Mérleg, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

KÖRÖSI GYULA Elhunyt Körösi Gyula, a szak­­szervezeti mozgalom kiemelkedő egyénisége. Körösi Gyula 1899. január 16-án született Szomo­­lyán. Miskolcon volt kereskedel­mi tanuló és itt lépett be a szak­­szervezetbe 1915-ben. A Tanácsköztársaság alatt ta­núsított forradalmi magatartásá­ért internálták. A zalaegerszegi táborból 1921-ben szabadult. 1923- ban a szakszervezet miskolci he­lyi csoportjának választott tag­ja. 1925-ben a fővárosba költö­zik, ahol tevékenyen részt vesz a kereskedelmi dolgozók gazda­sági és politikai harcában. A fel­­szabadulás után a szakszervezet javaslatára vállalatvezetőnek ne­vezik ki. A későbbiekben külön­böző fontos gazdasági és szak­­szervezeti funkciókat lát el. Hosszú ideig a KPVDSZ elnöke, illetve alelnöke volt. Munkájának elismeréseként többször részesült magas kitün­tetésben. Megkapta a Szocialista Hazá­ért Érdemrendet és két alkalom­mal a Munka Érdemrend arany fokozatát. TÓTH ISTVÁN Váratlanul, 55 éves korában elhunyt Tóth István, a Kulturá­lis, Agitációs és Sport Osztályunk munkatársa, aki több mint ne­gyedszázadon át dolgozott külön­böző munkaterületeken a ma­gyar sportmozgalom fellendíté­séért. Halála annál is tragikusabb esemény számunkra, mert im­máron öt esztendő óta ő volt a MÉRLEG sportrovatának ve­zetője és olvasóink úgyszólván minden lapszámunkban találkoz­tak cikkeivel, tudósításaival. * Halottaink emlékét kegyelettel megőrizzük. Kitüntetések Eredményes mozgalmi tevékenységükért a Szakszervezeti Mun­káért arany kitüntetést kapott Deutsch Ferenc, a Csemege Kereske­delmi Vállalat dolgozója és Lakatos Sándor nyugdíjas. Szakszervezeti Munkáért ezüst kitüntetésben részesült Csányi György, a Corvin áruház dolgozója, Havas Barna, a Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója, Márta Ödön, az Észak-Pesti Vendéglátó Vállalat dolgozója, vezető propagandista, Si­­pőcz Gyula, a Danubius Szálloda Vállalat dolgozója, Rágyánszki Sándor, a Csongrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dol­gozója és Tóth Istvánné, a KPVDSZ Csongrád megyei Bizottságának irodavezetője. Szakszervezeti Munkáért oklevelet kapott Tóth Andrásné, a bia­­torbágyi ÁFÉSZ dolgozója. FIGYELÜNK • MUNKÁSKÜLDÖTT TANÁCSKO­ZÁST tartottak a Szivárvány Áruház Vál­lalatnál. Erről beszélgetett a tévé kame­rái előtt a Hét egyik munkatársa Ruff Jó­zsef igazgatóval, aki elmondotta, hogy a munkásküldött tanácskozás mint az üze­mi demokrácia egyik fóruma, a negyedik s ötéves terv tapasztalatai alapján az ötö­dik ötéves terv előkészületeihez nyújtok nagy segítséget. A dolgozók ugyanis kötet­len őszinteséggel tárták fel ezen a tanács­kozáson a problémákat, s mondották el észrevételeiket, javaslataikat. Szó esett többek között a Szivárvány Áruház Válla­lat munkásküldött tanácskozásán a mun­kafegyelemről s egy sokakat érintő kérdés­ről, a jutalékrendszer elavultságáról is. A riporter azon­ban nemcsak a vállalat igaz­gatóját kereste meg ez alkalommal, ha­nem hálózati dolgozókat és vevőket is, ez utóbbiaktól megkérdezve, miért szeret­nek a Szivárvány üzleteiben vásárolni. A válasz egyértelmű volt: mert a Szivár­­vány boltjaiban nincs ideges, feszült han­gulat, az eladók türelmesek és figyelme­sek. S magyarázzuk meg mindjárt ennek a jó munkahelyi légkörnek az okát is, mely a Szivárvány Áruház Vállalatnál megvalósított üzemi demokráciában kere­sendő. # IGAZGATÓ NEHÉZ HELYZETBEN. Ezzel a címmel jelent meg a kereskedelem helyzetét igen józanul megítélő cikk a Ma­gyar Hírlapban. Az utóbbi idők gyakorla­ta szerint a tanácsok időnként meghívják egy-egy