Magyar Jövő, 1943. október (25. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-01 / 222. szám
Pintek 1943. évi október hótára 16 miér XXV -f/o/vTM 222 mi2) Atzfinn MAGYAR JOVO LKfizetési ára egy hónapra helyben és vidéken a pengő 30 fillér. Negyedévre 12 P 40 fillér. Postatakarékpénztári befizetési lap 24054 szám. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztősei és KiaJotuvauu a Vakoie, Werbőczy Ma tea 5. Telefon: Szerkesztőség 15 73. Kiadóhivatal 15 72. Nyomda 15 66. fPoetafiók MiskolcL] A szovjet ismét új gyalogos és páncélos hadosztályokat vetett a keleti csatába, de a német arcvonal rendíthetetlennek bizonyult Berlini katonai körök korainak tartják az arcvonal megszilárdulásának megállapítását . A kremencsugi hídfőt észrevétlenül kiürítették a német csapatok Német illetékes nem újból cáfolta a szovjettel való különböke külföldi hírét Göbbels: Nemcsak az igazság, hanem a hatalom is a mi oldalunkon van és ezt be fogjuk bizonyítani A tengeralattjárók 42.000 tonna hajóteret el az óceánokon Az olasz harctéren Nápoly sorsa került előtérbe, ahol kommunista zenaulest is el kellett fojtaniuk a németeknek Miskolc, szeptember 30. Berlinben illetékes helyen ismét szükségét láttak annak, hogy egy rövid, de határozott cáfolatot adjanak ki a német-szovjetorosz különbéke tárgyalások hírével kapcsolatban. Utalnak e körök Riebentrop külügyminiszter minapi beszédére, amelyben a leghatározottabban jelentette be, hogy a német haderő nem teszi addig lábhoz a fegyvereket, amígEurópa felől tökéletesen el nem tüntették a bolsevista veszélyt. A berlini illetékes hely utal arra is, hogy ezeket a német-szovjjetorosz különbéke híreket angolszász, tehát ellenséges oldalról röpítették fel és hirdetik minden cáfolat ellenére oly makacsul és angolszász forrásokból vették át a híreket egyes semleges országokban is. A berlini jelentéshez hozzátehetjük, hogy sajnos még itt is jelentkezik ennek az angolszász propagandának a nyoma. Itt is vannak olyan fertőzött agyak, akik elképzelik, hogy Németország hajlandó megbékélni aszovjetunióval, sőt annyira merészkedik az ellenséges forrásbólés ellenséges célokat szolgáló propaganda, hogy a német kitérő mozdulatokban ezeknek a különdéke tárgyalásoknak a felét vétik felfedezni, illetőleg azt hirdetik, hogy ez már bizonyos megegyezés alapján történik. A német illetékes helyről származó cáfolat most már igazán kell, hogy módotnyújtson ahhoz, hogy a legerélyesebben szembeszálljunk azokkal, akik ennek az angolszász békehírekkel operáló propagandával v üzérkednek itten és próbálják a közvéleményt nagy szövetségesünkkel szemben hamisan befolyásolni. A hadi eseményekkel kapcsolatban nem lehet megindultság nélkül nézni az olasz drámának azt az újabb fejezetét, amelynek most Nápoly a székhelye. Nápoly, amelyért folyik most a harc Salerno felett. Nápoly, amelyet a Vezúv ural, de amelynek lejtőin most nem turisták kapaszkodnak felfelé, hanem nehéz ütegek állanak és ontják a tüzet, az előnyomulóban lévő angolszász csapatokra. A milliós városért, főleg kikötőjéért folyó küzdelemben egész szokatlan módon kíván résztvenni most a magával meghasonlott olasz nép, amennyiben — mint a német hivatalos és félhivatalos jelentések közük — kommunista és anarchista zavargásokkal próbálják megnehezíteni azt az elszánt védelmet, amelyet a német csapatok Nápoly védelmében