Reggeli Hirlap, 1921. május (30. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-08 / 103. szám

SEQQILI mm Sk# St OS$«i Franciaország népszavazást követel Nyugatmagyarországra Francia hivatalos köröket fog­lalkoztatja a gondolat, hogy Nyugatmagyarország kérdésében nem kellene-e az eddig elfoglalt álláspontját revideálni és meg­felelni Nyugatmagyarország népe ama óhajának, hogy népszavazás­sal döntsön, hogy hova akar tar­tozni. A francia intéző körök ugyanis most már azon az állás­ponton kezdenek lenni,­­ hogy a Nyugatmagyarországgal megna­gyobbodott Ausztria kétségkívül, mér gazdasági szempontból is, Németországhoz kíván és akar csatlakozni. A francia politikának pedig nem érdeke, hogy az ekként megnövekedett Ausztriával Német­ország területét gyarapítsa. . Ez a jelentés kétségtelen bizo­nyítéka annak, hogy a külföldi közvélemény kezdi belátni igazun­kat a Nyugatmagyarországi kér­désben és éppen ezért nem tartjuk érdektelennek bécsi munkatársunk kisebbi tudósításét leközölni. Azok a magyar kormány által erélyesen cáfolt jelentések, ame­lyek arról szóltak, hogy magyar politikai, katonai és polgári ténye­zők puccsot terveznek Nyugat- Magyarországnak Német-Ausztriá­hoz csatolásának megakadályozá­sára és illetve­ Nyugat-Magyar­­országnak önálló államtestté prokla­­málása érdekében ; nemkülönben a tri­anoni békeszerződésnek kö­zel­jövőben várható végleges rati­fikálása minden érdekeltek köré­ben erősen aktuálissá tette Nyugat- Magyarország jövő sorsának kér­­dését. — Megakadályozható-e Nyu­gatmagyar­országnak Német-Ausz­triához csatolása ? Elismerheti-e megoldásnak Ausztria, ha Nyu­­gatmagyarország autonómiát kap magyar impérium alatt ? — ezekre a kérdésekre kértem felvilágosí­tást olyan osztrák politikustól, aki vezető szerepet játszik abban a kormányzati tanácsban, amelyet a Burgenland élére akar állítani az osztrák kormány. — A következő választ kaptam: A nyugatmagyarországi autonó­mia kérdése nem mai keletű. E­ső ízben még 1918. év végén, közvet­len a monarchia ö­szeomlása után vetődött fel. Nyugatmagyarország németjei akkor az önrendelkezési jognak székében hangoztatott jel­szavára hivatkozással önkormány­zatot követeltek. Ennek volt is va­lami eredménye : 1919. jan. 28 án megjelent a nép örvény a magyar­országi német nép önrendelkezési jogának gyakorlásáról, amely fel­jogosítja az „egymáshoz tartozó német telepítési területek" lakos­ságát önkormányzati jogterületek alakítására. A magyar tanácsköztársaság kik állásakor a kommunisták egész Nyugatmagyarországot külön ál­lamtestnek ismerték el A prole­­tárdiktatúra bukása után meg­szűnt a nyugatmagyarországi autonómia.­­ Nagyon is indokolt annak a kérdésnek fölvetése, miért nem gondolt arra eddig egyetlen ma­gyar kormány sem, amely 1919 augusztusa óta egymást követte, hogy a nyugatmagyarorszégi né­metségnek autonómiát adjon. A fő ok kétségtelenül az, hogy ezzel az egységes, oszthatatlan politikai Magyarország elmélete megdöntetett volna , német nem­zetnek elismerése Magyarországon teljes csődjét jelentette volna an­nak az eszmének, amelyet magyar államjogászok és teoretikusok év­tizedeken keresztül tanítottak és beidegzettek a magyar közvéle­ménybe.