Magyar Jövő, 1942. február (24. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-01 / 26. szám
Vasárnapi 1942. február hó 1 .------------------------------------------XXIV. évfolyam 26 (6583) tsz Előfizetési ára egy hónapra helyben és vidéken Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy és pengő 50 fillér. Negyedévre 7 pengő 20 fillér. PUGGETBEN utaaL. Telefon: Szerkesztőség 15-73. Kiadóhivatal Postatakarékpénztári befizetési lap 24054 adták POLVKAI NAPILAP K-72. Nyomda 15-66. (Postafiók Miskolc 1.) Délgőharcból a szingapúri sztfletre vonták vissza a brit csaptokat A japánok 100.000 főnyi hadsereggel vonulnak fel Szingapúr erődjeinek ostromára Kurszktól északkeletre többnapos harc után teljes sikerrel járt a német gyalogos és páncélos csapatok ellentámadása Bárdossy miniszterelnök: A szovjet veszedelemmel szemben miránk magyarokra is komoly feladatok várnak Miskolc, január 31. Világos, egyszerű, kevés szóval is sokatmondó beszéd volt az, amelyet a miniszterelnök tartott a kormánypárt értekezletén, amelyben egyszerű, rövid és logikus mondatokban vázolta a legközelebbi jövőt, illetőleg a legközelebbi jövő ama kötelességeit, amely a nemzet részéről betöltésre vár. A világ egyre komplikáltabb eseményeit egyszerű kis mondatokba sűrítette össze: volt egy világháború, amelyik nem fejeződött be, mert Európa igazságtalan rendezése már magában rejtette a mai igazi világháborút. A világháború pedig felszabadította azt a veszélyt, amelyet a szovjet jelent egész Európára, s amellyel szembe kell nekünk is állnunk. Nem lehetünk tétlen nézője Európa sorsa eldöntésének és védenünk kell a szovjettel szemben nemzetünket, otthonunkat, családi tűzhelyünket, templomainkat és külön is hálát kell adnunk az Istennek, hogy ezt a védelmi harcot nem határainkon, hanem azoktól 1400 kilométernyire vívhatjuk. Ebből a kötelezettségből folyik az, hogy a nemzet már a közeljövőben nagy elhatározások elé kerül. A cselekvés időszaka következik el és a miniszterelnök nem hiába reméli, hogy a nemzet épp úgy, mint mindig, amikor életének sorsdöntő fordulatához érkezett, egységes szívvel, egységes lélekkel fogja teljesíteni kötelességét. A miniszterelnök beszéde az eljövendő idők feladatairól még inkább és állandóbban irányítja figyelmünket a keleti arcvonalra, ahol most már nyolcadik hónapja folyik a nagy küzdelem, s ahol a téli rendkívüli hideget felhasználva a szovjet hadvezetőség, most már két hónapja állandó támadásokkal próbálja korrigálni a helyzetet. Hitler vezér és kancellár pénteki beszéde elég világosan megjelölte azokat az eljövendő eseményeket, amelyeknek, amint arra a miniszterelnök beszéde világosan utalt, már részese lesz a mi honvédségünk is. Hitler beszéde szerint különösen az arcvonal déli részén rövidesen beáll a tavasz és ezzel elkövetkezik az az idő is, amikor a német birodalom hazai szövetségeseivel együtt újra támadásba kezd, hogy elérje a célt: a szovjet hadseregnek és ezzel a szovjet birodalomnak a megsemmisítését. A szovjet hadvezetőség úgy látszik maga is érzi azt, hogy a veszedelem legkorábban az arcvonal déli szakaszán csap rá és ezért a legtöbb áldozatot itt hozza meg, hogy egymás után ismétlődő támadási kísérleteivel minél közelebb hozhassa még tavasz előtt csapatait Európához. Nem jelenti azonban ez azt, hogy az arcvonal többi részén csak egyszerű kis téli lövöldözés folyna, mert a veszélyes kísérletek máshol is jelentkeznek, s a német seregeknek emberfeletti teljesítménnyel kellett a két hónap alatt kivívni azt a győzelemnek is beillő sikert, hogy ha a tél miatt több helyen vissza is vonták a német csapatokat, azonban döntő jellegű áttöréseket nem sikerült a szovjet haderőnek sehol sérti kivívnia. Északafrikában a hareizaj a Bengázi elfoglalását jelentő győzelem után kissé elült. E helyett Északafrikával kapcsolatban a politikai vita hangja lett erősebb. Ugyanis az angolszász világ sajtója éles