Mérleg, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

Lapokban olvastuk Ifjú szálloda—fiatal gárda Vitákat csak az váltott ki, milyen legyen a formája és oda építsék-e, ahová tervezték. Abban mindenki egyetértett: a magyar főváros ide­genforgalma csak úgy fejlődhet megnyugtatóan, ha megfelelő szállo­dák állnak rendelkezésre. Köztudott, hogy férőhelyek tekintetében jóval az igények mögött kullogunk, ezért üdvözölte a szakma és a nagyközön­ség egyöntetű örömmel a határidőre felépült, impozáns látványt nyújtó, kívül-belül egyaránt merész és mo­dern új szállót, a Hotel Budapestet. Vannak, akik hibáztatják a tervező­ket: a hengeralakú épület zavarja a pompás városképet, rontja a főváros messzi földön híres panorámáját. Mások szerint beilleszkedik abba, sőt nagyszerűen kiegészíti a Rózsa­dombról nyíló kilátást, aminek har­móniáját a Vár és a Gellérthegy mellett most már ez a 18 emeletes karcsú kolosszus is előnyösen befo­lyásolja. Így vagy úgy: örömmel nyugtáz­hatjuk a Budapest szálló megnyitá­sát, az újabb 560 férőhelyet, mely a hotel 280, nagyjából tortaszeletre A 18 emeletes Budapest nánk­el, hogy munkakörülményeink és a vendégek kényelme mindenben megfelel a követelményeknek. A konyhafőnök is vitatkozott Hasonlóan járt el Lukács mester, a korszerű konyha főnöke, aki a Vö­rös Csillag szálló tűzhelyeit cserélte föl a Budapestével, ő is jóval nyi­tás előtt le-lelátogatott, szemrevéte­lezte leendő birodalmát, sőt — a rossznyelvek szerint — olykor ke­ményen összevitatkozott az építők­kel, iskolát. Tréfásan azt tartják róla: ő a sétáló enciklopédia. Mindenre vá­laszt kell adnia, legyen az a szállo­dával összefüggő kérdés, vagy egy­­egy színházi előadás, netán hangu­latos budai vacsorázóhely ajánlása. — Munkakörömet csak ezekben a napokban alakítgatom ki — tájékoz­tat. — Feladatom tulajdonképpen abból áll, hogy a vendég itt-tartóz­­kodását minél kellemesebbé tegyem. — Ennek akadályairól is ön érte­sül elsőnek?! — Ha nem is mindig, de ki kell hogy terjedjen természetesen erre is a figyelmem. Tulajdonképpen örömmel jegyez­zük is az első panaszokat: kevésnek bizonyult szilveszter estéjén a szálló éttermében és borozójában a­­ szé­kek és az asztalok száma. Mi taga­dás, ez kellemes gond. Nem csoda: újévkor a mintegy 350 dolgozó leg­alább másfélezer vendéget szolgált ki és a „ház” — így mondják szak­nyelven — forgalma elérte a 130 ezer forintot. A „Békésmegyei Népújság’’ 1967. december 15-i számában részletes, elemző cikkeket közölt a Békési Cukorkaüzemről. Már a címben megállapítják: az üzemben „jó úton halad a szocialista brigádmozgalom”. Kőrözsi Ferenc szb-titkár jól is­meri a hét békési szocialista brigád munkáját. A jubileumi versenyben 9 ezer forint megtakarítást értek el, tervüket 329 ezer forinttal túlteljesí­tették. A legjobb kollektívának a Kőrözsi Ferenc-vezette „Béke és ba­rátság” brigád bizonyult. Szép pél­dákat lehet idézni az emberek egy­mást segítő önzetlenségéről: egy fia­talasszonyt, akit elhagyott hirtelen a férje, anyagilag segítettek ki át­meneti nehéz helyzetéből. Egy má­sik, háromgyermekes anyát, — aki váratlanul özvegy sorsra jutott — ugyancsak áldozatkészen támogat­nak: a jeligés betétkönyvben már majdnem ezer forintot helyeztek el. Van egy másik, „Kirándulás” jeligé­re kitöltött betétkönyve is a „Béke és barátság" brigádnak. Abból a pénzből nagyszabású országjárást, közös