Magyar Jövő, 1919. október-december (1. évfolyam, 1-73. szám)

1919-10-11 / 6. szám

2 MAGYAR JÖVŐ Szombat, október 11. Apponyi a magyar békedetegátus Budapest, október 10 Illetékes tényezők érintkezésbe léptek gróf Apponyi Alberttel és megkérdezték, hogy hajlandó lenne e a béketárgya­lásokon Magyarországot képviselni. Apponyi gróf késznek nyilatkozott, hogy amennyiben a közbizalom felé fordulna, a béke kiküldött szerepét elfogadja. A külföldi magyarok patronázsa Károlyi Mihály ellen A budapesti külföldi magyarok patronázsa, amely a külföldi ma­gyarság társadalmi alakulásának világszövetségi testülete azon hírre, hogy gr. Károlyi Mihály Amerikába készül, az amerikai testvéregyesülethez fel­hívást intézett, amelyben az amerikai magyarságot óva inti Károlyi Mihály rossz szellemétől. A felhívás többek között ezeket mondja : Óva intünk titeket és kérve kérünk benneteket, kerüljétek a bús magyar fátum e szo­morú alakját, meg ne hallgassátok. A törvény ítélő széke előtt fog felelni, minden már megállapított és még rejtett bűnéért. Készen a magyar békeszerződés Az ország területe 400.000 négyzetkilométer . Lakos­sága 10 millió Bécs, október 10. Párisi jelentés szerint a Magyarországgal való békeszerződés teljesen ki van dolgozva. Magyarország négyszög alakú lesz, amelynek hossza négyszáz, magassága pedig mintegy háromszázötven kilométert tesz ki. Területe körülbelül száznegyvenezer négyzetkilométer, lakosságának száma megközelíti a tízmilliót. A román csapatok nagy győzelme a bolevikieken Budapest, október 10. A Vossische­ Zeitung stockholmi tudósítója táviratozza, hogy a bol­sevisták a románoktól súlyos vereséget szenvedtek. A románokkal szem­ben álló hadseregük rendetlenül, fegyvereit elhagyva vonul vissza. Judenics tábornok is tervszerűen folytatja előnyomulását. Kolcsak új offenzívára készülődik és reméli, hogy az egyesült antibolsevista haderők még a tél beállta előtt megdöntik Lenin hatalmát. Újra éled az Önkéntes Tűzoltó Egyesület Hogyan áll a miskolci tűzrendészet? — Harc a hivatásos és önkéntes tűzoltóságért. Miskolcz város rendészetében sok igen nagy fontosságú kérdés vár megoldásra. A városi vezetőség ezeket állandóan felszínen tartja, tárgyal róluk, megoldási módokat és lehetőségeket keres, de meg kell vallani, nem nagy szerencsével. A megoldatlan kérdések halmaza fek­szik itt Rendezetlen utcák és terek, gyatra villamos építkezés és villa­mos közlekedés. Nagy por és piszok, rettentő zug­ lakások, a pécék utá­latos, betegséget leheltő hálózata keresztül-kasul a városon stb. És a züllött tűzrendészet? Ily nagy vá­rosban, mint Miskolcon, ahol a sikátorok oly nagy számmal van­nak, nincs hivatásos és rendesen fegyelmezett, jól felszerelt tűzoltó­ság. Ázsiai állapot az, hogy egy 70,000 lakosú városban 1916. óta semmiféle tűzoltó testület nincs. Az önkéntes tűzoltó és mentőegyesület 1917. óta nem működik. A háborús viszonyok szétkergették az önkéntes tűzoltóságot és pár havi 70 korona fizetéssel ellátott hivatásos tűzoltó védi Miskolcz tűzbiztonságát. Tudja ezt a város és tudja azt is, hogy eme gyatra tűzoltóság a követelmények­nek nem felel meg. Fel is szólította Marosy ref. tanítót, aki 19 évig az önkéntes tűzoltó egyesületnek al­­parancsnoka volt, hogy szervezze meg a hivatásos tűzoltóságot. — Marosi gazdag tapasztalataival, mit még tanulmányúttal bővített, hozzá fogott ez év elején a szervezéshez. Hogy nem tudott teljes eredményt elérni, annak az az oka, hogy a városi tanács részben a nehéz pénzügyi helyzetre, részben pedig az önkéntes tűzoltó egyesület volt