Magyar Jövő, 1926. április-június (8. évfolyam, 74-144. szám)
1926-06-20 / 137. szám
Vasárnap, június 20 MAGYAR JOVO Közigazgatási reform, státus és okirati kényszer a Jegyzők szombati évi közgyűlésén — Az Országos Jegyzőegyesület és a Jegyzők Országos Árvaházegylete is képviseltette magát a közgyűlésen — Miskolc, június 19 A Borsod—Gömör vármegyei jegyző egyesület szombaton délelőtt 11 órakor tartotta a vármegye közgyűlési termében rendes közgyűlését Ligethy Béla egyesületi elnök vezetésével a vármegye jegyzőinek nagy érdeklődése mellett. Megjelent az ülésen az Országos Jegyzőegyesület képviseletében Vargha Károly pénztárnok, továbbá a Jegyzői Árvaház Egyesület képviseletében Dobos Gábor elnök is. A vármegyei hatóságok képviseletében Zsóry György alispán és két főszolgabíró jelent meg, jelen volt továbbá Gimory Árpád testnevelési felfigyelő, Tövessy Gyula a Munkavédelmi Hivatal főnöke és Temcsényi János, a Népgondoló Kirendeltség vezetője. Az ülés mindvégig emelkedett és méltóságos volt annak dacára, hogy ennek az értékes társadalmi rétegnek, a magyar jegyzői karnak oly súlyos problémái vannak, hogy az sem lett volna csodálatos, ha az ügyek tárgyalásakor fölcsapott volna a szenvedélyesség. Amikor az egyre húzódó státusrendezés ügyét emlegették, akkor hangoztatták ugyan azt a konzekvenciát, melynek a mostoha bánásmód következtében el kell következnie a választáskor. Most már ugyanis a tanítók után a jegyzők is hangoztatni kezdik, hogy a választásokkor olyan képviselőket kell a parlamentbe küldeni, akik szívükön viselik az ő osztályuk érdekeit. Ezt a felfogást ugyan nem lehet helyeselni, mivel a nemzet képviselőinek nem az egyes osztályok, hanem a nemzet érdekeit kell képviselni, mert a parlamentből nem nem lehet és nem szabad osztályparlamentet csinálni. Viszont az is tény, hogy a nemzet érdekeit képviselik igazán és méltóan azok a képviselők, akik nem látják azt be, hogy magasabb nemzeti érdekből nem szabad így kezelni sem a tanítókat, sem a jegyzői kart, amely még a mai napig sem volt képes a státusrendezést igazsága dacára sem kiküldeni. Meg kell éreznie úgy a kormánynak, mint a nemzetgyűlésnek a sok terhet viselő s megfelelő ellenértékben nem részesülő jegyzői kar igazát és elsősorban és azért kell jogos követeléseiket sürgősen teljesíteni, mert mint a miskolci jegyzőgyűlés mutatja, a jegyzői kar a méltatlan bánásmód dacára is képes még a maga kínzó ügyeit szenvedélyesség nélkül tárgyalni, amivel bizonyítják azt is, hogy elsősorban méltó a gyors meghallgattatásra. A közgyűlés A kögyűlést a Nemzeti Hiszekegy elmondása után Ligethy Béla elnök nyitotta meg. Rámutatott arra, hogy ha visszagondol a múlra, azt látja, hogy sok község ma is abban az állapotban van, amiben harmincnegyven évvel ezelőtt volt s a haladás kevés, vagy alig valami. Pedig a jegyzői hivatás egyik alapköve a községfejlesztés. Régi, talán a községi pótadó határáig menő gondolkodás volt az, hogy a jegyző községével szemben nem gyakorolta szigorúan azt a figyelmet, amit mint a jó családapának gyakorolnia kell s azt hitte, hogy ahogy jó volt a múltban, úgy jó a jelenben is. — A költségfejlesztés — mondotta — nem pusztán azt tartalmazza, hogy a község főkönyveit felfektessük, hanem hogy a községet minden téren, különösen kulturális téren fejlesszük és olyan objektívumokat létesítsünk, melyek hasznot is hoznak. Sok helyen hiányzik ez a felfogás, ami azt jelenti, hogy vagy nem gondolnak erre a kötelezettségre, vagy nem érnek rá. Pedig a villanyvilágítás bevezetése például könnyen elérhető. Azután a szátusrendezésre tért rá. Körülbelül esztendeje annak, hogy a kormány megkezdte a státusrendezést, amivel kapcsolatban valamikor a végén csak épen említést tettek a jegyzőkről is. Nem tudom, hogy