­­ A trianoni szerződésnek a francia kamara részéről is rövi­desen várható retirkálása meg­oldja a kérdést anélkül, hogy a magyar politikusok, különösen az önmaguk csinálta nyugatmagyar­szági államférfiaknak további fej­törésük lenne. A mi meggyőző­désünk az, amit a szövetséges hatalmak illetékes tényezőinek ismételt nyilatkozatai, amelyeket még a minap a nyugatmagyar­­országi puccskísérlet hírére újból leszögeztek és teljesen megnyug­tatóan erősítenek meg, hogy Nyugatmagyarország hovatarto­­zandóságánek kérdése mér nem kérdés és hogy a szövetséges hatalmak határozatán semmiféle pucchelv, semmiféle aut­onómiás kísérlet nem változtat. Amit Románia tőlünk követel A bukaresti lapokban minden nap szemünkbe ötlik Románia fizikailag és szellemileg káros állapotának valamelyes tünete. A román nép betegségei között a nagyzás mániája fajult el a leg­nagyobb mértékben. Több lép bokrétába köti azokat a sértéseket, melyeket Románia és a román nemzet ellen Budapesten állítólag elkövettek. A legostobább­­ koholt sérelmek között az, hogy egy hivatalos magyar sze­mélyiség francia újságírók ellőtt a románokat lekötőknek mondta. A többi sületlenséget nem is ér­demes reprodukálni, de meg kell említeni azt a 9 pontot, melyben összefoglalják azt az elégtételt, mely Romániát és e román nem­zetet megilleti. 1. Valamennyi irredenta egye­sület azonnali feloszlatása, min­denféle irredenta propaganda be­tiltása. 2. Valamennyi politikai fogoly haladéktalan szabadonbocsátása, beleértve a Tisza István meggyil­kolásával ártatlanul megvádolt embereket is. 3. Visszafogadása mindazoknak a Magyarországból száműzött po­litikusoknak, kiknek az volt a bűne, hogy nem voltak hajlandók a nemzetiségekkel szemben bősz­­szitájk­ politikát követni. 4. Magyarország teljes lefegy­­verezése és hadsereg helyett nem­zetközi csendőrség szervezése. 5. A végrehajtó hatalmat adják át nemzetközi bizottságnak. 6. Az alkotmányozó nemzet­­gyűlés választása a szövetségesek ellenőrzése alatt. 7. Az új nemzetgyűlésre támasz­kodó kormány haladéktalanul ren­delje el a népszavazást Magyar­ország államformája dolgában. 8. A trianoni béke haladéktalan végrehajtása. 9. Magyarország ünnepélyesen jelentse ki, hogy soha semmiféle­képpen sem fogadja vissza a Habsburgokat néhány szó a tűzoltói laktanya közüzeméhez Néhány nappal ezelőtt rövid hírt közölt a „Reggeli Hírlap“ arról, hogy a város vezetőségének és az Önkéntes Tűzoltó Egylet parancsnokságának kezdeménye­­zésére a városi tanács a vörös­­majorságban ipari műhelyeket rendez be, ahol a szakképzett iparosokból álló tűzoltók üres idejükben javításokat végeznének, munkát vállalnának. A terv ke­resztülvitelére bizonyos átalakítási munkálatok költsége címén na­gyobb összeget is megszavazott a tanács, amelynek az a terve, hogy a tűzoltó legénységet meg­felelő mennyiségű szakképzett ipa­rossal egészíti ki. A kisiparosság nem tudja eltit­kolni ebbeli aggodalmát, hogy a felállítani szándékolt ipari műhe­lyek nemcsak a rendes tűzoltó egyletnél felmerülő u. n. reparáció­kat akarják ellátni, hanem olyan közműhely kontúrjait látja itt ki­bontakozni, amely ki akarja ter­jeszteni üzemét az egyesületen kívüli munkaal­­almakra, az amúgy is ezer bajjal vívódó vállalkozásra is. A terv ebből nem is csinál titkot, amikor azt mondja, hogy a tűzoltók üres idejükben munkát vállalnának sőt azt is hozzáteszi, hogy a szükséghez képest a tűz­oltó legénység ilyen célból ki is egészíttetnék. Mielőtt a terv a megvalósulás stádiumába jutna, azon aggodal­­­unknak adunk kifejezést, hogy a tervezett ipari műhely az apró ipari egzisztenciák sorsát fogja megnehezíteni. Olyan tűzoltókat akar ugyanis alkalmazni a város, akik értenek a lóvasaláshoz, kocsigyártó mun­kához, szereléshez, vízvezetéki munkákhoz. Minden valószínűség­gel szabókat, cipészeket, asztalo­sokat, lakatosokat is fognak ver­buválni a tűzoltók közé, akik szer­vezetek minden szükségletét házi­lag fogják kielégíteni. Jobb viszonyok között nem emel­nénk szót a város terve ellen, azonban ma, amidőn általános ipari pangás mellett felemelt állami adók és 100 százalékos városi pót­adó sújt bennünket, igen szeren- ­40*kolcs, 1331 nadrus 8 csétlen gondolatnak