Marosvidék, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

28-ik 6L Maros-Vásárhelyit, 1877. julius 15. VII. évfolyam, * Hirdetések dija: r ---------** jak: Előfizetési díj) Klikta hiikxi fc­­notin poMa küld.*: Égés* évre . . . . 6 frt — kr. Fél évre...................3 frt — kr. Negyedévre. ... 1 frt SO kr. IU1USI101 Slillit­­• KUEtilIYAT/L: Szentm­iklósatfta 792-ik számú háznál.­­ A lap isteb­i részét illető kulfutatik a szer- i tisztioégfdtc. fiénzküldtavények a kiadóhivatalbon konseatTe külVernek, -ff-4 EZELŐTT („ERDÉL­Y.“) MAKCS-TCET*MIETE és W/ICE-­TI N­ELI fZ.E.VAECS társadalmi, közművelődési, közgazdasági érdekeit képviselő és SZÉFIRODALMI HETIKÖZLÖNY. — Megjelenik minden vasárnap.— (Garmond eorocLint.) Egy 1 hasábos sor, vagy térfogata, S kr. % 2 . , 9 kr. «Egy 3 . , , , 12 kr* Bélyegdij minden egyszeri közlésnél 30 krt Sokszori hirdetéseknél még több kedvezmény. A hirdetétek a kiadóhivatalhoz ezimzendák. a isSf* Nyilttér soronkint 25 kr. V'í"------------------------------------------rajk „MAROS-VIDÉK“ Umdalai, közművelődési, közgazdasági és népirodalmi heti közlöny előfizetési dija: Félévre . . . . 3 frt —­kr. Évnegyedre . . . 1 frt 50 kr. Julius óta teljes számú példányok­kal még szolgálhatunk. Az előfizetési pénzeket kérjük t. Csíki Lajos ur könyvkereskedésébe, vagy a „Maros-Vidék“ kiadó­ hivatalába küldeni. Szerk. *—- ■■ ■ . - - -------_ — Életkép. SZÉKELY ÁDÁM-tól. (Folytatás.) Az ifjút a leirt jelenet kicserélte. A lebujtól nem messze megállt s fejét lehajtotta; elgondolkodott és kez­dett útját nem folytatta tovább, ha­nem vissz­atért,de már most nem lebe­gett ajkai körül az a gondnélküli mo­soly, élénk szemeiből kiröppent az a sasi szikra s azok helyét a búsko­molyság foglalta el. Menetközben va­lami ily hangulatú tervszerűség húzó­dott keresztül eszméjén : „Ügyvéd le­gyek, hogy az ily­etégéres gazembe­rek kirívó mocskait törülgetni vagy elburkolni segítsek ? Történhetik, hogy valamelyik részegen agyon kollintja a másikat s mint mentő, minden okot elő kell vennem ; nem azért, hogy a vétkesnek ártatlanságát — mélyen rég tó tett — bebizonyítsam, hanem saját állásom tekintélyéért s igy csupán az önzés lesz látható tetteimből s az leend kínzója egész életemnek ... Én, ki szegény szülők gyermeke, mindig a nagy egészért óhajtottam élni, ki­nek keblébe tőrszurás volt mindannyi A bűnhődött ember. Beszél­j ke. E. Illés Lászlótól. .... „Ittgen, nagyon régen volt az, mi­dőn meg én is oly ifjú valék, mint én, fiatal barátom. Telve dús képzeletem szülte ál­mokkal, vakmerő tervek és c­des ábrándlok­­kal. De hajd ! ezeknek mind el kelle tűnni, egyszerre hervadt el a fa minden leve s egyszerre leit. Jar éltem Lies tavaszának viránya. -A kicsapongásnak látása, egykoron épen a kihágásoknak ellenese vagy épen fedezője legyek ? Nem... és ismét nem !!... Mit mondott még a betyár?.. Legyek pap !... Ah ! van-e oly iányt­­vetett könyv, melyből ne lehetne ta­nulni ? Lám a betyár — gondolkodás nélkül — oda lökött szavai életpályát szabtak elembe . .. Lelkész leendők, nép­nevelő ; kezdetben az anya emlő­jén fogom nevelni polgárait a honnak, magam menvén előre, s óhajtásom, hogy a nép kövessen. Oh, minő szép elhivatás lelkésznek lenni! Csillag a sötétben és nap a világosság felett? őt követik hallgatói kis- és nagyszám­ban. Ha ártatlan ügyet kell védel­mezni, nem kell farkasbőrbe öltözni, mert a nem reá készült osztály — a­mi a polgárság túlnyomó többsége — pár szóban átérti azt, hogy hol van Anyámat kora gyermekségemben elvesz­ten s e veszteséget soha semmi sem pótol­ható ki. Atyám valami nyilvános hivatalt vi­selt, mely miden idejét elfoglalá s én apai, anyai felügyelet nélkül — idegen bízva — lettem nevelve, helyesebben: nőt­tem fel. Nem festem önnek hosszasan gyermek­es első ifjú koromat. Nem, mert részben oly távol van az tőlem, mint ég a földtől s igy a feledés köde borul ama kor emlékeire, részben, mivel csekély mérvben bir jelentő­séggel és befolyással jelen életemre. Isko­láimat elvégeztem, úgy, a mint lehetett s az egyetemre mentem, a jogi pályára képzendő magamat. Mint csaknem minden ifjú, én is a római Kcismus, a regényesség megteste­sült alakja valók. Telve voltam regényes eszmékkel és sajnáltam, hogy nem a régi lovagkorban születtem, midőn a bátor ifjak troubaduroknak öltözve megénekelték ked­veseiket vagy megvívtak s meghaltak érettük. Még inkább előmozditák a kedélyficzompdlást • a mohón olvasott regények és költemények, ( indlj­ékben mindenütt a szerelem a fö. :t£ TÁRCZA. HA ÉRTENÉD...*) ITa értenéd a bú ékes szavát, Ha értenéd a szenvedést velem, És keresnéd a csendet, miként én, — Mert ott ébred az édes érzelem — Szeretnél engemet! De a nagy zajban elhangzik szavam, S te sem hiszed, mint annyi ezeren, Kik csalódtak, vagy még félve attól, Kietlenek lesznek az emberben, Önönmagukban is ! Oh ne lépj te azok közé, ne lépj! Szolid lelked maradjon, harmatos, És ne légy szent tűl ár­atost játszó, Csalárd sz­ívvel bin­cs ájtatos, Szincskedö bohó! *) Mutatvány Tóth Ede mű­­veil el, melyekre kötcsivk aiczku­pol, laz­c á fa, cSz Lolk­ién C frt. Légy a természetnek hü gyermeke, Szived legyen tanácsadód, eszed... Sírj, mosolyogj, a mint hozza a perez, Azt mind élted rovására teszed, S nem bánod meg soha ! Ida majd ábránd helyett való leerni Mind­az, a mi lelkeddel rokon volt, Nyugalomban, őszülő hajakkal Gondolj reám , hogy szavam igaz volt, S oh, ha tudsz, — feledj el! folyvást fe­hrt­etii­­k A4gir 1 1.: jósnál: ara a 3

Next