Medgyesi Ujság, 1906 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1906-01-01 / 1. szám
1996. január 1. _____________ MEDGYESI ÚJSÁG 3 biztosalap? A tőke. Nektek tőkére van szükségetek. Jó példát statuálok. Harminc évre akarok előfizetni lapotokra. Azonban, hogy ezt megtehessem, légy szives, kölcsönözz nekem 50 koronát. A könny is kicsordult szemeimből. Oh nemes barát ! Még másfél ilyen fenkölt lélek és mi alaposan megteszünk a lapozva. Túláradó szívvel vontam keblemre, s aztán átadva a kért 83 fillért, emelkedett hangulatban távoztam. Azaz csak akartam távozni, mert viszszaölelt a székemre, — Imádott barátom — szólt szónoki lendülettel — az én érző szívemnek ez nem elég. Én nem csak anyagilag és szellemileg is föláldozom macramat értetek. Dolgozni akarok veletek, hogy lapotok olyan nívóra emelkedjék, amilyen fokon még a „szamojéd hirkürt“ sem áll. Azt bizonyára mindig tudod, hogy én szellemes ember vagyok. Vicceim sziporkáznak, mint a rádium. Nyitunk egy új rovatot lapátokban. A címe : Vigany lesz. Megdöbbenve néztem rá : — „Talány higany!“ — „Sőt! Vigany! A milyen joggal lehet egy big érc — higany, épen úgy lehet egy vig ére — vigany. Elkábultam Pillantásom amit rávetettem zavaros lehetett, mert csillapítólag veregette meg vállamat.— Bátorság, imádott barátom! Ha kell véremet ontom értetek. De most ne tétovázz, hanem fitzesz nyolc konyakot. Nem volnék magyar, ha ujságunk egészségére ki nem innám azt a hitvány tizenkét konyakot. Előre, imádát barátom! Pista! 20 konyakot!“ Elájultam. Midőn rövid, de velős ájulás után magamhoz tértem, már kiérkeztek a konyakok, melyeknek elfogyasztása egy pillát és Jázmin barátom műve volt. E szomorú jelenetnek vidám fordulatot csak az adott, midőn Jázmin barátom minden baleset nélkül egy bucsuötelést eszközöd és viharként távozott. Meg kellett természetesen ígérnem, hogy műveit első helyen közöljük és fejedelmileg honoráljuk. Ez ígéretem miatt később lelkiismeret furdalások gyötörtek s éppen ezért bátorkodom — a szerk. nevében— a nagyérdemű közönség kegyes elnézéseit esedezni, ha netalán, a kényszer nyomása alatt közölt „vigany“ cikkek, egyik-másik kedves olvasónknál akár fizikai, akár lélektani zavarokat találnának előidézni. E zavarokért felelősséget ugyan nem vállalunk — ellenben kárpótlást sem adunk.* írásom végén azonban elfogy az ijedtség. Hol maradt a heti krónika? Pedig olyan sok mindenről akartam beszélni. Beszélni akartam azokról az ingyenes erkölcsi oktatásokról, melyekkel a mi vicinális Sokratesünk tölcsérezi az illemet az üzletébe tévedt gyerkőcök fejébe melyen rajta feledték a kalapot. Mert nem tudja ezt mindenki. Beszélni akartam arról az általános konsternációról ... — pardon, azok az átkozott idegen szavak: elragadtatást akartam mondani — a melylyel lapunk fogadtatott. Bárha ezt mindenki tudja. Beszélni akartam azokról a kalamitásokról, melyek első számunk expediálását operette-szerűvé tették. Mert ezt épen senki sem tudja. Beszélni akartam arról az áldásos működésről, melylyel azok az angyal lelkű hölgyek, kik a szegény gyermekek felruházásában annyit fáradoztak — igazán a szeretet ünnepévé avatták a szent karácsonyt. Mert ezt jó tudni mindenkinek. Beszélni akartam a koncertről, jégpályáról, visszajött és szabadságolt husznokról stb. Mind egy-egy esemény. Mert ezt szeretik tudni sokan. És beszélni akartam — hogy még miről? Azt magam is szeretném tudni. Iidikulusz. Gáz világitásunk. Medgyes, 1905. december 25. Azt hisszük nem lesz érdektelen közönségünk előtt a medgyesi gázgyár szakszerű leírása, a gáz fejlesztés és végül elterjedtsége statisztikájának ismertetése. Tájékoztatót kívánunk adni mindazoknak, akik élénkebben is érdeklődnek e hirtelen idetermett világítási eszköz iránt. A gázgyári épületek a Badergasse végénél levő marhavásártér mellett, a kü- 1 külső partján épültek s épen ez utóbbinál fogva erős és meglehetős magas töltésű a talajon. A telepen három épület van: a gáz fejlesztési épület, a gáztartány és melegítő kamra, végül a gázmester lakása. A gázgyári épület legnagyobb helyisége a kályhaház, ahol két nagy kályhában fejlesztik a világító gázt. Az egyik kályha 5, a másik 3 retortával működik. A gáz a kőszénnek légnélküli magasfokú hevítésénél fejlődik, amidőn is a kőszén szétbomlik a következő gázalkatrészekre : benzol, althylen, butylen, acetylen és propylen, amelyek vegyüléke adja a tulajdonkénem világitó gázt, melyet inéiban, hydrogén és szénoxid hígítanak. A