kifejtenek. Nápolyt az angolszász légierő addig, amíg Badogno le nem tette a fegyvert, talán legtöbbször támadta az összes olasz városok között. Így Nápoly népe érezte az összes olaszok közül leginkább a félelmetes légiháború borzalmait. De eddig csak a nápolyi házak egy része hevert romokban, most pedig, úgy látszik, az olasz lélek is ruinált ott, amikor a 20 éves fasiszta rendszer és nevelés ellenére most kommunista és anarchista zavargásokba kezdett a német jelentés szerint.. Természetesen a német véderő sem maradt tétlen. Hivatalosan jelentették be német, részről, hogy a legerélyesebb ellenzemlszabályokat léptették életbe. Ezek közül a jelentés csak egyet említ meg, azt, hogy az angolszász partraszállás megakadályozására teljesen szétrombolták a nem is sokmillió, hanem többmiliárd olasnemzeti vagyont reprezentáló nápolyi kikötőt. Elképzelhetjük azonban, hogy az erélyes német rendszabályok nemcsak ebben az intézkedéében merültek ki, hanem teljes elszántsággal és határozottsággal jelentkeznek Nápoly lakosságával szemben is, mely a német védelem közvetlen hátában kezdett kommunista és anarchista zavargásokat, meghasonlásában teljesen megfeledkezvén a fasizmus 20 éves építő munkájáról. A délolaszországi harctér egyébként az esőzések miatt viszonylag csendes. A német hivatalos jelentés szerint az ellenség csak gyengébb erőkkel követi a német mozdulatokat. Annál élénkebb azonban a harci tevékenység a keleti arcvonalon. Az Interinf. a szerdai napot, amelyről a pénteken befutott jelentések szólnak, nagy harci napnak nevezi. A MTI pedig berlini jelentésében arról számol be, hogy a "Zaporozsjené" és a Dnyeper középső szakaszán a szovjet csapatai kíméletlen bevetésével igyekezett az arcvonalat áttörni, illetőleg a Dnyeper nyugati partját birtokba venni. Ugyancsak kemény és súlyos harcok folynak a Dnyeper legfelső folyásánál, különösen Momely és Mogilev vidékén, ahol a nagy szovjet erőkkel szemben friss német tartalékok is megjelentek. Az eredmény itt az, hogy a szovjet nem tudta megakadályozni a német csapatokat feladatuk véghezvitelében. Végeredményben a helyzet nem változott. Záporozéjenél a hevesi maradások a kiülő etlen továbbra sem hozták meg a szovjet úttal kívülit betörést. Kievtől különösen északra az átkelési kísérletek sem eredményeztek újabb helyzetet. Az átkelt csapatok szűk körre vasutas szorítva és Kievtta mind északra, mind délre a megszállt kis dnyeperi szigetekről nem tudott kibontakozni jelentékenyebb átkelési szovjet akció. . Érdekes az, hogy most Berlinben nemcsak a közvéleményben, háttén, a hivatalos és félhivatalos jelentésekben is műyen nyíltan folyik arról a vita, hogy a Dnyeper vonalon megállanak-e a német csapatok, vagy sem. A vélemények továbbra is megoszlanak, bár abban mindnyájan megegyeznek, hogy a Dnyeper-menti harcok az utóbbi hetekhez viszonyítva új arculatot öltöttek fel, amennyiben egyre inkább az állóharc jellegét veszik fel. Ebből következtetnek egyesek arra, hogy talán mégis a Dnyeper lenne az a vonal, ahol német részről tartósat.!) védelmet kivánnak kifejteni. A legilletékesebb körök természetesen nemcsak, hogy nem nyilatkoznak, de gondosan őrizkednek attól is, hogy a legkisebb támpontot is nyújtsák a találgatásoknak és ezzel az ellenségnek is. Mindenesetre október első tíz napja meg fogja adni a kétségtelenül érdekes kérdésre a válaszd.