Magyar Élet, 1944. április (6. évfolyam, 74-97. szám)

1944-04-01 / 74. szám

Szombat, 1944 április hó 1. s®MAGYAR ÉLET A Független Kisgazdapárt memorandumban követelte a vett kormánytól, hogy Olaszország példájára támadjuk hátba szövet­ségesünket Újabb adalékok a marxista eszmék magyar­országi exponenseinak hazaárulásáról A Magyarság írja: Köztudomású, hogy a marxisták és a hazaáruló Eckhardt Tibor úgynevezett kis­gazdapártja között a legszorosabb politikai kapcsolat állott fenn és csak természetes, hogy a zsíros üz­letből, a nagy nemzet­árulásból a Független Kisgazdapárt sem akart kimaradni. . . Az olaszországi puccs után Amikor Olaszországban Victor Emánuelnek és Bradogliónak az árulása úgy látszott, hogy sikerül, a független kisgazdapárt elérkezett­nek látta az időt arra, hogy addig is bomlasztó tevékenységét most már nyíltan folytassa. 1943. július 31-én tehát a Ba­­doglio-puccs után egy héttel a független kisgazdapárt tagjai úgynevezett ,Emlékiratot­ nyúj­tottak át „Magyarország külpo­litikai és belpolitikai kibonta­kozásáról Magyarország mi­niszterelnökéhez”. A gálád irásműből napnál világo­sabban megtudhatjuk, hogy a füg­getlen kisgazdapárt nemcsak lelki­leg van beállítva a lelkiismeretlen nemzetárulásba, de megtette az el­határozó lépéseket arra is, hogy a kormányt rávegye ennek a nem­zt­­árulásnak gyakorlati keresztülvite­lére. Az Emlékirat több mint 30­ gépelt oldal, így nincsen rá he­lyünk, hogy az egészet leközöljük, vagy abból egy-egy cikk keretében teljesen részletes szemelvényt ad­hatnánk. Most csak annyit köz­lünk, ami az úgynevezett Emlékirat második fejezetében íródott. Ennek a fejezetnek a címe: A bátor önvé­delem politikája felé, s már a cím­mel kapcsolatban, megjegyezzük, hogy a független kisgazdapárt a „bátor önvédelmet” a gyáva megadásban látta. Ennek a második fejezetnek első pontja Az alkotmányos jogrend helyreállítása címet viseli és többek között azt követeli, hogy a magyar kormány azonnal deklarálja semle­gesség­, vagy „nem hadviselői” ál­láspontunkat, ahhoz azonban, hogy ezt a bolsevista és az angolszász plutokraták elfogadják, bizonyos belső előfeltételek megteremtését követeli a memorandum. . Mit követeltek Tildyék? E „belső előfeltételek” megte­remtése tekintetében a független kisgazdapárt már diktált is a ma­gyar államnak és memorandumának ebben a részében a következő pon­tokat szögezi az államhatalom mel­lének : 1. Távozniuk kell azoknak a minisztereknek, akik egész hi­vatali működésüik során, ha jó­hiszemű meggyőződéssel is fenntartás nélkül szolgálták a német—magyar sorsközösséget. 2. Távozniok kell mindazoknak a magasrangú katonáknak, akik bármilyen mértékben osztoz­nak a felelősségben: a) háborúbalépéseinkért, b) a megfelelő hivatalos katonai tiltakozás és megfelelő katonai kon­zekvenciák elmulasztásáért, c) a német—magyar sorsközös­­ség babonája, a német győzelem felháborító szuggerálásáért, és pro­pagálásáért, (1) d) a Zsabja és újvidéki és egyéb­­kegye­tlenk­elésekért és törvényte­lenségekért nemzetiségeink és a zsidóság ellen. (Itt is meg kell je­gyeznünk, hogy 1942-ben Újvidé­ken és Zsabján egymásután lőtték le a szerb partizánok és zsidók a magyar karhatalom tagjait, és ezért a