Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-12-04 / 225. szám

Helfő 225. szám Pest, december 4. 1848. Nem kell táblabiró politika. Lapunkra előfizethetni jövő év január 1-től Budapesten házhozhordva félévre 5 ft, postán borítékban hatszor küldve 61 pp. Helyben egyedül a kiadóhivatalban fizethetni elő, vidéken minden posta hivatalnál. Hónapos előfizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért , kr pp. fizettetik. Pest december 4. Néhány nap óta Budán egy ágyúöntő gyár indult meg működni. Ágyúra nagy szükségünk van. A vidéki városok egyenként folyamodnak a honvédi bizottmányhoz, mindenki csak ágyúkról beszél. A szükség rögtöni lévén, mindenki átláthatja, hogy a honvédi bizottmánynak nem igen van ideje az öntéshez szükséges érez anyagokat apró régi kétgarasosokból s törött czin-kanalakból összeszerezni, hanem vesz anyagokat onnan, ahonnan lehet. A franczia háborúk alkalmával a magyar nemzet egy históriailag ismeretes háládatlan család érdekiért a legnagyobbszerű áldozatokat tette. A haza ismét áldozatot kér, azon különbséggel, hogy az áldozatot saját magunk jóllétének és szabadságának méltó árának kell tekintenünk. Az ágyúk és harangok körülbelül ugyanazon nemű éret vegyízékből szoktak készítetni. úgy halljuk, hogy a legnagyobb befolyású helyeken az volna szóban, hogy a városok felé szólíttassanak, szednék le tornyaikból harangjaikat, s adnák át azokat a státusnak. A harangok béke idejében imára hívták a csendes lakókat, most a szabadság véres istenének hangos zenével kell tiszteletet tennünk. Magyarország ágyú lakhelyeiben többnyire csak nagyobb nemű, s várak ostromára alkalmazható tűzgépek találtattak nagyobb mennyiségnek. A csatákat ma a hat és tizenkét fontos golyók határozzák el. S illyen ágyú kevesebb van, mint olly nagyszerű harczban, mint a mienk, elég volna. Azért le a magasból a harangokkal, hol eddig zúgó hangjaikkal csak a léget verdesék. Ágyúkat kell öntetnünk, mert a szó és hang többé nem elég, az érer morajja mellé süvöltő golyók is szükségesek. Reményünket fejezzük ki, hogy ezen új hít sem a városokat, sem az egyeseket meglepni nem fogja. A história bizonyítása szerint, a harangok ágyúvá öntetése még mindig előfordult, ahányszor egy nemzet szabadságát harczcal volt kéntelen kivívni. A francziák, görögök , spanyolok , lengyelek mind igy tevének. Azzal pedig szabad legyen hízelegnünk magunknak , s nemzetünknek, hogy népünk sokkal felvilágosodottabb, mintsem abban valamelly vallási inconvenientiát találna, ha harangjaiból ágyúkat öntetünk. Azért, ha a honvédelmi bizottmánynak valóban volnának ilyen tervei, habozás nélkül csak lépjen elő. Jól tudja azt a mi népünk, hogy úgy magában semmi sem megyen. Régen volt az, midőn hittük, hogy a nagy harang zúgása elkergeti a nehéz viharokat, a szélí vészt, jégesőt, felhőszakadást, és a villám lecsapását. Illyenekben ma már senki sem hiszen. Hogy hinne tehát a nép abban, hogy a harangokkal el lehetne kergetni határunkról Windischgráczot, a ráczokat, horvátokat és oláhokat. Csak tessék e kongóságoknak a toronyból lesétálni. Nem kell hinni, hogy az úr Isten azért megaprehendáljon. —íj Pest, december 4. Görgei tábornok, mint írtuk , felszólita a posonyi polgárokat, tennének nyilatkozatot, hogy szükség esetére készek e a város, s az ország határainak védelmére személyesen kiállni, vagy pedig oda adják fegyverüket a kiállított honvédsergek felszerelésére. Posony az alternatívának második pontja értelmében válaszolt. Természetesen családos, s élemedettebb emberektől a haza nem is kíván olly áldozatot, mint az ifjaktól, kiknél a harcz valóságos szenvedély. Görgei a válasz vétele után ajánlatot ten, hogy polgároknak, a kiknek saját tulajdon fegyverük ■ van, az átadott fegyverért készpénzben illő kárpótlást nyújtani. úgy értesültünk, hogy a posonyiak e kárpótlást nem fogadták el. Kérdés, nem volna jó, ha a honvédi bizottmány a Görgeihez hasonló felszólítást bocsátana a budapesti összes lakossághoz. A mi véleményünk az, hogy a honvédelmi bizottmány szólítsa fel a budapesti lakosságot. A fővárosban, futólagos számítás után , van fegyver körülbelől tíz bataillon számára. Keleten a reactio aggasztó foglalásokat teszen. Erdélyt egy időre elvesztettük, mert tömegben kiállított honvéd zászlóaljainkat hirtelen fegyverrel el nem láthattuk. Mi azt hisszük, hogy Budapest lakossága , ha aziránt felvilágosítva lesz, önmagától is teend ajánlatot a kormánynak. Kormányunknak, ha igaz, mit itt ott beszélnek , már régen volt szándéka illynómű felszólítást intézni a lakossághoz. A kormány ezt nem tette. Azt hitte, hogy még ezen lépésnek nem jött meg ideje. Azonban az idők, s benne az események sebesen fejlődtek. Utóbbi harczi történeteink teljesen igazolták nálunk is azt, hogy egy kis rendezett csapattal többet lehet kivinni, mint hatannyi számú nemzetőrséggel. Mert hiszen minek mystifkálnók magunkat, a mi nemzetőrségünk sem igényelhet magának több bátorságot és vitézséget, mint Európa más országainak nemzetőrsége. Csatákat kivívni a síkon, nem a nemzetőrség feladatai közé tartozik. Azért adjuk oda fegyvereinket azoknak, kik az ellenséget a hozzánk közeledéstől fentartóztatni fogják. A tízezer fegyver, mellyet Budapest kiadható nagy rubricát tesz sergeinkben, és ki tudja, valján nem ezen rögtön segítség lesz e a fötényező arra, hogy hazánk az ellenségtől sokkal hamarább megmeneküljön , mint tán különben. Ha Pest fegyvereit átadja, az itt múlhatlanul összegyűjtendő tartalék hadsereg természetesen legnagyobb részben felvenné a tagadhatlanul terhes nemzetőrségi szolgálatot is. A kormány lépjen elő ajánlataival, mert azt fel nem tehetni, hogy illy felvilágosodott polgárok között, mint a pestiek, kik különösen a körülményeket is jól ismerik, találkozhatnának oly ilyanok, kik a lefegyverzésnek bal magyarázatot adhatnának. Például azon bolond gondolat szálná meg fejeket, miképpen a pesti kormány a polgárokban bizodalmatlan volna. Illyenről szó se legyen. Tán nem is kellett volna előhoznunk. Pest, december 4. Olly országban, melly forradalmi téren állhárom párt lehet: tisztán forradalmi, semleges és reactionarius.