Mérleg, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Lapokban olvastuk Ifjú szálloda—fiatal gárda Vitákat csak az váltott ki, milyen legyen a formája és oda építsék-e, ahová tervezték. Abban mindenki egyetértett: a magyar főváros idegenforgalma csak úgy fejlődhet megnyugtatóan, ha megfelelő szállodák állnak rendelkezésre. Köztudott, hogy férőhelyek tekintetében jóval az igények mögött kullogunk, ezért üdvözölte a szakma és a nagyközönség egyöntetű örömmel a határidőre felépült, impozáns látványt nyújtó, kívül-belül egyaránt merész és modern új szállót, a Hotel Budapestet. Vannak, akik hibáztatják a tervezőket: a hengeralakú épület zavarja a pompás városképet, rontja a főváros messzi földön híres panorámáját. Mások szerint beilleszkedik abba, sőt nagyszerűen kiegészíti a Rózsadombról nyíló kilátást, aminek harmóniáját a Vár és a Gellérthegy mellett most már ez a 18 emeletes karcsú kolosszus is előnyösen befolyásolja. Így vagy úgy: örömmel nyugtázhatjuk a Budapest szálló megnyitását, az újabb 560 férőhelyet, mely a hotel 280, nagyjából tortaszeletre A 18 emeletes Budapest nánkel, hogy munkakörülményeink és a vendégek kényelme mindenben megfelel a követelményeknek. A konyhafőnök is vitatkozott Hasonlóan járt el Lukács mester, a korszerű konyha főnöke, aki a Vörös Csillag szálló tűzhelyeit cserélte föl a Budapestével, ő is jóval nyitás előtt le-lelátogatott, szemrevételezte leendő birodalmát, sőt — a rossznyelvek szerint — olykor keményen összevitatkozott az építőkkel, iskolát. Tréfásan azt tartják róla: ő a sétáló enciklopédia. Mindenre választ kell adnia, legyen az a szállodával összefüggő kérdés, vagy egyegy színházi előadás, netán hangulatos budai vacsorázóhely ajánlása. — Munkakörömet csak ezekben a napokban alakítgatom ki — tájékoztat. — Feladatom tulajdonképpen abból áll, hogy a vendég itt-tartózkodását minél kellemesebbé tegyem. — Ennek akadályairól is ön értesül elsőnek?! — Ha nem is mindig, de ki kell hogy terjedjen természetesen erre is a figyelmem. Tulajdonképpen örömmel jegyezzük is az első panaszokat: kevésnek bizonyult szilveszter estéjén a szálló éttermében és borozójában a székek és az asztalok száma. Mi tagadás, ez kellemes gond. Nem csoda: újévkor a mintegy 350 dolgozó legalább másfélezer vendéget szolgált ki és a „ház” — így mondják szaknyelven — forgalma elérte a 130 ezer forintot. A „Békésmegyei Népújság’’ 1967. december 15-i számában részletes, elemző cikkeket közölt a Békési Cukorkaüzemről. Már a címben megállapítják: az üzemben „jó úton halad a szocialista brigádmozgalom”. Kőrözsi Ferenc szb-titkár jól ismeri a hét békési szocialista brigád munkáját. A jubileumi versenyben 9 ezer forint megtakarítást értek el, tervüket 329 ezer forinttal túlteljesítették. A legjobb kollektívának a Kőrözsi Ferenc-vezette „Béke és barátság” brigád bizonyult. Szép példákat lehet idézni az emberek egymást segítő önzetlenségéről: egy fiatalasszonyt, akit elhagyott hirtelen a férje, anyagilag segítettek ki átmeneti nehéz helyzetéből. Egy másik, háromgyermekes anyát, — aki váratlanul özvegy sorsra jutott — ugyancsak áldozatkészen támogatnak: a jeligés betétkönyvben már majdnem ezer forintot helyeztek el. Van egy másik, „Kirándulás” jeligére kitöltött betétkönyve is a „Béke és barátság" brigádnak. Abból a pénzből nagyszabású országjárást, közös