Magyar Élet, 1942. december (4. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-01 / 272. szám

t mennyi arcvonalszakaszon szilár­dan kezében tartja a kezdeménye­zést és megsemmisítő csapásokat mér a bolsevistákra ott is, ahol az ellenség számbeli fölényben van. Sztálingrádnál és toropeci hajlat­­ban 182 páncélost vesztettek a bol­sevisták. A bolsevista lövészhad­osztályok ismételten nagy veszte­ségeket szenvedtek, veszteségeik dacára egy méternyivel sem tudtak előbbre jutni. (MTI) Kedd, 1942. évi december hó 1. MAGYAR ÉLET Kirenaikában és Tunisz határán megtört az angolszász támadás (Stefan!) Az olasz főhadiszállás hivatalos jelentése: Kirenaikában visszavertük az el­lenséges páncélos oszlopok előretö­rését. A tuniszi szakaszon páncé­­­los gépkocsikkal megerősített ellen­séges hadoszlopokat feltartóztat­tunk. Az ellenség több páncélgép­kocsit vesztett. A tengely csapatok támadással fontos hadállást foglal­tak el, néhány ellenséges harcko­csi elpusztult és több mint kétszáz foglyot ejtettünk, közöttük 21 tisz­tet. Olasz bombavető repülők a kedvezőtlen légköri viszonyok mel­lett is heves támadást intéztek az algériai repülőterek ellen, négy földön veszteglő repülőgép elpusz­tult és eltaláltunk több raktárt és más fontos kikötőberendezést. Ki­renaika felett német vadászgépek lelőttek egy ellenséges gépet. An­gol repülőgépek bombákat dobtak Tripoliszra és csekély károkat okoztak. A lakosság körében 21 ember meghalt, és negyvenhá­rom megsebesült. Egy támadó re­pülőgép légvédelmi ütegek találata következtében lezuhant. A hétfőre virradó északi Torino városa ellen végrehajtott légi támadás nem okozott jelentékenyebb károkat. Egy bombavető gép a tüzérség ta­lálata következtében Nidelmno kö­zelében lezuhant. A korábbi légitá­­madás során 3 ellenséges repülőgé­pet lelőttünk. A korábbi légitáma­dás áldozatainak száma 15 halott és 21 sebesült. ­ Nem váltak be a repülő erődök Berlin, november 30. (MTI­ Az északafrikai harcok — Kairóból, érkező külföldi jelenté­sek szerint— megmutatták, hogy az olyan nagy reményekkel harc­­bavetett északamerikai repülőgé­pek, az úgynevezett repülőerődök, nem váltak be. A repülőgépek túl­­rövid törzse a leszálláskor gyakran letörik, a hátulról jövő támadások különösen veszélyesek ezekre a gé­­­­pekre, mert fegyverzetük gyenge a­­ mozgékony német gépekkel szem-­­­ben. (MTI) Berlin, november 30. Mint a NTI értesül, egy előre­tolt tuniszi repülőtér védelmét el­látó két légvédelmi tüzérüteget megtámadott 20 amerikai harcko­csi. Szakadatlanul tüzelve egészen 30 méter távolságig megközelítet­ték az ellenséges páncélosok a né­met állásokat. Hat közülük ott megsemmisült a légvédelmi ágyúk tíszében, a többi fejvesztetten el­menekült. (MTI) Lival tárgyalást kezd a francia jobboldali politikusokkal Vichy, november 30 A Nemzetközi Sajtó Tudósító je­lenti : Kairóból ideérkezett jelen­tések szerint Északafrikában ki­terjedt vezérkari megbeszélések folytak le. Londoni politikai körök véleménye szerint ezen az értekez­leten főleg az utánpótlás megszer­vezésének kérdésével foglalkoztak Rámutatnak arra, hogy az észak­­afrikai gépesített kötél-­ke­r­ek üzemanyaggal való ellátása, a vég­sőkig igénybe veszi a szövetséges flottát. Ezzel szemben a t­engely­hatalmak búvárhajói az olasz par­tal­ mentén számos támaszponttal rendelkeznek, s ennek segí­tségévé, jelentős mértékben megnehezítik az utánpótlást. Számolni lehet az­zal, hogy december havában a ten­gelyhatalmak búvárhajótevékeny­sége fokozódik. Vezérkari megbeszélések Észak-Afrikában London, november 30. