Miskolczi Napló, 1920. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1920-01-29 / 23. szám
2 Az orvosok és a forradalmi idők. ■Serédi Jenő dr. titkári jelentése.* I. Három naptári szám. — Forrongó idők, meghiúsult remények. — Uj vihar. — Az orvos , orvos. — Az orvosszövetség mint szakszervezet. Az elnök és a jegyző. — Orvosi ügyek. — A szövetség halottai. — A tagok száma. 1919. év március 1-én tartottuk ,utóbbi tisztújító közgyűlésünket. Néhány héttel később, 1919. év .április hó 23-án kelt elnökünk amaz értesítése, hogy az Országos Orvosszövetség működését beszüntette s 1919. év szeptember 30-ánvettük a közlést, hogy szövetségünk megszakított működését folytatja. Ez a három naptári szám egész világtörténelem. Március elején, még az előző októberi forrongó idők hatása alatt állottunk, mor a korszak változás új, szebb világot festett elénk, a béke minden áldásával s az emberiséget boldogító eseményeivel, de a tavaszi szellő már az utolsó sóhaját hozta a meghiúsult reményeknek, melyeket ehez az uj világhoz fűztünk. S a reménytelenséget uj vihar forgószele váltotta fel. Jött, mint az Istenítélet, évszázados elveket, intézményeket söpörve el, közben a délibáb miden csábos színével kápráztatva el a hiszékenyszemeket. Ám már a förgeteg első sskera a rombolást jelentette , új, termékeny élet helyett csak színes, megvalósíthatatlan jelszavakat dobva az ugrásokat nem tűrő természet rendjébe. És láttuk, hogy a vihar csak a sok piszkot és salakot kavarta fel, talán azért, hogy meg tudjuk becsülni az igazi jót és szépet, ami után sóvárogva ismét uj reményekkel telve köszöntöttük az időt, amikor a vihar elült s ismét uj időket jelző szivárvány sokat ígérő színei tűntek fel a láthatárért. Orvosi rendünk a lefolyt, változatos eseményekben súlyos esztendőben érezte a viharos idők minden terhét. Megállapíthatjuk, hogy főképp ebben volt része. Hivatása odaállította a rohamos események forgatagába, mert a gyógyító orvosra mindig szükség volt. S a történetírónak le kell szögezni, hogy sohasem a politikai élet volt az irányadója, az emberélet lebegett mindig szeme előtt, megmaradt mindig, minden körülmények között orvosnak. És ennek tuajdonítható, hogy a legszörnyűségesebb időkből is eggyötörve ugyan, de megtörve nem, a becsületesen teljesített kötelesség felemelő érzésével számolhat be tetteivel Isten és a világ előtt. Orvosszövetségünk a kommün életbelépésekor beszüntette működését, mert a helyzet ezt követelte. Azonban megállapíthatjuk, hogy a szünet nem jelentett megszűnést, hanem csupán névváltozást, amenynyiben szövetségünk szelleme, iránya, célja ugyanaz maradt az új egyesülésben is, melynek a parancsoló szükség szerint szakszervezet volt a neve. Ebben az egyesülésben is — ho úgy mondjam — szövetségünk tántoríthatatlanul hazaszerető szive . A jelentést dr. Serédi J nő az orvoszö etve ,egy abb' fi élén okas a fel és azt töb főzérd kü vonatkozásánál fogva — két részletben — közöljük, lüktetett, hiszen a vezetőségben ott volt szövetségünk egész tisztikara. A kari érdekek hű és mindenre kész istápolója, védelmezője s elszánt harcosa volt utt, de mégis régi egyesülésünk s hogy feladatának nagy sikerrel felelhetett meg s érctalán megtört minden olyan szándék és kísérlet, mely rendünket részben vagy egészben megkárosítani kívánta, ezt az orvosi kar egységes állásfoglalása mellett annak is tulajdoníthatjuk, hogy élünkön dr. Venetianer Jakab személyében olyan ember, olyan kortárs állott, akinek tudása, akarata, erélye, mindenre kiterjedő okos s bölcs tapintata harmonikusan egyesült az irányításban és vezetésben. Éles szeme mindent meglátott s ébren őrködött a kari érdekek fölött, érző szive irányította tevékenységét, mely gyors s általános megelégedést keltett eredményekben nyilvánult. Azt hiszem, mindnyájunk érzését tolmácsolom, mikor dr. Venetianer