Reggeli Hirlap, 1921. április (30. évfolyam, 76-97. szám)

1921-04-20 / 88. szám

ftiQOELI WIJHJII» 2. ©I?áaí Ragaszkodunk nemzeti függetlenségünkh­öz Tisztelt nemzetgyűlés ! Nem elég­­ szöbölni testünkből azt a mérget, azt mondani, hogy nemzeti, de- amely lesiklásokra és ennek az resztény és agrár irányzatot kövő- országnak a leromlására vezet­­tünk. Meg kell mondani, hogy mit ! Az ország elérte régi vágyát,­­ értünk alatta, meg kell mondani,­ nemzeti függetlenséget. (Éljenzés hogy melyek ennek a politikait és taps.) Ennek a nemzetnek ez­­iránynak a céljai, melyek az esz-­ hez a függetlenségéhez minden közök, melyek az utak és módok,­­ körülmények között ragaszkodni amelyek oda vezetnek, hogy a­z kell. (Taps.) De azt olyan áron nemzet ösztönszerüen megtalálja­­ értük el, amit sohasem fizetünk a maga irányát. De ennek az ősze­ volna, ha megállapítom, meszálla­tönszerü iránynak kifejezést nem­ t­artom azt is, hogy függetlenségün­­csak szavakkal, hanem elvekkel,­ két külső körülmények folytán princípiumokkal is adni kell. Mert értük el, maga a nemzet még irányt is keres, mert hibás Új politikát kell kezdeni Új politikát kell kezdeni, mert azt a politikát ott, ahol Tisza Ist­ván elhagyta, újra kezdeni nem lehet. (Helyeslés.) A régi jelszavak elévültek. Sok irányzat, mely annak idején diadalmasan haladt előre, ma nem követhető. Megvál­tozott körülöttünk a világ képe, megválto­zott idebent az ország képe. Uj irányok, új elvek léptek porondra. Ezt az új politikát azon­ban össze kell kapcsolni a múlt­tal, össze kell kapcsolni azokkal a nemzeti tradíciókkal, melyeken felépült ennek a nemzetnek, ennek az országnak, ennek az államnak a rendje. Össze kell kapcsolni azokkal a nagy nemzeti tradíciók­kal, amelyeket ha nem veszünk figyelembe, romba fog dőlni ebben az országban m­nden. (Általános taps ) Új politikát kel követnünk, de a régi politika hibái nélkül.­­ Mindenekelőtt tisztában kell len­nünk azzal, hogy egy nemzet éle­tének vagyunk az őrei. Nem osz­tályoknak, nem felekezeteknek, nem pártoknak, nem személyi ér­dekeknek, hanem kizárólag a nem­zet érdekének. (Általános taps) Sutba kell dobnunk sok minden elvi cafrangot, sok lim-lomot, ami­hez talán lelkileg ragaszkodunk, de amiről le kell mondanunk, mert az ország érdeke parancsolja azt. Úgy látom, hogy ez a nemzet és ez a nemzetgyűlés is sok te­kintetben még úgy érzi magát, mint a morfinista. Hozzá van szokva a méreg élvezetéhez, nem tud leszokni a méreg élvezetéről, de azt tudja, hogy mennyire ártalmas neki a méreg. Erőt kell venni önmagunkon és kik. Ha új politikát akarunk kezdeni, tisztáznunk kell a múltat, azt, hogy melyek voltak azok a hibák, melyek a mai állapotba taszítottak Ha nézem a múltat, Magyarország szomorú leromlását három faktorra vezetem vissza. Az egyik az a történelmi helyzet, melyben 400 éven át voltunk, a másik azok a faji hibák, melyek testünkön és lelkünkön mindig jelentkeztek, a harmadik az az ötven éves idő, amit átéltünk és amelyben saját intelligenciánk nagyobb része gaz­dasági­ag leromlott és képtelenné vált arra, hogy a politikai felada­tokat továbbra is úgy megoldja, ahogy eddig hivatásszerűen tette. Diffenzív politikát csináltunk Megállapítom, hogy 400 éven ke­resztül deffenzív politikát folytatott a nemzet. Elvesztette ez idő alatt külpolitikai látókörét. Ennek súlyos és nehéz következményei lettek. A magyar nemzet begubózva, a magyar glóbuson öná­ltásban áll­­tatta magét saját ereje és feladata tekintetében. Egy másik követ­kezmény az volt, hogy kifejlődött benne úgyszólván egy jogászi ész­járás. Ennek alapján az egész világ előtt úgy tekintettünk, mint hogyha a törvényekkel és a szer­ződésekkel kezünkben képesek volnánk arra, hogy minden