Miskolci Napló, 1926. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-14 / 207. szám

Kedd, 1926 szeptember 1an 14. 4 MISKOLCI NAPLÓ ■ Hogyan gáncsolják és halogatják a csehek Petőfi pozsonyi szobrának visszahelyezését? 11 nagy magyar szabadsághős szobrát deszkabódéban őrzik a csehszlovák katonai parancsnokság garázsában . Prága, szept. 13. (A Miskolci Napló prágai tudósí­tójától.) Pozsonyi cseh és szlovák körökben is igen sok szó esik mosta­nában a Petőfi-szobor visszahelye­­zéséről, amelyet az ottani őslakosság többsége, ha­ nem is azonnal, de legalább belátható időn belül elvár az illetékes tényezőktől. A szlovák sajtó, úgy a nemzeti demokrata és az agrárius, mint a néppárti lapok, nagy figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek és különböző érveket hoz­nak fel az említett terv megvalósí­tása ellen. A Národny Dennik pénteki szá­mában, a következő sorokat olvas­suk: — Nyiltan megmondjuk, hogy egyetlen egy szlováknak, vagy eseti­nek sem lesz kifogása az ellen, ha idővel Petőfi szobra is ott fog ál­la­ni Pozsonyban. Mi nem vagyunk el­lenségei, mivel mindnyájan olvas­tuk az ő műveit, értékelni tudjuk azokat és neon leszünk a szobra el­len sem. Eddig rendben van a dolog. Örü­lünk, hogy a N. D. tárgyilagosan elismeri Petőfi nagyságát és maga is úgy véli, hogy a nagy magyar költőt előkelő hely illeti meg a vi­lágirodalomban. Egészen érthetet­len azonban, hogy nyomban e tár­gyilagos és lojális bevezetés után a nemzeti demokraták pozsonyi lapja azonnal logikai bukfencet hány és kijelenti, hogy szobrának visszahe­lyezéséről mindaddig szó sem lehet, amíg Pozsony főtereit az ő „nagy szellemeik“ szobrai nem fogják dí­szíteni. Miért teszik meg Petőfit a magyar irredentizmus főpatrónusá­­v­á? — ,kérdezzük tisztelettel a Ná­rodny Denniktől. Ha Petőfi irredentista, akkor Kossuth, Deák, Széchenyi, Arany, Tompa, Vörösmarthy és minden magyar nagyság is az, vagyis e szerint a gondolatmenet szerint egyiküknek a szobrát sem lehet tűrni a köztársaság területén. Féje van. Említésre méltó még a doh­á­nyzószobá­ja is, nagy üveg­ablakaiból a messze tengerre kilátni, a fény szabadon ömölhet rajta keresztül és magas üveg­mennyezetén a füst ki­röppenhet a szabadba,, úgy hogy a levegő benn mindig tiszta és friss. Az első osztályú kabin egész lakás, áll halló, egy dolgozó és egy d­alett-fülkéből. A második osztály is hasonló, cs­ak valamivel egy­szerűbb berendezés­ében. A har­madik osztály praktikus célokat szolgál, egyszerű, tiszta és ké­nyelmes. A harmadik osztályú, kabinokiban kettő vagy három ember számára van hely, mind­egyik számára külön mosdóasz­tal és toaletkészlet. A svéd ud­variasság és emberiesség­ ragyogó példáját adja a harmadik osztály építésénél. A szegény népnek is gondnélküli és hygienikus utazást akar biztosítani, mikor a hazá­jából munka hiányában kénytelen elvándorolni. Másik két amerikai hajója a „Stockholm“ és Drott­­ningholm“ ugyan kisebb me­­netnek, de ugyanolyan kényelem­mel és ízléssel készültek. Midőn az indulásra kész hajót elhagytam, felhangzott mögöttem a svéd himnusz, színes szaillagok lobogtak a hajóból felém, a szél­ben zsebkendők villantak fehér fénnyel és könnyes arcok mor­moltak utolsó Istenihozzádot hazá­juknak. A hatalmas gőzös pedig sima siklással rohant a nyilt­­tenger felé és vitte az embereket az ismeretlen sors felé. Ezután tudósításunk után érde­kesnek tartjuk közölni a következő pozsonyi tudósítást a Petőfi-szobor, hollétéről. Pozsony, szept. 13. 