Jakab, szeretve tisztelt kartársunknak,szövetségünk egyébként is egyik legbuzgóbb tagjának, a sivár proletárdiktatúra alatt rendünk érdekében tanúsított kiváló tevékenységéért, az elért eredményekért s érdemes működéséért mindnyájunk elismerését, háláját és köszönetét jelentésemben is kifejezem. Köszönet illeti dr. Fodor Imre kartársunkat is, akinek az események megörökítése volt a feladata s ki mint az egyesület szorgalmas jegyzője a rengeteg anyagnak jegyzőkönyvekben való feldolgozásával eredményes, egyben fáradságos munkát végzett. Szövetségünk — mint ilyen a lefolyt évben — az ismert helyzetben alig adhatott magáról életjelt. A tisztújító közgyűlésén kívül két választmányi ülésen s egy közgyűlésen foglalkoztunk ügyeinkkel. A márciusi közgyűlésen hangot adtunk abbeli kívánságunknak, hogy a nemzetgyűlésen az orvosok kellő számban legyenek képviselve s az újonnan alakuló törvényhatósági bizottságok működésében is fokozott részvételre törekedjenek. Ez a határozat főképp most vált időszerűvé, azonban a politikai helyzet vajúdása folytán már meg nem valósulhatott. — Életbe léptettük abbeli határozatunkat, hogy az orvosi lakások megkülönböztető táblákkal jelöltessenek meg s az orvosok hivatásukat feltüntető jelvényt viseljenek. Mindkét intézkedés célszerűnek bizonyult. A márciusi közgyűlésnek egyik eseménye, hogy dr. Katona József vármegyei főorvost szövetségünk érdekében húsz év óta folytatott értékes, eredményes, odaadó munkásságának elismeréseképp örökös tiszteletbeli elnökünkké választottuk meg. Foglalkoztunk később a háziorvosi díjazás kérdésével s ennek folyományaképp a helyi lapokban közöltük ama határozatunkat, hogy a jelen nyomasztó és bizonytalan gazdasági helyzetben nem tartjuk időszerűnek, hogy az előző évek példájára a háziorvosi díjazás minimumát határozott összegben állapítsuk meg ; szükségesnek látjuk azonban a közönség figyelmét felhívni arra, hogy a háziorvos díjazásánál a megváltozott gazdasági viszonyokra s a pénz vásárló erejének lényeges lecsökkenésére figyelemmel legyen. Elhatároztuk, hogy megkeressük a központi elnökséget, tegye meg a megfelelő intézkedéseket az iránt, hogy az életbiztosítási vizsgálatok immár túlhaladott díjtételet módosíttassanak. Napirenden volt a postások betegsegélyző pénztára orvosi munkadíjának megállapítása is. Szövetségünket a lefolyt évben több fájdalmas csapás érte. A végzet kiragadta soraink közül dr. Winkler Bertalan, dr. Strausz Zsigmond és dr. Darvas László kartársunkat. Dr. Winkler Bertalan Edelényben fejtett ki évtizedeken át közhasznú tevékenységet, érdemeit méltányolta az edelényi választókerület, mikor országgyűlési képviselővé is választotta. Szövetségünknek is munkás, lelkes hive volt s meleg kartársi érzületével, zajtalan, de annál eredményesebb működésével mindnyájunk becsülését érdemelte ki. Ugyancsak Edelényben vesztettük el dr. Darvas László kartársunkat, ki mint körorvos, rövid idő alatt nyerte el a közszeretetet s működése köre nagy sajnálatára hólyagos himlővel való fertőzés folytán élete tavaszán lett hivatásának áldozata. Dr. Strausz Zsigmond kartársunk szintén hivatása gyakorlása közben egy betegétől szerzett fertőzés következtében szállott korai sírba. Halála annál tragikusabb, mert hosszú hadifogság után hazatérve, alig néhány heti itthonlét után az újra megtalált családi boldogság kezdetén következett be. A kiváló orvost, jóbarátot s közszeretetben álló kartársunkat testületileg kisértük utolsó útjára s özvegyéhez részvétiratot intéztünk. Elhunyt derék kartársaink emlékét kegyelettel megőrizzük. E fájdalmas veszteségekkel szemben tagjaink száma ez évben gyarapodott. Elnökünk minden alkalmat felhasznált arra, hogy az újonnan letelepedett s a szövetségen még kívül álló kartársainkat zászlónk alá sorakoztassa. Buzgalmának tulajdonítható, hogy ez időszerint 87 