Mészárosok és Hentesek Lapja, 1899. január-június (7. évfolyam, 1-27. szám)
1899-01-01 / 1. szám
1899. január 1. A Mészárosok és Hentesek Lapja nálta a nyersbőrtartell tagjait, akik — mint mindenütt — ahol a dolgok ferde irányban csuszamlanak, most egymásba kezdenek belekötni. A 27-iki nyersbőrkartell-értekezleten, a mészárosok közgyűlése után, az aranyhalacskák helyett már némi összekülönbözések adták meg a tenort. A kartell kereskedő tagjai ugyanis sehogy sincsenek megelégedve ezekkel az eredményekkel, mert nézetük és tapasztalataik szerint, a mészárosok alkalmi egyesületének minden megerősödése a nyersbőrkereskedők térvesztését, károsodását jelenti, annyiban, amennyiben az egyesületbe belépő mészárosokat a bőrgyárosok igyekszenek más mészárosokkal pótolni, akiket viszont a kereskedők üzletfelei közül vonnak el. Minél jobban szaporodik tehát a mészárosok alkalmi egyesületének taglétszáma, annál több üzletfelet veszítenek a nyersbő kereskedők. Mindezt Wolfneréknek ki is fejtették és azt követelték a kereskedők, hogy ha a még rendelkezésre álló egyesületen kívüli mészárosokon a gyárosok a kereskedőkkel nem osztozkodnak »emberségesen«, akkor ők kilépnek a kartellből és versenyezni fognak a gyárosokkal, ami kétségtelenül helyes dolog lenne. A bőrgyárosok és kereskedők között mutatkozó ezen „nézeteltérések“ igazolják a legmeggyőzőbben, hogy a hajba kapó bőrkartellisták mennyire jó fejőstehénnek nézik a budapesti mészárosok által termelt bőröket. Ma már ezt — a kartellbeli torzsalkodások nélkül is — nagyon jól tudja a budapesti mészárosok zöme, amely lelkesedéssel és áldozatoktól sem riadva meg, igyekszik az alkalmi egyesület jövőjét anyagilag is biztosítani, hogy az a borkereskedelem újjászervezését vagy új alapokra való fektetését, mint végczért, elérhesse. Mert ma már, az alkalmi egyesület működése idején, nincs meg az a «szabad vásár», amit a kartelláltak a maguk javára mesterségesen készítettek elő mindenkor. Ha valamelyik kartellistának az ollója túlságos mélyen jár a nyírásban, a menedékhelynek mindig ott van az alkalmi egyesület, amely az árak és a piaci viszonyok ismerete tekintetében sem engedi tovább terjeszteni azt a sötétséget, amely eddig a nyersbőrkartell kizárólagos jótékony czéljait szolgálta. Az a mészáros, aki a rajta elkövetett koppasztásba beleunva, a nyersbőrkartell férfiait otthagyta, ma már nincs kitéve annak az eshetőségnek, hogy egyáltalán, mert a kartellmegállapodás ezt kizárja, ne tudja áruját eladni. Az árakat sem szabhatják meg a bőrmilliomosok önkényesen és kényük-kedvük szerint, mert nem muszáj azokat elfogadni. Szóval egy úgynevezett szocziális kérdést old meg a mészárosok alkalmi egyesülete, amelyben az elnyomók a bőrkartellisták, az elnyomottak a mészárosok voltak. Régen folyt a mérkőzés, melyben mindig a kartellisták kerültek fölül; mig végre előretört az elnyomott igazság s a mészárosok megtalálták mentsvárukat és önmagukat. Külföldi példák után indultak, sőt külföldi szaktársak segítségét is igénybe kellett venniök; nem hogy árulói legyenek hazájuk érdekeinek, de hogy úgy szolgálhassanak neki, mint szabad polgárai. Mint ilyeneknek most módjukban van a magyar nyersbőrtermékek értékének hírét megállapítani, amit az érdekeit féltő bőrkartell megtenni nem tartott szükségesnek , sőt a kartell a magyar bőröket a külföld szemében eddig mindig gyalázta, hogy az idegen vevőket elriaszsza. Ez a múltban sikerült is neki. Az első lépéseken immár túl vagyunk s az eddig elért sikerek csak arra biztatnak, hogy a megkezdett uton haladjunk. Ma nem hogy raktára volna az alkalmi egyesületnek, de a Balkán államokból érkező megrendeléseket is alig győzi teljesíteni. Ez is egyik oka annak, hogy új nyerstermékeket vonjanak be közös értékesítésre. Újévtől kezdve az alkalmi egyesület tagjai már a borjubőröket is ezen közös szervük révén értékesítik, s így havonta 2500—3000 drb borjubőrt maguk visznek a rendes helyi piaczra. A borjúbőr mellett a bárány és juhbőr közös értékesítése is megkezdődött s a faggyú közös értékesítésére is