Magyar Jövő, 1919. október-december (1. évfolyam, 1-73. szám)
1919-10-09 / 4. szám
I. évfolyam Helyben : Előfizetési árak : Egész évre — — — — 120 kor. Fél évre — — — — 60 „ Negyed évre— — — — 30 „ Vidéken : 140 kor. 70 . 35 » MISKOLCI MUZEUM Miskolc, 1919 október 94. szám. MAGYAR JÖVŐ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Censurat: Locot Pop George Reg. V. M Főszerkesztő: Dr. PUTNOKI BÉLA Felelős szerkesztő: KÚN LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Széchenyi utca 32. száza. Telefon : 133. Egyes szám ára 40 fillér. i fehér terror rémhíreivel töltötték meg a levegőt az ország határain belül és kívül. A fehér terror borzalmairól suttogtak titokban itthon, beszéltek nyíltan a határon túl és írtak még merészebben idegen hatalom védelme alatt. A fehér terror borzalmai volt a mindennapi kenyere azoknak, kik mindenáron arra törekedtek, kiknek az volt a fontos, hogy ez ország határain belül az egyenetlenség magvát hintsék el, kiknek az volt az érdekük, hogy a zavarosban halásszanak S ennek az elevenedő országnak a szivébe kést mártsanak, hogy utolsó csepp vére is kifolyón és megáztassa a honfiúi vérrel amúgy is teleitatott földünket. A fővárosi sajtó hasábjain napok óta egy közlemény ötlik szemünkbe és ebben a közleményben az antant missió egy hivatalos tagja hivatalos formában erősíti meg, hogy a fehér terror esetei „a legtávolabbról se vezethetők vissza a magyar hadsereg hatóságaira. Ellenkezőleg ezek a hatóságok mindent elkövettek, hogy minden igazságtalanságot és rendzavarást megakadályozzanak". Akarnak-e többet a rémhírek terjesztői, kell-e több a zavarosban halászoknak? Nem tagadjuk, hogy éppen a Dunántúl, ahol a proletárdiktatúra vörös terrorja a legkegyetlenebbül dühöngött, hol az ártatlan áldozatok százaiban pusztította a vörös téboly a magyarságot, a diktatúra bukásával a bosszúvágy elemi erejével tört ki a megcsúfolt és megkínzott magyar nép lelkének elkeseredése. Nem tagadjuk, hogy a bukás után fellélegzett magyar összeszorított ökle habozás és meggondolás nélkül lesújtott a bűnösökre, de — kérdjük — ki volt ezért felelős? Csak az a vörös terror, csak azok, akik még a csöndes magyar temperamentumot is kihozták a sodrából, hogy vérbeborult szeme ne lásson, mikor súlyos ökle lecsap. Ez nem terror, ez még csak a hosszú vérszomjas kitörése se. Ez csupán a pattanásig feszített idegnek az elpattanása s feleljenek érte azok, kik számításból és rosszakarattal a végsőkig feszítették a magyar lélek idegszálait. Ne beszéljünk a fehér terorról, amit némelyek kútmérgező szándékkal dobnak közénk, nehogy felépíthessük új alapjain hazánkat. A keresztény magyarság a terrort nem ismeri és szine a szabadság vörös és a megértés fehér szine mellett a jobb jövő reményének a zöld szine is és ehhez háromszinű zászlóhoz kötött szent esküvéssel nyújt békés munkáskezet az új Magyarország felépítésére. Friedrich miniszterelnök a Dnnántnlon Friedrich miniszterelnök Fiuszár, Ereky és Csilléry miniszterek társaságában a Dunántúlon ismét körutat tett és ez alkalommal Székesfehérvár, Nagykanizsa, Zalaegerszeget és a Balaton melletti községeket látogatták meg. A miniszterelnök útja valósággal diadalut volt, mint egy élő bizonysága annak a szimpátiának, mely a kormányt kiséri. Friedrich miniszterelnök a politikai helyzetről nyilatkozva, a következőket mondta : — Ma nem lehet mást csinálnunk — mondotta a miniszterelnök — minthogy azt a népet, amelyet a lelketlen agitátorok kicsábítottak a templomból, a piactérre és ott őrült tanokkal meghódították, visszatereljük az Isten házába, visszatereljük oda, ahol ezer éven át vigaszt és bátorságot talált. Ehhez a nagy küzdelemhez kell, hogy valamenynyien a keresztény valláserkölcsi és nemzeti alapra helyezkedjünk. De tűrni nem fogjuk a jövőben magunk között az olyan embert, aki megtagadta a saját nemzetét és az internacionálé nemzet egyikos tanait akarja érvényesíteni. A miniszterek társaságában volt Nelly of Nally angol lelkész és Mack Kean angol őrnagy. ииишмиидигаативваиви——я———«шшяяея is miskolczi vasutasok kiléptek a szociáldemokrata pártból. A vasutas szövetség ne politizáljon. A miskolczi üzletvezetőség területén működő vasúti tisztviselők és alkalmazottak egy közösen tartott értekezletükön egyhangúlag elhatározták, hogy a szociáldemokrata pártból, illetve a Magyarországi Vasutasok Országos Szövetségéből — mint amely szövetség annak idején a szociáldemokráciának teljesen behódolt — kilép. A miskolczi vasutasok elhatározásukat a következő átiratban tudatták a Központi vezetőséggel : A szociáldemokrata párt a forradalmi viszonyok ügyes kihasználásával annak idején saját táborába terelte az egész magyar vasutas társadalmat, oly módon, hogy magához ragadva a Magyar Vasutasok Országos Szövetségének vezetését kimondotta, hogy a vasút alkalmazásában csak az maradhat meg, aki belép a szövetség tagjai sorába és a szövetségbe való belépés egyúttal a szociáldemokratapártba való belépést is jelentette. Ilyformán jutottak be a vasutasok a szociáldemokrata pártba. Ezek szerint ez a politikai párt, amely nemcsak saját tagjai, hanem az ország minden polgára részére pártkülönbség nélkül évtizedeken keresztül követelte a politikai véleménynyilvánítás szabadságát, vállalkozott a legelső kínálkozó alkalommal arra, hogy tervszerűen megrabolja a vasutasság tekintélyes részét legszentebb jogaiban. Ezután március 21-én tagjai véleményének meghallgatása nélkül máról-holnapra rálépett a kommunista alapra és életre hívta a proletárdiktatúrát országunk, nemzetünk és fajunk végromlására. Bár mindenkor vallottuk és átéreztük, hogy a vasutas társadalomnak országos szövetségbe szervezkednie legelsőrendű existenciális érdeke, tisztában vagyunk, a történtek után azzal is, hogy a vasutasság szövetségének semmiféle politikai párthoz tartoznia nem szabad, mert a szövetségben tömörített és képviselt vasutasság is viselni kénytelen azt a felelősséget, amelyet a párt politikája maga után von. Mivel pedig a szövetség központi vezetőségében nem látunk semmi gararanciát arra nézve, hogy ezt az álláspontot bárhonnan jövő terrorral szemben is kellő erélylyel képviselje, sőt az eddigi kapcsolat megszüntetése iránt sem tett eddig lépéseket, alulírottak kénytelenek vagyunk a magunk részéről levonni a konzekvenciát a fentebb kifejtettek alapján és ezennel bejelentjük a Magyarországi Vasutasok Országos Szövetségéből való kilépésünket. Kérjük kilépésünk szíves tudomásul vételét. Kormányintézkedést a hazatérő hadifoglyaink ügyében. Mozduljon meg a magyar társadalom. Pár nap óta vasúton és utcáinkon bőven találkozunk fáradt arcú és széles köpenybe burkolt katonákkal, akik lassú cammogással mérik az utat s dörmögve hallatnak panaszos hangokat. Az olasz hadifogságból hazatérő véreink, kik hosszú és keserves rabság után végre újra megláthathazájuk szent földjét, de magunk se tudjuk s ők se tudják, hogy szerencséjükre vagy sem. Kisebb csoporttal volt alkalmunk elbeszélgetni. Doberdó, San Gabrielle és Piave hősei, a Hét-fensik, a Monte Azalone és Col Capril győzhetetlen félistenei most csendesek s csak erős biztatásra hajlandók egy pár szót mondani . Rövid pár hét előtt bocsátották útnak őket s azóta változatos szerencsével jönnek hazafelé. Meleg szavakkal emlékeznek meg úgy az olasz nép, mint az ausztriai németek vendégszeretetéről, hol szívesen fogadták s legtöbb helyen kenyérrel is ellátták. Szemök és lelkük akkor borul el, amikor hazájukba való érkezésükről mesélnek. Itt senki se várta, senki se ismerte őket. Idegeneknek érezték magukat saját hazájukban s legtöbbször koldulniok kellett azt a mindennapi kenyeret, mellyel éhségüket csillapíthatták. A hang fájdalmas csengése, a mellyel panaszkodnak, szivünkig hat és szóvá tesszük. Ez még sem lehet. Visszatérő, fogságot szenvedő testvéreink útja e hazában diadalut legyen. Elvárjuk, hogy a kormány és a hatóságok mindent megtegyenek a visszatérő foglyok fogadására és elhelyezésére. Elvárjuk, hogy a magyar társadalom megmozduljon s ha nem szórhatja tele virágokkal az utat előttük, csak arról gondoskodjék, hogy a foglyok, a mi véreink itthon otthont találjanak, meleg, puha otthont, mely kárpótolja értünk viselt szenvedéseikért. Híreink szerint Budapest asszonyai dicséretre méltó társadalmi akciót indítottak meg a visszatérő hadifoglyok fogadására. Legyen Miskolcz az első Budapest után, mert a híres tizes honvédek és a hős Ludvig-bakák megérdemlik, hogy a város és megye örömtől lelkesedő érzéssel ölelje keblére a visszatérő hősöket. Elvárjuk a mozgalom megindítását s legyen szabad remélnünk, hogy nőink vetekedni fognak a nagylelkűségben Budapest asszonyaival, hisz nekünk talán bőségesebben folytak a könnyeink s a hazatérő hősök inkább a mieink, akik szivünkhöz nőttek.