Református gimnázium, Mezőtúr, 1936
■ Baltazár Dezső dr. : Közvetlen ez iskolai év megkezdése előtt jutott el hozzánk a megrendítő, szomorú hír: Baltazár Dezső, a tiszántúli egyházkerület nagy püspöke 1936. aug. 25-én meghalt. A magyar református egyháznak hivatott vezére, boldog dicsekedése, méltó büszkesége, rendíthetetlen erőssége volt. Hálás kegyelettel fonjuk megdicsőült, fényes alakja köré az emlékezés sugárkoszorúját. 1871. november 15-én született Hajdúböszörményben francia eredetű, ősi protestáns családból. Édesapja Hajdúböszörmény város főmérnöke volt. Fényes tehetségével már gyermekkorában kitűnt. Előbb szülővárosában tanult, majd a debreceni kollégium főgimnáziumában. Az érettségi után a debreceni theológia kiváló növendéke lett. Úgy a középiskolában, mint a főiskolán mindig jeles eredménnyel végezte tanulmányait. Tanulótársai, különösen már theologus korában, megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel vették körül. Kiválóságának köszönhette, hogy az első lelkészképesítő vizsga után, 22 éves korában gróf Tisza Lajos nevelőjeként Gesztre kerül a Tisza családhoz. Az 1896/97. évet tanítványával külföldön töltötte. A berlini és heidelbergi egyetemen jogot tanult. Amikor hazajött, az 1897. év végén a budapesti egyetemen jogi doktorátust szerzett. A következő évben a kultuszminisztériumba került, mint a konynia ügyek előadója. 1900-ban a hajdúszoboszlói gyülekezet hívta meg lelkipásztorául, 1901-ben egyházmegyei jegyző, 1902-ben egyházkerületi képviselő, 1903-ban már az egyházi törvényhozó zsinatnak is rendes tagja, 1904-ben pedig a hajdúböszörményi nagy gyülekezet lelkésze s még ugyanebben az évben az alsószabolcs-hajdúvidéki egyházmegye esperese lett. 1911-ben, 40 éves korában a csaknem másfél millió lelket számláló hatalmas tiszántúli egyházkerület püspökévé választották meg nagy lelkesedéssel. Már püspökké választása előtt is mindenki látta, hogy