Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)
2. negyed - 1789-11-25 / 16. levél
24* % (°) !§ szédülvén, azon véghetetlen mélységben vesztem volna, mellynek bal részén bé másznunk kelletett. A’ Báróezeket hallván , szemeit is betakará ! ’S mit gondol az Ur , monda tovább Millvitz. Ezen mélységnek partjára , melly a’ s.k jéghez hasonló volt , állított Lajtorján kellett egg„ merőben álló kő-szikkéra” felmásznunk , mellynek csak az emlékezete is, most is döbögteti h ívemet. A’ Báró felugordván székéröl, elijjedve kiálta , mintha már ő esett volna le a’ mélységbe. — Mi lelte az Urat? kertsé Millvitz. Semmi , semmi, felele a Báró, csak hogy az én nyomorult fejem — «— Az Isten veszessen el — már azt gondoltam, hogy az átkozott barlang fenekén vagyok ! De csak beszélje az Úr tovább ! — Eggy kevés veszedelem közti, monda Millvicz , élébbre csúsztam; de midőn nem is gondoltam, eggy olyan rettenetes helyre jutok , melyen hüséges vezéreim nélkül, bizonnyal nyakamat szegtem volna. Eggy porhanyós, és már felére elrotthadtt lajtorjára akadván itten? minthogy arra rá hágni nem bátorkodtunk , azt támasztottuk melléje, a’ mellyet magunkkal hoztunk ; és minekutánna újra eggy kötélre köttetvén magunkat, eggy jó ideig mászkáltunk , eljutottunk végre azon barlangba, melynek látása’ kedvéért, ily sokat szerencséstettem életemet. Végre