Mérleg, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Veres Gy. Zoltán műtermében Ötven év — ötszáz festmény Az ember belép a hatalmas Üllői úti bérház földszinti lakásába, s egy múzeumban érzi magát, megérinti a művészet ereje, s a szavát is csendesebbre fogja és a léptei is halkabbak lesznek. Sajátos múzeum ez, mely sehol máshol nem található, utánozhatatlan és egyedi. A tárlatvezető maga a házigazda, Veres Gy. Zoltán, aki szakképzettsége szerint fűszeres, de tájképfestő, versfaragó és szobrász is. A lakás falainak szinte nincs egyetlen négyzetméternyi helye, melyen ne lenne kép. Túlnyomó többségében tájkép. Ezt az alkotó így magyarázza: a természetet érzem magamhoz a legközelebb, a természetben még soha nem csalódtam, ezért örökítem meg legszívesebben a tájat. Képein a fehér szín dominál, hiszen általában téli falvakat, hósipkás házakat és zúzmarás fákat ábrázolnak. Mozgalmas életpályát mondhat magáénak Veres Gy. Zoltán, aki ötvenhat éve szakszervezeti tag, volt a 7458-as üzlet bizalmija, majd területi bizalmi lett, minden jogos kérést a magáénak tudott, s bármennyi utánjárásába, vitájába és energiájába került, mindig megvédte a dolgozók és a társadalom érdekét. Kalandozzunk azonban vissza az időben, hogyan és honnan is indult Veres Gy. Zoltán? — 1919-ben végeztem a negyedik polgárit, mindenképpen a festészethez vonzódtam, de mivel más járható út nem nyílt előttem, segédmunkás lettem egy címfestőnél, aki azonban tanulónak nem szerződtetett. Újpesten a Haas Ferenc és társa fűszerkereskedés azonban keresett tanulót. Így kerültem a kereskedelembe. Pesten az Abbázia kávéház épületében működő Hoffman és Lavicska cégnél viszont már segédként dolgoztam. 1940- ben bukkantam egy hirdetésre, mely szerint az állam önállósítási alapot biztosít kereskedők számára. Csemegekereskedést szerettem volna nyitni. Tízezer pengőt kértem. Ezt visszautasították, a következő beadványomban már csak hatezer pengőre zsugorítottam az igényemet, végül kaptam négyezer pengőt azzal a feltétellel, ha egy teljes tervrajzot adok be, milyen üzletet akarok nyitni. Ez nálam nehézségbe nem ütközött. Egyetlen éjszaka alatt megszületett a pontos tervrajz, az elképzelés. Ezerkilencszázötvenig magánkereskedő voltam, akkor a Csemege Vállalathoz mentem dolgozni, onnan is mentem nyugdíjba, mint boltvezető-helyettes. — S közben számos képzőművészeti tárlata is volt... — Az elmúlt fél évszázad alatt hozzávetőlegesen majd ötszáz képet festettem. Amerre jártam az országban, az MTE turistacsoport tagja voltam, és megragadott a táj, mindig megörökítettem. Az első csoportos kiállításomat 1948- ban dr. Ortutay Gyula nyitotta meg, a másodikat pedig Bényi László festőművész. De az első önálló kiállításomra már 1933- ban sor került, é ezen hetven képpel szerepeltem. Erről a tárlatról Az Est, a Pesti Napló és a Népszava is megemlékezett. Tíz önálló tárlatom volt, az utolsó 1972-ben. — A festés eléggé költséges művészet, hiszen a vászon, a festék, a keret, mind pénzbe kerül. Hogyan tudta ezt fedezni az egykori fűszeressegéd? — Nem ittam, nem dohányoztam, semmi káros szenvedélyem nem volt, így futotta mindenre. A kor nagy művészei — Aba- Novák, Lyka Károly, Glatz Oszkár és Szlányi Lajos — is ismertek és bátorítottak, Ybl Ervin, a Pesti Napló műkritikusa pedig szintén segített. — Milyen érzés, amikor valaki a nyilvánosság elé kerül a képeivel? — Nem büszkeség, hanem inkább úgy mondanám, hogy öröm és elégedettség. De nemcsak a sajátja, hanem minden tárlat jóleső kielégülést és élményt szerezhet az embernek, ezért nem volt olyan kiállítás, melyet a feleségemmel ne néztünk volna meg. — Miként vélekedik az úgynevezett „modern” művészetről? — Számomra nem okoz örömet a modern művészet, pedig egyegy alkotásnak mindig az volna a feladata, hogy élményt adjon az embernek, felkeltse a fantáziáját és gazdagítsa az esztétikai igényét. — Szereti a finom árnyalatokat ... — Igen. Mert érzéseket, hangulatokat fejeznek ki. A hajnalnak és a naplementének például ezernyi színe és árnyalata van, soha nem egyforma, mindig új meg új meglepetéssel szolgál, s a belső meglátás mindig más és más árnyalatokra reagál, mást vesz