Miskolci Hirlap, 1945. május-december (1. évfolyam, 1-177. szám)

1945-06-13 / 19. szám

Miskolc, tríniug 13. széri­a A FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI PÁRT NAPILAPJA --------------------- V­il­á­g­nézeti akadémiákat írta: Szalay Gyula A világnézet — mindenki tud­ja — nem más, mint a világ dol­gainak egy határozott, szilárd ál­láspontról való megítélése. S mert ez így igaz, feltehető, hogy sokkal kevesebb embernek van­­világnézete, mint azt általános­ságban gondolni szokták. Korunkban a jelszavak tobzó­dásának vagyunk tanúi. Bátran el is nevezhetnénk ezeket az időket az „izmusok századának“. A fasizmustól a szindikalizmusig , a kapitalizmustól a szocializ­musig legalább húszféle izmus röppen el szinte naponként az emberek ajkáról, anélkül, hogy legtöbbjének a halvány sejtésnél egyéb fogalma lenne a kérdéses dolog lényegéről. Napjainkban sokat beszélnek bizonyos világnézeti átállításról. Szükséges feladat ez, nem vitás. De ehhez elsősorban az szüksé­ges, hogy tegyen mit átállítani.'* (Tehát első­sorban világnézetet kell adni a bizonytalanság hajó­jában hánykolódó társadalom­nak, vagyis meg kell jelölni azt a szilárd bázist, amely minden cse­lekedetének, minden elhatározá­sának, minden állásfoglalásának és megítélésének az alapja lehet. Ez a szilárd bázis pedig ■— nem kétséges,­­ nem lehet más, mint a magyarság boldogsága. A körülöttünk kavargó világban minden jó, ami ezt szolgálja, s semmi sem nekünk való, ami nem erre törekszik. Természetesen azonnal felme­rül a kérdés: ez igaz, de váljon ki tudja pontosan, melyek a ma­gyarság boldogságának a krité­riumai? Világos, hogy ezt egy ember aligha tudja. De vannak ebben az országban elegen tisztafejű, okos emberek, akik valószínűleg jól látják, miről van szó. S mert vannak sokan olyanok, akik is­merik, de még többen olyanok, akik nem ismerik a magyarság boldogságához vezető utat, ezért­­van szükség világnézeti akadé­miára. Szerintem tehát nagyon örven­detes dolog az, amikor arról hall,­­vagy olvas az ember, hogy itt-ott,­­— de főleg a fővárosban — vi­­lágnézeti kérdéseket tárgyaló, magas színvonalú előadás-soroza­tok hangzotta el. Az ilyen kezdő­Londen, június 12. Molotov szovjet külügyi nép­biztos Stettiniushoz intézett távi­ratában nagy elismeréssel adózott Amerikának a kölcsönbérleti egyezmény alapján küldött szál­lás és politikai erkölcsök­, a köz­­viselkedés furcsaságai, népisé­­günk értékelése, a nemzetközi megítélés szempontjai, a történe­lem­hamisítás, a népi irodalom, népi zene és művészet kérdéseit s a fő cél, a magyarság boldogsá­ga szempontjából egységes világ­képet rajzolnak az érdeklődők elé. Nyilvánvaló, hogy az ilyen vi­lágnézeti akadémia fölösleges so­­katbeszélés csak, ha mondaniva­lóit semmitmondó általánosságok keretei közé szorít­ja , ha annak mnkájában nem az egész magyar közélet és szellemi elit legkivá­lóbb képviselői működnek közre. Feladatának tehát csak akkor se­A norvég kormány Londonban tett ígéretéhez i íven lemondott, hogy utat nyisson az­ ellenállási mozgalom vezérei számára. A kanadai vála­s­z­ok eddigi eredménye: Liberálisok 120, ha­ladó konzervatívok 60, szocialis­ták 25 képviselő ö­lel meg, ha dobogóján az iroda­lom és a filozófia jeles művelői jutnak szóhoz. Ha a fiatal magyar demokrácia az effajta kezdeményezéseket nemcsak a fővárosban, hanem nagyobb vidéki kultúr­centru­­mokban is meg tudná valósítani, ha az egészséges magyar világné­zet szilárd alapjain álló tisztán­látás fáraszával be tudna világí­tani minden fogékony, de egyelő­re zűrzavaros agyba, argy rendkí­vül áldásos, nemzetépítő feladatot teljesí­tne s egyben belső meg­erősödésének legsikeresebb állo­másához juthatna el. A haladó magyar társadalom várja a vi­ágn­ézeti átállítást, szomjúhúzza az a­kgot. „Tegyen