Magyar Jövő, 1921. január-július (3. évfolyam, 2-172. szám)

1921-04-20 / 88. szám

Negyedévre* 120'— К Egy hóra 40 - К évre 480— К 240-- К ElMKetéeitnérafe з $«1 5SX 'méné SSgjrea szám­ára helyben, vidéken ** pálya­­avaron 2 korona. Ara 2 korona M­AGYARJÖVŐ Щ1*ко?С 2, 1921. III. évfolyam, 88. szám. Szerda, április 20 POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: Széchenyei­ utca 14(Korona-fogadós Kiadóhivatal: Deák-n. S. (Magyar^Jóvó nyomda) Rapcnn TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség 8—85. DUKOUU _ Kiadóhivatal 8-82. - Frezerke szté ’-33. — MISKOLCI­­ Nyomda 8—82. ---------------------------------------­ Gróf Bethlen István kormányának bemutatkozása ■ in..... ■■ ■— . ■■■■........ I A cél: a keresztény és nemzeti szellem feltétlen és végleges uralomra juttatása Budapest, április 19. Háromnegyed 11­­. nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését Rakovszky István elnök. A múlt ülés jegyző­könyvének hitelesítése után jelenti, hogy a kormányzótól kézirat érkezett a távozó miniszterelnök felmentésé­ről. Felolvassák. Közben Lukovich Aladár háznagy vezetésével gróf Bethlen Istvánnal az élén bevonul az ej kormány az ülésterembe. Ezután az elnök felolvastatja a kormányzói kéziratokat, majd jelenti hogy gróf Bethlen István miniszter­­elnök kiván szólni. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Minthogy a kormányzó ur Őfőméltó­ságától leirat érkezett a nemzetgyű­léshez, kérem ezt felolvasni. Vaesdi Balogh György jegyző fel­olvassa a kormányzói kéziratot: Magyarország nemzetgyűlésének kormányzói üdvözletem ! Tisztelt Nemzetgyűlés / Széki gróf Teleki Pált saját kérelmére miniszterel­nöki állásától felmentettem és he­lyébe gróf Bethlen Istvánt nevez­tem ki. Isten áldása kisérje a nemzetgyűlés munkásságát a haza javára és dicsőségére kelt Buda­pesten, 1921 évi április hó 11 én Horthy, sk gróf Bethlen, sk Ha új politikát akarunk kezdeni, tisztáznunk kell a múltat, azt hogy melyek voltak azok a hibák, melyek a mai állapotba taszítottak. Ha né­zem a múltat, Magyarország szo­morú­ leromlását három faktorra ve­zetem vissza. A­z egyik az a törté­nelmi helyzet, melyben 400 éven át voltunk, a másik az a faji hibák, melyek testünkön és lelkünkön min­dig jelentkeztek, a harmadik, az az 50 éves idő, amit átéltünk és amely­ben saját inteligenciánknak nagyobb része gazdaságilag leromlott és képtelenné vált arra, hogy a poli­tikai feladatokat továbbra is úgy megoldja, ahogy eddig hivatássze­rűen tette. Megál­lapítom, hogy 400 éven ke­resztül deffenzív politikát folytatott a nemzet. Elvesztette ez idő alatt külpolitikai látókörét. Ennek súlyos és nehéz következményei lettek. A magyar nemzet begubózva, a ma­gyar glóbuszon önámításba átitatta magát saját ereje és feladata te­kintetében. Egy másik következmény az volt, hogy kifejlődött benne úgyszólván egy jogászi észjárás. Ennek alapján új politikát kell követnünk, de a régi politika hibái nélkül. Mindenek­előtt tisztában kell lennünk azzal, hogy egy nemzet életének vagyunk az őrei. Nem osztályoknak, nem felekezeteknek, nem pártoknak, nem személyi érdekeknek, hanem kizáró­lag a nemzet érdekének. (Általános taps.) Sutba kell dobnunk sok min­den elvi