tagunk van, ezek között 53 helybeli és 34 vidéki. Orvosi közérdek, hogy városunk és a vármegyének minden orvosa helyet foglaljon szövetségünkben, mert az erők tömörítésével remélhetjük, hogy elérhetjük azt a célt, melyet a rendi érdekek megkívánnak. Különösen fontos ez most, amikor egész közéletünknek egy egészen új korszak feladataival kell megküzdeni. MISKOLCZI NAPLÓ Csü öltik, jamu Miskolczi Művészek és Műkedvelők Inségakciója. A februári programra: — Hangversenyek és szinielőadások» A polgármester értekezletre hívta meg az akció vezetőségét. (Saját tudósítónktól.) Nincs nyersanyag, nincs munka. Koronánkért a külföldön egy fillért sem adnak. Lisztünk fogytán. Az éhség már ott kopogtat a tömegek ajtaján. Olvassuk : megmozdul a társadalom . . . inségakció.. . És már ott tartonik, hogy megkérdezzük, egy ilyen inségakcióval segítünk-e a bajon ? A feleletre azonban nem mi vagyunk az illetékesek. Erre majd megfelel a jövő, amelyet nem érdemlünk meg, ha bízni benne nem tudunk. Nekünk, a társadalomnak, most csak egy kötelessége lehet. Hogy ez az ő megmozdulása valóságos, öntudatos és áldozatkész megmozdulás legyen. Mert tudnia kell azt is, hogy ezzel az ő megmozdulásával nem könyörületességet gyakorol, hanem azt teszi, amit önfentartásának szükségessége parancsol reá. Aki itt most kivonja magát akár az adakozásból, akár a munkából, nemcsak rossz ember, nemcsak rossz hazafi, de részül ismeri mind egyéni, mind pedig osztályérdekeit is. Aki teheti , adakozzék. Aki ezt nem teheti, állítja tehetségét vagy lelkes és munkás közreműködését az országos érdekű akció szolgálatába. Ezt tették meg tegnap — éppen a Miskolczi Napló kezdeményezésére a város művészei és műkedvelői is, amikor Miskolczi művészek és műkedvelők ínségakciójaként összeállottak, hogy a nagy és sürgető cél érdekében, ami tőlük telik, mindent megtegyenek. Értekezletüket tegnap délután 5 órakor tartották meg a Nemzeti Kaszinóban és remélnünk kell, hogy azok a művészek és műkedvelők, akik ezen az értekezleten nem jelenhettek meg, amikor a cselekvésre kerül a sor, ott lesznek mindnyájan. Az értekezlet a széles körben meginduló akció vezetőjévé Rákos Arnold zeneiskolai tanárt, intéző bizottsági tagokul pedig Zacher Emil dr.-t a Miskolczi Műkedvelők Körének elnökét, a színtársulat egyik tagját és Ludvig Dénest, a Miskolczi Napló munkatársát választotta meg. Csatlakozásukat eddig a következő testületek jelentették be : a színtársulat, a városi zeneiskola tanári kara, a Miskolczi Műkedvelők Köre, a miskolczi műkedvelő zenekar, valamint a Hajnal ismeretterjesztő és műkedvelő kör. További csatlakozások és támogatások bejelentését az akció vezetője, Rákos Arnold zeneiskolai tanár (található délutánonként 25-ig a református gimnáziumban) címére kéri a vezetőség. Rákos Arnold egyben felkérte Jánosffy Kálmánt, a Miskolczi Napló munkatársát, hogy az inségakció érdekében a helybeli mozik vezetőségével is lépjen érintkezésbe. A legkevesebb, amit a mozik megtehetnek, hogy — mint a színház — havonta egy-egy előadásuk teljes jövedelmét az akció rendelkezésére bocsássák. A Miskolczi Művészek és Műkedvelők Inségakciója február hónapban a következő műsorral lép a közönség elé: Február 12-én (csütörtökön) délután szinielőadás a Nemzeti Színházban. (Faragó Sándor titkár ugyanis a tegnapi értekezleten bejelentette, hogy a színtársulat havonként egyszer egy-egy csütörtök délutáni szinielőadás teljes jövedelmét az akció rendelkezésére bocsátja. És a színtársulatnak ezt az áldozatkészségét csak a legnagyobb elismerés hangján regisztrálhatjuk.) Február 19-én , a Bulyovszky Gusztáv ny. főügyész védnöksége alatt álló Mikolczi Műkedvelők Körének tagjai előadják ugyancsak délután a szíházban a Gyurkovics lányokat. Február 22-én a műkedvelő zenekar és február 29-én a Rákos-Hajdn- Halmay-trió ad önálló hangversenyt