kirándulást terveznek. Akire büszke vagyok Régebben pincér volt az apám, de már évek óta italboltot vezet, és ezt sokkal jobban szereti, mint a pincér szakmát. Az italokat jól ismeri és nyártól őszig gyakran mérgelődik, hogy kevés a sör. A vendégek pedig ezt szeretik a legjobban. Az apukám nagyon ritkán iszik szeszes italt. Vasárnap, ebéd után elég neki egy fröccs, vagy egy pohár sör. Az italboltban rendet tart. Aki köte­kedik, azt szép szóval igyekszik békíteni. Sajnos, a lábai mindig fájnak. Magasszárú cipőt hord, mert a bokái ha­mar megdagadnak. Apukám ezt a betegséget az italpultnál kapta, ahol egész nap pihenés nélkül, állva dolgozik. Mostanában annyira nehezére esik az állandó állás, hogy már a nyugdíjig hátralevő éveket számolgatja. (A Szabad Föld cikke) Perjés Károly, VII. oszt., Kecskemét A hivatalos nyilatkozat ellenére : Társadalmi ellenőrök a csúcsforgalomban Január 6-án Révész Andor, a Központi Népi Ellenőrzési Bizott­ság Kereskedelmi Főosztályának vezetője nyilatkozott az Esti Kró­nika munkatársának. A többi kö­zött ezeket mondotta: — Túlzás nélkül mondhatjuk: a kereskedelmi dolgozók megérdem­lik, hogy az ország közvéleményé­nek a figyelme is feléjük terelőd­jék és a vásárlóközönség türelmet tanúsítson ezekben a napokban a kereskedelemben esetleg előfor­duló problémákkal szemben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kereskedelem dolgozói túlnyomó részt, mintegy 80 százalékban nők és számukra különösen nagy erő­feszítést jelent az évvégi és az év­­elejei plusz­munka. — Mi ebben az időszakban — folytatta a nyi­latkozó — nem zavarjuk a keres­kedelmet ellenőrzéssel. Nem akar­juk lekötni, elvonni a dolgozók figyelmét nagy feladatukról. Ugyanezen a napon, január 6-án az MTI a következő című tudósítást adta ki: „Próbavásárlások a csúcs­­forgalomban". A közlemény elmond­ja, hogy a Belváros mintegy 600 élel­miszerboltjában ezekben a napok­ban főleg azt vizsgálják, hogy a kü­lönféle áruk mellett mindenütt ott­­van-e már az új árcédula, továbbá, hogy hitelesek-e a bolti mérlegek, a csarnokokban és a piacokon pon­tos-e az ellenőrző mérleg. Januárban jóval több próbavásárlást végeznek, mint az előző hónapokban. Az MTI híradása a továbbiakban elmondja, hogy Újpesten több mint száz társadalmi ellenőr látott mun­kához az utóbbi napokban. Ellenőr­zéseik során útbaejtik a kerületben levő két nagy áruházat is, amelyek naponta a legnagyobb forgalmat bo­nyolítják le. Kerületszerte meg­vizsgálják pontos-e a mérlegelés és a számlázás, s nem feledkeznek meg a panaszkönyvekről sem. A perem­­kerületekben, ahol gyérebb a bolt­hálózat, s emiatt a társadalmi akti­vistáknak nagyobb körzetet kell be­járniuk, gondosan megszervezték az ellenőrzést, hogy minden nagyobb boltba eljussanak az ellenőrök. Egy ugyanazon napon két ellent­mondó, mindenképpen hivatalosnak tekinthető állásfoglalás. Nem lett volna-e helyesebb az illetékes nyi­latkozatát a ténybeli eseményekkel összhangba hozni. ...a nyelvi vizsgadíjak Néhány héttel ezelőtt több olvasó fordult hozzánk, hogy tudomásuk sze­rint a nyelvvizsga­díj duplájára emelkedik,­­ azaz az eddigi 100 forint he­lyett 200 forintra. Ebben az ügyben a legilletékesebbhez, dr. Serény Andor­hoz, az Idegennyelvi Továbbképző Lektorátus vezetőjéhez fordultunk. Saj­nos, dr. Serény Andor elzárkózott a nyilatkozat elől, azzal az indoklással, hogy erre nincs