Mérleg, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
KÖRÖSI GYULA Elhunyt Körösi Gyula, a szakszervezeti mozgalom kiemelkedő egyénisége. Körösi Gyula 1899. január 16-án született Szomolyán. Miskolcon volt kereskedelmi tanuló és itt lépett be a szakszervezetbe 1915-ben. A Tanácsköztársaság alatt tanúsított forradalmi magatartásáért internálták. A zalaegerszegi táborból 1921-ben szabadult. 1923- ban a szakszervezet miskolci helyi csoportjának választott tagja. 1925-ben a fővárosba költözik, ahol tevékenyen részt vesz a kereskedelmi dolgozók gazdasági és politikai harcában. A felszabadulás után a szakszervezet javaslatára vállalatvezetőnek nevezik ki. A későbbiekben különböző fontos gazdasági és szakszervezeti funkciókat lát el. Hosszú ideig a KPVDSZ elnöke, illetve alelnöke volt. Munkájának elismeréseként többször részesült magas kitüntetésben. Megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet és két alkalommal a Munka Érdemrend arany fokozatát. TÓTH ISTVÁN Váratlanul, 55 éves korában elhunyt Tóth István, a Kulturális, Agitációs és Sport Osztályunk munkatársa, aki több mint negyedszázadon át dolgozott különböző munkaterületeken a magyar sportmozgalom fellendítéséért. Halála annál is tragikusabb esemény számunkra, mert immáron öt esztendő óta ő volt a MÉRLEG sportrovatának vezetője és olvasóink úgyszólván minden lapszámunkban találkoztak cikkeivel, tudósításaival. * Halottaink emlékét kegyelettel megőrizzük. Kitüntetések Eredményes mozgalmi tevékenységükért a Szakszervezeti Munkáért arany kitüntetést kapott Deutsch Ferenc, a Csemege Kereskedelmi Vállalat dolgozója és Lakatos Sándor nyugdíjas. Szakszervezeti Munkáért ezüst kitüntetésben részesült Csányi György, a Corvin áruház dolgozója, Havas Barna, a Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója, Márta Ödön, az Észak-Pesti Vendéglátó Vállalat dolgozója, vezető propagandista, Sipőcz Gyula, a Danubius Szálloda Vállalat dolgozója, Rágyánszki Sándor, a Csongrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója és Tóth Istvánné, a KPVDSZ Csongrád megyei Bizottságának irodavezetője. Szakszervezeti Munkáért oklevelet kapott Tóth Andrásné, a biatorbágyi ÁFÉSZ dolgozója. FIGYELÜNK • MUNKÁSKÜLDÖTT TANÁCSKOZÁST tartottak a Szivárvány Áruház Vállalatnál. Erről beszélgetett a tévé kamerái előtt a Hét egyik munkatársa Ruff József igazgatóval, aki elmondotta, hogy a munkásküldött tanácskozás mint az üzemi demokrácia egyik fóruma, a negyedik s ötéves terv tapasztalatai alapján az ötödik ötéves terv előkészületeihez nyújtok nagy segítséget. A dolgozók ugyanis kötetlen őszinteséggel tárták fel ezen a tanácskozáson a problémákat, s mondották el észrevételeiket, javaslataikat. Szó esett többek között a Szivárvány Áruház Vállalat munkásküldött tanácskozásán a munkafegyelemről s egy sokakat érintő kérdésről, a jutalékrendszer elavultságáról is. A riporter azonban nemcsak a vállalat igazgatóját kereste meg ez alkalommal, hanem hálózati dolgozókat és vevőket is, ez utóbbiaktól megkérdezve, miért szeretnek a Szivárvány üzleteiben vásárolni. A válasz egyértelmű volt: mert a Szivárvány boltjaiban nincs ideges, feszült hangulat, az eladók türelmesek és figyelmesek. S magyarázzuk meg mindjárt ennek a jó munkahelyi légkörnek az okát is, mely a Szivárvány Áruház Vállalatnál megvalósított üzemi demokráciában keresendő. # IGAZGATÓ NEHÉZ HELYZETBEN. Ezzel a címmel jelent meg a kereskedelem helyzetét igen józanul megítélő cikk a Magyar Hírlapban. Az utóbbi idők gyakorlata szerint a tanácsok időnként meghívják egy-egy vállalat, intézmény