Magyar Jövő, 1926. április-június (8. évfolyam, 74-144. szám)

1926-06-20 / 137. szám

Vasárnap, június 20 MAGYAR JOVO Közigazgatási reform, státus és okirati kényszer a Jegyzők szombati évi közgyűlésén — Az Országos Jegyzőegyesület és a Jegyzők Országos Árvaházegylete is képviseltette magát a közgyűlésen — Miskolc, június 19 A Borsod—Gömör vármegyei jegy­ző egyesület szombaton délelőtt 11 órakor tartotta a vármegye köz­gyűlési termében rendes közgyűlé­sét Liget­hy Béla egyesületi elnök vezetésével a vármegye jegyzőinek nagy érdeklődése mellett. Megjelent az ülésen az Országos Jegyzőegyesü­­let képviseletében Vargha Károly pénztárnok, továbbá a Jegyzői Árva­­ház Egyesület képviseletében Dobos Gábor elnök is. A vármegyei hatóságok képvisele­tében Zsóry György alispán és két főszolgabíró jelent meg, jelen volt továbbá Gimory Árpád testnevelési felfigyelő, Tövessy Gyula a Munka­­védelmi Hivatal főnöke és Temcsényi János, a Népgondoló Kirendeltség vezetője. Az ülés mindvégig emelkedett és méltóságos volt annak dacára, hogy ennek az értékes társadalmi réteg­nek, a magyar jegyzői karnak oly súlyos problémái vannak, hogy az sem lett volna csodálatos, ha az ügyek tárgyalásakor fölcsapott volna a szenvedélyesség. Amikor az egyre húzódó státusrendezés ügyét emle­gették, akkor hangoztatták ugyan azt a konzekvenciát, melynek a mostoha bánásmód következtében el kell következnie a választáskor. Most már ugyanis a tanítók után a jegyzők is hangoztatni kezdik, hogy a választásokkor olyan képviselőket kell a parlamentbe küldeni, akik szívükön viselik az ő osztályuk érdekeit. Ezt a felfogást ugyan nem lehet helyeselni, mivel a nemzet kép­viselőinek nem az egyes osztályok, hanem a nemzet érdekeit kell kép­viselni, mert a parlamentből nem nem lehet és nem szabad osztály­parlamentet csinálni. Viszont az is tény, hogy a nemzet érdekeit képviselik igazán és méltóan azok a képviselők, akik nem látják azt be, hogy magasabb nemzeti érdek­ből nem szabad így kezelni sem a tanítókat, sem a jegyzői kart, amely még a mai napig sem volt képes a státusrendezést igazsága dacára sem kiküldeni. Meg kell éreznie úgy a kormány­nak, mint a nemzetgyűlésnek a sok terhet viselő s megfelelő ellenérték­­ben nem részesülő jegyzői kar igazát és elsősorban és azért kell jogos követeléseiket sürgősen teljesíteni, mert mint a miskolci jegyzőgyűlés mutatja, a jegyzői kar a méltatlan bánásmód dacára is képes még a maga kínzó ügyeit szenvedélyesség nélkül tárgyalni, amivel bizonyítják azt is, hogy elsősorban méltó a gyors meghallgattatásra. A közgyűlés A kögyűlést a Nemzeti Hiszekegy elmondása után Ligethy Béla elnök nyitotta meg. Rámutatott arra, hogy ha visszagondol a múlra, azt látja, hogy sok község ma is abban az állapotban van, amiben harminc­negyven évvel ezelőtt volt s a hala­­­­dás kevés, vagy alig valami. Pedig a jegyzői hivatás egyik alapköve a községfejlesztés. Régi, talán a köz­ségi pótadó határáig menő gondol­kodás volt az, hogy a jegyző köz­ségével szemben nem gyakorolta szigorúan azt a figyelmet, amit mint a jó családapának gyakorolnia kell s azt hitte, hogy ahogy jó volt a múltban, úgy jó a jelenben is. — A költségfejlesztés — mon­dotta — nem pusztán azt tartal­mazza, hogy a község főkönyveit felfektessük, hanem hogy a községet minden téren, külö­nösen kulturális téren fejlesszük és olyan objektívumokat léte­sítsünk, melyek hasznot is hoz­nak. Sok helyen hiányzik ez a felfogás, ami azt jelenti, hogy vagy nem gon­dolnak erre a kötelezettségre, vagy nem érnek rá. Pedig a villanyvilá­gítás bevezetése például könnyen elérhető. Azután a szátusrendezésre tért rá.