1921 novemberében, a második Károly-puccs idejében történt, ami­kor vandál­ kezek lerombolták Fad­­rusz János remekét, a Mária Teré­­zia-szobrot, hogy egy hűvös hajna hogy a szabadság lánglelkű hajna­lon arra ébredtek a pozsonyiak, a­kának, Petőfi Sándornak a szobrán — az álló alak nyakán —, drótkötés lóg és a szobor keze is megsérült A Habsburg-szobor lerombolói te-­­hát nem kímélték meg a Habsbur­gok ellenségének, Petőfinek a szob­rát sem, hiába tűzték rá ismeretlen kezek két nyelven is a költő ismert versének kezdő sorát: „Akasszátok fel a királyokat!“ . A szobor elleni merénylet te­hát megkezdődött és a városi tanács, nehogy a Petőfi­­szobor is a Mária Terézia emlékmű sorsára jusson, egy szép napon el­­hordatta a Sétatérről, a színházzal szemközt levő kis pakkból a Petőfi-­ szobrot. Hogy hová? Az akkori zűr­zavaros időkben ezt senki nem is kérdezte, senki nem is kutatta vagy talán kutatni sem merte. Azóta öt esztendő telt el az idő óramutatóján. Azóta levették az Apácapálya­ utcán a Petőfi-emléktáblát is, amely azt a házat jelölte meg, ahol a költő lakott az országgyűlés ide­jén. Levették a Jókai emléktáblát is és visszakeresztelték Jókai utcáját Szél-utcára és csak Pozsony lakos­ságának egyöntetű kérelmére, meg a komáromi Jókai-centennárium ha­tása alatt helyezték az emléktáblát vissza és a Szél-utca ma újból Jó­­kai-utca. Az utóbbi napokban mind többet foglalkozik a pozsonyi sajtó a Pe­­tőfi-szobor visszahelyezésének kér­désével. A városi tanácsot is foglal­koztatja a probléma és a képviselő­hozott, hogy előbb kikéri a várossza­bályozó bizottság és a szépművészeti múzeum­ véleményét. A városi tanács ülésén és a sajtó­ban is fel-felmerült a kérdés, hogy hát tulajdonképen hol van a Petőf­i­­szobor jelenleg? Faust Ovidius dr., a városi múzeum igazgatója azt hangoztatta, hogy a szobor meg van, még pedig épség­ben a katonai parancsnokság épüle­tében a volt Frigyes-palotában. — Elhatároztam, hogy utánajárok a dolognak s kinyomozom a szobor helyét, helyzetét, mai állapotát. El­ső napon a katonai parancsnoksá­gon kihallgatásra jelentkeztem egy alezredesnél, aki a volt Frigyes-pa­lota feletti házgondnokságfélét gya­korolja. Az alezredes urat meglehe­tősen meglepte a kérdésem: ott van-e Petőfi szobra és ha igen, mi­lyen állapotban és főként láthat­nám-e? — Mindössze három hónap óta va­gyok az épület paracsnoka — mon­dotta — és így afelől igazán tájéko­zatlan vagyok. De tessék másnap ilyenkor jönni, megadom a szüksé­ges felvilágosítást. Másnap, azaz pénteken délben, ka­tonai pontossággal, megjelentem. — Az alezredes úr — snájdig fiatal ka­tona — az irodájában várt rám. — Petőfi szobra mondotta né­metül — itt van a katonai pa­rancsnokság épületében hátul az egyik volt autógarázsban. Hogy baja ne essék, szét lett a szobor szedve és befedettük deszkával. — Ma magunk sem tudjuk, hogy tulajdonképen hogyan került hoz­zánk, mert hisz a katonaságnak semmi köze sem lehet egy polgári szoborhoz. Azt sem bánnók, sőt szeretnők már, ha a város, a­melyne­k tulajdona, elvitetné tő­lünk, mert a helyiségre szüksé­günk volna. — Csak úgy magyarázhatom — folytatta az alezredes úr — a szobor idehozatalát, hogy az akkori vérzi­vataros időkben más alkalmas hely nem akadt, úgy, hogy a katonaság tulajdonképen csak mint szállító cég szerepelt a do­logban. — írja meg kérem, hogy mi nem politizálunk és ebből sem akarunk politikumot csinálni. Ha a város ki­kéri, azonnal kiadjuk. — Be van önöknél alezredes úr iktatva valahol — kérdezem — hogy a szobor itt van, egyszóval van-e ak­­taszáma és végül megtekinthet­­ném-e? — Nálunk, ahogy a könyveket is­merem, nincs sehol írásos nyoma annak, hogy Petőfi szobrát ide bevonul­tatták és így akta sincs róla. Megmutat­nám önnek szívesen, de amúgy sem láthat egyebet, mint egy garázst, amelyben bedeszkázott kőlap van, mert a szobor