Reggeli Hirlap, 1921. április (30. évfolyam, 76-97. szám)
1921-04-20 / 88. szám
ftiQOELI WIJHJII» 2. ©I?áaí Ragaszkodunk nemzeti függetlenségünkhöz Tisztelt nemzetgyűlés ! Nem elég szöbölni testünkből azt a mérget, azt mondani, hogy nemzeti, de- amely lesiklásokra és ennek az resztény és agrár irányzatot kövő- országnak a leromlására vezettünk. Meg kell mondani, hogy mit ! Az ország elérte régi vágyát, értünk alatta, meg kell mondani, nemzeti függetlenséget. (Éljenzés hogy melyek ennek a politikait és taps.) Ennek a nemzetnek eziránynak a céljai, melyek az esz- hez a függetlenségéhez minden közök, melyek az utak és módok, körülmények között ragaszkodni amelyek oda vezetnek, hogy az kell. (Taps.) De azt olyan áron nemzet ösztönszerüen megtalálja értük el, amit sohasem fizetünk a maga irányát. De ennek az ősze volna, ha megállapítom, meszállatönszerü iránynak kifejezést nem tartom azt is, hogy függetlenségüncsak szavakkal, hanem elvekkel, két külső körülmények folytán princípiumokkal is adni kell. Mert értük el, maga a nemzet még irányt is keres, mert hibás Új politikát kell kezdeni Új politikát kell kezdeni, mert azt a politikát ott, ahol Tisza István elhagyta, újra kezdeni nem lehet. (Helyeslés.) A régi jelszavak elévültek. Sok irányzat, mely annak idején diadalmasan haladt előre, ma nem követhető. Megváltozott körülöttünk a világ képe, megváltozott idebent az ország képe. Uj irányok, új elvek léptek porondra. Ezt az új politikát azonban össze kell kapcsolni a múlttal, össze kell kapcsolni azokkal a nemzeti tradíciókkal, melyeken felépült ennek a nemzetnek, ennek az országnak, ennek az államnak a rendje. Össze kell kapcsolni azokkal a nagy nemzeti tradíciókkal, amelyeket ha nem veszünk figyelembe, romba fog dőlni ebben az országban mnden. (Általános taps ) Új politikát kel követnünk, de a régi politika hibái nélkül. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy egy nemzet életének vagyunk az őrei. Nem osztályoknak, nem felekezeteknek, nem pártoknak, nem személyi érdekeknek, hanem kizárólag a nemzet érdekének. (Általános taps) Sutba kell dobnunk sok minden elvi cafrangot, sok lim-lomot, amihez talán lelkileg ragaszkodunk, de amiről le kell mondanunk, mert az ország érdeke parancsolja azt. Úgy látom, hogy ez a nemzet és ez a nemzetgyűlés is sok tekintetben még úgy érzi magát, mint a morfinista. Hozzá van szokva a méreg élvezetéhez, nem tud leszokni a méreg élvezetéről, de azt tudja, hogy mennyire ártalmas neki a méreg. Erőt kell venni önmagunkon és kik. Ha új politikát akarunk kezdeni, tisztáznunk kell a múltat, azt, hogy melyek voltak azok a hibák, melyek a mai állapotba taszítottak Ha nézem a múltat, Magyarország szomorú leromlását három faktorra vezetem vissza. Az egyik az a történelmi helyzet, melyben 400 éven át voltunk, a másik azok a faji hibák, melyek testünkön és lelkünkön mindig jelentkeztek, a harmadik az az ötven éves idő, amit átéltünk és amelyben saját intelligenciánk nagyobb része gazdaságiag leromlott és képtelenné vált arra, hogy a politikai feladatokat továbbra is úgy megoldja, ahogy eddig hivatásszerűen tette. Diffenzív politikát csináltunk Megállapítom, hogy 400 éven keresztül deffenzív politikát folytatott a nemzet. Elvesztette ez idő alatt külpolitikai látókörét. Ennek súlyos és nehéz következményei lettek. A magyar nemzet begubózva, a magyar glóbuson önáltásban álltatta magét saját ereje és feladata tekintetében. Egy másik következmény az volt, hogy kifejlődött benne úgyszólván egy jogászi észjárás. Ennek alapján az egész világ előtt úgy tekintettünk, mint hogyha a törvényekkel és a szerződésekkel kezünkben képesek volnánk arra, hogy minden