Református gimnázium, Mezőtúr, 1936

■ Baltazár Dezső dr. : Közvetlen ez iskolai év megkezdése előtt jutott el hozzánk a megrendítő, szomorú hír: Baltazár Dezső, a tiszántúli egyház­­kerület nagy püspöke 1936. aug. 25-én meghalt. A magyar refor­mátus egyháznak hivatott vezére, boldog dicsekedése, méltó büszkesége, rendíthetetlen erőssége volt. Hálás kegyelettel fonjuk megdicsőült, fényes alakja köré az emlékezés sugárkoszorúját. 1871. november 15-én született Hajdúböszörményben francia eredetű, ősi protestáns családból. Édesapja Hajdúböszörmény vá­ros főmérnöke volt. Fényes tehetségével már gyermekkorában kitűnt. Előbb szülővárosában tanult, majd a debreceni kollégium főgimnáziumában. Az érettségi után a debreceni theológia kiváló növendéke lett. Úgy a középiskolában, mint a főiskolán mindig jeles eredménnyel végezte tanulmányait. Tanulótársai, különösen már theologus korában, megkülönböztetett szeretettel és tisztelet­tel vették körül. Kiválóságának köszönhette, hogy az első lelkész­képesítő vizsga után, 22 éves korában gróf Tisza Lajos nevelője­­ként Gesztre kerül a Tisza családhoz. Az 1896/97. évet tanítványá­val külföldön töltötte. A berlini és heidelbergi egyetemen jogot tanult. Amikor hazajött, az 1897. év végén a budapesti egyete­men jogi doktorátust szerzett. A következő évben a kultuszmi­nisztériumba került, mint a konynia ügyek előadója. 1900-ban a hajdúszoboszlói gyülekezet hívta meg lelkipásztorául, 1901-ben egyházmegyei jegyző, 1902-ben egyházkerületi képviselő, 1903-ban már az egyházi törvényhozó zsinatnak is rendes tagja, 1904-ben pedig a hajdúböszörményi nagy gyülekezet lelkésze s még ugyan­ebben az évben az alsószabolcs-hajdúvidéki egyházmegye espe­rese lett. 1911-ben, 40 éves korában a csaknem másfél millió lelket számláló hatalmas tiszántúli egyházkerület püspökévé vá­lasztották meg nagy lelkesedéssel. Már püspökké választása előtt is mindenki látta, hogy

Next