megtörténtek az előkészületek. Az alkalmi egyesület igy bocsájt mind több gyökeret és igy izmosodik hatalmas testületté, mely nem lesz olyan rosszakarójuk a bőrgyárosoknak és kereskedőknek, mint ők a szervezkedő mészárosoknak. Összeköttetést is szívesen fog velük keresni, aminthogy ily irányú kísérletek eddig is történtek. De egy feltételük van és lesz: olyan üzleti érintkezés, mely világos, tiszta és egymás jogos érdekeit megbecsüli. És tudjuk, hogy a nyersbőrkartell tagjai még szívesen állanak majd összeköttetésbe a mészárosok alkalmi egyesületével. Az itt termelt bőrökre szükségük van, ellenkezőjét hiába állítják, hiszen mikor minden helyben termelt bőrt megvásároltak is, szükségük volt idegen behozatalra, annál inkább szükségük lesz pedig ezen idegen behozatalra akkor, ha az alkalmi egyesület tagjai szaporodnak, munkaköre szélesedik és a helyben termelt árukat a külföld mind nagyobb mértékben vonja el a piacról Mivel pedig az idegen behozatal a fuvarköltségekkel föltétlenül drágább, ennélfogva a budapesti bőrgyárosok — a saját érdekükben — keresni fogják az alkalmi egyesülettel való összeköttetést. Ez be fog következni. A diskreditálást, vádaskodást egy darabig még próbálhatja a kartell, de idővel maga is jobb belátásra jut. Ezt az időt kívánjuk, hogy minél előbb elérkezzék. Sas Annia: A mészáros ipartestület közgyűlése. Karácsony hétfőjén a budapesti mészáros ipartestület rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek fontos tárgyakat felölelő napirendje a testületi tagok jelentékeny számát gyűjtötte együvé. A gyülekezés, mint rendesen, most is lassan történt, de mire a tárgyalásokhoz d. u. 1/24-kor hozzá fogtak, ember-ember hátán szorongott a teremben. A résztvevők zöme a kisebb emberek közül került ki, ám a jelentékenyebb forgalmat csináló mészárosok is tekintélyes számmal voltak képviselve. A hangulat általában lelkes volt, bár, a testület egy-két izgága tagjának jogosulatlan törekvéseiket ért utóbbi kudarczai után, némi disszonancziára is lehetett számítani. Annál meglepőbb volt azután az a szép egyetértés és nyugodt tárgyalás, mely egyöntetű, lényeges határozatok hozatalára nyújtott módot, noha a kritika is szót keresett. Mi a kritikát soha sem elleneztük, magunk is gyakoroljuk és mindig tisztelettel hajlunk meg az olyan bíráló előtt, aki érvekkel, tényekkel meg hagyja magát győzni. Az ilyen bírálat szükséges és helyes is, mert módot nyújt arra, hogy minden felvetődő kérdés több oldalról legyen megvilágítható és mindenkit megnyugtató módon oldassák meg. A mészáros ipartestület f. hó 26-iki közgyűlésén ez történt s hogy így történt, abban nagy része van a testületi vezetőség koncziliáns modorának és az elnöki jog nyugodt kezelésének. Minden tárgynál — bár felszólalások történtek — egyhangú határozatot lehetett elérni és ha az egyetértésnek, békés együttmunkálásnak ez a jele, akkor ennek példáit szolgáltatta a lefolyt közgyűlés. A közgyűlés két főtárgyával, az alkalmi egyesület dolgával és a vásárcsarnoki helybérek leszállításával érdemileg más helyütt foglalkozunk. Itt még csak azt a meglepően szép, őszinte és emelkedett hangulatú elégtételt kell kiemelnünk, melyet a közgyűlés a, bizonyos részről és éppenséggel nem közérdekből, jogosulatlanul támadott iparhatósági biztosnak, Horváth János dr.-nak méltán nyújtott bátor, önérzetes és igazságos fölléptéért, mely közel másfél évtizedes közérdekű munkásságból merítette erejét. A bécsi mészárosok nyerstermékértékesítő egyesülete is leküldte a közgyűlésre üzleti megbízottját, Allina urat, aki ismételten fölszólalt és hasznos tájékoztatást nyújtott a testület tagjainak. A gyűlés lefolyásáról, mely mindvégig lelkes volt és tiszta meggyőződésből méltatta az alkalmi boregyesület vezetőinek és az akció támogatóinak önzetlen munkásságát, gyorsírónk jegyzeteiből a következő részletes tudósítást állítottuk össze: Schubert Sándor elnök: Igen tisztelt közgyűlés! Több fontos ügyünk merülvén fel, melyek a közgyűlés határozatát Hirdetési rovatunkat lapunk olvasóinak becses figyelmébe ajánljuk.