miért vannak a jegyzők ilyen sorsra kárhoztatva, hogy alig emlékeznek meg róluk, vagy, ha míg rs emlékeznek, azt gondolják, hogy a jegyző tejben-vajban fürdik, akinek anyagi dolgával foglalkozni nem kell. Olvastuk, hogy már foglalkoznak végre a státusrendezés kérdésével, amit a jegyzők 80 90 százaléka már alig vár. Minden osztályban vannak jómódúak, úgy a jegyzők között is, de nincsenek annyian, mint azt elgondolják. Pedig az van elterjedve illetékes körökben, hogy a jegyzőkkel nemhogy törődni kell, de egyenesen nem kívánatos a sietés. Így magyarázható meg, hogy a községi státusrendezés miért van háttérbe szorítva. Mikor a belügyminiszter legmesszebbmenő támogatásával találkoznak, megtörik a terv a financiákon. Az késlelteti a rendeletet, hogy évi 60 milliárdról van szó. E ismerem, hogy emiatt nehéz helyzetben van a két minisztérium, de nehéz helyzetben van és el van keseredve a jegyzői kar is, nemcsak itt, de országszerte is. 1923 ban illetmény szempontjából rangosztályba osztották a jegyzőket, azonban teljesen külön skatulyázták őket. Minden intézkedést előbb az államiakra adnak ki, azután következnek a vármegyeiek s csak jó később következnek a jegyzők, ami a külön osztályozás következménye. Hálásan gondolhatunk F. Szabó Géza képviselőre, aki a nemzetgyűlésen kifejtette, hogy nem tudja elképzelni, hogy miért nem lehetne a vármegyét teljesen külön kezelni s külön vármegyei státust felállítani, amelybe beletartoznának a községi jegyzők is. Ez óriási lépést jelentene és méltányos is lenne, mert az adminisztráció fundamentumát a községi jegyzők képezik. Ha ők nem dolgoznak, hiába járás, vármegye és állm. Ha pedig a fundamentum szilárd, az egész épület szilárd s kiállja a viharokat. Azt mondják a jegyzőkre, hogy mit akarnak az állami beosztással, mikor ők nem államiak. Azonban a jegyző mindenkié, csak a községé nem. Munkáját 90 százalékban elfogadja az állam, de ha gondoskodni kell róla, akkor a községé. Pedig míg a jegyzők ügye megoldva nincs, az állam alapja nem szilárd. — Most, mikor állandóan a képviselőválasztás szele fújdogál, megragadom az alkalmat, hogy rámutassak arra, hogy alig van a parlamentben pár ember, aki velünk törődik, amiből rá kell jutnunk arra a gondolatra, hogy olyan embereket küldjünk a nemzetgyűlésbe, akik nekünk barátunk, státusrendezés ügyét, majd beszámolt arról, hogy az egyesület felterjesztést intézett azért, hogy az 50 százalékos községi pótadóba ne számítsák be a vármegyei hozzájárulást, hanem külön vessék ki. Mély fájdalommal emlékezett meg a jelentés az elhunyt tagokról, majd örömmel számol be arról, hogy a jegyzők iránt mindig nagy megértést tanúsító főjegyzőt, Görgey László dr.-t a kormányzó a múlt évben vitézzé avatta. Beszámolt arról is a jelentés, hogy az egyesület a Felvidékről kiáldozott Papp Antal érseket küldöttségileg üdvözölte Miskolcra való bevonulásakor. Az okiratkényszerre vonatkozó javaslattal szemben a jelentés is éles szavakkal foglalt állást, végül a leventemozgalom legerősebb felkarolását kéri, mert a mozgalom nemcsak a testnevelés ügyét oldja meg, hanem erkölcsi nevelést is jelent s a magyart ismét igaz magyarrá teszi. Majd Isten áldását kéri a jelentés a jegyzékre, családjaikra s a hazára. A jelentéshez elsőnek Zsóry György alispán szólt hozzá s sajnálattal állapítja meg, hogy egy fontos kérdést nem érintettek. Ma is az a helyzet ugyanis, hogy a megüresedett jegyzői állásokat csak belügyminiszteri engedéllyel lehet betölteni s ezért azt kéri, hogy írjanak fel az országos egyesülethez s kérjék ennek a megváltoztatását. Gömöry Árpád testnevelési felügyelő hálásan köszönte, hogy úgy a megnyitóban, mint a jelentésben megemlékeztek a Levente egyesületekről. Köszöni az elnöknek a megemlékezést, aki a községében