vezetőjét, hogy tanácsülés keretében számoljanak be munkájukról, tevékenységükről, gondjaikról. A kilencedik kerületi tanács Rubin Endrét, a Józsefvárosi KÖZÉRT Vállalat igazgatóját látta vendégül, hogy a közellátás néhány kérdését megvitassák vele. Rubin Endre alig győzött jegyzetelni, annyi kérdést kapott. Ilyeneket például: „A délelőtti kenyér hamar elfogy, az újabb szállítmány pedig gyakran közvetlenül zárás előtt érkezik. Miért?” „Szükség van-e valójában olyan szaküzletekre, melyek csak konzervet árulnak és semmi mást?” „Miféle kolbász az, amely — noha 64 forint — vizes és hústalan?” A kérdések zöme azonban természetesen a nyitvatartási idő problémáját feszegette. Mint a Magyar Hírlap írja, Rubin Endre válaszai tárgyilagosak, elemzőek és sokoldalúak voltak, és az igazság az, hogy ha a beszámoltatást elölről kezdte volna a tanácsülés, a kérdések éle egy kicsit tompább lett volna, mivel a tanácstagok ezen az összejövetelen megismerkedhettek az érem másik oldalával is. • A PEST MEGYEI HÍRLAPBAN olvashattunk a taksonyi ÁFÉSZ negyedik ötéves tervben elért eredményeiről. A mindenre kiterjedő alapos cikkből többek között megtudhatjuk, hogy a taksonyi ÁFÉSZ forgalma az elmúlt tervidőszakban a korábbinak kétszeresére növekedett, s meghaladta a 760 millió forintot. A szövetkezet jól értelmezte az új lehetőségeket, és megkezdte az általános fejlesztést azokban a községekben, ahol korábban erre nem volt lehetőség. Különösen Dunaharaszti községben történt jelentős változás, ahol az elmúlt négy év alatt tízszeresére emelkedett a kiskereskedelmi és a vendéglátóipari forgalom. A cikk külön kiemeli a hálózatfejlesztésben érvényesülő ésszerűséget és takarékosságot. • A PULTNAK SOK OLDALA VAN. Lassan kezdik ezt minél többen észrevenni. A kereskedelem munkáját több szempontból kell megvizsgálni. Így tett Somos Ágnes is, aki a Magyar Ifjúság hasábjain adott hű képet az élelmiszerkereskedelem jelenlegi, cseppet sem rózsás helyzetéről. Nem sajnálta az időt és fáradságot, hogy ellátogasson Vad Jánosáéhoz az Angyalföldi Közért Vállalat igazgatójához, hogy kikérje Rudas Józsefnek a Zuglói Közért Vállalat igazgatójának véleményét, hogy a sajtóban eddig napvilágot látott annyi zsörtölődő és szemrehányó cikk után a kereskedelem problémáinak élő és eleven valóságát keresse, a munkaerőhiány okait kutassa. Ebből a valóban tárgyilagos írásból tudhatjuk meg többek között azt is, hogy a XIII. kerületi Népi Ellenőrzési Bizottság ötven kilépett dolgozónak kérdőívet küldött: mi volt a távozásuk oka? Tizenöt válasz érkezett vissza, s ezekből kitűnik, hogy elsősorban a biztosított szabadszombat, a jobb szociális körülmény, a nyugodtabb munkahelyi légkör volt a „csábító”, s nem a magasabb fizetés. Lassan már kiírhatnánk néhány boltunkra hogy „elvándorlás miatt zárva" — idézi a riport Vad Jánosné szavait és Brenner Istvánnak a zuglói NEB elnökének véleményét, mely szerint: „amit manapság az élelmiszerkereskedelem csinál, az valóságos bűvészmutatvány”. Talán az ilyen és hasonló írások türelmesebbé és megértőbbé teszik a vásárlókat akik így megismerve a kereskedelem kulisszatitkait, nem csak mindig a panaszra és méltatlankodásra való okokat keresik majd az üzletekben. A. T. A MÉRLEG postájából Képzőművészeti kiállítás Tárcanovellák Információk külföldről Utólagos utánnézés Diabetikus készítmények A köz javára Több levélírónk érdeklődik a MÉRLEG decemberi számában megjelent Amatőr képzőművészeti kiállítási felhívás nyomán. Többek között Basicz Margit, Szekszárdi, Székely Bertalan u. 41. kérdezi, hogy mint a Babits