nehézséggel megküzdjünk. De ha nem is igaz, vagy az én felfogásom szerint nem teljesen igaz az, amit Bismark mondott, hogy: „Macht geht vor Recht“, az bizonyosan igaz, hogy a hatalom erősebb, mint a jog. Túlbecsültük a nemzeti élet szerepében az állami életet. De egy nemzet akkor erős és hatalmas, a»fls SO A kormány bemutatkozik a Házban A nemzeti ülés mai ülésén a kormány bemutatkozása hideg, izgalomnélküli és kedvtelen. A folyosón feltűnően kevés az idegen. Az Andrássy-párt feltűnően kedvtelen. A kisgazdapárti folyosón is kevés a lelkesedő. A legtöbben csöndesek, duzzogók, szkeptikusok. Gömbös jár kel, sejtelmesen tárgyal. Haller Sándor Pallér, Taszler és Lingauer Szterényivel suttog. Igen mozgékony Szilágyi Lajos. Örömmel üdvözlik Apponyit aki most érkezett Tolnából és Dvorcsákot, aki Amerikából jött haza. Az ülésterem csendes. Igen halk éljen fogadja Bethlent, még halkabb Bánffy Miklóst és Ráday Gedeont. Az Andrássy-párt Bernolakot, a kisgazdapárt Nagyatáditéljenzi meg. Halkan kezdi beszédét Bethlen Ötvén gróf miniszterelnök. Erőteljesen, de nyugodtan fontos mondatait hangsúlyozva, de páthosz nélkül beszél. Szavai azonban kemények. Elvi cafrang . . . Érzelmi limlom . . . Nem tudunk szabadulni a frázisoktól . . . Faji hibák, a restség és fegyelmezetlenség . .. Fel felsziszszen egy egy csoport. A helyeslés igen gyér. Az Andrássypárton halkan már zúgolódnak is és hol itt, hol ott hangja van az ellentmondásnak. Érdekes, hogy amikor a konszolidációról beszél, Gömbös helyesli feltűnően, amikor a felekezetiesség ellen, akkor Palacsi, amikor a demagógiát üti, akkor Haller. Később óvatos lesz Bethlen. Sajtószabadságot akar — kellő időben. Megkísérli a gyülekezési és egyesülési jogot. Majd nagyon kezd hasonlítani Tisza Istvánhoz. „Ova intem“ — kezdi mondanivalóit, mint annak idején Tisza. .Az intelligencia vezető szerepét akarja biztosítani, de bevonja a nép széles rétegeit is — a Tisza szavai ezek. Beszéde végén, amikor a lármás antiszemitizmus ellen beszél, vagy amikor a jogegyenlőséget hangsúlyozza, vagy amikor a magyar külpolitika kérdéseit ismerteti és a királykérdés kikapcsolását jelenti be, mér meleg és zajos a szín. A végén mintha felolvadna a jég és mintha a hideg fogadtatás legalább komoly és értékes szólnoki sikerré enyhülne és melegedne el. megnyitják a nemzetgyűlést A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rákovszky István elnök. A múlt éles jegyzőkönyvének hitelesítése után kijelenti, hogy a kormiányzótól átirat érkezett a távozó miniszterelnök felmentésétől Az átiratot felolvassák. Közben Lukovich Aladár háznagy vezetésével gróf Bethlen Istvánnal az élén bevonul az uj kormány az ülésterembe. Amikor nagyatádi Szabó István a terembe lép, a kisgazda párt lelkesen megéljenzi. Bernolák Nándor belépésekor szintén éljenzés és taps hallatszik. Felolvassák a kormányzói kéziratot Ezután az elnök felolvastatta a kormányzói kéziratokat, majd jelenti, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök kíván szólani. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Minthogy a kormányzó ur őfőméltóságától leirat érkezett a nemzetgyűléshez, kérem ezt felolvasni. Vasadi Balogh György jegyző felolvassa a kormányzói kéziratot: — Magyarország nemzetgyűlésének kormányzói üdvözletem. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Széki gróf Teleki Pált saját kérelmére miniszterelnöki állásától felmentettem és helyébe gróf Bethlen Istvánt neveztem ki. Isten áldása kisérte a nemzetgyűlés munkásságát a haza javára és dicsőségére. Kelt Bdapesten, 1921. évi április 15 én. Horthy sk. gróf Bethlen sc. Ax új korményprogram. Ezután gróf Bethlen István miniszterelnök állott fel szólásra és a következőket mondotta : — A közvetlen lelépett kormány nagy érdemeket szerzett a nemzet körül azért, mert abban az időben, amikor kormányra lépett, az országban a jogrend nem volt megszilárdulva és a kormány tisztán arra törekedett, hogy azt teljes erejével megszilárdítsa. Arra törekedett, hogy a nemzet olyan eredményeket érjen el a konszolidáció terén, melyek a nemzet érdekében vannak. Sikerült megalkotnia a fogbirtokreformot és megindítania pénzügyi téren is a konszolidációt. Az újonnan hivatalba lépett kormánynak az a feladata, hogy szilárd politikai irányt adjon a nemzetnek. Az a feladta, hogy lehetőleg megtisztítsa ezt az irányzatot az itt-ott még hozzátapadó salaktól. (Helyeslés.) Az a feladata, hogy elvi alapot nyújtson annak a poétikának, amelyet a nemzet magáévá tett. Az a feladata, hogy ezt a politikát itt bent a parlamentben megszilárdítsa, kint az országban megszervezze, népszerűsítse, ha a társadalmi élet adja az igazi állami életet, ha van a nemzetnek iniciatívája, ha van mindenkiben munkakedv és erő, ha a nemzet őszintén megbecsülheti a kultúra fejlődését s ha foglalkozik a gazdasági élet kiépítésével. Ezek azok a hatalmas tényezők, melyek egy nemzetet naggyá tesznek. Túlbecsültük az állami életet azért, mert abban láttuk substruktumát és egyedüli kifejezőjét a nemzeti életre. Faji hibáink És fokozta bajainkat az a sok faji hiba, melyek történelmi momentumaink idején gyakran bajba taszítottak A nagy Széchenyi István, aki egy katasztrófát élt át egyénileg ilyen faji hibák miatt, melyeket nemzetében megváltoztatni nem tudott, nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy nemzetét ezekre ne figyelmeztesse. A középosztály gazdasági bukása A harmadik faktor az az állapot, amely előállott akkor, amikor a nemzet intelligenciája gazdaságilag megrendülve képtelenné vált azoknak a politikai feladatoknak a teljesítésére, amelyeket teljesíteni kell ezzel a nemzettel szervben, ha a nemzetet vezetni akarják. Az volt a baj, hogy ez a középbirtokos osztály ahelyett, hogy a kereskedelmi, az ipari és más vállalkozásokban keresett volna életének új fejlődést, a hivatalokba nyomult. Ennek a következménye az lett, hogy a kereskedelem, az ipar és más vállalkozások és a pénzügy olyanok kezébe került, akik a nemzet érzésével még ma sincsenek összeforrva. Az utolsó évek politikai történetének kifejlődése világosan bizonyítja megállapításaim helyességét. Katasztrófánk okai Az utolsó időben nagy közjogi harcot vívott ez a nemzet. Arra törekedett, hogy visszaszerezze nemzeti szuverenitásának összes attribútumait és fordulópontot jelent ebben a küzdelemben az az idő, amikor a darabont kormány után a koalíciós kormány vette az ország ügyeinek vezetését a kezébe. Ekkor sült ki az az illúzió, melyben ringattuk magunkat, hogy törvényes jogokra támaszkodva lehet valamit elérni. Ekkor sült ki, hogy nem elég a jog. A jog mellett erőnek is kell lenni, mert ha erő nincs a jog mellett, akkor érvényesíteni nem lehet. De ennek a kiábrándulásnak a nemzetre nézve katasztrofális következményei voltak, mert a desperáció vett erőit a nemzeten és ebben az időben vették át az ország irányítását vagy akarták átvenni a kezükbe azok, akik az országot a valóságban katasztrófába taszították. Olyan egzisztenciák kerültek napfényre, akik nem nézve a nemzet érdekeit, arra törekedtek, hogy kezet fogva a nemzetközi irányzatokkal, ellenségeinkkel, saját maguknak az alapját vessék meg. Mindezekből azt kell megállapítani, hogy katasztrófánk okai önmagunkban rejlenek. A külső körülmények elősegíettek,de a nemzet belső bajai és sebei voltak azok, melyek a katasztrófát előidézték.