Miskolczi Napló, 1918. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)
1918-09-01 / 197. szám
Vasárnap, szeptember 1. MISKOLCZI NAPLÓ A város akciót indít a csendőrkerületi parancsnokság megszerzésére. Monstrem küldöttség megy a miniszterhez. (Saját tudósítónktól.) A Miskolczi Napló adott hírt róla, hogy a kormány egy új csendőrkerületi parancsnokság felállítását tervezi és ha Miskolcz energikusan síkra száll a maga érdekeiért, hozzájuthat a nagyfontosságú intézményhez. Felhívtuk a várost, hogy mozduljon meg és kövessen el minden, lehetőt, hogy az új csendőrkerületi parancsnokságot Miskolczon helyezzék el, mert két város Szombathely és Szatmár versenyeznek érte és ha Miskolcz nem mozgat meg mindent, a két város közül fogja valamelyik a parancsnokságot megkapni. A város tanácsa — Miskolczi Napló értesülése alapján — tegnapi ülésén már tárgyalta a fontos kérdést dr. Hodobay Sándor helyettes polgármester ismertette az ügy fontosságát és előterjesztése alapján elhatározták, hogy a legközelebbi közgyűlésben bejelentik, miszerint a város a legszélesebb akciót indítja a csendőrkerületi parancsnokság elnyeréséért. E célból felíratott intéznek a miniszterhez, bejelentve, hogy a város kész áldozatokat hozni azért és legközelebb nagy monstre küldöttséget menesztenek a miniszterhez. Felkérik a város kívánságának támogtására Borsod vármegyét, valamint dr. Gedeon Aladár főispánt is. A vármegye bizonyosan támogatni fogja a várost, melylyel közös érdeke, hogy az uj csendőrkerületi parancsnokság székhelye Miskolczon legyen. — Látogatás négyes! Szepessy András Miért kapta az őrnagy a Mária-Terézia-rendet! — A kulistyei csata története. — Négyesi Szepessy András halála. — A Miskolczi Napló munkatársától. — de király legfőbb haduri jogának gyakorlásával halála után jutalmazta négyesi Szepessy András őrnagy vitézségét a legnagyobb kitüntetéssel, ami katonát érhet a Mária- Terézia-renddel. A közönséget informálni akartuk a nagyszerű katona vitézi tetteiről és felkerestük a hős katona özvegyét, hogy tőle négyesi Szepessy András kitüntetésének és hősi halálának részleteiről egyet-mást megtudjunk. Négyesi Szepessy András özvegye jelenleg birtokántartózkodik a borsodmegyei Mezőnyék községben. Ide kellett kimennünk, hogy vele találkozhassunk. Itt beszélgettünk vele egy csöndes, szelíd őszbe hajló vasárnap délután. A kíváncsiság elhalkult bennünk, letompította a megilletődés, amint hallgattuk a mindig gyászruhát viselő úriasszony halk szavait, beszédét a férjének, azóta az avasi temetőben örök álmot pihenő négyest Szepessy Andrásnak hőstetteiről és halálának körülményeiről. Első kérdésünk, hogy milyen körülmények közt kapta meg az elhunyt hős őrnagy a kitüntetést ? — Szegény férjem betegen feküdt a klinikán — beszéli az özvegy. A kulistyei harcokban szenvedett nehéz sebében tehetetlenül feküdt. Egy napon egy feldúlt arcú százados rohan fel hozzám a lakásomra, férjem után tudakozódik. Mikor mondom neki, hol találhatja meg, izgatott hangon szólít fel, hogy vezessem azonnal a férjemhez, mert neki rögtön be kell terjeszteni igényét a Mária-Terézia-rendre s az okmányt a férjemnek is alá kell írnia. A százados ugyanis magának vindikálta a kulistyei harcok minden dicsőségét. Ez az eset adott impulzust a férjemnek, hogy lábbadozása közben megírja a kulistyei ütközet hiteles történetét. A munkában hűséges segítőtársa volt egy főhadnagy barátja. Ennek a biztatására jelentette be igényjogosultságát a Mária-Terézia-rendre. — Nem tudna valamit beszélni nagyságos asszony, a kulistyei harcokról? — De igen, most is birtokomban van a leírásuk. A kulistyei magaslat nagy szerepet játszott az első szerbiai harcok idején. A magaslat ugyanis a szerb és magyar állások közt feküdt s nagyon fontos volt, hogy ki tartja megszállva. 