Magyar Jövő, 1919. október-december (1. évfolyam, 1-73. szám)
1919-10-11 / 6. szám
2 MAGYAR JÖVŐ Szombat, október 11. Apponyi a magyar békedetegátus Budapest, október 10 Illetékes tényezők érintkezésbe léptek gróf Apponyi Alberttel és megkérdezték, hogy hajlandó lenne e a béketárgyalásokon Magyarországot képviselni. Apponyi gróf késznek nyilatkozott, hogy amennyiben a közbizalom felé fordulna, a béke kiküldött szerepét elfogadja. A külföldi magyarok patronázsa Károlyi Mihály ellen A budapesti külföldi magyarok patronázsa, amely a külföldi magyarság társadalmi alakulásának világszövetségi testülete azon hírre, hogy gr. Károlyi Mihály Amerikába készül, az amerikai testvéregyesülethez felhívást intézett, amelyben az amerikai magyarságot óva inti Károlyi Mihály rossz szellemétől. A felhívás többek között ezeket mondja : Óva intünk titeket és kérve kérünk benneteket, kerüljétek a bús magyar fátum e szomorú alakját, meg ne hallgassátok. A törvény ítélő széke előtt fog felelni, minden már megállapított és még rejtett bűnéért. Készen a magyar békeszerződés Az ország területe 400.000 négyzetkilométer . Lakossága 10 millió Bécs, október 10. Párisi jelentés szerint a Magyarországgal való békeszerződés teljesen ki van dolgozva. Magyarország négyszög alakú lesz, amelynek hossza négyszáz, magassága pedig mintegy háromszázötven kilométert tesz ki. Területe körülbelül száznegyvenezer négyzetkilométer, lakosságának száma megközelíti a tízmilliót. A román csapatok nagy győzelme a bolevikieken Budapest, október 10. A Vossische Zeitung stockholmi tudósítója táviratozza, hogy a bolsevisták a románoktól súlyos vereséget szenvedtek. A románokkal szemben álló hadseregük rendetlenül, fegyvereit elhagyva vonul vissza. Judenics tábornok is tervszerűen folytatja előnyomulását. Kolcsak új offenzívára készülődik és reméli, hogy az egyesült antibolsevista haderők még a tél beállta előtt megdöntik Lenin hatalmát. Újra éled az Önkéntes Tűzoltó Egyesület Hogyan áll a miskolci tűzrendészet? — Harc a hivatásos és önkéntes tűzoltóságért. Miskolcz város rendészetében sok igen nagy fontosságú kérdés vár megoldásra. A városi vezetőség ezeket állandóan felszínen tartja, tárgyal róluk, megoldási módokat és lehetőségeket keres, de meg kell vallani, nem nagy szerencsével. A megoldatlan kérdések halmaza fekszik itt Rendezetlen utcák és terek, gyatra villamos építkezés és villamos közlekedés. Nagy por és piszok, rettentő zug lakások, a pécék utálatos, betegséget leheltő hálózata keresztül-kasul a városon stb. És a züllött tűzrendészet? Ily nagy városban, mint Miskolcon, ahol a sikátorok oly nagy számmal vannak, nincs hivatásos és rendesen fegyelmezett, jól felszerelt tűzoltóság. Ázsiai állapot az, hogy egy 70,000 lakosú városban 1916. óta semmiféle tűzoltó testület nincs. Az önkéntes tűzoltó és mentőegyesület 1917. óta nem működik. A háborús viszonyok szétkergették az önkéntes tűzoltóságot és pár havi 70 korona fizetéssel ellátott hivatásos tűzoltó védi Miskolcz tűzbiztonságát. Tudja ezt a város és tudja azt is, hogy eme gyatra tűzoltóság a követelményeknek nem felel meg. Fel is szólította Marosy ref. tanítót, aki 19 évig az önkéntes tűzoltó egyesületnek alparancsnoka volt, hogy szervezze meg a hivatásos tűzoltóságot. — Marosi gazdag tapasztalataival, mit még tanulmányúttal bővített, hozzá fogott ez év elején a szervezéshez. Hogy nem tudott teljes eredményt elérni, annak az az oka, hogy a városi tanács részben a nehéz pénzügyi helyzetre, részben pedig az önkéntes tűzoltó