Miskolczi Napló, 1904. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1904-02-02 / 26. szám

2 teste, még lelke sincs. Senki és semmi. Egy fogalom, a­mit nem le­het számon kérni, amit műveit, akit nem lehet bíró elé állítani, börtönbe zárni, ártalmatlanná tenni. Az em­beri gyöngeségnek egy rettenetes torzszülöttje ez a galád rém, ame­lyet a világhírű spanyol drámaíró, Echegaray elnevezett a nagy Ga­­leottónak. Mikor a nagy Galeottó még kicsi, mikor még csecsemőkorban van a kis dögleletes, kicsi a hangja is. Suttogó. A fejeknek össze kell búj­­niok, hogy megértsék a szavát. De hamarosan megnő a szava is, a szarva is. Már nem bujkál, sőt to­lakodik, megjelenik mindenütt, be­avatottak ajkán, az érdekes embe­rek — érdekességében. Tessék meg- hallani, hogy — szívesen is látják. Hát nem öröm és gyönyörűség azt hallani, hogy a törvényhozót leke­­nyerezte a hatalom, vagy a bank, a birót megvásárolták, a pap udvarol, az irigyelt, híres szép asszony olykor tegeződik a kocsijával, a hercegnek színésznő szeretője van és a hercegnő vörösre sírja a szemét. Tájuk es­­küdöznek, hogy ők „láttak és hallot­tak“ és aki csak hallott, úgy érzi a renoméjának tartozik vele, hogy­­ látott legyen is. Félelmetes egy bestia ez a nagy Galeotta. Ott ólálkodik mindnyájunk és mindenünk körül, hogy ragadozó karmát belénk mártsa. És mivel védekezhetünk ellene ? Egyszerűen : tisztességgel. Erős és éber érzésé­vel annak a felelősségnek, amelylyel minden becsületes ember a maga igaz lelkének tartozik nemcsak min­den cselekedetéért, hanem minden mulasztásért is. És ilyen mulasztás az is, ha nincs bennünk elég ener­gia, hogy visszautasítsunk minden­kit, aki suttogó ajkán olyan szóval közeledik felénk, amely tisztességes embernek más tisztességes emberek­ről való véleményén akar bizonyság nélkül csorbát ütni. — Hathónapos szezon! Kiált föl extázisban. Nem kell vándorolni faluról-falura. Hat hónapig egy he­lyen lenni . . . Elfúl a hangja és sír. Egyszerre fölugrik és büszkén jelenti ki: — Klasszikusokat fogunk adni! Itt ismét a művészember beszél belőle, aki csak azért váltja föl aprópénzre művészetét, hogy meg­élhessen. N­y­á­r­a­i Antal igazi, nagy mű­vészettel mutatta be Rettegi alak­ját. Ki kell azonban még emelnem mesteri arcjátékát, jellemző gesz­tusait. A közönség egész estén át lel­kesen és méltán ünnepelte jeles vendégművészünket. A többi szerepekben Kondráth Ilonka, Markovits Margit, Molnár Vilma, Füredi, Sik, Rátkai, Kardos, Komáromi Gizi dicséretesen oldot­ták meg feladatukat. IuroKGLCZI NAPLÓ Mtátratör, 1904. február 2. NAPI HÍREK. Tájékoztató. Febr. 1. Már. Altiszti kör tánczmulatsága a koronán. Február 2. A katonatisztek társasé­rtélye. Febr. 4. Az ev. ref. főgimnázium tánc­mulatsága. Febr. 8. Az ipartestü­let táncmulatsága. Február 7. Álarcosbál. Febr. 10. A zeneiskola hangversenye. Febr. 14. A vasgyári gép­műhely­i ifjúság táncvigalma a Koronán. Febr. 14. A Borsodmegyei Takarékpénztár közgyűlése. Febr. 20. Kereskedők táncmulatsága. Leánykérés. Fehér zimankós téli éjszaka, Éjféli miséről mentünk haza, 8 járt legelül, — csuda hallgatagon, A jegyző úrral Mária húgom. A térd szólt az erdő szélinél: — Hallotta-e, kisasszony, mit beszél kettőnkről együtt a falu? — Tudom! Nevetve mondta Mária húgom. A rozsvetés dülőjén szólt megint: — A