1914. szeptember 24-én történt, hogy férjem parancsot kapott zászlóaljával a magaslat elhagyására, amely akkor a magyarok kezében volt és amelynek védelmét az 52-esek vették át. Ezt a szerbek megtudták s rohamot intéztek a magaslat ellen. Távozás közben férjem meghallotta az ágyúzást, visszafordult zászlóaljával a saját felelősségére. A csekélyszámban hátramaradt 52-esek ekkor már vad, pánikszerű menekülésben kezdték elhagyni a magaslatot, de a visszatérő zászlóalj megjelenése új erőt öntött beléjük. Felvették a küzdelmet a szerbekkel. Egy egész szerb hadosztállyal kellett megküzdenie a mintegy ezer főnyi magyar csapatnak. A szerbek ez alkalommal használták először a kézigránátot, ami a magyar honvédek soraiban nagy meglepetésszerű félelmet keltett. Este 8 óráig tartott a küzdelem, de a magaslat mégis a magyarok kezén maradt. Férjem az esetről azonnal jelentést tett Tabajdynak, a jelenlegi államtitkárnak, aki akkor divizionárus volt. Tabajdy azonnal, a fenyegető veszedelemmel mit sem törődve felkereste a férjemet a hegygerincen, meleg szavakkal és könnyező szemekkel ölelte át s mondotta neki, hogy ebben a pillanatban nem is lehet fölismerni a férjem tettének nagy jelentőségét. — Férjem az ütközetben egy szerb katonától a puskatussal nehéz ütést kapott a házgerincére. Ajultan terült el a földön. Összetiporták volna, ha tisztiszolgája, Szabó József — aki jelenleg is a családnál van, vállaira nem veszi és ki nem viszi a küzdők közül. Felélesztették s egy félóra múlva férjem hordágyra helyezve vezényelt tovább a harcban. Végre is teljesen kimerült, állapota napok múlva még rosszabb lett. A gerincet sújtó ütés ugyanis lepattantott egy kis csontszilánkot, annyira, hogy férjemet Budapestre kellett hozni és meg kellett operálni. Felgyógyulása után azonban nem volt maradása. Egyre vissszakivánkozott az ő katonáihoz, akik állandóan leveleikkel keresték fel. Hiábavaló volt Braun és Marenzi generálisok, hadosztályparancsnokok minden rábeszélése, akik marasztalták, férjemet nem lehetett eltéríteni a szándékától. Kiment Volhyniába. Itt egy ideig a 29-eseknek volt a parancsnoka. Ekkor kapta a Signum Laudist. Közben mellhártyagyulladásba esett. És itt könybelábad a gyászruhás úriasszony szeme. 1916 január 11-én történt Rarancenél, hogy az oroszok áttörték az egyik közeli zászlóaljnál a frontot. A legénység már futásnak eredt, mikor férjem elhatározta, hogy kimegy közéjük és megjelenésével próbál bátorságot önteni beléjük. Tiszti szolgája vissza akarta tartani: — Ne menjen ki őrnagy uram, hiszen úgysem a mi zászlóaljunknál van a baj. — Férjem azonban hajthatatlan maradt. Kiment a küzdők közé és ez végzetessé vált reá nézve, mert egy srapnelszilánk érte s azonnal meghalt. Még aznap éjszaka bevitték a faluba, ahol az egész tisztikar jelenlétében temették el. Mi akkor tudtuk meg férjem halálát, mikor egy délután távirat érkezett a legényétől: „Őrnagy uram meghalt, holmijával jövök.