szavakkal támadja a vichyi francia kormányt, s azzal vádolja, hogy Rommel vezérezredes friss csapatait a francia kormány tudtával és engedélyével Tuniszon át szállították a líbiai harctérre. S ezt a vádat megtoldják azzal is, hogy ugyancsak a vichyi kormány segítségével tud operálni a német tengeralattjáró flotta az Atlanti óceán nyugati részén, az amerikai partok mellett, mivel Franciaország támaszpontokul engedte át a német tengeralattjáróknak az afrikai francia kikötőket. Vichyben a vádakat erélyesen visszautasítják és határozottan cáfolják. Rámutatnak arra, hogy ez a propaganda bevezetője akar lenni annak a hadjáratnak, amely veszélyeztetni akarja a tengerentúli francia gyarmatok biztonságát és függetlenségét. A francia gyarmatokkal kapcsolatban tartjuk érdekesnek megemlíteni azt a minapi hírt is, amely szerint az egyik s a japán kormányhoz közelálló tokiói lap élesen támadta az indokínai francia hatóságokat, azzal vádolván meg őket, hogy a Japán által megkívánt együttműködés helyett degaulleista szellemmel megmérgezve, támogatás helyett inkább tehertételül szolgálnak a japán katonai hatóságoknak. Az indokínai biztonság pedig napról-napra fokozottabb jelentőségű Japán számára, ahogy a támadás lépésről-lépésre előrehalad a nagy célok felé. Indokína pedig úgy Szingapúr ostroma, mint a Burma elleni támadás, valamint az Ausztrália ellen készülődő katonai akció szempontjából igen nagyfontosságú. A Maláji félszigeten folyó, s tulajdonképpen már Szingapúr ostromához tartozó harcokról semmi lényegesebb újabb hír nincsen. Százezer főnyi japán hadsereg tör itt előre, s maholnap már ott fog állani a Jokore csatorna partvidékén és megkezdi az előkészületeket a szigeterőd ostromához. Ahogy közelednek a japán csapatok a szingapúri sziget felé, úgy fokozódik a katonai tudományos körök érdeklődése is. Japán Szingapúr sziget elleni ostroma ugyanis iskolapéldája lesz a modern erőd ostromának. Nagyobb és nehezebb feladat kevés hadseregnek jutott, mint aminő most a japánokra vár. Érdekes, hogy baráti és ellenséges oldalon egyaránt az a vélemény, hogy a nagy feladathoz tényleg méltó a japán haderő. A Makassar tengerszorvashás, Botoneo és Celebes között, most már egy jó hete folyik a nagy tengeri rajta, amelynek méretei a lassan szivárgó hírek szerint az elmúlt világháborúi legnagyobb tengeri csatájának a méreteit is messze felülmúlja. Már maga a csata színhelye sem mérhető európai szemmel. Mert földrajzilag, ugyan tengerszorosnak nevezik a tengernek ama részét, ahol ez a nagy csata folyik, azonban ez a tenngerrész csak az ázsiai méretekhel viszonyítva nevezhető tengerszoros-* nak, mert mintegy 1000 kilométer hosszú és 200 kilométer széles. S az magyarázza meg, hogy hogyan leheti az, hogy már egy hete folyik a tengeri küzdelem. A hiányos hírekből is rekonstruálható annyi, hogy a tengeri csatára tulajdonképpen nev is szorosan vett japán tengeri manővver szolgált alapul. Hanem az, hogy Japán egy igen hatalmas hajókara*vánnal akart átvonulni a Makassar, tengerszoroson. A karaván a kísérő haditengerészeti egységekkel együtt egyes hírek szerint 100, mások szererint pedig 200 egységből áll. S ezek hez csatlakoznak még a nagyobb repülőrajok, amelyeket Japán specialitás, kisméretű repülőgépanyahajók szállítanak a karavánnal. Megfelelő tengeralattjáró raj is kíséri a karavánt, amelynek a valószínűnek látszó megállapítások szerint az volt a célja, hogy egy minden eddiginél nagyobb méretű inváziót hajtson végre a holland indiai szigetek legú fon csebbján, Jáva szigetén. Ezt a délfelé vonuló hatalmas hajókaravánt fedezték föl azután ame*rikai és holland felderítő repülők , az ő jelentéseik nyomán vonult ki azután a jávai kikötőkből az egyesített amerikai és holland flotta, amelyhez az utóbbi napokban még angol egységek is csatlakoztak, s indultak Jáva szigetéről támadásra a világ legnagyobb repülőgépei, az amerikai „repülőerődök“. A hatab