Művelődési Központban működő amatőr képzőművészeti stúdió tagja részt vehet-e munkáival a KPVDSZ kiállításán. Nyomatékosan hívjuk fel érdeklődő olvasónk figyelmét arra a feltételre, hogy őszi kiállításunkon csak KPVDSZ-tagsággal rendelkező amatőr képzőművész vehet részt. De tagjaink munkáit minél nagyobb számban várjuk, a képzőművészet úgyszólván minden műfajában. Kovács Kati csornai olvasónknak köszönjük érdekes kis tárcanovelláját, amit abból az alkalomból írt lapunk számára, hogy vállalata, az Ep. TÜZÉP Vállalat aranygyűrűt ajándékozott azon dolgozóinak, akik 25 éve törzstagjai a TÜZÉP-nek. A „Tíz perc egy hétköznapból” ígéretes írás, lapunk valamelyik következő számában közöljük. Kérjük a tárca íróját, hogy a továbbiakban is keresse meg leveleivel szerkesztőségünket. Ha már a tárcanovelláknál tartunk : Fekete József felszolgáló, az Inter-Continental dolgozója „A keresztpapa” címmel írt egy humoros dolgozatot. A jó stílusérzékre valló írás közéleti problémát feszeget, nevezetesen, akinek jó keresztpapaja van „ott fent”, az jobban érvényesül. Anélkül, hogy vitatkoznánk kedves szerzőnkkel arról, hogy ez a jelenség megtalálható-e még szocializmust építő társadalmunkban avagy sem, őszintén válaszoljuk, hogy a tárca nem jelenik meg a Mérlegben, a túlzottan általánosságokat érintő és tanulságokat le nem vonó írói módszere miatt. Nékám Zsuzsa, Salgótarján, Nógrádi S. tér 2. az idegen nyelvek tanulásának, elsajátításának fontosságáról ír, amivel teljes mértékben egyetértünk, örülünk annak, hogy mint a Nógrád megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat dolgozója német nyelvtudásának birtokában dolgozik a „Nógrád” című laptársunknak. Kérdezi, hogy a MÉRLEG elfogad-e NDK-lapokból fordított cikkeket, tudósításokat. Válaszunk: nagyon szívesen vesszük, ha nyelveket beszélő olvasóink — lapunk profiljának megfelelően — információkat juttatnak el hozzánk, de természetesen előzetesen semmiféle ígéretet nem tehetünk azok megjelenésére. Ebben a kérdésben legfőbb fórumunknak, a Mérleg szerkesztő bizottságának a véleménye az irányadó. Egy közelmúltban megjelent gloszszánk, a „Furcsa takarékosság” nagy vihart kavart az OTP dolgozóinak körében. A cikkre a MÉRLEG decemberi számában válaszolt Bordás András, az MTV vszt tanácsának titkára is. Most legutóbb pedig Járdánházy István, Bp. XV111., Lőrinci u. 27. védi az OTP álláspontját. Idézünk leveléből: „...csak azért nem írom meg a cikkel kapcsolatos igazságot, mert remélem, hogy ezek után a cikk szerzője vesz annyi fáradságot és legalább utólag utánanéz a »Furcsa takarékosság« című cikkében foglalt állításainak.” Járdánházy István, kedves olvasónkkal közöljük: ez megtörtént! S a cikk szerzője, csakúgy mint lapunk, helyesbítette álláspontját és teljes mértékben osztja Bordás András, illetve az OTP szakszervezeti tanácsának véleményét. Taba Sándor, Hódmezővásárhely, Oldalkozár u. 5. olvasónkat immáron állandó levelezőink között tartjuk számon. Legutóbbi javaslatával is egyetértünk, sőt támogatjuk azt. Nevezetesen: hozzáférhetővé kell tenni a diabetikus készítményeket minden vásárló számára és ennek érdekében bővíteni kell a diétás boltok hálózatát. Szakíróink már többször foglalkoztak ezzel a témával a MÉRLEG-ben. Ezután is mindent megteszünk azért, hogy ne csak Budapesten, de például Hódmezővásárhelyen is kaphatók legyenek a diabetikus készítmények. WJti ^ G ^ M. L. Jt. -4L V_JLvJ JLl M. Szekeres András, szövetkezetpolitikai előadó, Sárospatak, örülünk annak, hogy Sárospatakon a társadalmi összefogás eredménnyel járt és ennek nyomán