szóbeszéd igaz lehetne mind, Ha jönne velem, — mindig egy után . . . — Igen! — felelte Mária húgom. Még egyszer szólt a szérüskert megett — Édes kis madaram ! Fáradt ehet! Adja a karját! — S ment hallgatagon. Hozzásimulva Mária húgom, Kaffka Margit. Lapunk legközelebbi szá­ma a közbeeső ünnep mi­att szerdán este jele­nik meg a rendes időben. Tüdős István dr. miskolci lelkész. A miskolci ev. ref. egyháznak f. hó 31-én vasárnap az avasi templomban id. S­ó­­­­y­o­m Gyula deó-csabai lel­kész és Bónis Bertalan mező­kövesdi főszolgabíró tanácsbi­­rák, mint egyházmegyei kikül­döttek elnöklete alatt megtartott lelkészválasztó közgyűlésében a néhai b. e. Tóth Dániel utód­jául az egyházhivek osztatlan szeretete és bizalma által egy­hangúlag, nagy lelkesedéssel dr. Tüdős István sárospataki hit­tanár választatott meg. A válasz­tás eredménye különben már a választási mozgalom megindulá­sától kezdve kétségtelen volt, mert a hívek dr. Tüdősön kívül, aki, mint s. lelkész, 3 évet töltött Miskolcon, más je­löltről hallani sem akartak. A választáson az ev. ref. egyház vezérférfiai csaknem teljes szám­ban jelen voltak. — Ott láttuk: Kun Bertalan püspököt, Nagy Ignácz esperest, Mikuleczky Ist­ván egyházi főgondnokot, dr. Németh Imre egyházi főjegyzőt, Soltész Nagy Kálmán és Bi­zony Ákos orsz. képviselőket, dr. Szentpáli István polgármes­tert, dr. Kun József városi fő­jegyzőt, Kovács Lajos megyei főügyészt, Peres János ny. főgimn. tanárt, dr. Rácz György és K. Rácz Jenő gyógyszeré­szeket, Gálffy Ignác I. keresk. iskolai igazgatót, Pataky Sándor egyh. ker. pénztárnokot stb. és az egyházhivek nagy sokaságát. Nemcsak az ev. ref. egyház, mely dr. Tüdős Istvánban a méltók közül a legméltóbbat hívta meg a Tóth Dániel utód­jául, hanem városunk társadalma is igen nagy nyereségnek tart­hatja e szerencsés választást, mert dr. Tüdős országosan ismert neve, tudományossága s a híveknek benne összponto­sult osztatlan szeretete teljes biztosíték arra, hogy városunk­ban minden igaz ügynek, amely tudást, meleg érdeklődést és munkát kíván, dr.­­Tüdős István tudománya és munkás­­sága által előmenetele lesz. Délben Mikuleczky István, az ev. ref. egy­ház főgondnoka ebédet adott a megválasztott lelkész tiszteletére, melyen megjelentek Kun Bertalan, Horváth Lajos, Lévay József, Sol­tész Nagy Kálmán, Bizony Ákos, Szentpáli István dr., Szabó Gyula, Nagy Ignác, Sólyom Bertalan, Ko­vács Lajos, Bónis Bertalan stb. A kedélyes lakomát, mely a késő dél­utáni órákig tartott, számos szelle­mes felköszöntő fűszerezte. Álarcos bál. Már csak néhány nap választ el a báltól s ez a néhány nap lázas tevékenység napja. A ren­dezőség a mai naptól permanenciá­­ban van s naponkint ülést tart. A jegyek szépen kelnek s meghívó már alig van. A tegnapi napon a zem­pléni fiatalság részére husz darabot kértek s azokat a rendezők expresz levélben küldték. Ma ugyancsak fel­kérésre Szabolcsba megy egy csomó. Szóval a bál iránt szokatlanul nagy az érdeklődés, aminek legnagyobb bizonyítéka a tegnapi körmagyaróra, amely maga egy kis bál volt. Cso­dálatos az, hogy közművelődési egyesületünk, melyen a múlt évben folyton gáncsoskodtunk, ez évben hirtelen, váratlanul tényezővé lett, amelylyel ma ebben a városban mindenkinek számolnia kell, s amely valamennyi társadalmi egyesületünk fölé