egyesület volt vezetőségének ama akarata miatt, miszerint ezután is az önkéntes tűzoltó egyesület vezesse a tűzrendészet ügyét Miskolczon, eme kérdést nem tudta megoldani. Kétségtelen az, hogy az önkéntes tűzoltó egyesületnek létjogosultsága van, pláne egy gazdag és oly nagy és gazdag múlttal bíró egyesületnek, mint a miskolci, de az is kétségtelen, hogy Miskolcon ma hivatásos tűzoltóság nélkül, minden eshetőséggel számolva a tűzrendészet biztosítva nincs. Csak egy hivatásos szervezet biztosíthatja egy ily nagy város tűzbiztonságát, amely szervezet mellett az önkéntes tűzoltóságnak a maga feladata, működési köre mint tartalék tűzoltóságé, szintén megvan. Nem lehet vita tárgya az, hogy egy olyan ember, aki fizetésért tűzoltó, aki minden idejét és erejét annak szenteli, jobban megfelel hivatásának, mint az az ember, aki egyéb rendes foglalkozását ellátva, csak mellékesen tűzoltó. Be kell látnia a város vezetőségének, hogy a mostani építkezési nehézségek között kétszeresen meg kell előznie preventív intézkedésekkel azt, hogy egy nap Gyöngyös város sorsára ne jussunk. Marosi Lajos parancsnokot a városnak állásában véglegesítenie kell és az általa javasolt 24 hivatásos tűzoltó és egy szertárnok beállítását haladéktalanul meg kell kezdeni. A többletkiadások, amik ezzel beállanak, a mentésből befolyó jövedelem által fedezhető lesz. Szerkesztőségi szolga felvétetik. Jelentkezés a „Magyar Jövő“ kiadóhivatalában, Széchenyi utca 32. A téli fűtés kérdése a kath. főgimnáziumban A diákok vegyék a kályhát és fűtőanyagot — Panaszos levél a Magyar Jövő szerkesztőjéhez Szerkesztőségünk a mai napon a következő levelet kapta: A „Magyar Jövő“ tek. Szerkesztőségének. A helybeli kath. főgimnázium tanulói mai napon azon rendelkezést kapták, hogy minden tanuló fizessen be kékpénzben 200 koronát, kályhák beszerzésére és fűtőanyagra ! Az állam által fentartott iskolában hogy jön ahhoz a szülő, hogy ő szerezze be a kályhát és fűtőanyagot ? Milyen miniszter rendelete alapján teszi meg ezen intézkedést ? A kath. főgimnáziumban sok szegénysorsú szülőnek, tisztviselőnek gyermekei tanulnak, miképp fizessen az a tisztviselő az államnak kékpénzben 200 koronákat, amikor is az államtól nem kap kékpénzt, sőt most már a fizetést sem kapja rendesen. Méltóztassék tek. Szerkesztőség becses lapjában ezen sérelmes és igazságtalan rendelkezést szóvátenni ! Tisztelettel több tisztviselő nevében Miskolcz, 1919 október 8. Aláírás. A levélben foglaltak minden részével a legteljesebb mértékben egyetértünk és nem helyeselhetjük a kath. főgimnázium ily irányú rendelkezését. A diákság semmiféle tekintetben nem kötelezhető, sőt fel se szólítható arra, hogy egy középület berendezéséhez anyagilag hozzájáruljon. Még kevésbbé lehetséges ez a jelen nyomorúságos gazdasági viszonyok közt. Ez ügyben egyébként a főgimnázium igazgatóját is megkérdeztük, ki a következő felvilágosítást adta : Valóban igaz, hogy tanulóktól kékpénz befizetését kértem, aminek oka, hogy kályhát és szenet, melyet nem a város közvetítésével kapunk, kékpénzzel kell fizetni; egyebekben az ez ügyben hozzám fordult tisztviselő és munkásszülőket megnyugtattam, hogy ha kékpénzt nem tudnak szerezni, tőlük a fehér pénzt is elfogadjuk. Hogy hogyan jön a szülő ahhoz, hogy államtól fentartott iskolában ő szerezze be a kályhákat és fűtőanyagot, erre azt válaszolom, hogy a rendkívüli viszonyok követelik ezt. Nem követeli sem az igazgató, sem más tanügyi hatóság, de kérjük mindannyian, akik a fiatalságot neveljük Öt év óta