Miskolczi Napló, 1916. január (16. évfolyam, 1-23. szám)
1916-01-01 / 1. szám
2 MISKOLCZI NAPLÓ ♦ Szombat, 1916 január 1. Ahol a sebesült és beteg katonák gyógyulnak. A Vayull megfigyelő-barakktelep. (A Miskolczi Naplótudósítójától.) Csendes kis sziget e lármás városban, amelynek zaja megszürődik, elbulikul a távolságban és nem zavarja a nyugalmát a katonáknak, akik sebük, vagy betegségük fájdalmait pihenik a kórtermekben. A Vas-út végén, az állomáshoz vezető út kanyarulatán túl terjeszkedik a megfigyelő barakk, vagy hűségesebben megjelölve, a barakktábor, a háborús közegészségügynek ez a nagyon fontos intézménye. Az ilyen megfigyelő állomásokra úgy kell tekintenünk, mint amelyek nemcsak az ápolást igénylő katonák egészségét, sokszor az életét mentik meg. Őrei azok a mi egészségünknek is, leghatalmasabb tényezői annak a harcnak, amelyet a háború lappangó rémei, a járványok ellen folytat az egész világ. Valóságos szűrőkészülékek a megfigyelő barakkok, melyek a gyanús katonabetegeket visszatartják, elkülönítik és magukból csak azokat bocsátják ki az ország beljebbi területére, akik már nem vihetnek gonosz járványcskákat tovább. A miskolczi megfigyelő barakknak a legfontosabb aktualitást adták a múlt évi események. A bábom levándorolt a Kárpátok közé, itt folytak az ország felső határainál a döntő véres harcok. Miénk lett a győzelem, de ennek mámoros örömében is hideg figyelemmel kellett őrködni, nehogy a harcterek elmaradhatatlan vendégei, a járványos betegségek csirái behordassanak az országba. Vasúti fekvése, könnyű megközelíthetősége folytán Miskolczra esett a választás, hogy itt épüljön fel egy ilyen egészségügyi szülőtelep. A kormány a legkitűnőbb kezekre bízta, a nagyfontosságú intézmény létesítését. — Dr. Tarnay Gyula főispán, mint miniszteri biztos, ismert energiájával és sokszor kipróbált körültekintésével e kérdésben egyszerűen csodát produkált. Aránylag rövid idő alatt megteremtette a telepet, amely a legnagyobb és ma is mintául szolgál hasonló intézmények vezetésénél. Gróf Majláth József, az újhelyi megfigyelő állomás miniszteri biztosa még ez év júliusában felolvasást tartott Budapesten szakértő közönség előtt a megfigyelő állomásokról. A füzetben előttünk fekvő ismertetés hűségesen mutatja, hogy a miskolczi megfigyelő nemcsak a legnagyobb, de a legmintaszerűbbis az országban. Ennek bizonysága a statisztika, mely a következő számokat adja: A munkácsi megfigyelő állomáson 2929, a miskolczi megfigyelő állomáson 5000, a losonczin 1882, a besztercebányain 2700, a rózsahegyin 1880, a zsolnain 4500, a trencséni megfigyelő állomáson 1741, a nyíregyházain 3200, a nyitrain 3000, a kassain 3900, az ungvárira 3050, a szatmárin 2907, a debrecenin 5238, végül a sátoraljaújhelyi megfigyelő állomáson 3100 ágyú van felszerelve a harctérről érkező beteg és sebesült katonák befogadására. 5500 férőhely van a miskolczi megfigyelőben. A betegek és sebesültek óriási tömegének elhelyezésére és ellátására ma 78 barakk van teljesen berendezve és felszerelve. A telep eleinte nem volt ilyen nagyszabású. 