Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)

1849-04-28 / 8. szám

hatotta az ügy szentségére, s az isteni gondvise­lésnek erre alapított biztos oltalmazó reményére fektetett meggyőződése a győzelemnek; s a melly sereg igaz ügyében, hazája mellett, istenben és vitéz karjaiban bízva a győzelemnek biztos hité­vel megyen az ütközetbe, az nem féli a halált, az a neki kijelölt pontot elfoglalja bizonyosan; és én láttam örömmel vérzem­ el sokakat, kiknek még dűlő félben is átelő szavuk az volt : „Éljen a haza !“ — Illy auspiciumok között, illy vezé­rek által, illy lelkesült hadsereg folytatván a ma­ga munkálódását az ellenség ellenében, melly Galga völgyén Mácsától mintegy Fémszaruig erős, megerősített állomást von, két utón folytat­talak a munkálatok; az egyik hadsereg a Gyön­gyös-hatvani uton ment előre; a többi hadsereg­osztályok Jászberénynek kerülve, ott egyesültek, s a Zagyva és Tarna vizeni hídon általléptek, — s ez által az ellenségnek oldalába jutottak szem­közt Hatvannál. — Görgei mint fővezér a maga hadosztályának közvetlen parancsnokságát Gás­pár akkori ezredesre bízván. — Gáspár megüt­között az ellenséggel Hatvannál, és annak elbi­zakodott vezérét Schlicket , ki magához hivatta volt embereit ebédre épen neve napján azon biz­tatással, hogy egyszersmind egy kis magyar nyulkergetést fognak majd látni, diadalmasan meg- és visszaverte, és Hatvant ostrommal fog­lalta el, melly tette által eddig is tapasztalt vi­tézségén kívül, hadvezéri képességét bebizonyít­ván, és különben is a hadseregben az ezredesek­nek egyik legidősbje lévén, a reámbizott hata­lomnál fogva őt tábornoknak neveztem ki. (Helyes.) A többi seregek Jászberény felé mozdulván elő, legelőször találkoztak az ellenséggel Tápió-Bics­­kénél Jellachich vezérlette alatt, és a positiónak minden kedvezőtlensége mellett is, valamint szin­te azon kis tévedés mellett, hogy a hírek, mellyek érkeztek, a falut üresnek mondották, mig az a kerítések mögött erős hadseregekkel a legjobb állásban megvolt rakva, s ez által a legelől nyo­mult seregeink pillanatig hátrálni voltak kény­telenek : a vezéreknek bátorítása és új vitéz zász­lóaljaknak, különösen a 3-dik és 9-dik és az ez­előtt úgynevezett Schwarzenberg ezred 3-dik zászlóaljának megérkezése, a a csatábani részvéte által a csata a legdiadalmasabban végződött, és Jellachichnak egyesülve volt, mintegy 18 ezernyi serege tökéletesen meg- és visszaveretett! A visszavert sereg Káka felé vette visszavonulását azon czélból, hogy a Windischgraetz személyes vezérlete alatt és Schlick alatt levő sereggel egyesüljön, az irtózatos,, és csaknem bevehetet­lennek látszó positiókon, mellyek Pestmegye azon részén Isaszeg vidékén vannak Rókától kezdve Gödöllőig; és csakugyan Isaszegnél, a legnehe­zebb positiókban , hol a lovasság erejét tökélete­sen kifejteni nem is lehetett, ott, a hol a batté­riákkal keresztülkasul megrakott erdős dombokat nyílt védtelen mellel, szuronyszegezve kellett be­venni : vitéz hadseregünk az ellenségnek összes, egyesített erejét, Windischgraetz, Schlick és Jel­lachich személyes vezérleteik alatt a legdicsősé­­gebben megverték. (Éljen!) És e nehéz positiók elfoglaltatván , mikor egyszersmind combinative a hatvani útról Gáspár tábornok a maga hadosz­tályával előre nyomult, Gödöllőt a főhadiszállást az ellenség által kiürittetni kényszeritette úgy, hogy már Gödöllő magas­ütközet nélkül vetetett be; és én a szabadságot védelmező isten fiának feltámadási ünnepén estve azon ágyba fektettem le fáradt fejemet, mellyből reggel huszáraink Windischgraetzet kiriasztották. (Tetszés) Innen folytatván további működéseiket vezéreink, nyom­ban, mindjárt Kerepest, Czinkotát seregünk meg­szállotta ; mig egy másik hadosztály a szolnoki vasút­vonalon előnyomulva, azt mindenütt a nem­zet hatalmába vette, és akkor Monorig, Üllőig előre nyomult; seregünknek jobb szárnya pedig Váczig terjedt el. A fővárosban nyomban minden haladék nélkül bemenni a legkisebb nehézség sem volt volna, mert egy részről seregeink a folytonos három négyszeri győzelem által még in­kább felelkesülve, és a győzelem reményeiben megedzve, más részről pedig a legerősebb posi­­tióból kivert ellenség folytonos fárasztó marschok és hátrálások által űzetve, és morális erejében depotencirozva — úgy állott egymásnak ellené­­­­ben a két hadsereg, hogy legkisebbé sem lehetett­­ volna kételkedni azon, hogy Pestre nyomban be­mehetünk. Azonban én, és a vezérek számbavet­­tük a körülményeket : ha az országnak kára, s nagy időveszteség nélkül a fővárost Budavár fo­­káról, veszélyétől, kárától és szenvedéseitől meg­menteni lehet, ha egyszersmind meg lehet kímélni vitéz honvédeink becses vérét, a melly kiontandó vala, ha Budavára Pestről ostromoltatik , abban állapodtunk meg, hogy olly