tartjuk a k­öz­műhely felállításét. Bízunk a városi Tanácsban, hogy a terv megvalósítása előtt be fogja látni azt, hogy az ipari köz­műhely felállításéval, amit ez intézmény működésével behozni vél, ugyan­annyit el fog veszíteni a városi pótadó csökkenésével, ami feltét­lenül be fog következni, ha a kis­ipart hatósági uton is elnyomni törekszenek. Több miskolczi kisiper is. mmmmmammmamsmatm. A miskolczi művésztelep Szombaton délután Miskolczig érkezett Lyka Károly a képzőmű­vészek­ főiskola igazgatója és Ja­­kabffy Ödön kultuszminiszteri osztálytanácsos, hogy a város vezetőségével tárgyalásokat foly­tassanak a művésztelep felállítása ügyében., Lyka Károly és Ja­kabffy Ödön, Szentpáli István polgármester, Plank Miklós dr. főjegyző, Meilinger Dezső, Bertus Ödön és Nyitrai Dániel festőmű­vészek társaságában előbb meg­tekintették a népkerti vígadó épületét, melyet egy festőiskola céljaira teljesen alkalmasnak ta­láttak. Majd a szanatórium épü­­letét tekintették meg. Lyka Ká­­rolynak már csak azért is tetszett ez a helyiség mert itt a művészek teljesen szeparáltan dolgozhatná­nak. Jakabfy tanácsos alapos mű­szaki vizsgálat alá vette a sza­natórium alsó és felső épületeit, megállapította, hogy az alsóépület nagy átalakításra szorul, így mind­járt a főbetérést is művészi szem­pontok tekintetbe vételével más­kép kell kiképezni. A fe­sőépület azonban, ahol most a Meilinger Bar­us-Nyitrai féle festőiskola műr­­ködik, csaknem teljesen megfelelő és kevés átalakítással használ­ható is. Vasárnap délelőtt 10 és 11 óra között Lyka Károly, Jakabffy ta­nácsos, Szentpáli István polgár­­mester, Plank Miklós dr. főjegyar, Meilinger, Bartus és Nyitrai mű­­vészek továbbtárgyalásokat fog­nak folytatni a festő skála felállí­tása ügyében. Jakabffy tanácsos­szakvéleményének meghallgatása után Lyka Károly közölni fogja a város vezetőségével, hogy a kul­tuszkormány milyen mérvű anyagi támogatást helyez kilátásba a festőskola megvásárlása részére. Nem zárnák meg a munkásbiztositás nagygyűlését A Reggeli Hírlap megírta annak idején, hogy a kormány elejtette a Benárd féle tervezetet és Bernolák, az új népjóléti miniszter új törvény­javaslatokat terjeszt a nemzetgyű­­lés elé. A kormány álláspontjával szemben Benárd volt népjóléti mi­niszter és az ehez tartozó szűkebb érdekeltség erős harcot indított, azonban a kormány úgy határo­zott, hogy kitart álláspontja mellett, a munkásbiziostás intézményének államosítását végleg elejti és nem mond le arról, hogy a munkások intézményeinek vezetésébe bele­szólást engedjen maguknak a mun­kásoknak is. Ez a kormány mun­­káspolitikájának egyik legfőbb alapja, amelyet Bernolák miniszter is elfogadott s amelyhez az egész kormány is hozzájárult. A kormányhoz közel álló körök­ből úgy értesülünk, hogy Benárd akciója főleg személyes okokra vezethető vissza, melyeket a kor­mány nem vehet figyelembe, azon felül ma már lehetetlen azt a fel­fogást érvényre juttatni, melyet annak idején Benárd foglalt el e munkássággal szemben. Benárd ugyanis ezt mondotta annak ide­jén, hogy fizikai undort érez, ha szocialistával kell érintkeznie, más pedig ez ma, mikor az egész vi­lágon helye jut a munkásságnak az államügyek intézésében lehet egyéni, de nem lehet ez kor­mányzati felfogás. Ezzel kapcsolatban illetékes hely­ről arról értesülünk, hogy a mun­kásbiztosítás ügyében tervezett nagygyűlést május hó - án nem tartják meg A rendezőbizottság a gyűlést a Petőfi­ téren óhajtotta volna megtartani, azonban köz­­rendészeti szempontból a szabad ég alatt gyűlés nem volt engedé­lyezhető, a rendező­bizottság pedig zárt helyiségről nem tudván gon­doskodni. a gyűlést bizonytalan, időre elhalasztották.

Next