észre és örökít meg. — Szobrokat is készít... — Nyárfából készítek népi figurákat, olyan kérges kezű munkásokat és parasztokat, olyan embereket mintázok meg, akiknek a kezük olyan göcsörtös, mint olykor a nehezen formálható fa. Szobraimat bemutatták a Nemzeti Szalonban a magyar őstehetségek kiállításán is 1935-ben. — A festészet és a szobrászat után beszéljünk a versekről is, melyeket kockás füzetekben őriz évtizedek óta Veres Gy. Zoltán ... — A versírás szintén egyfajta kifejezési forma. Ezért csak akkor írjon az ember, ha nagyon összegyülemlett benne valami, s közlendője van mások számára. A versírás bizonyos fokú közéletiséget, véleménynyilvánítást jelent, s ez felelősséget ró az emberre. — Milyen további elképzelések foglalkoztatják? — Hetvenöt éves vagyok, de szerencsére teljes egészségnek és erőnek örvendek. Mióta azonban a feleségem meghalt, nem nyúlok ecsethez. Úgy érzem, megpattant bennem valami, egy szál, mely a művészethez és alkotókedvhez kötött. Most a képeimet, szobraimat rendezgetem, mert a hagyatékomat szülővárosom, Szeghalom múzeumának szánom ajándékozni ... Ágh Tihamér Mártírjainkra emlékezünk Felszabadulásunk óta minden nagy nemzeti ünnepünk, történelmi évfordulónk alkalmából kegyelettel adózunk azoknak, akik a szebb élet, az igazságosabb társadalmi rend harcosai voltak. Lévai Oszkár (Jászberény, 1890. január 1. — Budapest 1920. szeptember 9.) Tisztviselő. Édesapja kiskereskedő volt, idősebb testvérei a szakszervezeti mozgalom vezető funkcionáriusai. Ez utóbbi tény határozta meg kapcsolatát a munkásmozgalommal. Érettségi után — 1907-ben — az Országos Munkásbiztosító Pénztár tisztségviselője lett, egyidejűleg belépett az MSZDP-be is. Az 1910-es években a budapesti kerületi pártszervezetekben végzett mozgalmi munkát. A világháború idején tartalékos tiszt volt, egészségügyi állapota miatt 1918 tavaszán leszerelték. Ezután a szakszervezeti mozgalomban dolgozott, titkári teendőket látott el. A polgári demokratikus forradalom idején, 1918 novemberétől tagja a Budapesti Munkástanácsnak. A Tanácsköztársaság idején bevonult vöröskatonának, s a keleti arcvonalon több városban városparancsnok volt. E megbízatásában a legtöbb időt Cegléden töltötte el, ahol szervezője és irányítója a közvetlen front mögötti terület életének. A júniusi Duna—Tisza közi ellenforradalom alatt Kiskőrös városparancsnoka. Tevékenyen részt vállalt az ellenforradalom leverésében. Júliustól ismét a szakszervezetben dolgozott, proletárdiktatúra megdöntése után letartóztatták. Bátran vállalta a megpróbáltaást, a kínzásolta, magáénak vallotta a munkáshatalmat. A Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék — a munkásság tiltakozó akciója ellenére — halálra ítélte. Kivégezték. A A mártírok emléktáblája a KPVDSZ székházának előcsarnokában (Folytatás az 1. oldalról) 1979. évben — a belkereskedelmi ágazatban — mintegy 5 százalékos átlagfejlődéssel lehet számolni, de semmiféle központi bérintézkedés nem várható. A bolti kereskedelemben, a vendéglátásban, az áfészeknél, és a külkereskedelmi ágazatban fennmarad a biztosított 1,5 százalékos bérfejlesztés. A pénzintézeteknél az 1978. évi mértékű bérfejlesztéssel, illetve keresetnövekedéssel lehet számolni. A továbbiakban is változatlanul a teljesítmények szerinti differenciálást hangsúlyozzuk. 1979. évben az irányításban és a vállalatoknál egyaránt fordulatot kell elérni az V. ötéves tervben meghirdetett gazdaságpolitika végrehajtásának szigorú következetességében. — mondta befejezésül dr. Sebők Éva, Központi Vezetőségünk titkára. — Ehhez arra van szükség, hogy megelégedjünk a további, gyorsabb haladásunkhoz szükséges átmenetileg szerényebb fejlődéssel, hogy ezt a nehezebb időszakot elsősorban fegyelmezett, hatékonyabb munkával, a tartalékok feltárásával, nagyobb tervszerűséggel rövidítsük. Legyünk tudatában annak is, hogy a hatékonyabb munka követelménye és az ennek megfelelő szigorúbb vállalati működési feltételek nem átmenetiek, hanem véglegesek. A közvetlen mozgalmi munkában pedig változatlanul érvényes, hogy a vállalati szakszervezeti szervek munkájára, a munkavégzés színvonalának emelésére kell a hangsúlyt helyezni a