módon intéztessenek a hadi munkálatok, miszerint, ha isten igazságos fegyvereinknek kedvez, kevés napok alatt a fővá­ros a nélkül, hogy ágyúztatásnak volt volna ki­téve, és kevesebb véráldozattal kerülhessen visz­­sza a magyar nemzetnek birtokába, azon magyar nemzet birtokába, melly nemcsak a fővárosban él ugyan, mert nincs hely az országban, melly ma­gát a magyar nemzetnek mondhatná úgy, mint az ország maga összesen, de a melly mindenesetre egy igen drága, egy igen becses kincse Magyar­­országnak. E szerint intéztetvén a hadi munkálatok, s az ellenség látván Vácz felé nyomulásunkat, arra­­ szinte erőt küldött, és ápr. 10-kén Damjanics tá­­­­bornok és vezér, a Götz tábornok vezérlete alatti­ ellenséges sereget megverte, s Váczot ostrommal bevette, maga Götz az ellenséges vezér, halálosan megsebesítve fogságunkba kerülvén. Méltóztassanak megengedni a tisztelt képvi-­­ selő urak, hogy a hadi munkálatoknak további tervezetét nyilván­ossá ne tegyem, a mig függő-­­ ben, mig kivitel alatt vannak; csak annyit mondok tehát: mikép valószínű lévén több adatoknál­­ fogva az ellenségnek azon szándéka, hogy, ha­­ már seregeink által megveretnék is, legalább egy­­ pár nagy tekintetű s fontosságú erős pontot biz- ■ tosítson egy ideig magának Magyarországon, hogy­­ onnan azután, ha mindent elvesztett, szőhesse is-­­­meretes ármányainak fonalát, s annak birtokából intézhesse cselszövényeit arra, hogy a magyar nemzet essék megint vissza régi nagylelkűség­i hibájába, miszerint annyiszor megcsalatva, nem­zeti életének legbecsesebb erejében annyiszor megtámadtatva — ha kényszerítve volt is fegy­vert fogni nemzeti létéért, le nem ig­aztatott ugyan soha az ellenség fegyvere által igazságos 30 h­arczában, de mindig elvesztette harczának gyümölcsét tillfeszített nagylelkűsége által. (Igaz!) Más részről tudva van a tisz­telt képviselőház előtt, miként P­e­r­c­z­e­l tábornoknak a bácsi had­sereg vezérletére lett kiküldetése az általa eddig kivívott dicsőséges eredmények által annyira biz­tosítva, annyira igazolva van, hogy azt kell mon­dani, mikép az ő oda való kiküldetése egyike volt azon szerencsés húzásoknak a sors urnájából, mellyek közül a nemzet szabadságának megszer­zése s biztosítására forog. (Igaz. Éljen Perczel!) Pétervárad , melly már Eszék sorsával volt az ellenség ármányai következtében fenyegetve, megmentve, biztosítva jön. Szent-Tamás , melly a magyarnak annyi haszontalanul elpazarolt ne­mes vérébe került, mert az ott folyni kész nemes vért árulók vették volt körül, Perczel tábornok által bevéve, s az ellenség a romai sánczokból is, honnan a magyar és német falvak porrá égetve,­­ pusztítattak, s azon legszebb vidéken Magyaror­­­­szágnak a békés és iparos magyarfaj földönfutó­­ koldussá tétetett volt, ostrommal kikergetve, s­­ maga az egész Csajkáskerület is már a törvény­­■ nek s magyar hatalomnak meghódolt. — Meg vannak téve az intézkedések, hogy s Bánátra nézve legközelébb hasonló biztos siker­­­­rel történjék meg az, a mi e nemzetnek érdeké­ben van, s Bánát az ellenségtől szintúgy kitisztit­­­­vala nemzetnek visszaszerezve legyen. Meglehet tisztelt képviselőház, hogy az el­­­­lenség nem elégelve meg azon szenvedéseket, mi­ket a nemzet nyakára eddig hárított, új meg új invasiokkal fogja megkísérteni, megölni a magyar nemzetet, d­e legyen n­y­u­g­o­dt a nemzet, mert ha leéltük a múlt idők nehéz napjait, a mi­dőn bennünket az ellenségnek kész hatalma, a sa­ját kebelünkben hajtogatott pártütéssel, fegy­vertelenül, készületlenül, erő, pénz, katona, fegy­ver, lőszer, puskapor, ágyú és minden nélkül ta­lált, a mivel egy nemzet magát az igazságtalanul megtámadó ellen védelmezheti , s mégis most april havában úgy állunk, a­mint elmondani sze­rencsénk volt, tehát hiszem a magyar nemzetről, hogy nem lehet többé olly gyáva, miszerint arra, a­mi még hátra van, ha tízszeres erővel akar­­nának is reánk rohanni, megmérkőzni elhatározott ne legyen, s elhatározott annyival inkább, mennyivel bizonyosabb, hogy már most készületlenek nem vagyunk, s ha imitt amott sorainkban megritkultunk is , de le­gyen áldva az isten érette, meg is tisztultunk. (Úgy van?) A kormány kötelessége szerint, gyámolítva a tisztelt képviselőháznak rendíthetetlenül elhatá­rozott resignativus hazaszeretete által, s gyámo­litva a népnek magasztos hazaszeretete által, mellynek tanúja valék utániban mindenütt, de mellyé­t olly magas fokon nem találtam mégis se­hol, mint éppen azon vidékeken, mellyek az el­lenség nyomását érezték volt,­­ a kormány, mon­dom, m­indezektől gyámolítva, nem fog semmit elmulasztani, hogy ha új meg új ellenség fenye­getné is az országot, azzal is diadalmasan meg­mérkőzhessünk, és én nem csak a hitnek szent hitével, han­em az észnek m­eg­­győződésével mondom: elérkezett a

Next