Mezőgazdasági Technika, 1963 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
fi TflRTflLOÍÍlBÖL Lapunk decemberi számában írásaikkal közreműködtek: Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar Földművelésügyi Minisztérium Gyomai Gépállomás Megyei Gépállomások Igazgatósága, Salgótarján Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet Mezőgazdasági Üzemszervezési Kutató Intézet Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ Országos Találmányi Hivatal munkatársai. MEZŐGAZDASÁGI '] |/( Ц \ | К \ A Földművelésügyi Minisztérium folyóirata Szerkesztő: Burián Béla Felelős kiadó: Lánglottó, a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a Posta Központi Hírlapirodánál (Bp., V., József Nádor tér 1. és bármely postahivatalnál) Csekkszámlaszám: egyéni 61.268, közületi 61.066 (vagy átutalás az M. N. B. 8. folyószámlájára) Előfizetési ára: egy évre 48,— Ft, félévre 24,— Ft Megjelenik havonta. Szerkesztőség: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 9/11. III. emelet 301/11. Telefon: 121—790, 122—750, mellék: 1050 és 315—775 Hirdetéseket a lap részére felvesz a Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, V. ker., Nádor u. 34. Tel.: 311—578. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza 63.2013 Egyetemi Nyomda, Budapest INDEX SZAMI 25569 Nem hiánycikk többé ★ Diesel adagolók beállítása ★ Technikai kirakatunk ★ Irányzat a teljes gépesítés 1r Hol a hiba? ★ Szakemberünk tanácsolja ★ Milyen legyen? ★ Népszerű motoros tanácsadó ★ Egy tipp ★ Külföldi Hírek 2. oldal 4. oldal 6. oldal 10. oldal 13. oldal 14. oldal 18. oldal 20. oldal 26. oldal 29. oldal h mummuirüi я mammuTGUPGhig Az első ipari forradalom Pantha rhei! A világon minden állandó mozgásban van! — hirdette már két és fél ezer évvel ezelőtt az efezusi Herakleitos, s ma már nem akad senki, aki e bátor görög bölccsel vitába merne szállni. Minden mozog, a világmindenség az örökös változás izgalmas folyamatában létezik: születik és meghal, létrejön és elmúlik, felépül és leomlik, — az anyag állandó körforgása egyetlen pillanatnyi mozdulatlanságot, elernyedő nyugalmat nem ismer. Valóban: pantha rhei! S bár igaz, hogy ez a mozgás nem mindig azonos a helyváltoztatással, gyakran mégis együtt jár vele, mint ahogyan éppen a technikai elmék bizonyíthatják, hogy nemcsak mozgó, tehát helyüket változtató, „mobil” gépek vannak, hanem álló, „stabil” gépek is. S ez az örökös mozgás micsoda felgyorsulásokra, felpergésekre képes! S most nem csupán arra az ugrásra gondolok, amellyel a mennyiségi változások a minőségi változásba csapnak át, hanem arra a szédületes tempóra, amellyel a fejlődés ösvényén az egymást kergető hordák rohantak felénk... A sauriusok behemót családja, az atlanto-, a dino-, a brontosaurusok ugyan még megfontolt lépésekkel dagasztották a föld ősi mocsarait, de a megvadult mamutok már a döngő robajjal vágtattak a sztyeppén a közelgő jégkorszakok elől menekülve, hogy újabb évezredek múltán már vadlovak könnyű patái verjék fel a történelem soha el nem ülő porát, s csak néhány évezred telik el. Amerikában máris megrémült bölénycsordák menekülnek a Mississippitől nyugatra elterülő végtelen prériken a legújabb kor „tüzes szemű” szörnyetegei elől... A XIX. század első felében járunk, amikor színre lép az első gőzmozdony, s utána hosszú sorban a modern kor modern hordái: a gépek, így rohan együtt a történelem és az idő ...S a nagy forgatagban alig vehetni észre azt a sete-suta, csupasz őrlényt, amely a földtörténeti újkor hajnalán egyszer csak lemászott az őserdő fáiról. Íme, az ismeretlen ősapa, a propliopithecus erectus! Tőle származik majd a pleistocén, vagyis a föld negyedkorának vége felé a majomember (pithecantropus erectus). Az az átmeneti lény, aki e pleistocén pillanatban még tétova mozdulatokkal éppen két lábra állva az első egyensúlyozási gyakorlatokat végzi, ám akinek késő ivadékából az űrhajóban repkedő homo sapiens fejlődött. Az űrhajózásig azonban még soksok víz folyt le a történelem folyamain. Az ősapának előbb még a munkát, kellett megtanulnia s a munkához olyan finom szerszámokat kellett készítenie, mint az emberi kéz. De a múló évezredek ezt a pillanatot is meghozták, amelyben ősünk az első szerszámot elkészítette. S ahogy Engels írja: „Csak a munka ... tette lehetővé, hogy az emberi kéz eljuthasson a tökélynek arra a magas fokára, amelyen Raffael festményeit, Thonvaldsen szobrait és Paganini zenéjét elővarázsolhatta.” S az emberi kéz eme remekeihez a magunk részéről bátran odasorolhatjuk a technika csodáit is, köztük az alkotó ember legmegbízhatóbb szövetségeseit: a gépeket. Ám, hogy mikor és hol született meg az első gép, arra a kérdésre nehéz a válasz. Annyi bizonyos, hogy a munka kitűnő tanítómesternek bizonyult. S az is bizonyos — a kőkorszak szerszámai is bizonyítják —, hogy a gépek története egykorú a mezőgazdaság történetével. A kőkorszak embere kezdetben ugyan még csak vadászatból és gyűjtögetésből élt. De mintegy hétezer évvel ezelőtt ugrásszerű változás következett be az emberiség fejlődésében. S. Lilley „A történelem, az ember és a gépek” c. művében (London, 1948.) az első ipari forradalomnak nevezi azt a jelenséget, amikor az addig gyűjtögetésből élő ember megtanulta, hogyan lehet a természetet rábírni arra, hogy ne a saját, hanem az ember kívánsága szerint termeljen. Ekkor kezdett hozzá az ember a mezőgazdasági munkához. Ám, hogy eredményesen munkálkodhassék, „fel kellett találnia” a szerszámokat: a fából készített kapát, a kovakővel élezett sarlót, a cséphadarót, s a kézi malmot. S mindenekelőtt azokat a szerszámokat, amelyekkel ezeket az eszközöket elkészíthette. Mert a kövek csiszolását már mesterien értette, de a nyélnek a szerszámokhoz való illesztéséhez már forradalmi újításra volt szükség. Lyukat fúrni a kőbe! — ez volt a nagy probléma. Fel kellett találni tehát a fúrógépet, amelynél a fúrót a pőrére tekert húrral forgatta. — Csekélység! — legyinthetne manapság valaki könnyedén — például egy kombájnhoz képest. — (Folytatás a 22. oldalon.)