világitó gáz ezen alkatrészeit tisztító eljárással meg kell szabadítani a szénsav, amoniák, kénhidrogén, kénes szénhydrátok, szénkéneg, cyan és nirogén, továbbá különböző kátránygőzök. A gázok eltávozása után a retortákban visszamarad a koksz, amelylyel a fűtés történik. Azon anyagnak pedig, mely mindezek előállításához szükséges elsőrendűnek, a legjobb minőségűnek kell lennie, itt említjük, hogy sajnos a részünkre legolcsóbb petrozsényi szén csakis részben használható, kevés a gázfejlesztési ereje. (A kokszot a város kisebb mennyiségben is árusítja, métermázsánként 5 koronáért). Az előállításhoz szükséges fűtés is kokszszal történik oly formán, hogy salaklepárlás végett vízgőzöket bocsátanak a rostély alá és a kokszot közben hevítik. Fehér izzásig felhevül s a kemence állandóan ezen hőfok alatt kell, hogy álljon. A retortákban keletkező gázkeverék az úgynevezett előteknőbe jut, mely a kemence felett van s állandóan vízzel van tele, melyen keresztül haladva lecsapódnak a kátránygőzök. innen a még mindig magas fokú gáz a tisztitó helyiségbe jut és az itt levő condemsator a friss levegő ellenirányú áramlata által hüttetik le. Addig, amíg a gázkeverék amoniáktartalmától a különféle anyagokkal teli lombikban fosztatik meg. Ugyanezen helyiségben van a 3 tisztító szekrény, melyek közül felváltva 2—2 működik. A kevérékben még fennálló tisztátalanságok farostokon nyugvó nedves vasoxidhydrát által vegyileg választatnak ki. A tisztító szekrényekből már teljesen tiszta gáz kerül ki, mely már a gáztartóba kerülhetne, azonban előbb a gázórán vezetik keresztül, mely a termelt gáz mennyiségét mutatja. A 12 méteres átmérőjű és űrtartalom mérővel ellátott gáztartály köpenye megrezelt vasból van. A belső úgynevezett harang a gáz nyomása által fentartva vizen úszik és egyenletes vezetéssel bír. Most mielőtt a gáz a városi hálózatba jut, ismét visszakerül a főépületbe, ahol a nyomás szabályozóba jut, ahol a városi hálózat nyomását 90—100 m/m viszonylagos nyomás alatt tartják. A gázgyártás mellékterményei, melyek árusítva is lesznek: négy minőségben, a koksz, a kátrány és az amoniákvíz. Az üzemfentartási személyzet pedig áll a gázmester és 4 fűtőből, míg a főfelügyeletet a városi tanács gyakorolja szakszerűen. Az összes költségei a gázgyárnak közel egynegyed millió koronát tesznek ki. A városi utcai hálózat hossza eddig 4—5 kilométert tesz ki. Alkalmazásban vannak 200, 175, 150, 100, 80 és 50 mm. átmérőjű öntöttvas csövek, melyek kanóc és miniummal vannak tömítve. A csövek 100—150 cm. mélyen vannak elhelyezve s a vizmedrek felé eséssel bírnak s a felosztott szakaszonként gáztolattyuval zárhatók el. A lakóházakba a bevezetés rendszerint a pincén keresztül történik s az egyes lángokhoz való elosztás előtt a vízzel töltött gázórán megy keresztül. Az itteni vezetőcsövek is öntött vasból valók és sűrű elzáró tolattyúval vannak ellátva. A világítás módjai különbözők. A közönséges pillangó égő 142 liter óránkénti fogyasztással és 12—14 normál gyertyafény erősséggel; az Argend égő 150 liter óránkénti fogyasztás és 15 —18 gyertyafény erősséggel; végül a Medgyesen általánosan használatban levő Auer-égők. Ez utóbbiak állanak egy nem világító Bunsen égőből és e fölött egy szabadon függő világító hálóból. Ez utóbbi finom gyapotszövet háló, mely külömböző anyagokkal van itatva. E háló a nem világító Bunsen láng által fehér izzásba jön és adja a szép Auer lángot, mely 80—100 liter óránkénti fogyasztás mellett 60—110 normál, gyertyafény erősséget ad. Használatban vannak ezenkívül napégők 50—600 és Siemen-féle regenerator égők 1000 gyertyafény erősséggel. Az utcáink lámpái Auer égőkkel vannak ellátva és oly intenzív világítást nyújtanak, hogy panasz nem érhet érte. Városunkban a gázt még fűtés és főzésre is használják az e célra kapható csinos kályhák és kemencék által. Végül: az egész városon elterjedt hálózat hossza 15 km., a fogyasztók száma jelenleg 300 és a naponként elfogyasztott mennyiség 600 m3. Szakmunkatárs■ Egy uj találmányról: Medgyes, 1905. dec. 27. Tamás János szászrégeni járási és városi m. kir. állatorvos az állati hullák feldolgozására és azok terményeinek a legalaposabb fertőtlenítésére egy készüléket talált fel, melyet »Digestor«-nak nevez. A Digestor folyó évi november 4-én bizottságilag próbáltatott ki Szászrégen város dögterén. Az eredmény meglepő volt, amennyiben a »Digestor« 3 órai működése alatt 2 ló- és 1 sertés hullát, súly szerint 343 killogramm.