emelkedett. Jelentjük különben, hogy a tegnapi körmagyart 40 pár táncolta s igy a bálon magán azt legalább 60 pár fogja táncolni. Je­lentjük továbbá, hogy belépti jegyek válthatók dr. Szentpáli István, Ba­logh Bertalan, Cseh Gusztáv, Schind­ler Viktor, dr. Flamm Dezső, Jármy József és Trillhaus Lajos uraknál. Ugyanezen uraknál adandók le a karácsonyfákra szánt ajándékok. Matinéé. A közm. egyesület vasárnap, február 7-én tartja 1. havi matinéját. Az első számú egy quintet lesz (első hegedű, második hegedű, brács, gordon­ka, nagy­bőgő és zongora) a második egy felolvasás, aztán egy zongoraszám, egy énekszám és a katonazene számja. A rész­letes műsort holnap közüljük. Az utolsó körmagyaróra holnap, kedden délután 2 órakor lesz a Vá­rosház téri óvodában. Vége a vadászatnak. Ma és és holnap tartják a „szezon“ utolsó hajtó és körvadászatait; holnapután már megkezdődik egész teljességével a vadászati tilalom. A­zok a tapsifülesek, a melyek sz­­rencsésen kiállják a tüzelést s ép bőrrel menekülnek meg a vérszomjas Nimródok fegyvercsövei elől, azok nagy örömmel kezdik meg a farsan­golást. Náluk a farsang csak most kezdődik s ezzel együtt a családalapítás. A vadászok pe­dig szegre akaszthatják a mor­­dályokat s augusztus hó elsejéig akár elő se vegyék, mert csak akkor szabadulnak föl újra a vadászterületek, akkor kezdődik meg a foglyászás. A póttartalékosok bevonulása. A póttartalékosok közül a hadkiegé­szítő parancsnokságtól érkezett be­hívók szerint ma, hétfőn az 1902-ben bevonultak öltenek ismét egyenru­hát az egyes ezredeknél. Ugyan­csak ma szabadságolják a most ben levő póttartalékosokat, akik teg­nap fejezték be jövőgyakorlataikat is. Ignác napja. A miskolci felsőke­reskedelmi iskola ifjúsága a mai Ignác napja alkalmából szép és felemelő ünnepélyt fedezett az inté­zet igazgatója, Gálffy Ignác tisz­­teletére. Az ünnepélyen megjelentek az intézet összes növendékei és a tanári kar teljes számmal. Az ifjú­ság nevében Krokovay Károly felső osztályú tanuló üdvözölte az érdemes igazgatót, aki meghatottan válaszolt a szónok szavaira. — Az ünnepély műsorán ének, zene és szavalatok szerepeltek. — Kaffka Ignác nyug. távlabirói és Nagy Ignác ev. ref. esperest is számosan keresték fel névnapjuk alkalmából és elhalmozták jókívánságaikkal. Gazda-bál. Szombaton este a Ko­rona-szálló nagytermében fényes mu­latság zajlott le. A miskolci mező­gazdák társas­ egyletének táncvigal­ma. A nagy terem egészen megtelt táncoló párokkal. Piros-pozsgás arcú lányok, ezüstgombos, ráncos csizmás nyalka legények járták a csárdást istenigazában. A terem végén pedig gazdagon terített asztalok mellett ültek a vendéglátók. Barátságos, vendégszerető, tőrül­ mettszett ma­gyar emberek. A megjelent notabili­­tások olyan vendéglátásban része­sültek, amilyent az országban már csak elvétve találni. 150—160 pár járta a táncot, amely magyaros jó­kedvvel egészen a késő hajnali órákig tartott­ A helybeli notabi­­tá­­sok közül jelen voltak Soltész Nagy Kálmán, Szentpáli István polgármester, T­a­r­n­a­y .Gyula al­ispán stb. Paplan A Budapesti Központi Paplangyár egyedüli főr­akt­ár­a. Állandó raktár Carton, Kansnir, Clott, Gizlória-selyem, Duchess és Radomé-paplanokból minden színben.­­ WW 40 százalékkal olcsóbb, mint bárhol.­­ Mittleider Miks& M* Széchenyi-utcaa 87. *

Next