­­ Körülbelül esztendeje annak, hogy a kormány megkezdte a stá­tusrendezést, amivel kapcsolatban valamikor a végén csak épen emlí­tést tettek a jegyzőkről is. Nem tu­dom, hogy miért vannak a jegyzők ilyen sorsra kárhoztatva, hogy alig emlékeznek meg róluk, vagy, ha míg rs emlékeznek, azt gondolják, hogy a jegyző tejben-vajban fürdik, akinek anyagi dolgával foglalkozni nem kell. Olvastuk, hogy már foglalkoz­nak végre a státusrendezés kérdésé­vel, amit a jegyzők 80 90 százaléka már alig vár. Minden osztályban vannak jómódúak, úgy a jegyzők között is, de nincsenek annyian, mint azt elgondolják. Pedig az van elterjedve illetékes körökben, hogy a jegyzőkkel nemhogy törődni kell, de egyenesen nem kívánatos a sietés. Így magyarázható meg, hogy a köz­ségi státusrendezés miért van hát­térbe szorítva. Mikor a belügymi­niszter legmesszebbmenő támoga­tásával találkoznak, megtörik a terv a financiákon. Az késlelteti a rende­letet, hogy évi 60 milliárdról van szó. E ismerem, hogy emiatt nehéz helyzetben van a két minisztérium, de nehéz helyzetben van és el van keseredve a jegyzői kar is, nemcsak itt, de országszerte is. 1923 ban illetmény szempontjából rangosztályba osztották a jegyzőket, azonban teljesen külön skatulyázták őket. Minden intézkedést előbb az államiakra adnak ki, azután követ­keznek a vármegyeiek s csak jó később következnek a jegyzők, ami a külön osztályozás következménye. Hálásan gondolhatunk F. Szabó Géza képviselőre, aki a nemzetgyű­lésen kifejtette, hogy nem tudja elképzelni, hogy miért nem lehetne a vármegyét teljesen külön kezelni s külön vármegyei státust felállítani, amelybe beletartoznának a köz­ségi jegyzők is. Ez óriási lépést jelentene és méltányos is lenne, mert az adminisztráció funda­mentumát a községi jegyzők képezik. Ha ők nem dolgoznak, hiába járás, vármegye és áll­m. Ha pedig a fundamentum szilárd, az egész épü­let szilárd s kiállja a viharokat.­­ Azt mondják a jegyzőkre, hogy mit akarnak az állami beosztással, mikor ők nem államiak. Azonban a jegyző mindenkié, csak a községé nem. Munkáját 90 százalékban elfogadja az állam, de ha gondoskodni kell róla, akkor a községé. Pedig míg a jegyzők ügye megoldva nincs, az állam alapja nem szilárd. — Most, mikor állandóan a kép­viselőválasztás szele fújdogál, meg­ragadom az alkalmat, hogy rámu­tassak arra, hogy alig van a par­lamentben pár ember, aki velünk törődik, amiből rá kell jutnunk arra a gondolatra, hogy olyan embereket küldjünk a nemzetgyűlésbe, akik nekünk barátunk, státusrendezés ügyét, majd beszá­molt arról, hogy az egyesület fel­­terjesztést intézett azért, hogy az 50 százalékos községi pótadóba ne szá­mítsák be a vármegyei hozzájárulást, hanem külön vessék ki. Mély fájdalommal emlékezett meg a jelentés az elhunyt tagokról, majd örömmel számol be arról, hogy a jegyzők iránt mindig nagy megértést tanúsító főjegyzőt, Görgey László dr.-t a kormányzó a múlt évben vitézzé avatta. Beszámolt arról is a jelentés, hogy az egyesület a Felvi­dékről kiáldozott Papp Antal érseket küldöttségileg üdvözölte Miskolcra való bevonulásakor. Az okiratkényszerre vonatkozó ja­vaslattal szemben a jelentés is éles szavakkal foglalt állást, végül a le­ventemozgalom legerősebb felkaro­lását kéri, mert a mozgalom nemcsak a testnevelés ügyét oldja meg, ha­nem erkölcsi nevelést is jelent s a magyart ismét igaz magyarrá teszi. Majd Isten áldását kéri a jelentés a jegy­zékre, családjaikra s a hazára. A jelentéshez elsőnek Zsóry György alispán szólt hozzá s sajnálattal ál­lapítja meg, hogy egy fontos kérdést nem érintettek. Ma is az a helyzet ugyanis, hogy a megüresedett jegyzői álláso­kat csak belügyminiszteri enge­déllyel lehet betölteni s ezért azt kéri, hogy írjanak fel az országos egyesülethez s kérjék ennek a megváltoztatását. Gömöry Árpád testnevelési fel­ügyelő hálásan köszönte, hogy úgy a megnyitóban, mint a jelentésben megemlékeztek a Levente egyesüle­tekről. Köszöni az elnöknek a meg­emlékezést, aki a községében is a