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Pierre Laval francia mi­­nniszterelnök rövidesen ismét Pa­risba utazik, ahol­­nyomban fölve­szi az érintkezést különböző politi­kai személyiségekkel és hazafias csoportokkal, hogy a lehető legrö­videbb időn belül nagyszabású kormányátalakítást hajthasson végre. Vitchyi politikai körökben szá­molnak azzal, hogy Laval Páris­iben megbeszéléseket folytat Mar­­cel Déat és Jacques Doriot ismert jobboldali politikusokkal. Az eddigi megbeszéléseken első­sorban is a közigazgatási változta­tásokat tették szóvá és megvitatták a nemzetvédelmi, tengerészeti és légügyi minisztériumok feloszlatá­sának lehetőségét. A jelenlegi kö­rülmények között a gya­rmatügyi minisztérium jelentősége is lénye­gesen összezsugorodott. Laval mi­niszterelnök a szombati nap folya­mán hosszasabban tanácskozott Bridoux tábornok hadügyi állam­titkárral, majd kihallgatáson fo­gadta Lachal és Gerval légiveze­tőket. Meilinger Dezső festő­művész kiállítása a Koronán Meilinger Dezső festőművész idei gyűjteményes kiállítása a Korona­szálló kiállítási termében a legna­gyobb siker jegyében indul. Gond­dal összeválogato­tt, rendkívül szép, változatos és magas színvonalú festményeinek gyűjteménye való­ban nagy feltűnést keltett már az első napon, ami a vásárlások­ban is erősen megnyilvánult.­­ A kiállítás naponta délelőtt 10 órától folytatólagosan este 7 óráig láto­­­­ga­ható. December hó 20-áig lesz nyitva. „Churchill kénytelen bevallani, hogy az angoloknak szörnyű csapásoktól terhes­­ esztendőre kell felkészülni...“­­ Berlin, november 30. (MTI) Német illetékes helyről közlik: A Wilhelmstrassen Churchill rá­dióbeszédével kapcsolatban különö­sen kiemelik Churchill támadását Olaszország becsülete és ellenálló ereje ellen. Ezzel kapcsolatban ki­jelentik, nem újak ezek a kísérle­tek, hogy rést üssenek a tengely sorsközösségén, hiszen Churchill 1 évvel ezelőt hasonló fenyegetések­kel próbálkozott, hogy éket verjen a német nép és annak vezetői kö­zött. Churchill és kormánya ha­sonlók abban, hogy nem tudják el­képzelni a nemzeti szocializmus és a fasizmus szellemét és lényegét. Az olyan nép, mint az olasz, soha sem enged becsületéből. Pontosan tudja, hogy Olaszország tekinté­lyes részt vívott ki magának Eu­rópa jövőjét illetőleg. A NTI diplomáciai levelezője ír­ja: Az a kép, amelyet a brit mi­niszterelnök vasárnap elmondott rádióbeszédében vázolt, a „igzai Churchill-kép”, a fekete-fehér szí­neknek az az alkalmazása, amely a tárgyilagosság látszatát akarja éb­reszteni a lakosságban. Churchill kénytelen bevallani, hogy az ango­loknak­ fel kell készülniük, hogy szembenézhessenek „egy komoly és szörnyű év csapásaival”. Beismerte azt is, hogy idáig nem történt sem­mi, ami jogossá teheti azt a re­ményt, hogy a háború gyorsan be­fejeződik. A katonai helyzetet Ch­urch­il igyekezett sokat ígérőnek feltüntet­ni anélkül, hogy el tudta volna titkolni ellenfelének, különösen az ellenséges búvárnaszádok ütőere­jét. Bevallása szerint az egyiptomi támadással és az amerikaiaknak ezt követőleg Francia-Afrikába tör­tént betörésével azt akarja elérni, hogy a német—olasz csapatokat harapófogó mozdulattal megsem­misítsék. Ez a cél nem valósult meg, úgy, hogy a további cél,­­va­gyis az, hogy Északafrikát ugró­deszkául használják fel az Európa elleni előretörésre, még kiharco­landó feladat.