vállalat, intézmény vezetőjét, hogy tanácsülés keretében számoljanak be munkájukról, tevékenységükről, gondjaik­ról. A kilencedik kerületi tanács Rubin Endrét, a Józsefvárosi KÖZÉRT Vállalat igazgatóját látta vendégül, hogy a közellá­tás néhány kérdését megvitassák vele. Ru­bin Endre alig győzött jegyzetelni, annyi kérdést kapott. Ilyeneket például: „A dél­előtti kenyér hamar elfogy, az újabb szál­lítmány pedig gyakran közvetlenül zárás előtt érkezik. Miért?” „Szükség van-e va­lójában olyan szaküzletekre, melyek csak konzervet árulnak és semmi mást?” „Mi­féle kolbász az, amely — noha 64 forint — vizes és hústalan?” A kérdések zöme azonban természetesen a nyitvatartási idő problémáját feszegette. Mint a Magyar Hír­lap írja, Rubin Endre válaszai tárgyilago­sak, elemzőek és sokoldalúak voltak, és az igazság az, hogy ha a beszámoltatást elölről kezdte volna a tanácsülés, a kérdé­sek éle egy kicsit tompább lett volna, mi­vel a tanácstagok ezen az összejövetelen megismerkedhettek az érem másik oldalá­val is. • A PEST MEGYEI HÍRLAPBAN ol­vashattunk a taksonyi ÁFÉSZ negyedik ötéves tervben elért eredményeiről. A mindenre kiterjedő alapos cikkből többek között megtudhatjuk, hogy a taksonyi ÁFÉSZ forgalma az elmúlt tervidőszakban a korábbinak kétszeresére növekedett, s meghaladta a 760 millió forintot. A szövet­kezet jól értelmezte az új lehetőségeket, és megkezdte az általános fejlesztést azok­ban a községekben, ahol korábban erre nem volt lehetőség. Különösen Dunaha­­raszti községben történt jelentős változás, ahol az elmúlt négy év alatt tízszeresére emelkedett a kiskereskedelmi és a vendég­látóipari forgalom. A cikk külön kiemeli a hálózatfejlesztésben érvényesülő ésszerű­séget és takarékosságot. • A PULTNAK SOK OLDALA VAN. Lassan kezdik ezt minél többen észreven­ni. A kereskedelem munkáját több szem­pontból kell megvizsgálni. Így tett Somos Ágnes is, aki a Magyar Ifjúság hasábjain adott hű képet az élelmiszerkereskedelem jelenlegi, cseppet sem rózsás helyzetéről. Nem sajnálta az időt és fáradságot, hogy ellátogasson Vad Jánosáéhoz az Angyal­földi Közért Vállalat igazgatójához, hogy kikérje Rudas Józsefnek a Zuglói Közért Vállalat igazgatójának véleményét, hogy a sajtóban eddig napvilágot látott annyi zsörtölődő és szemrehányó cikk után a ke­reskedelem problémáinak élő és eleven valóságát keresse, a munkaerőhiány okait kutassa. Ebből a valóban tárgyilagos írás­ból tudhatjuk meg többek között azt is, hogy a XIII. kerületi Népi Ellenőrzési Bi­zottság ötven kilépett dolgozónak kérdő­ívet küldött: mi volt a távozásuk oka? Tizenöt válasz érkezett vissza, s ezekből kitűnik, hogy elsősorban a biztosított sza­badszombat, a jobb szociális körülmény, a nyugodtabb munkahelyi légkör volt a „csábító”, s nem a magasabb fizetés. Las­san már kiírhatnánk néhány boltunkra hogy „elvándorlás miatt zárva" — idézi a riport Vad Jánosné szavait és Brenner Istvánnak a zuglói NEB elnökének véle­ményét, mely szerint: „amit manapság az élelmiszerkereskedelem csinál, az valósá­gos bűvészmutatvány”. Talán az ilyen és hasonló írások türelmesebbé és megértőb­bé teszik a vásárlókat akik így megismer­ve a kereskedelem kulisszatitkait, nem csak mindig a panaszra és méltatlanko­dásra való okokat keresik majd az üzle­tekben. A. T. A MÉRLEG postájából Képzőművészeti kiállítás Tárcanovellák Információk külföldről Utólagos utánnézés Diabetikus készítmények A köz javára Több levélírónk érdeklődik a MÉR­LEG decemberi számában megjelent Amatőr képzőművészeti kiállítási felhívás nyomán. Többek között Ba­­sicz Margit, Szekszárdi, Székely Ber­talan u. 