komitázsiskodásért következett be a jogos megtorlás). e) a lengyel „testvérnemze­t ” vagy más népek menekültjeinek ro­vására elkövetett bárm­ly szabály­talanságáért, f) a zsidó munkaszolgálatosok ügyében bármiyen kegyetlenkedés elkövetésem, avagy elnézéséért, vagy Nagy Vilmos volt honvédel­mi miniszter rendelteinek szabotá­­lásáért, (Nagy Vilmos volt az­ ugyanis, aki mindent elkövetett arra, hogy a zsidó munkaszolgála­tosok helyzetén könnyítsenek). g) általában a magyar állami ön­állóság, függetlenség, a magyar katonaeszmény germán szellemű el­­homályosításáért tisztikarunkban. 3. Távozniok kell közéletünk minden vezető helyéről a né­met—magyar sorsközösség­ leg­hangosabb küldetőinek, ha jóhiszeműleg, ha önző érdekből vallották ezt a dogmát. Csak, ha kormányból, tisztikar­ból, közéletből eltávolíttatnnak mind­ezek, akiket felsoroltunk, csak ak­kor kerülhet sor a Kállay kormány, vagy utána más kormány olyan állásfoglalására, amelynek befelé szilárd érvényessége, kifelé megfe­lelő hitele van. Így diktált feltételeket a ma­gyar kormánynak Eckhardt­ék és Tildy úrék pártja és addig is amed­dig a memorandum teljes részle­tességében, bő szemelvényeiben nyilvánosságra kerülhet, jegyezzük meg, hogy a memorandum ugyan­csak második részének c) pontja­ Az osztálysorsjáték április 13. és 11-én kezdődő húzásaira sorsfesv még hspMe Virágh Kálmán a m. kir. osztálysorsjáték főárusítójánál Miskolc, Széchenyi­ utca 46 .BMHUBBBaanBanBan fi­zetéskére és egységes rettaezise A kormány eddigi rendeletei — mondja vitéz Endre László — csak megnyitják azoknak az intéz­kedéseknek sorát, amelyek rövi­desen a magyarországi zsidókér­dés végleges rendezésére vezetnek. A kormányzat eltökélt szándéka, hogy az eddigi kivételezések, ki­búvók és engedmények helyett végre egységes terv alapján hozza nyugvópontra ezt a kérdést. Csak a gyökeres megoldás hozhat eredményt — Teljesen téves és célzatos be­állítás — mondja határozottan vi­téz Endre László, — mintha a ha­zai zsidókérdés a világpolitikai helyzet eredményeképpen vetődött volna újra fel. A zsidókérdés ren­dezését elsősorban minden fajvédő m­agyar, a magyar fajvédő társa­dalom egyetemessége sürgeti közel huszonöt esztendeje. A magyar­ság évtizedek óta — úgyszólván elsőként Európában, — a saját kárán érezte azt, milyen végzetes veszélyt jelent az egyre nagyobb arányokban elhatalmasodó zsidó befolyás. Évtizedes küzdelmünk idején,­­ amely időszakban a ma­gyarságot féltő nemzeti társada­lom az antiszemitizmus minden válfaját végigkísérletezte és elein­te még az enyhébb megoldásokat is számításba vette,­­ kristályo­sodott ki lassan az a tudat, hogy csak a gyökeres megoldás hozhat­ja meg a mindkét fél szempontjá­ból kívánatos végső s kielégítő eredményt. zikailag nem kívánatos elem. En­nek a felismerésnek a­ tudatában keresni kell azt a megoldást, mely a zsidóságot teljes egészében ki­kapcsolja és kiküszöböli a ma­gyarság életéből. — Nem gyűlölet és könyörte­lenség irányítja az új rendelkezé­sek megvalósítását. A megjelölést nem azzal a gondolattal honosít­juk meg, hogy az megbélyegzést jelentsen. A megjelölés elsősorban önvédelmi harcunk egyik eszköze. A zsidóság nemkivánatos elem a magyarság szemttantjából — Éppen ezekben az időkben tanultuk meg, — mondja, — hogy az úgynevezett „romantikus” an­tiszemitizmus, az egyéni akciók, a „mártírok” teremtése csak nekünk ártott s hogy az ügyes zsidó pro­paganda azt elsősorban ellenünk, „barbár és embertelen” magyarok ellen használja ki. — Ma nem azt hirdetjük, hogy valakit azért, mert zsidófalu, meg kell verni, vagy személyében ül­dözni kell. Megingathatatlan meg­győződésünket abban foglalhatjuk össze, hogy a zsidóság a magyar fajta szempontjából sem erkölcsi­­leg, sem szellemileg, sem­­sedig is­ ni­ ban a zsidótörvények teljes lebon­tását követelte, jeléül annak, hogy ez a párt Eckhardt Tibor óta ,teljes mértékben és fenntartás nélkül a nemzetközi zsidóság szövetségese, bérence, kiszol­gálója, hűséges vazallusa volt. Ilyen körülmények között az sem csodálatos, hogy a memorandum utolsó részében kifejezetten becste­len árulásra szólítja fel a magyar kormányt azzal, hogy azonnal hagy­ja a bolsevizmus ellen egész Euró­pát és ben­ne Magyarországot is vé­dő német szövetségesünket és szük­ség esetén fegyveresen támadja hátba a Német Birodalmat. Vitéz Estdre László: A féktelen ne mállásé?, ízléstelenség és sivfatitisite maga idézte fel a setsol mega­elten Budapestről jelentik: Vitéz End­re László alispán, mint ismeretes, a belügyminiszter mellett az ad­minisztratív államtitkár munkakö­rét tölti be. Hatáskörébe tartoznak a megyei, városi és községi ügyek, valamint a zsidókérdést érintő minden intézkedés végrehajtása. Vitéz Endre László tegnap az aktuális kérdésekről az alábbiak­ban nyilatkozott az egyik délutáni lap munkatársának: Meg kell tanulni az egészséges önvédelmet A fajvédő magyarság úgy érezte, elérkezett a végső és megérdemel leszámolás érája! A féktelen zsi­dó mohóság, ízléstelenség és elva­­kultság maga idézte fel a sorsát maga ellen...­­ * — Magyar ember számára, — emeli fel hangját vitéz Endre­ László, — csak az lehet irányiadó minden cselekedetében, hogy az, a magyarság érdekét szolgál­ja-e vagy sem. Az ország szellemi és fi­­­zikai zsidótlanítása elsősorban és elvitat­hatatlanul a magyarság érde­ke, éppen, ezért azt mindenképpen végre is fogjuk hajtani. Azoktól a magyaroktól pedig, akik az emberi megértésen túlmenően pártfogolják a zsidóságot, csak egyet akarok megkérdezni: volt-e valamilyen megmozdulás a zsidóságban, ami­kor a trianoni első nyomorúságos években diplomás magyarjaink egész éjjel lukas cipőben fillérekért lapátolták a havat? Tud-e arról va­laki, hogy a gazdag zsidóság igye­kezett megakadályozni végzetes nyomora miatt, kivándorolni kény­szerülő parasztságunkat elhatározá­sában? Minden nemzet csak annyit ér, amennyire önmagát, a saját fajtá­ját becsüli és értékeli. Azt akarjuk, hogy a magyarság egyeteme meg­ megtanulja végre ezt az egészséges és kívánatos önvédelmet... — Akkor­, amikor az ország tör­ténelmének legsúlyosabb időszaká­ra készült fel, a magyarországi zsidók véglegesen és tökéletesen elkülönítették magukat a nemzet­től. Hencegésük, tobzódásuk, ellen­ségeinkkel való nyílt és nem is ta­gadott együttérzésük és kapcsola­taik olyan arányokat öltöttek, hogy elérkezett az a szégyenteljes idő, amikor a frontról nehéz harcokból visszatérő magyar katona undorod­

Next