rendelet és nem nyilatkozhat. E kijelentés ellenére alig 10 nappal később a lektorátuson már kifüg­gesztésre kerültek az új vizsgadíjak, de hogy milyen rendelet alapján, arra a lektorátus dolgozói nem tudtak választ adni. Hosszú utat kellett megten­ni, míg e bonyolult rendelkezés eredetére rá tudtunk jönni. Kiderült, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez tartozó nyelvi lektorátus szeptem­ber óta, úgymond „önálló” gazdasági egység. E célból maga Serény Andor javaslatára, az egyetem gazdasági főigazgatójának egyetértésével, ment el a vizsgadíj­emelő rendelettervezet a Munkaügyi és Pénzügyminiszté­riumon keresztül a Művelődésügyi Minisztériumba. Amikor a rendelet oka iránt a Művelődésügyi Minisztériumban érdeklődtünk, akkor, — habár az már ki volt függesztve a lektorátus irodájában, — gyakorlatilag még az illetékes miniszterhelyettes nem írta alá. Sajnos sem a miniszterhelyettes, sem a rendeletet referáló osztályvezető nem tudott számunkra időt sza­kítani részletesebb felvilágosítás céljából. Csupán közvetve jutott tudomá­sunkra dr. Serény Andor —, aki nekünk nem nyilatkozott — indokoló vé­leménye ez ügyben. A lektorátus vezetőjének az a véleménye, „hogy a vizsgadíj 100 forintról 200 forintra való emelése nem veszélyes, miután a nevezettek úgyis kapnak nyelvpótdíjat, és így legalább jobban felkészülnek majd a vizsgára." Ezzel kapcsolatban a mi álláspontunk a következő: a lektorátus veze­tőjének a rektorhelyettes titkárságán keresztül tudomásunkra hozott indok­lása semmiképpen sem helytálló. Nem tartozik az egyetemre ugyanis az, hogy a vizsgázók kapnak-e nyelvpótdíjat, avagy sem, és néhány gyengén felké­szülő miatt véleményünk szerint nem lehet százakat dupla vizsgadíjjal súj­tani. Azzal még csak egyet lehetne érteni, hogy a másodszori vizsgadíjat m­ár duplájára emeljék, de egyébként semmilyen tény nem indokolja ezt a százszázalékos emelést. G. Gy. emlékeztető alakú szobájában a külföldi és a belföldi vendégeket várja. S ha már a vendégeknél tartunk, alighanem érdemes feljegyezni: a Hotel Budapest első kulcsát egy bé­csi szilveszterezőnek, Eber­er úrnak nyújtották át, természetesen, ünne­pélyes külsőségek közepette. Az óév utolsó napján, Szilveszterkor, pont­ban 14 órakor kezdte meg „hétköz­napi életét” az új szálloda. Hálátlan­ság lenne megfeledkezni arról a két évről, amely a nyitást megelőzte. Tanulságul is szolgálhat: végre a szakmai követelményeket már a ter­vekben rögzítették és az építkezés során arra is mód nyílt, hogy a gya­korlati szakemberek józan észrevé­teleit megfontolják, és javaslataikat megvalósítsák. Mi sem jellemzőbb erre, mint Bartha György üzletveze­tő példája. — Nincs is okom panaszra. Tessék szétnézni: ilyen szép, tágas, jól el­rendezett és gazdagon felszerelt konyhában öröm dolgozni — dicsek­szik Lukács István. Ifjú szálloda — fiatal gárda. Ahogy illik. Bár a statisztika ottjár­­tunkkor még nem készült el, a felü­letes benyomások alapján a húsz­évesek hoteljének is bízvást nevez­hetnénk a Budapestet. Sétáló enciklopédia Niklai Ákos, a szálloda örökmozgó titkára például tavaly végezte a fő­ Gundel-szellem a konyhában Jó tervek — Az utóbbi hónapokban úgy­szólván itt benn éltem — mondja. — Napról napra nyomon követtem az építőket, s ha valami nem volt ínyemre, szóltam. Bár valóban jó tervek alapján épült a Budapest, mégis előfordult, hogy egy-két mó­dosítást