­­ A kiábrándulás amiatt, hogy nem sikerült egy francia áruló csoport segítségével megszerezni a fontos délfrancia tá­maszpontokat, vagy éppen a fran­cia hajóhad birtokát, Churchilt dühkirohanásokra ragadtatta a ten­gely biztosító rendszabályai és ter­rortámadásokkal való fenyegetésre az olasz nép és vad sértegetésre a Dnee ellen. Abból a módból, aho­gyan Churchill ezeket a kérdése­ket kezelte, érdekes következteté­seket lehet levonni a szövetségesek katonai helyzetének kilátás­tala­n­­ságára, amelyeket politikai küzdel­mekkel akarnak ellensúlyozni. Az angol miniszterelnök minden­esetre elég óvatos ahhoz, hogy az Afrikában küzdő saját tábornokai­nak nem ajándékozott előre túl­ságosan sok babért és közelrejevő okokból a francia afrikai vállako­zás vezetését és a vállakozásért va­ló felelősséget készségesen átenged­te az Egyesült Államok elnökének. Beismerte, hogy az angolszász táborban mélyreható nézet­ellenté­tek állanak fenn abban a tekint­et­­­ben, hogy hogyan alakítsák ki a jövőben a világot, nem is beszélve Szovjetoroszország külön óhaja­iról. A hármas egyezmény hatal­mai ismerik erejüket és a­­ jövőre egy olyan államot akarnak, amely jobb lesz annál, amelyet a brit,­ mi­niszterelnök akár az Egyesült Ál­lamok külön óhajaival szemben el­érni óhajt. Épen ezért Churchill­­nak azzal az általánosan idézett Kuppling mondással válaszolnak: ne gondoljon arra, hogy milyen csalóka kép mind a kettő. (MTI) Goyan Churchill terror­tám­adásáról Róma, november 30. (Stefani.) Virginio Gauda a Giornale d’Itáliában „Terroriz­mus ’ ’ cím alatt az alábbiakat írja: Az angolok néhány napja meg­újították támadásaikat az olasz vá­rosok ellen és szándékosan bom­bázzák a városok központjában lé­vő lakónegyedeket és műemléke­ket, amelyek ezeréves olasz civili­zációról beszélnek. Gajda szerint az angol terrortámadásoknak há­rom céljuk van: 1. Meg akarják győzni a kétel­kedő Sztálint, hogy Anglia kész megindítani a Moszkvában meg­ígért nagy támadást az európai szárazföld megrohanására. 2. Meg akarják vigasztalni az an­gol népet az Olaszországban oko­zott pusztításokról szóló vastagbe­tűs lap fel­en­tesekkel, minthogy az angol nép mindjobban érzi a ten­geri háború és az angol kereske­delmi hajózás egyre súlyosbodó veszteségeinek hatását. 3. Meg akarják törni az olasz nép ellenálló erejét. Churchill a belső arcvonalon sze­retné letörni Olaszországot, miután belátta, hogy a becsületes fegyve­rekkel vívott harcban nem tudja legyőzni Olaszországot a külső arc­vonalon. Churchill azonban téved és eljön az idő, amikor fel fogja, is­merni végzetes tévedését, amelyet­ most elkövet és azokat a súlyos kö­vetkezményeket, amelyeket a téve­dése maga után von. A polgári la­kosság vad bombázása csak növeli az olasz nép gyűlöletét az angol kormány iránt, amely akarta és előkés­zítette ez a háborút. — Az olaszok nagyon is jól tudják, hogy ha az angoloknak sikerülne meg­valósítaniuk hiú ábrándjaikat és térdre kényszerítenék Olaszorszá­got, nem igen biztosítanának em­bernek méltó életet az olasz nép­nek. Az angol repülők terrorista támadásai csak megerősítik Olasz­országnak azt az elhatározását, hogy tovább folytassa a harcot Né­metország és Japán oldalán a vég­ső győzelemig és minden számla végleges kiegyenlítéséig. (MTI) A megüresedett indiai alkirályi tisztség betöltésére nagy versengés indult meg Londonban. Attlee, lord Cranborne és lord Halifax pályá­zik az alkirályságra. Mivel Attlee és Cranborne tagja a háborús ka­binetnek, egyikük, vagy másikuk kiválása újabb kormányválsággal járna. (MTI)

Next