Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)
I. negyed - 1789-09-02 / 19. levél
300 30 ( o ) jj» De jaj mit használ már minden vitézsége! Halál miatt leve életének vége ! Teste itten fekszik, négy szál deszka között, NagyLelke pediglenMennyekbe költözött! Ím jó hamvasiért a’ Halál’ szekere! Gyászra van fordítva Majori fegyvere ! Melly míg Gyarmatinak oldalát keríté, Tündöklőit; de fejét már búlra meríté. Vajha volna ollyan, kit végső s’zavában Úrnak tehetett von’ karjában ’s kardjában ! Mellyel sok fél dühös ellenséget rontott, Es sok fekete vért kimélletlen ontott, Mellyel sok Frantziát küldött Stíksz vizére. Hol éllel hol lappal tsapván a’ fejére. Jaj tátott torokkal áll Gyarmaty’ sírja! Melly felett sok Vitéz üzemeit ki sírja. Botsátják le felé testét a’ verembe, Tsak a’ neve marad emlékezetembe. Hah! már puska dörgés hatja két fülemet! Egész’ elólvasztja fájdalmas szívemet! Ím a’sok füst között, melly üzemem eltelé, Emelkedik Lelke az Ég’ vára felé ! Egyenest elmegyek a’ Feleségemhez a Gyarmatit íirató számos gyermekemhez, Megmondom, hogy eddig volt ettől kenyerek ! De már ISTEN tudja kenyért kitől nézinek! így panaszolkodik egy Vitéznek szája! Kinek igaz Német mind tüdeje mája, ’S állván Gyarmatynak gyászos sír halmára, Meleg záport hullat borzas bajúszára! Győr--