legteljesebb mértékben karolja fel a mozgalmat. A mozgalomban a legnagyobb teher a kiképzéstől eltekintve a köz­ségi jegyzőkre hárul. Sokszor indo­koltan hallotta, hogy a sok más el­foglaltság miatt alig tudnak a moz­galomra elég időt szentelni, azonban reményét nem vesztette el, mert fel­emelő, szép példáit látta az áldozat­készségnek is. Sok községben a jegyző még a kiképzésben is részt­­vesz, máshol a jegyző zászlót aján­dékozott az egyesületnek s van hely, ahol a jegyző a leventék élén gya­log teszi meg a 10 kilométeres utat a levente-versenyre. Meggyőződése, hogy a támogatás mindég nagyobb lesz s a mozgalom fejlődni, izmosodni fog. Varga Károly, az Orsz. Jegyző­­egyesület pénztárosa azt jelentette be, hogy az országos elnök és azért nem jöhetett­­ le, mert ma tárgyal a státusrendezés ügyében a pénzügy­minisztériumban. A többször átdol­gozott tervezetet a múlt héten újra visszaküldte a pénzügyminisztérium, azonban a belügyminiszter presztízs­kérdést csinál abból, hogy a javaslat átmenjen. Az okiratkényszerről szóló javas­latot magánúton szerezték meg s el­készítették tiltakozó memorandumu­kat, melyet elküldtek az igazságügy­miniszternek s 60 olyan képviselő­nek, akik érdeklődnek dolgaik iránt. Dobos Gábor, az Árvaház Egye­sület elnöke részletesen beszámolt az egyesület működéséről s köszö­netét fejezte ki az alispánnak a tá­mogatásért. Bejelentette, hogy az új egri Internálás ünnepélyes felavatása augusztus 29-én fog megtörténni. Síremlékkel látják el a vármegyében le a hősi skrokat Tomcsányi János, a népgondozó kirendeltség vezetője a hősi sírokra hívta fel a figyelmet. Ilyen sír a vármegyében 631 van, melyek nem A leventemozgalom és a Jegyzők — A világháború s a kommu­nizmus után az emberek betegek lettek s az ország megcsonkítva vár­ja a feltámadást. Az országot magát azonban feltámasztani nem lehet, csak ha megfelelő generációt tudunk nevelni. S ez a generáció nem más, mint a mai fiatalság, mely mahol­nap ember lesz. — Ennek nevelésével foglalkoz­nak a Leventeegyesületek. Sajnálom, de olyanok az információim, hogy a mozgalommal szemben nem min­denki érzi kötelességét úgy, ahogy a nagy nemzeti célok miatt az el­várható lenne. Kérem jegyzőtársai­mat, hogy teljes szívvel és erővel és komolyan foglalkozzanak ezzel az üggyel, mely a nemzet és a ma­gyar jövő ügye. Sérti a jegyzőket az okirati kényszer Ezután az okiratkényszerről szóló javaslatról emlékezett meg, amiről a jegyzőket nem is értesítették. A ja­vaslat nem a jegyzőknek kedvez, hanem az ismét egy olyan zöld asztalnál kigon­dolt javaslat, mely a községek lakosságát teszi tönkre. A javaslat a közjegyzőknek és ügy­védeknek kedvez s a jegyző tekin­télyét fogja rombolni, mert a falusi nép azt fogja gondolni, hogy az ok­iratot azért nem lehet a jegyzővel csináltatni, mert nem ért hozzá. A zugirászatot meglehet úgy is szün­tetni, ha a jegyző is aláírja az ok­iratot. Azután az árvaház propagandáját kérte, amelynek szükségességére fö­löslegesnek tartja részletesebben rá­mutatni. Végül üdvözölte a közgyűlésen megjelent Zsóry György alispánt, Hollós István pénzügyigazgatót, a főszolgabírókat, az országos központ s a jegyzői árvaházegyesület kikül­dötteit, a testnevelési felügyelőt, a hadigondozó kirendeltség vezetőjét s végül a sajtót és a közgyűlést megnyitotta. Az elnöki jelentés A lelkes tapsokkal fogadott elnöki megnyitó után Tárnoky Béla, az egyesület főjegyzője olvasta fel a részletes elnöki jelentést. A jelentés részletesen ismertette a Vasárnap: APOLLO Hétfő, kedd: „SURCOUF“ A brit partok kalóza. Történelmi dráma a napóleoni időkből 12 felvonásban. — Főszereplők: Jean Angelo és Milia Dalbai­ini. LILLIAN GISH „Út a boldogság felé“ 2 részben, 11 felvonásban. Mindkét rész egyszerre. — Naponta 3 előadás : fél 5, fél 7 és fél 9 órakor S

Next