1914. év októberében kezdtek építeni és december 27-én, épen karácsonyikor, amikor az intézmény megkezdte működését, még csak 10 barakk szolgált a betegek elhelyezésére. A szükség azonban keveselte ezt és azóta folyton fejleszteni kellett a telepet. A megnyitás után két hét múlva már 48 barakk állt késszen. További egy hónap alatt ismétlő új barakk épült és most két hónappal ezelőtt még 25. Az egyes barakkokból 62 betegek befogadására, 3 felvételi, (ahová a vasútról beszállított betegeket fertőtlenítés és orvosi vizsgálat előtt elhelyezik) 1 gazdasági hivatal, 1 betegtiszti, 2 konyha, 2 mosó és fertőtemtő, 1 ruharaktár és postaépület, 1 orvosi lakosztály, 1 katonák által viselt, fertőtlenített ruharaktár, 2 műtő és fürdő, 1 katonai őrség, 1 laboratórium. Vám még 8 úgynevezett kis lord-barakk. Ezek a német császárnak a főhaliszáláson levő lakásának mintájára készültek. A telepnek saját posta- és távirdahivatala is van (5. számú). A nagy postaanyag feldolgozása eleinte a gazdasági hivatal hatáskörébe tartozott, később az anyag rengeteg mennyisége külön rivatal létesítését tette szükségessé. A betegek szállítása a modern eszközök minden lehetőségének igénybevételével történik. Az állomástól kis mezei vasút vezet a barakkokhoz. A harctérről érkező sebesülteket vagy betegeket a vasúti kocsikból nyomban a kis mezei vasúti kocsik vagyonjaiba helyezik és annélkül, hogy bárkivel érintkezhetnének, a barakkhoz szállítják őket. Amint megérkeznek, azonnali meleg étellel látják el őket, és a megfigyelőből betegségük vagy sebesülésük természetéhez képest, a sebészeti, a belbeteg vagy a fertőző osztályokra kerülnek. És mindez olyan pontossággal, óvatossággal és figyelemmel, hogy miig egyrészt a betegek megfelelő gyöngéd és figyelmes ellátásban és bánásmódban részesülnek, éppenúgy a legszigorúbban őrködnek, hogy esetleges fertőzések ne történhessenek. Küllön osztályba kerülnek a gyanúsak, amíg csak megfigyelésük nem teljes, külön a megfürdetett, megtisztított, megnyírt és friss ruhába öltöztetett, már megfigyeltek, aszerint, hogy milyen kezelésbe utalta az orvosi vizsgálat. A barakktelep betegeinek száma nem mindig egyforma. Voltak idők (a kárpáti harcok idején különösen), mikor teljesen megtelt, máskor 3-4000 között váltakozott. Most, december 29-én 9 tiszt és 1403 legénységi ápolt volt a halakban. A barakktelep megnyitásától 1915 évi december 30-ig 52.082 beteg érkezett a barakkba. Az eltávozott betegek száma 50.046. Az elhalt betegek száma 914. (1914 decemberétől.) Ezek között koleraeset 11, kiütéses tífusz 20 volt A járványos betegek teljesen különálló, elzárt barakkokban vannak elhelyezve. A halálozások feltűnően kis száma minden dicséretnél ékesebben méltatja a barakktelep működését, amelynek a fővezetője a főispán, tisztviselői, orvosi és ápolói kara együtt igyekszik a legjobb és legszebb közcélt szolgálni. Dr. Tarnay Gyula főispán, mint miniszteri biztos, olyan dagadó készséggel, a hivatali kötelesség mértékén magasan felülemelkedő szeretettel és figyelemmel irányítja a barakk vezetését, hogy az csak így válhatott az ország legnagyobb és legelső igen intézményévé. Mindennap künn jár a telepen, megnéz mindent, érdeklődik minden iránt és csak ez a gondosság és lelkiisme- retesség tette, hogy a tisztviselői kart a legszerencsésebben válaszsza meg a fontos helyekre. A barakk- telep gondnoka és gazdasági főnöke Peiker Béla. A barakk megnyitása óta tölti be nehéz pozícióját, az adminisztratív munka egyik leglényegesebb szerve