meg a kormány mindent a Német­országba elhurcolt­ magyarok hazaszállítására, az önként elmenekültek kivételével* Palkvicseíny György rádió-üzenete a párisi rádió magyar hallgatóihoz Páris, június 12 A párisi rádió kedd reggeli ma­gyarnyelvű adásában "Pallavi­­chiny Györgynek — aki a dacha­ui haláltáborból most érkezett Párisba — a következő üzenetét közvetítette magyar hallgatói szá­mára: Egy hónapja már annak, hogy az európai háború­ befejeződött, de a németországi koncentrációs táborokban sokezer magyar még mindig minden hír és a hazatérés minden kilátása nélkül tengeti életét. Valamennyi más nemzet kai hazajutottak már és ha technikai okokból esetleg maradtak is még Németországban, nekik meg van már az összeköttetésük otthonuk­kal, érzik hazai szervezetüknek jótékony támogatását, csomago­kat, leveleket és újságokat kap­nak a Vörös Kereszt útján hazá­jukból. Sajnos, a magyarokról ezt nem mondhatjuk el. Kor­mányunkkal még ma sincs össze­köttetés, nem kaptunk értesítést hazaszállításunkról, otthonról még a leghalványabb fogalmunk sincs. Nem­, azokról beszélek most, akik a háború elől menekültek el Magyarországról és tízezrével lepték el Dél-Németországot. Ezekkel mi sorsközösséget nem óhajtunk vállalni, mert hiszen nekik először felelniük kell min­denért, miért volt olyan sürgős tényezések természetesen akkor felelnek meg hivatásuknak, ha föléje tudunk emelkedni a párt­szempontoknak, ha nem pártpro­paganda célokat szolgálnak, ha­nem kizárólag az összmagy­arság boldogulásának a kialakítandó szempontjaira fordítják minden figyelmüket. Ha kidolgozott, pontos tervezet alapján haladva felölelik mindazokat a kérdése­ket, amelyek a magyarság bol­dogságának lényeges elemei. Így: a nemzeti és lelkiismereti sza­badság, az egyéni és kollektív jó­lét, a társadalmi és szociális igaz­ság, az építő, békés fejlődés az osztálykiegyenlítődés, a helye­sen értelmezett hazafiság, a szel­­lemiség megbecsülése, a közm­­épen a Németországba való me­nekülés. Ezek nem politikai tevé­kenységükért vagy kiállásukért szenvednek. De mint a társada­lom legkevésbbé kívánatos tag­jai, közönséges bűncselekménye­kért szenvednek. Az a kérésünk a magyar kor­mányhoz, hogy haladéktalanul tegyen meg minden lépést abban az irányban, hogy késedelem nél­kül hazaszállíthassák mindazo­kat, akik az utóbbi hosszú hóna­pokban a pokol minden kínját végiszenvedték és csak a Gond­viselés különös kegyelme folytán nem pusztultak el éhen, mint sok honfitársunk ezrei. A francia kormány sokszor sie­tett az elhurcolt magyarok segít­ségére. Mindezek alapján kell, hogy a legszívélyesebb kapcsola­tok épüljenek ki a magyarok és a franciák között. Végre módunk­ban volt, hogy megismerjük mi is az igazi demokrácia és mega­­nuljuk meg is becsülni. Leom­lott az utolsó akadálya is annak, hogy mi is részt vegyünk a demo­kráciák életközösségében. Molotov távirata Sfeftiaiushoz lrtmányokért. A táviratot a Szov­jetunió és az Egyesült Államok között a támadó ellen létrejött kölcsönös segélynyújtási szerző­dés aláírásának harmadik évfor­dulóján küldötte Molotov. A szémetek eze­knek ha győznek, de rejt­­öl udva­­ riasak, mint i »ütlek London, június 12 Eisenhower távainak egy lon­doni sajtóértekezleten ezeket mondotta: — Németországban az állapo­tok sohasem fognak visszatérni ahhoz, amit a háború előtt nor­málisnak nevezte. Anglia, Ameri­ka és a Szovjetunió elhatározott szándéka. Lehetetlenné tenn, hogy Németország valaha is há­borút kezdjen megint. A németek közül sokan szeretnének barát­kozni, de előbb kellett volna ba­rátságosnak tenni. Az én tapasz­talata már, hogy a németek szem­telenek, amikor győznek és rend­kívül udvariasak, amikor tegije­­zettek. Ara, NagymiskolC terükön 1*S© pengő, vidsketi 2*— pengő •\ «ív R­­vid te I V.-ra v­l.

Next