41. kérdezi, hogy mint a Babits Művelődési Központban műkö­dő amatőr képzőművészeti stúdió tag­ja részt vehet-e munkáival a KPVDSZ kiállításán. Nyomatékosan hívjuk fel érdeklődő olvasónk figyelmét arra a feltételre, hogy őszi kiállításunkon csak KPVDSZ-tagsággal rendelkező amatőr képzőművész vehet részt. De tagjaink munkáit minél nagyobb számban várjuk, a képzőművészet úgyszólván minden műfajában. Kovács Kati csornai olvasónknak köszönjük érdekes kis tárcanovellá­ját, amit abból az alkalomból írt lapun­k számára, hogy vállalata, az Ep. TÜZÉP Vállalat aranygyűrűt ajándékozott azon dolgozóinak, akik 25 éve törzstagjai a TÜZÉP-nek. A „Tíz perc egy hétköznapból” ígéretes írás, lapunk valamelyik következő számában közöljük. Kérjük a tárca íróját, hogy a továbbiakban is ke­resse meg leveleivel szerkesztősé­günket. Ha már a tárcanovelláknál tar­tunk : Fekete József felszolgáló, az Inter-Continental dolgozója „A ke­resztpapa” címmel írt egy humoros dolgozatot. A jó stílusérzékre valló írás közéleti problémát feszeget, ne­vezetesen, akinek jó keresztpapa­ja van „ott fent”, az jobban érvénye­sül. Anélkül, hogy vitatkoznánk ked­ves szerzőnkkel arról, hogy ez a jelenség megtalálható-e még szocia­lizmust építő társadalmunkban avagy sem, őszintén válaszoljuk, hogy a tárca nem jelenik meg a Mérleg­­ben, a túlzottan általánosságokat érintő és tanulságokat le nem vonó írói módszere miatt. Nékám Zsuzsa, Salgótarján, Nógrá­di S. tér 2. az idegen nyelvek ta­nulásának, elsajátításának fontossá­gáról ír, amivel teljes mértékben egyetértünk, örülünk annak, hogy mint a Nógrád megyei Élelmiszer­­kiskereskedelmi Vállalat dolgozója német nyelvtudásának birtokában dolgozik a „Nógrád” című laptár­sunknak. Kérdezi, hogy a MÉRLEG elfogad-e NDK-lapokból fordított cik­keket, tudósításokat. Válaszunk: na­gyon szívesen vesszük, ha nyelveket beszélő olvasóink — lapunk profil­jának megfelelően — információkat juttatnak el hozzánk, de természete­sen előzetesen semmiféle ígéretet nem tehetünk azok megjelenésére. Ebben a kérdésben legfőbb fóru­munknak, a Mérleg szerkesztő bizott­ságának a véleménye az irányadó. Egy közelmúltban megjelent glosz­­szánk, a „Furcsa takarékosság” nagy vihart kavart az OTP dolgozóinak körében. A cikkre a MÉRLEG de­cemberi számában válaszolt Bordás András, az M­TV vszt tanácsának tit­kára is. Most legutóbb pedig Járdán­­házy István, Bp. XV111., Lőrinci u. 27. védi az OTP álláspontját. Idé­zünk leveléből: „...csak azért nem írom meg a cikkel kapcsolatos igaz­ságot, mert remélem, hogy ezek után a cikk szerzője vesz annyi fáradsá­got és legalább utólag utánanéz a »Furcsa takarékosság« című cikké­ben foglalt állításainak.” Járdánházy István, kedves olvasónkkal közöljük: ez megtörtént! S a cikk szerzője, csakúgy mint lapunk, helyesbítette álláspontját és teljes mértékben oszt­ja Bordás András, illetve az OTP szakszervezeti tanácsának vélemé­nyét. Taba Sándor, Hódmezővásárhely, Oldalkozár u. 5. olvasónkat immá­ron állandó levelezőink között tart­juk számon. Legutóbbi javaslatával is egyetért­ünk, sőt támogatjuk azt. Nevezetesen: hozzáférhetővé kell ten­ni a diabetikus készítményeket min­den vásárló számára és ennek érde­kében bővíteni kell a diétás boltok hálózatát. Szakíróink már többször foglalkoztak ezzel a témával a MÉR­­LEG-ben. Ezután is mindent meg­teszünk azért, hogy ne csak Buda­pesten, de például Hódmezővásár­helyen is kaphatók legyenek a dia­betikus készítmények. WJti ^ G ^ M. L. Jt. -4L V_­­JLvJ JLl M. Szekeres András, szövetkezetpoliti­kai előadó, Sárospatak, örülünk an­nak, hogy Sárospatakon a társadal­mi összefogás eredménnyel