Mezőgazdasági Technika, 1963 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

fi TflRTflLOÍÍlBÖL Lapunk decemberi számában írásaikkal közreműködtek: Agrártudományi Egyetem Mezőgazda­­sági Gépészmérnöki Kar Földművelésügyi Minisztérium Gyomai Gépállomás Megyei Gépállomások Igazgatósága, Salgótarján Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet Mezőgazdasági Üzemszervezési Kutató Intézet Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ Országos Találmányi Hivatal munkatársai. MEZŐGAZDASÁGI '] |/( Ц \ | К \ A Földművelésügyi Minisztérium folyóirata Szerkesztő: Burián Béla Felelős kiadó: Lánglottó, a Mezőgaz­dasági Kiadó igazgatója Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a Posta Központi Hírlap­­irodánál (Bp., V., József Nádor tér 1. és bármely postahivatalnál) Csekkszámlaszám: egyéni 61.268, közü­leti 61.066 (vagy átutalás az M. N. B. 8. folyószámlájára) Előfizetési ára: egy évre 48,— Ft, fél­évre 24,— Ft Megjelenik havonta. Szerkesztőség: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 9/11. III. emelet 301/11. Telefon: 121—790, 122—750, mellék: 10­50 és 315—775 Hirdetéseket a lap részére felvesz a Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, V. ker., Nádor u. 34. Tel.: 311—578. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza 63.2013 Egyetemi Nyomda, Budapest INDEX SZAMI 25569 Nem hiánycikk többé ★ Diesel adagolók beállí­tása ★ Technikai kirakatunk ★ Irányzat a teljes gé­pesítés 1r Hol a hiba? ★ Szakemberünk taná­csolja ★ Milyen legyen? ★ Népszerű motoros ta­nácsadó ★ Egy tipp ★ Külföldi Hírek 2. oldal 4. oldal 6. oldal 10. oldal 13. oldal 14. oldal 18. oldal 20. oldal 26. oldal 29. oldal h mu­mmuirüi я mammuTGUPGhig Az első ipari forradalom Pantha rhei! A világon minden állandó mozgásban van! — hirdette már két és fél ezer évvel ezelőtt az efezusi Herakleitos, s ma már nem akad senki, aki e bátor görög bölc­­­csel vitába merne szállni. Minden mozog, a világmindenség az örökös változás izgalmas folya­matában létezik: születik és meghal, létrejön és elmúlik, felépül és leom­lik, — az anyag állandó körforgása egyetlen pillanatnyi mozdulatlansá­got, elernyedő nyugalmat nem ismer. Valóban: pantha rhei! S bár igaz, hogy ez a mozgás nem mindig azonos a helyváltoztatással, gyakran mégis együtt jár vele, mint ahogyan éppen a technikai elmék bizonyíthatják, hogy nemcsak mozgó, tehát helyüket változtató, „mobil” gépek vannak, hanem álló, „stabil” gépek is. S ez az örökös mozgás micsoda felgyorsulásokra, felpergésekre ké­pes! S most nem csupán arra az ug­rásra gondolok, amellyel a mennyi­ségi változások a minőségi változás­ba csapnak át, hanem arra a szédü­letes tempóra, amellyel a fejlődés ös­vényén az egymást kergető hordák rohantak felénk... A sauriusok be­­hemót családja, az atlanto-, a dino-, a brontosaurusok ugyan még meg­fontolt lépésekkel dagasztották a föld ősi mocsarait, de a megvadult ma­mutok már a döngő robajjal vágtat­tak a sztyeppén a közelgő jégkorsza­kok elől menekülve, hogy újabb év­ezredek múltán már vadlovak kön­­­nyű patái verjék fel a történelem so­ha el nem ülő porát, s csak néhány évezred telik el. Amerikában máris megrémült bölénycsordák menekül­nek a Mississippitől nyugatra elte­rülő végtelen prériken a legújabb kor „tüzes szemű” szörnyetegei elől... A XIX. század első felében járunk, amikor színre lép az első gőzmozdony, s utána hosszú sorban a modern kor modern hordái: a gé­pek, így rohan együtt a történelem és az idő ...S a nagy forgatagban alig vehetni észre azt a sete-suta, csupa­sz őr­lényt, amely a földtörténeti új­kor hajnalán egyszer csak lemászott az őserdő fáiról. Íme, az ismeretlen ősapa, a propliopithecus erectus! Tőle származik majd a pleistocén, vagyis a föld negyedkorának vége felé a majomember (pithecantropus erectus). Az az átmeneti lény, aki e pleistocén pillanatban még tétova mozdulatokkal éppen két lábra állva az első egyensúlyozási gyakorlatokat végzi, ám akinek késő ivadékából az űrhajóban repkedő homo sapiens fejlődött. Az űrhajózásig azonban még sok­sok víz folyt le a történelem folya­main. Az ősapának előbb még a munkát, kellett megtanulnia s a munkához olyan finom szerszámo­kat kellett készítenie, mint az em­beri kéz. De a múló évezredek ezt a pillanatot is meghozták, amelyben ősünk az első szerszámot elkészí­tette. S ahogy Engels írja: „Csak a munka ... tette lehetővé, hogy az emberi kéz eljuthasson a tökélynek arra a magas fokára, amelyen Raf­fael festményeit, Thonvaldsen szob­rait és Paganini zenéjét elővarázsol­hatta.” S az emberi kéz eme reme­keihez a magunk részéről bátran odasorolhatjuk a technika csodáit is, köztük az alkotó ember legmegbíz­hatóbb szövetségeseit: a gépeket. Ám, hogy mikor és hol született meg az első gép, arra a kérdésre ne­héz a válasz. Annyi bizonyos, hogy a munka kitűnő tanítómesternek bi­zonyult. S az is bizonyos — a kőkor­szak szerszámai is bizonyítják —, hogy a gépek története egykorú a mezőgazdaság történetével. A kő­korszak embere kezdetben ugyan még csak vadászatból és gyűjtöge­tésből élt. De mintegy hétezer évvel ezelőtt ugrásszerű változás követke­zett be az emberiség fejlődésében. S. Lilley „A történelem, az ember és a gépek” c. művében (London, 1948.) az első ipari forradalomnak nevezi azt a jelenséget, amikor az addig gyűjtögetésből élő ember megta­nulta, hogyan lehet a természetet rábírni arra, hogy ne a saját, hanem az ember kívánsága szerint termel­jen. Ekkor kezdett hozzá az ember a mezőgazdasági munkához. Ám, hogy eredményesen munkálkodhassék­, „fel kellett találnia” a szerszámokat: a fából készített kapát, a kovakővel élezett sarlót, a cséphadarót, s a kézi malmot. S mindenekelőtt azokat a szerszámokat, amelyekkel ezeket az eszközöket elkészíthette. Mert a kö­vek csiszolását már mesterien ér­tette, de a nyélnek a szerszámokhoz való illesztéséhez már forradalmi újításra volt szükség. Lyukat fúrni a kőbe! — ez volt a nagy probléma. Fel kellett találni tehát a fúrógépet, amelynél a fúrót a pőrére tekert húrral forgatta. — Csekélység! — legyinthetne manapság valaki könnyedén — például egy kombájnhoz képest. — (Folytatás a 22. oldalon.)

Next