vezetőségének am­a akarata miatt, miszerint ezután is az önkéntes tűzoltó egyesület vezesse a tűzren­dészet ügyét Miskolczon, eme kér­dést nem tudta megoldani. Kétség­telen az, hogy az önkéntes tűzoltó egyesületnek létjogosultsága van, pláne egy gazdag és oly nagy és gazdag múlttal bíró egyesületnek, mint a miskolci, de az is kétség­telen, hogy Miskolcon ma hiva­tásos tűzoltóság nélkül, minden es­hetőséggel számolva a tűzrendészet biztosítva nincs. Csak egy hivatá­sos szervezet biztosíthatja egy ily nagy város tűzbiztonságát, amely szervezet mellett az önkéntes tűz­oltóságnak a maga feladata, műkö­dési köre mint tartalék tűzoltóságé, szintén megvan. Nem lehet vita tárgya az, hogy egy olyan ember, aki fizetésért tűzoltó, aki minden idejét és erejét annak szen­teli, jobban megfelel hivatásának, mint az az ember, aki egyéb ren­des foglalkozását ellátva, csak mel­lékesen tűzoltó. Be kell látnia a város vezetősé­gének, hogy a mostani építkezési nehézségek között kétszeresen meg kell előznie preventív intézkedések­kel azt, hogy egy nap Gyöngyös város sorsára ne jussunk. Marosi Lajos parancsnokot a városnak ál­lásában véglegesítenie kell és az általa javasolt 24 hivatásos tűzoltó és egy szertárnok beállítását hala­déktalanul meg kell kezdeni. A többletkiadások, amik ezzel beálla­­nak, a mentésből befolyó jövedelem által fedezhető lesz. Szerkesztőségi szolga felvétetik. Jelentkezés a „Magyar Jövő“ kiadó­­hivatalában, Széchenyi­ utca 32. A téli fűtés kérdése a kath. főgimnáziumban A diákok vegyék a kályhát és fűtőanyagot — Panaszos levél a Magyar Jövő szerkesztőjéhez Szerkesztőségünk a mai napon a következő levelet kapta: A „Magyar Jövő“ tek. Szerkesztő­ségének. A helybeli kath. főgimnázium tanulói mai napon azon rendelke­zést kapták, hogy minden tanuló fizessen be kékpénzben 200 koro­nát, kályhák beszerzésére és fűtő­anyagra ! Az állam által fentartott iskolában hogy jön ahhoz a szülő, hogy ő szerezze be a kályhát és fűtő­anyagot ? Milyen miniszter rendelete alap­ján teszi meg ezen intézkedést ? A kath. főgimnáziumban sok sze­­génysorsú szülőnek, tisztviselőnek gyermekei tanulnak, miképp fizes­sen az a tisztviselő az államnak kékpénzben 200 koronákat, amikor is az államtól nem kap kék­pénzt, sőt most már a fizetést sem kapja rendesen. Méltóztassék tek. Szerkesztőség becses lapjában ezen sérelmes és igazságtalan rendelkezést szóvá­­tenni ! Tisztelettel több tisztviselő ne­vében Miskolcz, 1919 október 8. Aláírás. A levélben foglaltak minden ré­szével a legteljesebb mértékben egyetértünk és nem helyeselhetjük a kath. főgimnázium ily irányú rendelkezését. A diákság semmiféle tekintetben nem kötelezhető, sőt fel se szólítható arra, hogy egy középület berendezéséhez anyagilag hozzájáruljon. Még kevésbbé lehet­séges ez a jelen nyomorúságos gazdasági viszonyok közt. Ez ügyben egyébként a főgim­názium igazgatóját is megkérdez­tük, ki a következő felvilágosítást adta : Valóban igaz, hog­y tanulóktól kékpénz befizetését kértem, aminek oka, hogy kályhát és szenet, melyet nem a város közvetítésével kapunk, kékpénzzel kell fizetni; egyebekben az ez ügyben hozzám fordult tiszt­viselő és munkásszülőket megnyug­tattam, hogy ha kékpénzt nem tudnak szerezni, tőlük a fehér pénzt is elfogadjuk. Hogy hogyan jön a szülő ahhoz, hogy államtól fentartott iskolában ő szerezze be a kályhákat és fűtő­anyagot, erre azt válaszolom, hogy a rendkívüli viszonyok követelik ezt. Nem követeli sem az igazgató, sem más tanügyi hatóság, de kér­jük mindannyian, akik a fiatalságot neveljük Öt év óta a tanulmányi idő