járt és ennek nyomán csökkentek a gyer­mekelhelyezési gondok. Annak is örülünk, hogy a köz javára végzett munkában élvonalban halad a Bod­rog Áruház műszaki osztályának szocialista brigádja. Ahogy elfoga­dott éves szerkesztőségi tervünk ezt lehetővé teszi, felkeressük az emlí­tett szocialista brigádot és „tapasz­talatcsere jellegű” cikket írunk ró­luk a MÉRLEG-ben. Köszönjük ja­vaslatát és várjuk további leveleit. Sorainkból indult el Az elmúlt hetekben két ünnepi este volt a Magyar Televízióban. Ezen a két estén ült a képernyő elé a magyar költészet élő klasz­­szikusa, Illyés Gyula, aki tihanyi nyaralójában beszélt önmagáról, életútjáról, a költészet feladatai­ról, kortársairól és sorstársairól és tisztázta az igaz hazafiság fo­galmát. Mindazok, akik e két estén hallgatták Illyés Gyula bölcs mondatait és látták mosoly­gó, derűs arcát, átérezték, hogy egy nem mindennapi ember és nem mindennapi költő szól hoz­zájuk. Illyés Gyula beszélt ifjúságáról, iskolaéveiről és megemlékezett azokról az évekről is, amikor még olyan költők sem tudtak megélni a költészetből, mint Illyés Gyula és amikor éveken át, sőt mond­hatjuk, évtizedeken át, előbb mint egy biztosítótársaság kis fizetésű tisztviselője, vagy ahogy akkor nevezték, hivatalnoka, ké­sőbb pedig mint a Magyar Nem­zeti Bank alkalmazottja dolgozott. Mi, akik magukénak éreztük eddig is Illyés Gyulát és annak nemesveretű és igaz költészetét, most különös büszkeséggel nyug­tázzuk, hogy ez a kivételes tehet­ségű nagy magyar költő, a Pusz­ták népe írója, annyi szép vers szülőapja, és több dráma írója, sorainkból indult el. Büszkén nyugtázzuk azt is, hogy egykori hivatalnokéveit nem szégyelli, hiszen nincs is abban semmi szé­gyen, hanem derűsen, szeretettel emlékszik vissza arra a fiatal Illyés Gyulára, aki nemcsak költő volt, de mint pénzügyi tisztviselő kereste a mindennapi kenyerét. Ebből az alkalomból is köszönt­jük Illyés Gyulát és kívánunk neki még sok-sok termékeny évet a magyar költészet és a ma­gyar költészet hívei érdekében is, hiszen még olyan sok szép új Illyés Gyula-költeményt várunk tőle. Zs. O. A közönség is szavazott Fotókiállítás a Pannóniánál A Pannónia Szálloda és Ven­déglátó Vállalat Szakszervezeti Bizottsága jubileumi fotókiállítást rendezett. Ez alkalommal megnyitott he­tedik fotóköri kiállítás különös jelentőséget kapott hazánk felsza­badulásának 30 éves, a vállalat alapításának 10 éves, illetve 25 éves évfordulójával. A Fotóművészek Szövetségének részvételével alakult zsűri újra támogatta azt az elképzelést, hogy a díjakat ne néhány rutinosabb, nagyobb gyakorlatú pályázó kap­ja, hanem szélesebb körben, a fia­tal kezdők is részesüljenek díja­zásban. A zsűri indokolása szerint az elmúlt évekhez viszonyítva a té­mák megválasztásában, technikai kivitelben fejlődés mutatkozott. Az ember különféle kapcsolatait a környező világgal ötletesen, sok­oldalúan tükrözik a felvételek. Sajnálatos viszont, hogy még min­dig kevés a szakmai tárgyú fotó, és ezek is olykor a negatívumo­kat tükrözik. Ugyancsak kevés volt a színes fotó is. A pályázaton 21 dolgozó vett részt 140 képpel (grafikával), amelyből a zsűri 95 db-ot foga­dott el. I. díjat nyert a fekete-fehér ka­tegóriában Dáloki Jenő, színes kollekciójával Kiss Géza, grafikai munkáért Lányi János. II. díjat kapott Lakatos Bédáné, Fésűs Tiborné, Magyar Károly. A fotóalbummal jutalmazott ké­pek közül megemlíthető Faludy Katalin: Pecsenyekacsa c. felvé­tele. A nagy közönségsikert elért ki­állításnak külön érdekessége volt, hogy a közönség szavazhatott, melyik a kiállítás legszebb és leg­érdekesebb képe.

Next