a tanulmányi idő úgyszólván szén- és járványszünetből állott s ezt úgy gondolom, egy szülő sem kívánja. Különben kihirdettem, hogy szegény, vagy többgyermekes szülők kérvényezés nélkül vissza fogják kapni a befizetett járulékot egészben, vagy annak egy részét. Megnyugtathatom a szülőket, hogy kályhákat valószínűleg igen olcsón fogunk beszerezhetni s így az úgynevezett fűtési járulék minimálisra fog redukálódni. Úgy gondolom a jobbmódú szülők fizethetnek azért 200 - t, hogy fiúk 4 hónapon át ne az utcán sétálgasson, hanem az iskola padjaiban erősítse magát, hogy e szegény országot majdan talpra állítsa Mi nem tehetünk róla, hogy szegény hazánkat tönkre tették, de tehetünk arról, hogy talpra álljon. A főgimnázium igazgatójának szavait megnyugvással vesszük. Tényleg oly rendkívüli a helyzet, hogy a szülőkkel történő barátságos megegyezés esetén csak helyeselni tudjuk az eljárást, bár elvileg ellene vagyunk a gondolatnak Elvégre ma tényleg a legfontosabb, hogy a sokat mulasztott diákság egyszer már rendszeres oktatásban részesüljön. Ezért áldozatot hozhat a szülő, ha ennek szükségét belátja, de rá nem kötelezhető s a méltányossági szempontok nagyon is figyelembe veendők. Készséggel adtunk helyet e kérdés tisztázásának s remélhetjük, hogy közmegnyugvásra és megelégedésre. A sárospataki ellenforradalom Sárospatak a kommün alatt igen sokat szenvedett. Mindennaposak voltak a házkutatások. Soha egy pillanatra sem volt a családi tűzhely nyugalma biztonságban. A sárospataki direktórium a hirhedtebbek közé tartozott. Intelligens emberek voltak az intézőbizottság tagjai sorában. Tanárok, tanítók, akik kegyelmet nem ismerő módon igazgatták a város életét. Rédey Jenő tanítóképezdei tanár volt a direktórium feje, besúgókkal vétette körül magát és nem volt olyan kis moccanás a városban, amiről ne tudott volna. Kíméletlenül elbánt minden emberrel, akinek nem tetszett az ő pünkösdi uralkodása. Annyira ráfeküdtek a lakosságra, hogy nem volt csoda, hogy egy szép nap, két komoly, elszánt földmíves, meg akarta szabadítani a várost a rémuralomtól és a környékbeli falvakkal összeállva,egyveresen fellépve, a direktóriumot el akarták kergetni. Azonban az újhelyi vörös katonák segítségével a helybeli vörösőrök a gyönge támadást leverték és az újhelyi forradalmi törvényszék a vezéreket, köztük Bekkert nevű gazdát halálra ítélték és felakasztották. Hasonlókép abban az időben az újhelyi ellenforradalmárok közül kettőt felakasztottak. Fényképfelvételek tanúskodnak arról, hogy mily bestiális módon viselkedtek az elítéltekkel. Az akasztásnál közreműködött Fűzi (Fried) Géza, direktóriumi tag, cipészsegéd is. Elnémult ezek után Patakon minden magyar hang. Nem is volt ott a híres pataki diákok közül senki sem a városban. A pataki líceum ősi kertjében fegyelmezettlen vörösök duhajkodtak. A száz éves fák riadtan figyelték a nemzet pusztulását, azokkal a régi jó ismerősökkel együtt, akik el elmerészkedtek sétálni délutánonkint, hatalmas terebélyük alá Meg kell még jegyeznünk, hogy a direktórium a herceg Winditschgrätz kastélyba költözködött be és legelső teendője a borospince kulcsának a megkerítése volt, ami azután uralma idején ki is fosztott. A szesztilalom rájuk sem vonatkozott. Most ezek a derék legények a miskolczi törvényszék fogházában várják méltó büntetésüket. Ők, akik a marxismusra való folytonos hivatkozással az egyenlőséget hirdették, akkor, amikor akár anyagi előnyükről volt szó, akár kényelmükről, elfeledték Marxot s csak a maguk hasznát keresték.