nehéz­séggel megküzdjünk. De ha nem is igaz, vagy az én felfogásom szerint nem teljesen igaz az, amit Bismark mondott, hogy: „Macht geht vor Recht“, az bizonyosan igaz, hogy a hatalom erősebb, mint a jog. Túlbecsültük a nemzeti élet sze­repében az állami életet. De egy nemzet akkor erős és hatalmas, a»­fls SO A kormány bemutatkozik a Házban A nemzeti ülés mai ülésén a kormány bemutatkozása hideg, iz­galomnélküli és kedvtelen. A fo­lyosón feltűnően kevés az idegen. Az Andrássy-párt feltűnően kedv­­telen. A kisgazdapárti folyosón is kevés a lelkesedő. A legtöbben csöndesek, duzzogók, szkeptiku­sok. Gömbös jár kel, sejtelmesen tárgyal. Haller Sándor Pallér, Taszler és Lingauer Szterényivel suttog. Igen mozgékony Szilágyi Lajos. Örömmel üdvözlik Appo­nyit aki most érkezett Tolnából és Dvorcsákot, aki Amerikából jött haza. Az ülésterem csendes. Igen halk éljen fogadja Bethlent, még halkabb Bánffy Miklóst és Ráday Gedeont. Az Andrássy-párt Berno­lakot, a kisgazdapárt Nagyatádit­­éljenzi meg. Halkan kezdi beszédét Bethlen Ötvén gróf miniszterelnök. Erőtel­jesen, de nyugodtan fontos mon­datait hangsúlyozva, de páthosz nélkül beszél. Szavai azonban ke­mények. Elvi cafrang . . . Érzelmi lim­lom . . . Nem tudunk szaba­dulni a frázisoktól . . . Faji hibák, a restség és fegyelmezetlenség . .. Fel felsziszszen egy egy csoport. A helyeslés igen gyér. Az Andrássy­­párton halkan már zúgolódnak is és hol itt, hol ott hangja van az ellentmondásnak. Érdekes, hogy amikor a konszolidációról beszél, Gömbös helyesli feltűnően, amikor a felekezetiesség ellen, akkor Pa­lacsi, amikor a demagógiát üti, akkor Haller. Később óvatos lesz Bethlen. Sajtószabadságot akar — kellő időben. Megkísérli a gyülekezési és egyesülési jogot. Majd nagyon kezd hasonlítani Tisza Istvánhoz. „Ova intem“ — kezdi mondani­valóit, mint annak idején Tisza. .Az intelligencia vezető szerepét akarja biztosítani, de bevonja a nép széles rétegeit is — a Tisza szavai ezek. Beszéde végén, amikor a lármás antiszemitizmus ellen beszél, vagy amikor a jogegyenlőséget hang­súlyozza, vagy amikor a magyar külpolitika kérdéseit ismerteti és a királykérdés kikapcsolását jelenti be, mér meleg és zajos a szín. A végén mintha felolvadna a jég és mintha a hideg fogadtatás legalább komoly és értékes szó­­lnoki sikerré enyhülne és mele­gedne el. megnyitják a nemzetgyűlést A nemzetgyűlés mai ülését há­­romnegyed 11 órakor nyitotta meg Rákovszky István elnök. A múlt éles jegyzőkönyvének hitelesí­tése után kijelenti, hogy a kor­miányzótól átirat érkezett a távozó miniszterelnök felmentésétől Az átiratot felolvassák. Közben Luko­­vich Aladár háznagy vezetésével gróf Bethlen Istvánnal az élén be­vonul az uj kormány az ülés­terembe. Amikor nagyatádi Szabó István a terembe lép, a kisgazda párt lelkesen megéljenzi. Bernolák Nándor belépésekor szintén éljen­zés és taps hallatszik. Felolvassák a kormányzói kéziratot Ezután az elnök felolvastatta a kormányzói kéziratokat, majd je­lenti, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök kíván szólani. Gróf Bethlen István miniszterel­nök: Minthogy a kormányzó ur őfőméltóságától leirat érkezett a nemzetgyűléshez, kérem ezt fel­olvasni. Vasadi Balogh György jegyző felolvassa a kormányzói kéziratot: — Magyarország nemzetgyűlé­sének kormányz­ói üdvözletem. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Széki gróf Teleki Pált saját kérelmére minisz­t­erelnöki állásától felmentettem és helyébe gróf Bethlen Istvánt ne­veztem ki. Isten áldása kisérte a nemzetgyűlés munkásságát a haza javára és dicsőségére. Kelt B­da­­pesten, 1921. évi április 15 én. Horthy sk. gróf Bethlen s­c. Ax új korményprogram. Ezután gróf Bethlen István mi­niszterelnök állott fel szólásra és a következőket mondotta : — A közvetlen lelépett kormány nagy érdemeket szerzett a nemzet körül azért, mert abban az időben, amikor kormányra lépett, az or­szágban a jogrend nem volt meg­szilárdulva és a kormány tisztán arra törekedett, hogy azt teljes ere­jével megszilárdítsa. Arra töreke­dett, hogy a nemzet olyan ered­ményeket érjen el a konszolidáció terén, melyek a nemzet érdekében vannak.­­ Sikerült megalkotnia a fo­gbirtokreformot és megindítania pénzügyi téren is a konszolidációt. Az újonnan hivatalba lépett kor­mánynak az a feladata, hogy szilárd politikai irányt adjon a nemzetnek. Az a felad­ta, hogy lehetőleg meg­tisztítsa ezt az irányzatot az itt-ott még hozzátapadó salaktól. (Helyes­lés.) Az a feladata, hogy elvi alapot nyújtson annak a poétikának, amelyet a nemzet magáévá tett. Az a feladata, hogy ezt a politikát itt bent a parlamentben megszi­lárdítsa, kint az országban meg­szervezze, népszerűsítse, ha a társadalmi élet adja az igazi állami életet, ha van a nemzetnek iniciatívája, ha van mindenkiben munkakedv és erő, ha a nemzet őszintén megbecsülheti a kultúra fejlődését s ha foglalkozik a gaz­dasági élet kiépítésével. Ezek azok a hatalmas tényezők, me­lyek egy nemzetet naggyá tesz­nek. Túlbecsültük az állami életet azért, mert abban láttuk substruk­­tumát és egyedüli kifejezőjét a nemzeti életre. Faji hibáink És fokozta bajainkat az a sok faji hiba, melyek történelmi mo­mentumaink idején gyakran bajba taszítottak A nagy Széchenyi István, aki egy katasztrófát élt át egyénileg ilyen faji­ hibák miatt, melyeket nemzetében megváltoz­tatni nem tudott, nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy nem­zetét ezekre ne figyelmeztesse. A középosztály gazdasági bukása A harmadik faktor az az álla­­pot, amely előállott akkor, amikor a nemzet intelligenciája gazdasá­gilag megrendülve képtelenné vált azoknak a politikai feladatoknak a teljesítésére, amelyeket teljesí­teni kell ezzel a nemzettel szerv­ben, ha a nemzetet vezetni akar­ják. Az volt a baj, hogy ez a kö­zépbirtokos osztály ahelyett, hogy a kereskedelmi, az ipari és más vállalkozásokban keresett volna életének új fejlődést, a hivatalokba nyomult. Ennek a következménye az lett, hogy a kereskedelem, az ipar és más vállalkozások és a pénzügy olyanok kezébe került, akik a nemzet érzésével még ma sincsenek összeforrva. Az utolsó évek politikai történetének kifej­lődése világosan bizonyítja meg­állapításaim helyességét. Katasztrófánk okai Az utolsó időben nagy közjogi harcot vívott ez a nemzet. Arra törekedett, hogy visszaszerezze nemzeti szuverenitásának összes attribútumait és fordulópontot je­lent ebben a küzdelemben az az idő, amikor a darabont kormány után a k­oalíciós kormány vette az ország ügyeinek vezetését a kezébe. Ekkor sült ki az az illúzió, mely­ben ringattuk magunkat, hogy tör­vényes jogokra támaszkodva lehet valamit elérni. Ekkor sült ki, hogy nem elég a jog. A jog mellett erőnek is kell lenni, mert ha erő nincs a jog mellett, akkor érvé­nyesíteni nem lehet. De ennek a kiábrándulásnak a nemzetre nézve katasztrofális következményei vol­tak, mert a desperáció vett erőit a nemzeten és ebben az időben vették át az ország irányítását vagy akarták átvenni a kezükbe azok, akik az országot a valóság­ban katasztrófába taszították. Olyan egzisztenciák kerültek nap­fényre, akik nem nézve a nemzet érdekeit, arra törekedtek, hogy kezet fogva a nemzetközi irány­zatokkal, ellenségeinkkel, saját maguknak az alapját vessék meg. Mindezekből azt kell megállapí­tani, hogy katasztrófánk okai ön­magunkban rejlenek. A külső kö­rülmények elősegíettek,de a nem­zet belső bajai és sebei voltak azok, melyek a katasztrófát elő­idézték.

Next