maga a fal felől van. Meg kellett elégednem az alezre­des úr eme nyilatkozatával. Meg­ígértem, hogy politikumot én sem keverek az ügybe. Pedig hát a so­viniszta cseh lapok ezt is a politi­ka szemüvegén át nézik. Minden­esetre érdekes, hogy Petőfi, a világ­szabadság egyik legnagyobb már­tírja szoboralakban is immár öt esztendeje — a katonaság rabja. * Mondják meg ezt nyiltan és őszin­tén és ne keressenek különböző ürü­gyeket. Mert igazán hipokrita szem­­forgatás, ha azt mondják, hogy Pe­tőfi szobrát csak addig akarják a lomtárban őrizni, míg egy csehszlo­vák nagyság szobra nem ékesíti Po­zsony városát. Petőfi szobra ugya­nis készen van, azt csak vissza kell állítani régi helyére, míg a­­ cseh­szlovák emlékmű felállítása a közel­jövőben már csak azért is lehetet­len, mert ők maguk sem állapodtak meg abban, hogy ki legyen az a nagyság, akinek Pozsonyban szob­rot­ kell állítani. A két eset között tehát igen nagy a különbség. * Míg a Národny Dennik ad Gra­­eens Kalendes szeretné kitolni a Pe­tő­fi-szobor visszahelyezését, addig a Slováknak nincs kifogása, az el­­len, hogy a nagy magyar­ költő szob­ra ismét visszakerüljön régi helyé­re, csupán azt a szerény feltételt köti hozzá, hogy a szobron ez a föld­i­rás legyen: Alex. Petrovic, Petőfi Sándor H­ruz Mária szlovák anya és Petrovic István szlovák apa fia, a legnagyobb magyar, lírikus. A Slováknak ez a javaslata kissé furcsa, hogy ne mondjuk ízléstelen, mert egy zseniális férfiú szobrára nem szokás ráírni, hogy ki volt az atyja, anyja, hiszen ez nem fontos, hanem egyedül az, hogy mit tett ő a nemzete és az emberiség érdeké­ben. Tévednek azonban, ha azt hi­szik, hogy mi rösteljük Petőfi Sán­dor szlovák származását. Ellenkező­leg! Mindnyájan már, az iskolában tanultuk, hog­y Petőfi szülei szlo­vák származású emberek voltak és nézetünk szerint inkább a magyar­ság mellett ,mint ellene szól, hogy Petőfi Sándor e rajta kívül még sok sok ,kiváló szülötte a magyarság­gal évszázadok óta testvéries egyet- a testület legutóbbi ülésén úgy hazá­­értésban, együttélő népeknek szívvel és lélekkel a magyar nemzet gyer­mekévé lett, e nemzet géniuszának a varázsa alá került és annak segít­ségével olyan alkotásokra vált ké­pessé, amelyek halhatatlanok az em­beri kultúra történelmében. Ilyes­mire csak olyan nemzet képes, a­mely érti a módját annak, hogy mi­ként kell erőszak nélkül, csupán szellemi eszközökkel­­ megnyernie magának azokat, akik vele és mel­lette élnek. Mert azt talán még a magyarság legnagyobb ellenségei sem fogják állítani, hogy Petőfit az erőszak tette a leglángolóbb szí­­vű magyarrá. Jól jegyezzük meg mag­unknak, hogy a szív érzelmeit, a lelkesedést és szeretetet megvenni és kierőszakolni nem lehet, azt min­dig transzedentális erők plántálják az emberbe. * mi Őszi ruhák festése és tisztítása CSS®’®®®»1!" caff Sötét-kapu. Üzem : Újvilág 22. m Fővárosi nívóra berendezett új áruházunk szeptember hóban Széchenyi-utca 44. sz. alatt megnyílik. Addig is Széchenyi-utca 8. szánt alatt levő régi helyisé­günkben a mér beérkezett őszi divatújdonságainkat mélyen leszállított árban árusítjuk. Ecker, Klein és Sugár. Jó kávé Berzsin kapható Miskolc, Király­ utca 7. sz. 1870. óta vezető minőség! Gerhardt cipői elegánsak, tartósak, kényelmesek. Szigorúan szabott árak ! Leányinternátus BRITZEN-ben Schloss Rainegg, Italia. Erősités és egyéni oktatás, különö­sen idegen nyelvek, művészettörténet, zene, sport. — Utikiséret Budapestről. — Megbeszélés: Anna Prosl főnöknővel szept. 14—19. között Budapest, Rákóczi­­út 18. Central-penzióban. Telefon: József 130—07. Sajá­t érdekében használja fel a lapunkban található — hirdetési szelvényt .

Next