cafrangot, sok lim-lomot, amihez talán lelkileg ragaszkodunk, de amiről le kell mondanunk, mert az ország érdeke parancsolja azt, úgy látom, hogy ez a nemzet és ez a nemzetgyűlés is sok tekintetben még úgy érzi magát, mint a mor­finista. Hozzá van szokva a méreg élvezetéhez, nem tud leszokni a méreg élvezéséről, de azt tudja, hogy mennyire ártalmas neki a méreg. Erőt kell venni önmagunkon és kiküszöbölni testünkből azt a mérget, amely lesiklásokra és ennek az országnak a leromlására vezet. (Helyeslés.) Az ország elérte régi vágyát, nemzeti függetlenségét. (Él­jenzés és taps.) Ennek a nemzetnek ehhez a függetlenségéhez minden körülmények között ragaszkodnia kell. (Taps) De azt olyan áron értük el, amit sohasem fizettünk volna, ha öntudatosan akartuk volna elérni. (Úgy van, úgy van) És amikor ezt megállapítom, megállapítom azt is, hogy függetlenségünket külső körül­mények folytán értük el, az egész világ előtt úgy tekintettünk, mint hogyha a törvényekkel és a szerződésekkel kezünkön képesek volnánk arra, hogy minden nehéz­séggel megküzdjünk. De ha nem is igaz, vagy az én felfogásom sze­rint nem teljesen igaz az, amit Bismarck mondott, hogy „Macht geht vor Recht“, az bizonyosan igaz, hogy a hatalom erősebb, mint jog Volt ennek más következménye is. Túl­becsültük a nemzeti élet szerepében az állami életet. De egy nemzet akkor erős és hatalmas, ha a társadalmi élet adja az igazi ál­lami életet, ha van a nemzetben iniciatíva, ha van mindenkiben mun­kakedv és erő, ha a nemzet őszin­tén megbecsülheti a kultúra fejlő­dését s ha foglalkozik a gazdasági élet kiépítésével. Ezek azok a hatalmas tényezők, melyek egy nemzetet naggyá tesz­nek. Túlbecsültük az állami életet azért, mert abban láttuk substrak­tum­ét és egyedüli kifejezőjét a nem­zeti életnek. És fokozta bajainkat az a sok faji hiba, melyek történelmi momentu­maink idején gyakran bajba taszí­tottak. A nagy Széchenyi István, aki egy katasztrófát élt át egyénileg ily faji hibák miatt, melyeket nemzeti­ben megváltoztatni nem tudott, nem mulasztott egy alkalmat sem, hogy nemzetét ezekre ne figyelmeztesse. A harmadik faktor az az állapot, amely előállott akkor, amikor a nemzet intelligenciája gazdaságilag megrendülve, képtelenné vált azok­nak a politikai feladatoknak a telje­sítésére, amelyeket teljesíteni kell ezzel a nemzettel szemben, ha a nemzetet vezetni akarják. A Bach­­korszak ellenséges erővel fekszik a magyar középosztályra. Gazdaságilag akkor bukott el a magyar középosztály és az volt a baj, hogy ez a középbirtokos­­osztály ahe­lyett, hogy a kereskedelmi, ipari és más vállalkozások­­ban keresett volna életének új fejlődést, a hivatalokba nyomult. Ennek a következménye az lett, hogy a kereskedelem, az ipar és más vállalkozások és a pénzügy olyanok kezébe került, akik a nemzet érzé­sével még ma sincsenek összeforrva. Az utolsó évek politikai történeté­nek kifejlődése világosan bizonyítja megállapításaim helyességét. Az utolsó időben nagy közjogi harcot vívott ez a nemzet. Arra tö­rekedett, hogy visszaszerezze nem­zeti szuverenitásának összes attribú­tumait és fordulópontot jelent ebben a küzdelemben az az idő, amikor a darabont kormány után a koalíciós kormány vette az ország