is a legteljesebb mértékben karolja fel a mozgalmat. A mozgalomban a legnagyobb teher a kiképzéstől eltekintve a községi jegyzőkre hárul. Sokszor indokoltan hallotta, hogy a sok más elfoglaltság miatt alig tudnak a mozgalomra elég időt szentelni, azonban reményét nem vesztette el, mert felemelő, szép példáit látta az áldozatkészségnek is. Sok községben a jegyző még a kiképzésben is résztvesz, máshol a jegyző zászlót ajándékozott az egyesületnek s van hely, ahol a jegyző a leventék élén gyalog teszi meg a 10 kilométeres utat a levente-versenyre. Meggyőződése, hogy a támogatás mindég nagyobb lesz s a mozgalom fejlődni, izmosodni fog. Varga Károly, az Orsz. Jegyzőegyesület pénztárosa azt jelentette be, hogy az országos elnök és azért nem jöhetett le, mert ma tárgyal a státusrendezés ügyében a pénzügyminisztériumban. A többször átdolgozott tervezetet a múlt héten újra visszaküldte a pénzügyminisztérium, azonban a belügyminiszter presztízskérdést csinál abból, hogy a javaslat átmenjen. Az okiratkényszerről szóló javaslatot magánúton szerezték meg s elkészítették tiltakozó memorandumukat, melyet elküldtek az igazságügyminiszternek s 60 olyan képviselőnek, akik érdeklődnek dolgaik iránt. Dobos Gábor, az Árvaház Egyesület elnöke részletesen beszámolt az egyesület működéséről s köszönetét fejezte ki az alispánnak a támogatásért. Bejelentette, hogy az új egri Internálás ünnepélyes felavatása augusztus 29-én fog megtörténni. Síremlékkel látják el a vármegyében le a hősi skrokat Tomcsányi János, a népgondozó kirendeltség vezetője a hősi sírokra hívta fel a figyelmet. Ilyen sír a vármegyében 631 van, melyek nem A leventemozgalom és a Jegyzők — A világháború s a kommunizmus után az emberek betegek lettek s az ország megcsonkítva várja a feltámadást. Az országot magát azonban feltámasztani nem lehet, csak ha megfelelő generációt tudunk nevelni. S ez a generáció nem más, mint a mai fiatalság, mely maholnap ember lesz. — Ennek nevelésével foglalkoznak a Leventeegyesületek. Sajnálom, de olyanok az információim, hogy a mozgalommal szemben nem mindenki érzi kötelességét úgy, ahogy a nagy nemzeti célok miatt az elvárható lenne. Kérem jegyzőtársaimat, hogy teljes szívvel és erővel és komolyan foglalkozzanak ezzel az üggyel, mely a nemzet és a magyar jövő ügye. Sérti a jegyzőket az okirati kényszer Ezután az okiratkényszerről szóló javaslatról emlékezett meg, amiről a jegyzőket nem is értesítették. A javaslat nem a jegyzőknek kedvez, hanem az ismét egy olyan zöld asztalnál kigondolt javaslat, mely a községek lakosságát teszi tönkre. A javaslat a közjegyzőknek és ügyvédeknek kedvez s a jegyző tekintélyét fogja rombolni, mert a falusi nép azt fogja gondolni, hogy az okiratot azért nem lehet a jegyzővel csináltatni, mert nem ért hozzá. A zugirászatot meglehet úgy is szüntetni, ha a jegyző is aláírja az okiratot. Azután az árvaház propagandáját kérte, amelynek szükségességére fölöslegesnek tartja részletesebben rámutatni. Végül üdvözölte a közgyűlésen megjelent Zsóry György alispánt, Hollós István pénzügyigazgatót, a főszolgabírókat, az országos központ s a jegyzői árvaházegyesület kiküldötteit, a testnevelési felügyelőt, a hadigondozó kirendeltség vezetőjét s végül a sajtót és a közgyűlést megnyitotta. Az elnöki jelentés A lelkes tapsokkal fogadott elnöki megnyitó után Tárnoky Béla, az egyesület főjegyzője olvasta fel a részletes elnöki jelentést. A jelentés részletesen ismertette a Vasárnap: APOLLO Hétfő, kedd: „SURCOUF“ A brit partok kalóza. Történelmi dráma a napóleoni időkből 12 felvonásban. — Főszereplők: Jean Angelo és Milia Dalbaiini. LILLIAN GISH „Út a boldogság felé“ 2 részben, 11 felvonásban. Mindkét rész egyszerre. — Naponta 3 előadás : fél 5, fél 7 és fél 9 órakor S