csökkentek a gyermekelhelyezési gondok. Annak is örülünk, hogy a köz javára végzett munkában élvonalban halad a Bodrog Áruház műszaki osztályának szocialista brigádja. Ahogy elfogadott éves szerkesztőségi tervünk ezt lehetővé teszi, felkeressük az említett szocialista brigádot és „tapasztalatcsere jellegű” cikket írunk róluk a MÉRLEG-ben. Köszönjük javaslatát és várjuk további leveleit. Sorainkból indult el Az elmúlt hetekben két ünnepi este volt a Magyar Televízióban. Ezen a két estén ült a képernyő elé a magyar költészet élő klaszszikusa, Illyés Gyula, aki tihanyi nyaralójában beszélt önmagáról, életútjáról, a költészet feladatairól, kortársairól és sorstársairól és tisztázta az igaz hazafiság fogalmát. Mindazok, akik e két estén hallgatták Illyés Gyula bölcs mondatait és látták mosolygó, derűs arcát, átérezték, hogy egy nem mindennapi ember és nem mindennapi költő szól hozzájuk. Illyés Gyula beszélt ifjúságáról, iskolaéveiről és megemlékezett azokról az évekről is, amikor még olyan költők sem tudtak megélni a költészetből, mint Illyés Gyula és amikor éveken át, sőt mondhatjuk, évtizedeken át, előbb mint egy biztosítótársaság kis fizetésű tisztviselője, vagy ahogy akkor nevezték, hivatalnoka, később pedig mint a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottja dolgozott. Mi, akik magukénak éreztük eddig is Illyés Gyulát és annak nemesveretű és igaz költészetét, most különös büszkeséggel nyugtázzuk, hogy ez a kivételes tehetségű nagy magyar költő, a Puszták népe írója, annyi szép vers szülőapja, és több dráma írója, sorainkból indult el. Büszkén nyugtázzuk azt is, hogy egykori hivatalnokéveit nem szégyelli, hiszen nincs is abban semmi szégyen, hanem derűsen, szeretettel emlékszik vissza arra a fiatal Illyés Gyulára, aki nemcsak költő volt, de mint pénzügyi tisztviselő kereste a mindennapi kenyerét. Ebből az alkalomból is köszöntjük Illyés Gyulát és kívánunk neki még sok-sok termékeny évet a magyar költészet és a magyar költészet hívei érdekében is, hiszen még olyan sok szép új Illyés Gyula-költeményt várunk tőle. Zs. O. A közönség is szavazott Fotókiállítás a Pannóniánál A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat Szakszervezeti Bizottsága jubileumi fotókiállítást rendezett. Ez alkalommal megnyitott hetedik fotóköri kiállítás különös jelentőséget kapott hazánk felszabadulásának 30 éves, a vállalat alapításának 10 éves, illetve 25 éves évfordulójával. A Fotóművészek Szövetségének részvételével alakult zsűri újra támogatta azt az elképzelést, hogy a díjakat ne néhány rutinosabb, nagyobb gyakorlatú pályázó kapja, hanem szélesebb körben, a fiatal kezdők is részesüljenek díjazásban. A zsűri indokolása szerint az elmúlt évekhez viszonyítva a témák megválasztásában, technikai kivitelben fejlődés mutatkozott. Az ember különféle kapcsolatait a környező világgal ötletesen, sokoldalúan tükrözik a felvételek. Sajnálatos viszont, hogy még mindig kevés a szakmai tárgyú fotó, és ezek is olykor a negatívumokat tükrözik. Ugyancsak kevés volt a színes fotó is. A pályázaton 21 dolgozó vett részt 140 képpel (grafikával), amelyből a zsűri 95 db-ot fogadott el. I. díjat nyert a fekete-fehér kategóriában Dáloki Jenő, színes kollekciójával Kiss Géza, grafikai munkáért Lányi János. II. díjat kapott Lakatos Bédáné, Fésűs Tiborné, Magyar Károly. A fotóalbummal jutalmazott képek közül megemlíthető Faludy Katalin: Pecsenyekacsa c. felvétele. A nagy közönségsikert elért kiállításnak külön érdekessége volt, hogy a közönség szavazhatott, melyik a kiállítás legszebb és legérdekesebb képe.