“ Sikerült keresztülvinnem, hogy holttestét hazahozassam s itthon temethessem el. Már éppen el akartam utazni, mikor egy napon értesítést kaptam, hogy férjem holttestét exhumálták s útban vannak vele hazafelé. A dolog nagyon meglepett, végre is megtudtam, hogy az exhumálás azért történt meg az én érkezésem előtt, mivel az oroszok állandóan lőtték a község temetőjét s attól kellett tartani, hogy a lecsapódó gránátok, melyek házmélységnyi gödröket vágtak a temetőben, feldúlják a férjem sírját. Február 2- án helyeztük azután örök nyugalomra a férjem holttestét Miskolczon az avasi temetőben. Kértük az özvegyet, hogy beszéljen valami kedves epizódot férje életéből. — Ahol Budapesten laktunk — beszélte — abban a házban a házmester leányának a vőlegénye kint volt a fronton a 29-esek között. A leány naponta feljárt hozzánk és egy alkalommal csak úgy ötletszerűen azt mondottam, kérdezze meg a vőlegényét levélben, ismeri-e a férjemet? Fordult a posta és egy szép napon megjött a válasz. Indignálódva felelte a vőlegény, hogy hát ki ne tudná, ki az Szepessy András őrnagy úr? A katonák, mikor rohamra mennek, akkor is a haza mellett az ő nevét éltetik. — Azután Jászberényben történt, ahol hosszabb ideig tartózkodtunk. Mikor a férjem őrnagy lett, egy női küldöttség kereste fel, amely egy nagy bokrétát nyújtott át neki. Ez az átadás lakoma közben történt. Volt a férjemnek egy kedves zászlósa, aki odasettenkedett a férjemhez : — Bandi bátyám, adja nekem azt a szép csokrot. A férjem elnevette magát, mert tudta, hogy a csokorral szabadság jár ajándékba. S jól sejtett, mert a zászlós távozási engedélyt is kért s cak később derült ki, hogy milyen céllal. Titokban ugyanis beutazott Budapestre, ott a csokorral felkereste sógornőjét, Novák Irma festőművésznőt, aki a csokor képét vásznon megörökítette és azt viszszahozta a férjemnek. Még ma is őrzi a család a csokor képét. Itt megpihen a riporter tolla. S mikor pontot teszünk a cikk végére, úgy érezzük, hogy bocsánatot kell kérnünk attól a könnyesszemű gyászruhás özvegytől, akiben ezen a csöndes vasárnap délután kiváncsi kérdéseinkkel a visszaemlékezésnek fájó, véres sebeit feltéptük. És ezt a bocsánatot itt, a közönség előtt kérjük báró négyest Szepessy András özvegyétől. (j. k.) Ibolya kézfinomitó kitűnő hatású ViSftVácife illatszertárában IorgSnLa Széchenyi u. 62 Tanügy — A kereskedő tanonciskola! beiratások szeptember 2., 3., 4 én délután 3—4 ig és vasárnap délelőtt 10—12 ig eszközöltetnek az állami felső kereskedelmi iskola tanácstermében, mely idő alatt minden miskolczi kereskedőtanonc köteles magát beíratni. A határidő pontos betartását a szülők és főnökök különös figyelmébe ajánljuk, mivel a határidőn túl jelentkező tanoncok addig mulasztott órái igazolatlan mulasztásoknak vétetnek. Az évi tandíj 14 korona, mely a beiratáskor előre fizetendő és ugyanakkor bemutatandó az iskolai bizonyítvány és tanoncszerződés. Az igazgatóság. — Változások az érseki leánynevelő Intézet tantestületében. Az irgalmas nővérek tartományfőnöknője Dézsy M. Amanita nővért Miskolczról Szatmárra, Ferencz M. Brigittát Lőcsére, Koch M. Lucianát Rozsnyóra helyezte. Helyükbe jöttek Plavits M. Fremiota Nagykárolyból, Cserpes M. Venildis Szatmárról és Sporner M. Eutropia Kalocsáról. — Beiratás és évkezdet az érseki leánynevelő intézetbe. Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló miskolczi érseki leánynevelő intézet összes elemi- és polgári osztályaiban szeptember 2-án lesznek abeiratások. Az évkezdő isteni tisztelet az elemi iskolások részére szept. 6-án, a polgári iskolák tanulói részére szept. 7-én reggel 8 órakor lesz. A rendes tanítás szept. 9-én reggel 8 órakor kezdődik az összes osztályokban. Hirdetések felvétetnek a kiadóban.