a gyakorlati munka érdeké­ben végre kellett hajtani. Az üzletvezető hónapokig kérlelt, követelt, méricskélt, gondolkodott és tárgyalt. Hogy hány órát töltött a ma már kellemesen fűtött, de akkor még huzatos folyosókon, maga sem tudja. — Megérte a fáradságot — véle­kedik. — Enélkül aligha mondhat- A 22-es busz Azért akad gond is. A munkaügyi vezetőnő például, a Budakesziről be­járó alkalmazottak problémáját tol­mácsolja: utolsó autóbuszuk a Széna térről 3/4 12-kor indul. Legalább tizenöten lemaradnak róla, vala­mennyien konyhai dolgozók, akik éjfélkor fejezik be a munkát. Vajon nem fizetődne ki valamivel éjfél után még egy 22-es autóbuszt­­ indí­tani? A szálló mindennapos utasai­ból és színházból, szórakozóhelyről hazasiető budakesziekből bizonyára törzsközönsége — és osztatlan sikere — lenne. Befejezve a körsétát, mutassuk be a portát is. Tizenkét felkészült ifjú szakember és három tanuló munka­helye. Akad köztük, aki hét nyelven beszél, kettőnél kevesebbet egyikük sem. Fornai Zsuzsa például a Royal­­ból került ide. — Szívesen cserélte föl a Nagy­­körutat Budával? — Nagyon szerettem a Royalban, de egy új szállóban nyitástól kezdve dolgozni, valahogy más ... Megszok­tam a rumlit, a szilveszteri forgalom nem okozott különösebb lámpalázat, izgalmat. Felesleges leltározás Nemcsak neki, a „ház” valamennyi dolgozójának a vártnál könnyebben sikerült az első erőpróba. A vendé­gek meg sem érezték, hogy tulajdon­képpen egy nagyszabású vállalkozást rajtuk próbálnak ki. A tizennyolc emeletes hotel egyetlen napos próba­­üzemelés nélkül, nyomban a szil­veszteri csúcsforgalomban tartotta „premier”-jét. Tegyük mindjárt hoz­zá: megérdemelt, nagy sikerrel. És ebből mit sem von le az, hogy az új mechanizmus „szülötte” — hiszen a „régi” körülményei között alig né­hány órát tartott nyitva — rákény­szerült az évvégi leltárra, amit di­cséretes módon, ám a rendelkezés észszerűségében kételkedve végre is hajtott a „gárda”. Talán az is a „régi” mechanizmus számlájára írandó, hogy alig néhány nappal a megnyitás után és azt kö­vetően hosszú napokon át a bejárat egyik neonfeliratán két betű makacs sötétségbe burkolózott. Ennek ellené­re világosan áttekinthető volt a szál­ló előtti parkírozó, amely akkor is — akárcsak azóta — telisteli gép­kocsikkal, buszokkal. Gyapay Dénes Az „Arany Bárány”-ban történt Szórakozásra nem érvényes Mi mindenre jogosít a társadalmi ellenőr igazolvány? Kétségkívül sok mindenre. Arra például, hogy megbízatás esetén tulajdonosa kereskedelmi, vagy vendéglátó egységeket ellenőrizzen. Fellépjen minden rendellenesség ellen — erre is feljogosít az igazolvány. Szórakozásra, ingyenes belépésre semmi esetre sem érvényes. Zalaeger­szegen, legutóbb az Arany Bárány bár bejáratánál zajlott le hangos szó­váltás Bálint Ferenc portás és T. J. társadalmi ellenőr között. Az ellenőr ugyanis nem volt hajlandó megváltani a húszforintos kötelező fogyasztási jegyet. Azzal érvelt, hogy mint társadalmi ellenőr, neki bárhova, bármikor szabad belépnie. Ebben kétségkívül igaza van. Bármikor és bárhova beléphet, ha arra ér­vényes megbízatása van. T. J. azonban szórakozni készült és nem hivatá­sát teljesíteni. Ebben az esetben a társadalmi ellenőrök igazolványa nem érvényes. Ezt neki is tudnia kellett volna. Egy társadalmi ellenőrhöz mél­tatlan szóváltást kezdeményezni aligha fér össze a fontos megbízatással.

Next