kirándulást terveznek. Akire büszke vagyok Régebben pincér volt az apám, de már évek óta italboltot vezet, és ezt sokkal jobban szereti, mint a pincér szakmát. Az italokat jól ismeri és nyártól őszig gyakran mérgelődik, hogy kevés a sör. A vendégek pedig ezt szeretik a legjobban. Az apukám nagyon ritkán iszik szeszes italt. Vasárnap, ebéd után elég neki egy fröccs, vagy egy pohár sör. Az italboltban rendet tart. Aki kötekedik, azt szép szóval igyekszik békíteni. Sajnos, a lábai mindig fájnak. Magasszárú cipőt hord, mert a bokái hamar megdagadnak. Apukám ezt a betegséget az italpultnál kapta, ahol egész nap pihenés nélkül, állva dolgozik. Mostanában annyira nehezére esik az állandó állás, hogy már a nyugdíjig hátralevő éveket számolgatja. (A Szabad Föld cikke) Perjés Károly, VII. oszt., Kecskemét A hivatalos nyilatkozat ellenére : Társadalmi ellenőrök a csúcsforgalomban Január 6-án Révész Andor, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság Kereskedelmi Főosztályának vezetője nyilatkozott az Esti Krónika munkatársának. A többi között ezeket mondotta: — Túlzás nélkül mondhatjuk: a kereskedelmi dolgozók megérdemlik, hogy az ország közvéleményének a figyelme is feléjük terelődjék és a vásárlóközönség türelmet tanúsítson ezekben a napokban a kereskedelemben esetleg előforduló problémákkal szemben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kereskedelem dolgozói túlnyomó részt, mintegy 80 százalékban nők és számukra különösen nagy erőfeszítést jelent az évvégi és az évelejei pluszmunka. — Mi ebben az időszakban — folytatta a nyilatkozó — nem zavarjuk a kereskedelmet ellenőrzéssel. Nem akarjuk lekötni, elvonni a dolgozók figyelmét nagy feladatukról. Ugyanezen a napon, január 6-án az MTI a következő című tudósítást adta ki: „Próbavásárlások a csúcsforgalomban". A közlemény elmondja, hogy a Belváros mintegy 600 élelmiszerboltjában ezekben a napokban főleg azt vizsgálják, hogy a különféle áruk mellett mindenütt ottvan-e már az új árcédula, továbbá, hogy hitelesek-e a bolti mérlegek, a csarnokokban és a piacokon pontos-e az ellenőrző mérleg. Januárban jóval több próbavásárlást végeznek, mint az előző hónapokban. Az MTI híradása a továbbiakban elmondja, hogy Újpesten több mint száz társadalmi ellenőr látott munkához az utóbbi napokban. Ellenőrzéseik során útbaejtik a kerületben levő két nagy áruházat is, amelyek naponta a legnagyobb forgalmat bonyolítják le. Kerületszerte megvizsgálják pontos-e a mérlegelés és a számlázás, s nem feledkeznek meg a panaszkönyvekről sem. A peremkerületekben, ahol gyérebb a bolthálózat, s emiatt a társadalmi aktivistáknak nagyobb körzetet kell bejárniuk, gondosan megszervezték az ellenőrzést, hogy minden nagyobb boltba eljussanak az ellenőrök. Egy ugyanazon napon két ellentmondó, mindenképpen hivatalosnak tekinthető állásfoglalás. Nem lett volna-e helyesebb az illetékes nyilatkozatát a ténybeli eseményekkel összhangba hozni. ...a nyelvi vizsgadíjak Néhány héttel ezelőtt több olvasó fordult hozzánk, hogy tudomásuk szerint a nyelvvizsgadíj duplájára emelkedik, azaz az eddigi 100 forint helyett 200 forintra. Ebben az ügyben a legilletékesebbhez, dr. Serény Andorhoz, az Idegennyelvi Továbbképző Lektorátus vezetőjéhez fordultunk. Sajnos, dr. Serény Andor elzárkózott a nyilatkozat elől, azzal az indoklással, hogy erre nincs