ügyeinek vezetését a kezébe. Ekkor sült ki az az illúzió, amelyben ringattuk ma­gunkat, hogy törvényes jogokra tá­maszkodva lehet valamit elérni. Ekkor sült ki, hogy nem elég a jog- A jog mellett erőnek is kell lenni, mert ha erő nincs­­a jog mellett, akkor érvényesíteni nem lehet. De ennek a kiábrándulásnak a nemzetre nézve katasztrofális következményei voltak, mert a desperáció vett erőt a nemzeten és abban az időben vették át az ország irányítását, vagy akarták átvenni a kezükbe azok, akik az országot a Valóságban ka­tasztrófába taszították. Olyan egzisz­tenciák kerültek napfényre, akik nem nézve a nemzet érdekeit, arra töre­kedtek, hogy kezet fogva a nemzet­közi irányzatokkal, ellenségeinkkel, saját maguknak az alapját vessék meg. Mindezekből azt kell megállapítani, hogy katasztrófánk okai önmagunk­ban rejlenek. A külső körülmények elősegítették, de a nemzet belső bajai és sebei voltak azok, melyek katasztrófát előidézték. A magyar tragédia okai A kormány programmja Ezután gróf Bethlen István mi­niszterelnök állott fel szólásra és a következőket mondotta : — A közvetlen lelépett kormány nagy érdemeket szerzett a ném­et körül azért, mert abban az időben, amikor kormányra lépett, az ország­ban a jogrend nem volt szilárd és a kormány tisztán arra törekedett, hogy azt teljes erejével megszilár­dítsa. Arra törekedett, hogy a nem­zet olyan eredményeket érjen el a­ konszolidáció terén, melyek a nem­zet érdekében vannak. Sikerült megalkotnia a földbirtokreformot és megindítani pénzügyi téren is a konszolidációt. Az újonnan hiva­talba lépett kormánynak az a fel­­idíje, hogy szilárd politikai irányt adjon a nemzetnek. Az a feladata, hogy lehetőleg megtisztítsa ezt az irányzatot az itt- ott még hozzátapadó salaktól. (Helyeslés.) Az a feladata, hogy elvi alapot nyújtson annak a politikának, amelyet a nemzet ma­gáévá tett. Az a feladata, hogy a politikát itt bent a parlamentben megszilárdítsa, kint az országban megszervezze, népszerűsítse. A célok helyes meglátása Tisztelt nemzetgyűlés ! Nem elég azt mondani, hogy nemzeti, keresz­tény és agrár irányzatot követünk. Meg kell mondani, hogy mit értünk alatta, meg kell mondani, hogy melyek ennek a politikai iránynak a céljai, melyek az eszközök, me­lyek az utak és módok, amelyek oda vezetnek, hogy a nemzet ösz­­tönszerű­en megtalálja a maga irányát. De ennek az ösztönszerű iránynak kifejezést nemcsak szavakkal, hanem elvekkel, princípiumokkal is adni kell. Mert maga a nemzet még irányt is keres. Uj politikát kell kezdeni, mert azt a politikát ott, ahol Tisza István elhagyta, újra kezdeni nem lehet. (Helyeslés) A régi jelszavak elévültek. Sok irányzat, mely annak­idején diadalmasan haladt előre, ma nem követhető. Megváltozott körű­lőttünk a világ képe, megváltozott idebent az ország képe. Új irányok, új elvek léptek porondra. Ezt az új politikát azonban össze kell kap­csolni a truittal, össze kell kapcsolni azokkal a nemzeti tradíciókkal, me­lyeken felépült ennek a nemzetnek, ennek az­­ országnak, ennek az állam­­­nak a rendje. Össze kell kapcsolni azokkal a nagy nemzeti tradíciókkal, amelye­ket, ha nem veszünk figyelembe, romba fog dőlni ebben az országban minden. (Általános taps)

Next