úgyszólván szén- és járvány­szünetből állott s ezt úgy gondo­lom, egy szülő sem kívánja. Különben kihirdettem, hogy sze­gény, vagy többgyermekes szülők kérvényezés nélkül vissza fogják kapni a befizetett járulékot egész­ben, vagy annak egy részét. Megnyugtathatom a szülőket, hogy kályhákat valószínűleg igen olcsón fogunk beszerezhetni s így az úgynevezett fűtési járulék mini­málisra fog redukálódni. Úgy gondolom a jobbmódú szü­lők fizethetnek azért 200 - t, hogy fiúk 4 hónapon át ne az utcán sé­tálgasson, hanem az iskola padjai­ban erősítse magát, hogy e szegény országot majdan talpra állítsa Mi nem tehetünk róla, hogy szegény hazánkat tönkre tették, de tehetünk arról, hogy talpra álljon. A főgimnázium igazgatójának szavait megnyugvással vesszük. Tényleg oly rendkívüli a helyzet, hogy a szülőkkel történő barátsá­gos megegyezés esetén csak helye­selni tudjuk az eljárást, bár elvileg ellene vagyunk a gondolatnak El­végre ma tényleg a legfontosabb, hogy a sokat mulasztott diákság egyszer már rendszeres oktatás­ban részesüljön. Ezért áldozatot hozhat a szülő, ha ennek szük­ségét belátja, de rá nem kötelezhető s a méltányossági szempontok na­gyon is figyelembe veendők. Készséggel adtunk helyet e kér­dés tisztázásának s remélhetjük, hogy köz­megnyugvásra és megelé­gedésre. A sárospataki ellenforradalom Sárospatak a komm­ün alatt igen sokat szenvedett. Mindennaposak voltak a házkutatások. Soha egy pillanatra sem volt a családi tűz­hely nyugalma biztonságban. A sá­rospataki direktórium a hirhedteb­­bek közé tartozott. Intelligens em­berek voltak az intézőbizottság tagjai sorában. Tanárok, tanítók, akik kegyelmet nem ismerő mó­don igazgatták a város életét. Rédey Jenő tanítóképezdei tanár volt a direktórium feje, besúgókkal vétette körül magát és nem volt olyan kis moccanás a városban, amiről ne tudott volna. Kíméletle­nül elbánt minden emberrel, akinek nem tetszett az ő pünkösdi ural­kodása. Annyira ráfeküdtek a la­kosságra, hogy nem volt csoda, hogy egy szép nap, két komoly, elszánt földmíves, meg akarta sza­badítani a várost a rémuralomtól és a környékbeli falvakkal össze­­állva,­egyveresen fellépve, a direk­tóriumot el akarták kergetni. Azon­ban az újhelyi vörös katonák se­gítségével a helybeli vörösőrök a gyönge támadást leverték és az újhelyi forradalmi törvényszék a vezéreket, köztük Bekkert nevű gazdát halálra ítélték és felakasz­tották. Hasonlókép abban az idő­ben az újhelyi ellenforradalmárok közül kettőt felakasztottak. Fénykép­­felvételek tanúskodnak arról, hogy mily bestiális módon viselkedtek az elítéltekkel. Az akasztásnál köz­reműködött Fűzi (Fried) Géza, di­rektóriumi tag, cipészsegéd is. Elnémult ezek után Patakon min­den magyar hang. Nem is volt ott a híres pataki diákok közül senki sem a városban. A pataki líceum ősi kertjében fegyelmezett­len vörösök duhajkodtak. A száz éves fák riadtan figyelték a nem­zet pusztulását, azokkal a régi jó ismerősökkel együtt, akik el elme­részkedtek sétálni délutánonkint, hatalmas terebélyük alá Meg kell még jegyeznünk, hogy a direktórium a herceg Winditsch­­grätz kastélyba költözködött be és legelső teendője a borospince kul­csának a megkerítése volt, am­i azután uralma idején ki is fosztott. A szesztilalom rájuk sem vonatko­zott. Most ezek a derék legények a m­iskolczi törvényszék fogházában várják méltó büntetésüket. Ők, akik a marxismusra való folytonos hi­vatkozással az egyenlőséget hirdet­ték, akkor, amikor akár anyagi elő­nyükről volt szó, akár kényelmükről, elfeledték Marxot s csak a maguk hasznát keresték.

Next