Miskolczi Napló, 1904. augusztus (4. évfolyam, 174-197. szám)
1904-08-02 / 174. szám
IV. évfolyam. Miskolc, 1904. augusztus 2. Kedd. 174. (874.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben: Egész évre 12 kor. Vidékre: Egész évre 16 kor. Fél évre 6 „ Fél évre 8 „ Negyed évre 3 „ Negyed évre 4 „ Egyes szám ára 4 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF. SZERKESZTŐ: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Hunyadi-utcza 2-ik szám. Kiadóhivatal Hunyadi-utcza 2-ik szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Telefon 114. Emberi gyarlóságok. Miskolcz, augusztus 1. Hiba nélkül ember nem létezik. A legerősebbnek látszó jellemen is tapad gyengeség. Törekvésünket a tökéletesség elérésére sohasem koronázhatja teljesen kielégítő siker, a legtöbbet, amit elérhetünk az, hogy a jó tulajdonságok annyira ellensúlyozzák fogyatkozásainkat, hogy közfelfogás szerint kifogástalan jelleműek legyünk. Dacára azonban, hogy minden, tehát a legideálisabb igényeket is kielégítő eredményt jellemünk nemesítése tekintetében elérni nem lehet, szüntelenül és serényen kell iparkodnunk, hogy jellemünket csiszoljuk, hibáinkat, vétkeinket, ha még oly jelentékteleneknek látszanának is, szigorú, kíméletlen kritikával ostorozzuk. Mert csakis a leglelkiismeretesebb és inkább túlhajtott, mint elnéző önkritikával érhetjük el, hogy az ember legszebb s a többi teremtményektől megtagadott erény a tisztaszivüség, a nemeslelküség birtokába jussunk. E lelki tulajdonság megszerzéséhez a test épsége is megkívántatik. Testi fogyatkozások ugyan nem zárják ki az élet fenkölt felfogását, de az egészség hiánya többnyire károsan befolyásolja lelkünket. Általánosan ismert a közmondás, hogy csak ép testben lakik ép lélek. Beteg embernek beteg a munkaképessége, beteg a karaktere, önérzete, gondolkodása, szóval: egész lénye. Márpedig beteg emberek társadalmának nemzetet fentartó képessége elernyed, az állam gépezetének kerékküllőiben korhadás áll be, a nemzet sorvadásnak indul, mert annak alkatelemei: az egyes emberek saját testi és szellemi épségük karbantartását szem elől tévesztik, s a modern élet vásári zajában egymáson keresztülgázolva, egymást legyűrve törekszenek a boldogulás célpontja felé, a kultúra elektrikus lángja mellett. Kevesen érik be saját sorsukkal. Az egyik koplat csakhogy külsőségekben többnek lássék, mint ami; a másik többet költ, mint amennyi budgetjéből telik, mert összeköttetéseinél fogva lépést kíván tartani a társasággal. A szerényebb viszonyok közt levők utánozni, elérni akarják a tehetősebb, a magasabb állásuakat szokásaikban, életmódjukban, szórakozásaikban, s e törekvésükben rendesen a gazdálkodás egyensúlya meghibban, beáll a deficit, a sok adósság, a gond, amivel természetesen lépést tart az idegesség, vérszegénység s ezek nyomán ezer meg ezer nyavalyája a családnak. Hogy menynyire el van terjedve e kórság már az utolsó falun is, az a szorgos szemlélő figyelmét el nem kerülheti. Gyakran lehet alkalmunk családok romlását látni, miként jutnak azok a nagyratörekvés lejtőjén fokról-fokra tönkre. S honnan ered ez a káros jelenség? Azt mondják, hogy a kultúra az a bacillus, mely befészkelte magát az emberek agyvelejébe és ezt az állapotot előidézte. Utalnak arra, hogy civi A szinx, Rivalgó lárma, füst és zagyva ének Zűrös zsivajban száll a nyári éjnek. A csapszék telve. Künn a szürke gyár, Akár egy régi, ódon sziklavár Belé mered a párás éjszakába. A gép pihen, az ablakok sötétek, A gőzszelep nem kattog, nem köhög. A fal se reszket, mint a gyáva vétek, Hogy nyugszanak a zúgó pörölyök. A szombat este békés hallgatása Reáfeküdt a téglatömkelegre S amíg az éj a nap sírját