Miskolci Katholikus Tudósitó, 1926 (15. évfolyam, 2-8. szám)

1926-02-15 / 2. szám

2 SMiskolcc Kat. 'Tudósító A búcsú tehát nem az elkövetett bűnök megbocsátása, hanem a bűnökért járó büntetés alól való feloldás. Annál kevésbbé lehet jövendő bűnök megbocsájtása. A búcsú semmiféle tekintetben sem helyettesítője a gyónásnak. Nem szünteti meg a bűnösben a kötelességet bűnei megbánására, meggyónására, a bűnös állapottal való szakításra, nem ment fel az okozott kár jóvátevésétől és általá­ban a bűnök következményeinek türelmes elviselésétől. Sőt a jó gyónást és bűnbánatot egyenesen feltételezi, mert a búcsú csak a töredelmes bűnösnek lehet osztályrésze és nem az olyan bűnösnek, aki ragaszkodik a bűnhöz. A búcsú engedélyezésére a Szentírásban találjuk az első példát. Szent Pál apostol él először ezzel a hatalommal, amikor kirekeszti az egyházból a korintusi vérfertőzőt, azután pedig egy év leteltével tevékeny bűnbánatának láttára és a hívek kérésére Krisztus nevében és hatalmával elengedi neki büntetése hátralevő részét, amennyiben a kiállott vezeklés nem lett volna elég bűnei büntetésére. Ezt teszi az egyház is. A bűneit őszintén bánó és meggyónó bűnösnek elengedi a büntetést, az isteni igazságnak pedig kárpótlásul felajánlja kincstárából Krisztus Urunknak és a szenteknek végtelen értékű érdemeit. Joga van hozzá a kötés és oldás hatalmánál fogva. Alapítójától megkapta a hatalmat a bűnök megbocsájtására, vagy megtartására. És amint a kötés hatalmában benne van, hogy bünte­tést szabhat ki, az oldás hatalmában épen úgy benne van, hogy büntetéseket engedhet el. A gyónásban elengedheti az örök büntetést, a búcsúban kevesebbet tesz, csak az ideig tartó büntetéseket engedi el. Akinek joga van megtenni a nagyobbat, annál inkább joga van meg­tenni a kisebbet. S az egyház pazar bőkezűséggel él is ezzel a jogával. Meg­nyitja kincstárát és kinálja kincseit. A mi kötelességünk, hogy elfogadjuk azt. lb. IIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllililllMllMlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllM Világnézetek harca Irta: Csintalan József. "A németek költő-királya, Goethe mondotta: „A legjelentékenyebb, voltaképen egyetlen témája a világtörténelemnek a hit és hitet­­lenség kérdése.“ Ráillik ez a megállapítás bármely korra, tehát a mienkre is, amikor elkeseredett harc folyik a lelkekért és a nyugodni nem tudó kétely szüntelen támadások sorozatát indítja az evangélium ellen. Szélesrétegű tömegekre való hatásában, a hitetlenség terjesztésének kitartó propagálásában kétségtelenül legsúlyosabb és legtöbb eredményt elérő tényező ma: a szociáldemokrácia. Vessünk rá egy röpke pillantást és kérdezzük meg: mit ért el eddig, mi lesz további munkáján­­ak útvonala és mi lesz az anyaszentegyházzal? A „vallás magánügy“ kétes szándékú, sőt rosszhiszemű jelszavá­val óriási keresztény tömegeket tudott hitetlenné, csaknem pogánnyá

Next