az általa betöltött hivatal és a rend pontosság és tisztaság a bizonyo sága helyes működésének. Nagyon fontos az ápoltak érkel- l mezősének ellátása. Az élelmezés intézője Rácz Kornél, aki mint a terménykereskedő, mindig ki tudja használni a kedvezőbb piaci konjunktúrákat az élelmiszerkészletek beszerzésére. Nem kis kérdés ez, ha megnézzük, mi a napi élelmi szükséglete abarakknak. A barakk fennállása óta az elköltött ellátmány összege — 3.300.000 korona. Ebből az élelmezésre adatott 1.736,789 korona 84 fillér. Az élelmezés ezelőtt vállalkozásba volt kiadva, most házi kezelésben van. És amíg azelőtt naponta 1 korona 50 fillér, majd 2 korona, az ápolókért 2 korona 20 fillér, a tisztekért 3 korona volt az élelmezés díja, ma átlag 1 korona 68 fillérbe kerül személyenként, dacára az azóta horribilisan felszökött áraknak. Nem érdektelen pillanatra be- , tekinteni, milyen készleteknek kell lenni azokban a raktárakban, amelyeknek mindenkor készen kell lenni 5000 ember ellátására. A raktáraknak ma ez a készlete: 200 horsó házilag savanyított káposzta, 250 métermázsa bab, 150 métermázsa lencse, 50 métermázsa cukor, 20.000 darab tojás, 15 métermázsa kávé, 100 métermázsai liszt, 350—200 csirke. A tészta, tarhonya mind házilag készül, villanyerőre berendezett gépekkel. A napi élelmezés kiadása körülbelül 6000 koronás átlagot írni- I Uj év reggelén. — AMiskolczi Napló* eredeti tárcája. — 1916. Új év virradt reánk. Fegyvert a lábhoz Gyilkolni, ölni vágyó katonák! Ne kezdjetek sehol újabb csatákhoz, ölelje át ki-ki ma otthonát. S mig elrepül a kis család körébe Harcban megedzett hősi lelketek, Boruljatok le Istenünk elébe S mint a patak, omoljon könnyetek, Hogy évetekhez újat nyertetek! Óh mert a múlt tenger sok búja, kinja Rátok szakadt minden borzalmival. Hány ifjú hős bukott le néma sirba. Kit elsöpört a tomboló vihari! Hányan vesziték el szemük világát, Lábuk, kezük, a honvédelmiben? Hányan tűrik a kancsukák csapását, Amely kijár naponta sebtiben. Nem tudva róluk itthon senki sem. Most sajtkiáltás zúg ez árva földön, Nem boldog új év hangzatos szava. Minthogy ha volna házunk: durva börtön, És nappalunk: sötét, vak éjszaka. Minthogyha e világnak vége lenne, Mikor kioltja lángtüzét a nap. Mikor megsemmisül a büszke elme És alkotási mind leomlanak, Koldus, király mosolya ajkra fagy! Elég kenyér sincs már az asztalunkon. Üres pohárba könnyünk árja hull. Mély homfigond borul a homlokunkon, Hős nemzetünknek sorsa ejt rabul. Mi lesz vele, ha zug körülre árviz, Ha miveletlen földje gazt terem, Ha érzi még az Isten ostorát is Pattogni hátán szünös-szüntelen, Ha milliókra vár a sírverem! ? ! De Jelre most a búval és keservvel, Panaszkodó szivem! Szegyeld magad! Nem látod-e, hogy lelkesült sereggel Kivertük a bitang, betört hadat? Nem látod-e, hogy drága szép hazánkba Átkos kezén nincs egy tenyérnyi hely? Vitézi hírnevünkről egy világ szól. Mint akiké lesz a döntő siker, Kiknek csodás nevét tisztelni kell! Előre hát, az Isten nagy nevében, Te honvédő sereg és te árva nép! Amaz legyen hős a csaták tüzében. Ez ott, ahol az áldott munka ég. S mikor legyőztük ezt a félvilágot, De meg se lankad hadverő karunk S elértük azt, mire a lelkünk vágyott: Áldó imádság lesz minden szavunk, Akkor jön el boldog újév napunk! Szuhay Benedek.