megássa, A gyár pihen, tompult álomba veszve. Kopott zubbonyban ül a munka népe A csapszék füstös, piszkos belsejébe. Körülülik az x lábú faasztalt, És egyikük, — egy ráncos, vén tapasztalt, Megkopott munkás, — hangosan beszél .Bizony, fiuk, — itt rosszul fúj a szél! A gyár kiszívja minden cseppnyi vértlük, — A munka súlyos, és kevés a bérünk, — Mig más mulat, pezsgőzik nyakraa tőre, — A ruhánk rongy, az italunk meg lőre. Hej, mondhatom, ez nem tarthat soká ! Ni, itt az újság. Páris, Róma, London, Sztrájk mindenütt. És én hiába mondom, — Hogy kizsarolják vérünk, mindenünk, Ha egyetértve sztrájkra nem kelünk. S a gyűrött újság vándorútra kelve, Körülforog a hosszú asztalon, És hogy beszédre jó az alkalom, Megoldva már mindannyiuknak nyelve. Egy szélesmellű, óriás alakból Forrongva, lázas tűzzel dől a szó: Fiuk ! Ti rongyos, éhező bitangok ! A házatoknál áll a vad bakó ! Moccanni mertek ? Zúgolódni mertek ? Vigyázzatok ! A korbács már mozog ! A gyárosok, e gaz piócafajta Véresre sújtja piszkos arcotok ! Izzadj kölyök, ha munkásnak születtél, És néma légy, és tűrd az ütleget! Vigyázz magadra,mert ha gyönge lettél, Kirúgnak, mint egy megvénhedt ebet! Ha éhezel, gondolj a gazda arra, Ki vad tivornyán rajtatok kacag, És összezúz egyetlen tollvonással, Mint összezúzom ezt a poharat ! Pénzt, pénzt szerezz! Tolvaj, csaló,gazember Mind tisztességes, mig a pénz csörög, És tűrnötök kell, hogyha kedvtelésből Leszid, gyaláz, vagy arcotokba kap! Ti gyáva had ! Csak tűrjetek tovább is Rabszolgamódra, állatok gyanánt, — Habár egy perc, s alaktalan tömegbe húzhattok össze bárkit, hogyha bánt !* Elhallgat. Aztán egy-két pillanatra Úgy tetszik, mintha mindig csendmaradna. Egyetlen hang, egyetlen szó se száll. Majd összebújva, lassan megbeszélik. Még titkolódzva, tétovázva félig. Hogy a gyár népe hétfőn sztrájkba áll. És újra zúg az ének és a lárma, A holdvilágos nyári éjszakába. * * * A gyárfalak hatalmas, zordon árnya Ráesik az útközép porára. Éjfél után van. Támolygó menésben Egy ember surran át a szürkeségen, S a gyár előtt egyszerre csak megáll. Oly néma minden ! Sóhajtás se száll, Fűzizzenés, szellőrezgés se hallszik, A város is lélekzetvesztve alszik. S az ember ott áll. Arca összetorzul, Amint szeme a gyárfalakra fordul, És szinte sirva, szinte nyöszörögve Tipor reá a durva gyárküszöbre, És azt kiáltja: Munkát! Kenyeret! Nagy messziről a toronyóra nyelve Fél egyet üt, És aztán újra csend van mindenütt.. . Kaszab Géza. ■ ■■«I «"«i" cysrpi/PTITI Van szerencsém a közönség tudomására hozni, hogy az évek óta fennálló TUV UZ.LIImtUVtl uLt Falkenstein Soma féle papír-, könyv- és irószerkereskedést megvettem s azt ■*»*■*"Ui / i ... n_____ A mirier» lrn vv- nanir-. h an cra'zp.r >7.p.np!mfí- Ä* na crvrn.lr farm mat, a. közönsfW fiorvftlmébft aiánlom. W!■ 9m ■■ I 1IIHVI w mm m — — - raiKöllolOIII güllia AGIO pajjii-, RUUJIV- oo uuaz-ciß.oicnivcuc.11 o czég alatt fogom tovább vezetni. A midőn könyv-, papír-, hangszer , zenemű- és írószer nagyraktáromat a közönség figyelmébe ajánlom, biztosíthatom a vevőközönséget, hogy az üzlet előnyös vétele folytán a vevőközönség mindennemű új irányú szükségleteit a legkedvezőbb feltételek mellett nálam most és csak rövid ideig igen olcsón szerezheti be. — Kiterjedt hirlap-árudamban úgy a helybeli, vidéki, valamint külföldi hírlapokra megrendelést elfogadok s azt a vonatmegérkezéskor azonnal házhoz kézbesítem. — Mindennemű sorsjegyek eladását és vételét eszközlöm s azok húzásairól, esetleg a nyereményekről b. vevőimet dij - , papira, könyv- és talanul értesítem. — Szives pártfogást kér, kiváló tisztelettel falkenstein Soma utóda 1 Fi 1 ■ írószer .kereskedő. SSSS