet karjaiba vetendik magukat,­­­ás helyesen fogván fel nemes hivatásukat, a béke türelm­esség, és méltányosság lesznek a jelszavak, mik alatt a népet jogai gyakorlatába fogják lép­tetni. Nyíri. Üdvözlet önöknek pestbudai pappolgárok! üd­vözlet önöknek egész szivemből ! Sokkal messzebb esem Pesttől , hogy nem önöket, annyiszor, a mennyiszer szeretném, szin­­ről szilire láthatnám. Azért előre is köszönet a derék marczius tizenötödikének , melly nekem is engedend lapján rendezvéus! tartani, engedend őszintén, és ha van vele koponyámban, okosan is szólanom. Már tudják önök milly benyomást tettek april 15-kén 12 pontjaik az esztergomi helynüknél. Mint hallom, a pontok elég ominose épen húsvét­­napján értek föl. Gyönyörű tizenkét húsvéti ve­res tojás. Mondják, nem tudom igaz-e , mikint a hatal­mas úr haragudni akart, de nem mert. Tanácsot kért a czimadás társaitól de nem kapott, hol nincs ne keress. Az üres hordóból busz csap sem fo­lyathat somlyait. Megkérdd tehát, két salellesét, kik öndicsőülve keringnek a nagyur athmosphae­­rájában. Ezek helyt állottak , mert csakugyan emberek talpukon. Az egyik nmeit fiú, és irgalmatlanul orthodor, négy évig volt Bécsben a doctorgyár­­ban. A másiknak kis papokat kellene nevelnie, kel­lene, mert „nemo dat quout non habet“. Marczius ha tizenötödike elött parasztnak ne­­vezendettük őt , de azóta e névnek is meg van tisztelete; — elégedjék meg most a „goromba socius“ keresztnévvel. Ezen hat kéz m­eggyúrta a választ. Üdvözlöm e választ, mint első magyar papkörlevelet. Oh ez önök érdeme, kedves budapestiek. Lám mint vál­tozik minden az ég alatt. Ma egy esztendeje nem volt volna tanácsos a nagyúrral magába beszélni, igaz, hogy nem is ő találta fel e szép nyelvet. Az egész választ különben nem egyéb, mint egy colossalis maradjon, „vacante sede nihil in­­novitur,“ még akkor sem, ha hét nyolcz évig va­­cálna ? köszönjük! Az egész választ egy megtes­tesült egyház táblabiro politica, melly örökké csak a primae nonusra tud kivetkezni. Ah hagynának már fel e rongybarik­ádokkal, mellyek úgy sem állhatnak az ész tűzgolyói előtt. Nem a kutyabő­­rü codexekből, hanem­ az ész és szívből kell a védveket meríteni. És mit jelent a sok „fájdalmasan vellük“ ? Üres szó, nem egyéb, mert ha fele is igaz volna, az egész káptalan elmerült volna nagy fájdalom­tengerben. Hiszem, hogy önök felelni fognak , vagy tán már feleltek is. Csak szaporán , de nem­ úgy ám, mint először felírtak. Ezen fölirás, mint stilus flo­­ridus mintája megjárná valamely crestomathiában, de nem az a­minek lennie kellene, itt bors-és pap­­rika a legszebb virág. De mindenek előtt siessenek köszönetet sza­vazni a Religio és nevelés szerkeztetének, ki pontjaikat föl nem vette, de ellenök mindent fölka­par. Furcsa politicát követ a különben igen tudós és becsületes férfiú. Kár a főpapságnak gratulk­­­oznia, inkább követelné tőle a megígért subsidi­­umot. Lám­ a nemzeti egészen más ficzkó,ez föl­szedte a sok pénzt, és ott hagyta a jó urakat a ka­pufánál. Bien vous fasse ! A Religio nem lehet többé orgánuma az egész magyar kath. papságnak, egy nem csekély és tán legroszabb résznek a marczius tizenötödike leend evangéliuma. Menjünk át az esztergomi főkáptalan ugyan­akkor kelt és több helyütt közölt körlevelére. Mit tartanak önök erről ? Pasquillus lesz ez, és nem egyéb. Eddig hidegen nézték az alsó papság nyo­morát, most egyszerre akarnak osztozni. Timeo Danaes et dona ferentes. Eszünkbe jut a sok ko­ma, és azért másra bíztuk a feloszlást. Nehezen is fog most a főkáptalannak az „et capram et caules“ sikerünk Az a gonosz nemzeti gyűlés igen fog garázdálkodni, pedig nem jól le­end, mert igen sok jó urnák ártatlan örömeit meg fogja rontani. Kellőt különösen sajnálok, és önök is, ha el­mondom miért. Van t.i. Esztergomban egy nagy­ságos úr, előbb professor volt Pesten, pedig híres mert ha előadása alatt megszorult is rendszerint a védvekben, az „csinusokban“ kifogyhatlan volt. Mi több, censor is volt, ki mindent törült, mit nem értett, és jutalmul lett azzá, a­mi jelenleg is. Ezen jó urnák különösen kedve lett abban, h­ah­ogy mi­előtt lekocsizott a templomba, a breviáriumot dön­getni, akarom mondani imádkozni, egy negyedó­ráig tudós szemeivel szendét tarthatott azon gyö­nyörű méneken, miket hálául a borzasztóan bol­dog emlékű, mint hajlandók vagyunk hinni, utol­só absolut hatalmú herczeg, prímás, érsek, can­­cellar és tudja isten még mi mástól vett sze­génységétől kitelhető Igm­agasb áron. Íme ezen ártatlan öröm kutba fog esni, mert a lovakat nem lehelem! tudósbnál tudósb, és noli me tengerekint illetlenül megütött gyönyörű kötetű­ könyvekkel megabrakoltatni. A másik egy méltóságos ur, szinte kanonok, pedig a javából. Gyönyörű praedicatummal , mi több egy olly püspöki czimm­el bir, melly ha nincs is egészen a holdban, legalább a félhold hatalmá­ban van. Ezen ur a takarékosság terén valódi csudákat tesz még a tizenkilenczedik században is. — A gabna, gyapjú, és túrókereskedők, mint egy non plus ultrát bámulják. Már mit teend ez, ha a gyakorlati térről a nemzeti gyűlés őt le­­szólitandja ? Uj gazdászok­ systema koholásh­oz nem foghat, mert nem ide nyúl többé. Sok kövér hét esztendőről tudna beszélni. No de se baj,szól­junk másról! Hallom, hogy Daruvárira oda lenn a classicus chamaeleon miatt haragszanak.Tán mert hazudott? Azt mondják, hogy bsz nem azért, hanem mert a czigány is haragszik, ha lovát a vásáron gyaláz­­zák, mert nyakán marad Tartsák megöl, önök már csak valahogy összefürödtek. Budapesten egy valaki még jobban haragszik, nem csuda , kis bögre hamar forr. Annyira beleszeretett a chef ur, panegylistá­­jának tollába, hogy titoknokul maga mellé kíván­ná, sőt a cultusm­inisternél meg is tette a szüksé­ges lépéseket. (Vége következik.) » 201

Next