Központi Vezetőségben, annak apparátusában és a középszerveknél egyaránt. Végső soron a vállalati szakszervezeti szervek munkáján, kollektív erőfeszítésén múlik, hogy 1979. évben is megfeleljünk az egyre nagyobb követelményeknek. A beszámoló feletti vitában felszólalt Juhász Ottó, a SZOT titkára, dr. Sághy Vilmos, belkereskedelmi miniszter, valamint Barha Pálné, Bordás András, Győrbíró Csaba, Komlósi József, Moharos Katalin és Tilli Istvánné, a Központi Vezetőség tagjai. Ülésezett a Központi Vezetőség A KPVDSZ Központi Vezetőségének tagjai hallgatják a szóbeli beszámolót (tt) 3 Az apró falvak térképén Sokasodnak a beszögezett kapuk — Az Encs és Vidéke ÁFÉSZ 40 községet ölel föl, miután 1975- ben egyesült a Csereháti Egyesült áfésszel és a Villányi áfészszel az előbbi 16, az utóbbi öt községet hozott magával — mutatja be a szövetkezetét Pálinkás Imre és Kocsák Miklós, az őszi megyei könyvhetek egyik rendezvénye után. — Mi voltunk az őszi megyei könyvhetek főpatrónusa, s ennek egyik oka, hogy egységes közművelődési tervet készít a járási könyvtár Gulyás János könyvtárigazgató vezetésével, s az együttműködési szerződésben kölcsönösen vállaltuk, hogy azon leszünk, minél sikeresebb legyen a közművelődési élet, s hogy az áfész közel 450 dolgozója is minél több igényesebb, tartalmasabb előadáson, rendezvényen vegyen részt. Ezt egyébként igénylik szocialista brigádjaink, ma már 13 szocialista brigád tömöríti a dolgozók jó részét. Dzsupin László szb-titkár: — Nálunk a szervezettség 100 százalékos. A dolgozók 30 százaléka törzsgárdatag. — Milyen a községek ellátása? — 78 község ellátását szervezzük, irányítjuk. Vegyünk egy példát, mondjuk a húsellátást — tájékoztat Pálinkás Imre. — Hétköznap kedden, szerdán általában van hús, szombaton már csak karaj van, de májat is sűrűn lehet kapni. Ezt úgy csináljuk, hogy kétezer sertésre szerződünk a sertéstenyésztő szakcsoport tagjaival, de ugyancsak szerződünk galambra, nyúlra, s van méhész- és gyümölcsszakcsoportunk is. — Hány községben van két vagy több üzletük? — Nyolc községben: Forró, Baktakék, Novajidrány, Garadna, Szalaszend, Hernádvécse, Boldogkőváralja, Méra. És természetesen Encsen van a legtöbb üzletünk, összesen 108 kiskereskedelmi egységünk van, 30 vendéglátóipari és 30 községben felvásárló helyet tartunk. Az előbb szóltunk a húsellátásról, ezt a következő helyeken biztosítjuk: Encs, Baktakék, Méra, Forró, Garadna, Novaj és Boldogkőváralja. S nagy csemege és szeretik az emberek a friss házi tepertőt, mert azt is árusítunk. — Az áfész feladata? — Szerteágazó. Az elmondottakon kívül foglalkozunk terményfelvásárlással, például babból óriási mennyiség termett, de szilvát is sokat vásároltunk. És azután a tojásfelvásárlás is jelentős. — Gondok? — Egyre több a beszögezett kapujú ház például Szászfán, Csenyéten, Perecsen és Keresztéten, ahol maholnap nem érdemes üzletet fenntartani, de azért elsőrendű feladatunk az ellátás, ezt tartjuk szem előtt. S további gond: a Száraz-völgyben — ez 16 községet ölel fel a csereháti részen — nincs étkezési lehetőség, pedig volna rá igény. Valamit segít, hogy Baktakéken tsz-csárda épül. Az encsi Hernád étterem az egyik büszkeségünk. Szeretik a járásban, úgy tudjuk, nincs rá panasz. — Nyereség? — 1977-ben 12 millió volt, 1978-ra ennél valamivel többet terveztünk, úgy gondoljuk, hogy 3 heti nyereségrészesedést oszthatunk majd . — Fejlesztés? — Évente 3—4 üzlet kerül teljes felújításra. Gyurcsó László is részese volt e beszélgetések mint járási közművelődési felügyelő vett részt az író—olvasó találkozón. — örülünk a jól szervezett rendezvényeknek. Az, hogy Gulyás János, aki a járási könyvtár igazgatója, egyben az Encs és Vidéke áfész helyi intéző bizottságának is tagja, sokat segít a közművelődési központok jobbá tételében. Encs fejlődő nagyközség. Járási székhely. Napról napra változik. Aki két-három évenként tér vissza, szinte nem ismer rá. Új, emeletes épületek, üzemek létesülnek. És az áfész Varkoly Ferenc, az igazgatóság elnökének vezetésével mind jobban látja el feladatát, közmegelégedésre. Az apró falvak térképen jelentkező fehér foltjai azonban továbbra is problémát okoznak.