rendelet és nem nyilatkozhat. E kijelentés ellenére alig 10 nappal később a lektorátuson már kifüggesztésre kerültek az új vizsgadíjak, de hogy milyen rendelet alapján, arra a lektorátus dolgozói nem tudtak választ adni. Hosszú utat kellett megtenni, míg e bonyolult rendelkezés eredetére rá tudtunk jönni. Kiderült, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez tartozó nyelvi lektorátus szeptember óta, úgymond „önálló” gazdasági egység. E célból maga Serény Andor javaslatára, az egyetem gazdasági főigazgatójának egyetértésével, ment el a vizsgadíjemelő rendelettervezet a Munkaügyi és Pénzügyminisztériumon keresztül a Művelődésügyi Minisztériumba. Amikor a rendelet oka iránt a Művelődésügyi Minisztériumban érdeklődtünk, akkor, — habár az már ki volt függesztve a lektorátus irodájában, — gyakorlatilag még az illetékes miniszterhelyettes nem írta alá. Sajnos sem a miniszterhelyettes, sem a rendeletet referáló osztályvezető nem tudott számunkra időt szakítani részletesebb felvilágosítás céljából. Csupán közvetve jutott tudomásunkra dr. Serény Andor —, aki nekünk nem nyilatkozott — indokoló véleménye ez ügyben. A lektorátus vezetőjének az a véleménye, „hogy a vizsgadíj 100 forintról 200 forintra való emelése nem veszélyes, miután a nevezettek úgyis kapnak nyelvpótdíjat, és így legalább jobban felkészülnek majd a vizsgára." Ezzel kapcsolatban a mi álláspontunk a következő: a lektorátus vezetőjének a rektorhelyettes titkárságán keresztül tudomásunkra hozott indoklása semmiképpen sem helytálló. Nem tartozik az egyetemre ugyanis az, hogy a vizsgázók kapnak-e nyelvpótdíjat, avagy sem, és néhány gyengén felkészülő miatt véleményünk szerint nem lehet százakat dupla vizsgadíjjal sújtani. Azzal még csak egyet lehetne érteni, hogy a másodszori vizsgadíjat már duplájára emeljék, de egyébként semmilyen tény nem indokolja ezt a százszázalékos emelést. G. Gy. emlékeztető alakú szobájában a külföldi és a belföldi vendégeket várja. S ha már a vendégeknél tartunk, alighanem érdemes feljegyezni: a Hotel Budapest első kulcsát egy bécsi szilveszterezőnek, Eberer úrnak nyújtották át, természetesen, ünnepélyes külsőségek közepette. Az óév utolsó napján, Szilveszterkor, pontban 14 órakor kezdte meg „hétköznapi életét” az új szálloda. Hálátlanság lenne megfeledkezni arról a két évről, amely a nyitást megelőzte. Tanulságul is szolgálhat: végre a szakmai követelményeket már a tervekben rögzítették és az építkezés során arra is mód nyílt, hogy a gyakorlati szakemberek józan észrevételeit megfontolják, és javaslataikat megvalósítsák. Mi sem jellemzőbb erre, mint Bartha György üzletvezető példája. — Nincs is okom panaszra. Tessék szétnézni: ilyen szép, tágas, jól elrendezett és gazdagon felszerelt konyhában öröm dolgozni — dicsekszik Lukács István. Ifjú szálloda — fiatal gárda. Ahogy illik. Bár a statisztika ottjártunkkor még nem készült el, a felületes benyomások alapján a húszévesek hoteljének is bízvást nevezhetnénk a Budapestet. Sétáló enciklopédia Niklai Ákos, a szálloda örökmozgó titkára például tavaly végezte a fő Gundel-szellem a konyhában Jó tervek — Az utóbbi hónapokban úgyszólván itt benn éltem — mondja. — Napról napra nyomon követtem az építőket, s ha valami nem volt ínyemre, szóltam. Bár valóban jó tervek alapján épült a Budapest, mégis előfordult, hogy egy-két módosítást a gyakorlati munka érdekében végre kellett hajtani. Az üzletvezető hónapokig kérlelt, követelt, méricskélt, gondolkodott és tárgyalt. Hogy hány órát töltött a ma már kellemesen fűtött, de akkor még huzatos folyosókon, maga sem tudja. — Megérte a fáradságot — vélekedik. — Enélkül aligha mondhat- A 22-es busz Azért akad gond is. A munkaügyi vezetőnő például, a Budakesziről bejáró alkalmazottak problémáját tolmácsolja: utolsó autóbuszuk a Széna térről 3/4 12-kor indul. Legalább tizenöten lemaradnak róla, valamennyien konyhai dolgozók, akik éjfélkor fejezik be a munkát. Vajon nem fizetődne ki valamivel éjfél után még egy 22-es autóbuszt indítani? A szálló mindennapos utasaiból és színházból, szórakozóhelyről hazasiető budakesziekből bizonyára törzsközönsége — és osztatlan sikere — lenne. Befejezve a körsétát, mutassuk be a portát is. Tizenkét felkészült ifjú szakember és három tanuló munkahelye. Akad köztük, aki hét nyelven beszél, kettőnél kevesebbet egyikük sem. Fornai Zsuzsa például a Royalból került ide. — Szívesen cserélte föl a Nagykörutat Budával? — Nagyon szerettem a Royalban, de egy új szállóban nyitástól kezdve dolgozni, valahogy más ... Megszoktam a rumlit, a szilveszteri forgalom nem okozott különösebb lámpalázat, izgalmat. Felesleges leltározás Nemcsak neki, a „ház” valamennyi dolgozójának a vártnál könnyebben sikerült az első erőpróba. A vendégek meg sem érezték, hogy tulajdonképpen egy nagyszabású vállalkozást rajtuk próbálnak ki. A tizennyolc emeletes hotel egyetlen napos próbaüzemelés nélkül, nyomban a szilveszteri csúcsforgalomban tartotta „premier”-jét. Tegyük mindjárt hozzá: megérdemelt, nagy sikerrel. És ebből mit sem von le az, hogy az új mechanizmus „szülötte” — hiszen a „régi” körülményei között alig néhány órát tartott nyitva — rákényszerült az évvégi leltárra, amit dicséretes módon, ám a rendelkezés észszerűségében kételkedve végre is hajtott a „gárda”. Talán az is a „régi” mechanizmus számlájára írandó, hogy alig néhány nappal a megnyitás után és azt követően hosszú napokon át a bejárat egyik neonfeliratán két betű makacs sötétségbe burkolózott. Ennek ellenére világosan áttekinthető volt a szálló előtti parkírozó, amely akkor is — akárcsak azóta — telisteli gépkocsikkal, buszokkal. Gyapay Dénes Az „Arany Bárány”-ban történt Szórakozásra nem érvényes Mi mindenre jogosít a társadalmi ellenőr igazolvány? Kétségkívül sok mindenre. Arra például, hogy megbízatás esetén tulajdonosa kereskedelmi, vagy vendéglátó egységeket ellenőrizzen. Fellépjen minden rendellenesség ellen — erre is feljogosít az igazolvány. Szórakozásra, ingyenes belépésre semmi esetre sem érvényes. Zalaegerszegen, legutóbb az Arany Bárány bár bejáratánál zajlott le hangos szóváltás Bálint Ferenc portás és T. J. társadalmi ellenőr között. Az ellenőr ugyanis nem volt hajlandó megváltani a húszforintos kötelező fogyasztási jegyet. Azzal érvelt, hogy mint társadalmi ellenőr, neki bárhova, bármikor szabad belépnie. Ebben kétségkívül igaza van. Bármikor és bárhova beléphet, ha arra érvényes megbízatása van. T. J. azonban szórakozni készült és nem hivatását teljesíteni. Ebben az esetben a társadalmi ellenőrök igazolványa nem érvényes. Ezt neki is tudnia kellett volna. Egy társadalmi ellenőrhöz méltatlan szóváltást kezdeményezni aligha fér össze a fontos megbízatással.