Reggeli Hirlap, 1922. szeptember (31. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-27 / 219. szám

1922 szeptember hó 27. szerda Reggeli előfizetési árak helyben és vidéken ! Hegyed évre — — — — — — 560*— K Egy hónapra ------ 200*— K Miskolcz, XXXI. évfolyam, 219. szám Hírlap Szerkesztőség­i H Miskolcz, Városház tér IS* A szerkesztőség telefonszámai ■ 4­98. S-18» Kiadóhivatal­­ Széchenyi­ u. 15. Telefonsz. Bl .* POLITISCH! NAPILAP A főispán beszéde nagy meglepetést ök­özött többfelé is. Meglepetést elsősorban az ellenzéki érzelmű polgárság és munkásság kö­rében, másodsorban pedig bizonyára ott, ahol valami szép szavakba fog­lalt kemény káromkodást és fenye­­getődzést vártak az ő politikájukat ostorozó „destrukció“ ellen. És ime, az új főispán e beszéde nem nyársalja föl az ellenzéket, nem fenyegeti meg a munkásokat és nem a faj mentői és felekezeti alapon akarja boldoggá tenni ezt az orszá­got, ellenben mindenek segítő kezét kéri a nemzet talpraállításához, egy­séges polgári társadalmat kíván, ám a­ vallásfelekezetek féltékenysége és elfogultsága nélkül. Gömbös úr fajmentő alapon szer­vezkedik s ezt himnuszolja ma a kormány hivatalos lapja, a kormány miskolczi főispánja pedig azt mondja, hogy az egyoldalú párturalom gyű­lölködésre vezet, ő pedig a gyűlölkö­dést ki akarja küszöbölni a társa­dalomból. Zsidókérdés ? Nem az antiszemitizmus és fejbeverés a nyitja, hanem a keresztény ügyesség és szorgalom, különben pedig nem tartja magyarnak azt, aki felekezeti hovatartozandóság szerint tesz kü­lönbséget az emberek között. Íme, egy beszéd, amely emléke­zetünk szerint három esztendő összes főispáni beszédei között a legkülönb­s államférfiul, tehát miniszteri be­szédnek is bellene. Viszont engedje meg az új főispán úr azt a keserű megjegyzést tennünk, hogy e beszé­dének sikerültségében mi már az ő bukását látjuk. Mert ez a beszéd igen megfelel egy leszűrt ellenzéki liberalizmusnak, megfelelhet magának a főispán úrnak, de megfelel Mis­kolcz városának is. Kérdés azonban, hogy tetszik-e ez a Gömbös—Wolff— Eckhardt-triásznak, akiket éppen a túlsó oldalon mellékkormányoknak is neveznek, mert hisz ez a beszéd a szigorú törvényességet, a politikai szabadságot, az üldözések megszün­tetését akarja jelenteni. Bár csalód­nánk föltevésünkben és az új főis­pán tisztsége szilárd útra indulna ennek a programmnak beváltásában, mert ebből azt is látnánk, hogy a mesterséges csillagok az ő pártjá­ban elhomályosulóban vannak és az egész ország vezetésében a többség részéről az a politika érvényesülne, amit három év múltával egyelőre ma­­ még csak Miskolczon inauguráltak újra a ballon ama homokzsákjai nél­kül, amelyek új korszakunkban az ilyen programmokat nem enged­ték egyetemes érdekek szerint fölemelkedni, de bizony lehúzták az elfogultság, igazságtalanság és még a gyűlölet sekélységeibe is. Mi az ellenzékiek programmjának fontos részeit látnánk felkerülni, ha a főispán urat a mukájában gáncs nem éri. És ezért még azt is kíván­juk neki is és az ellenzéki politiká­nak is, hogy a miskolczi kiskormá­­nyok és kiskamarillák is fölemelkedni tudjanak az ő látószögébe. Déryné naplója Jutalomjáték. — A Pesten megfordult társaságok. Szentpéterig, Udvarhelyi, Fáncsy, Kilényi. — Társalgás a kö­zönséggel Az­­Eros-család kitünően vig csa­lád volt s az ur, az asszony és a kisaszonyok engem nagyon megked­veltek. Sokat szerettek mulatni még éjjel is s nem egyszer megtörtént, hogy én már lefeküdtem, mikor be­kopognak az ablakon : — Kelj föl, te kis leveli béka, jel sétálni! — De hiszen én már alszom. De nem fogsz aludni, hanem jösz énekelni. S föl kellett kelnem, amikor aztán minden ismerősnek megálltunk az ablaka alatt mindenütt elénekelve egy-két éji dalt. Ilyen volt a főszolgabíró, legna­gyobb táncingerlő mindenben. Egyszer reám került a sor, hogy jutalomjátékomat vegyem. „Mun­kácsi Julianna, vagy az arany kar perecek“­ című­ nézőjátékot választom és minthogy igen alkalmatlan volt az öltözködés a lovak fölött s nekem férfinek kellett öltözködnöm, hát úgy tettem a rendelést, hogy otthon öl­tözöm s csak négy órakor ebéd után megyek fel a kasszához ülni. Még ekkor az volt a divat, hogy a jutal­­mazandónak magának kellett ülni a pénztárnál. Egyszer csak látom, hogy a színházi szolga evez nagy lelken­dezve a szállásom felé. — Mi a baj ? — kérdem­ egész hidegvérrel. — Tiszteli a főszolgabíró úr, csak tessék hamar feljönni, mert már ő feltörte a kasszaládát, a kiléteket mind eladta, de még kell több is. Én csak néztem rá, nem értettem a dolgot. — Hiszen még csak két óra. — Jaj, semmi, de már nincs bi­­lét és a publikum nem akar elmenni. Még csak most voltam zavarban, hogy mi okból lett a vármegyei szol­­gabiróból színházi kasszis ? Sietve fölöltöztem, s mentem föl a „Koronához“. De ahogy bementem, tömérdek nép tódult felém. „Tessék bilétet adni, már két óra isóta ál­lunk itt.“ „De, édes uraim, hisz nekem egy sincs.“ Azonban ott állt Erős úr a kassza­asztalnál, erősen demonstrálva né­mely uram-bátyámmal, hogy már nincs jegy, de lesz. Megpillant, hogy küzdöm a bejuthatásért s rám kiállt: „Jere már, te fülbemászó, adj kilétet!“ (Soha se szólított a nevemen, min­dig valami állat, hol kis trücsök, hol leveli béka stb. voltam neki.) — Hiszen mind ott van a kassza­­ládában — mondom. — Volt, nincs. Mind eladtam. — No akkor nincs is több, mert csak annyi ember fér be, amennyi számára jegy volt. — De. — kiabáltak a körülál­­lók, — mi, akik itt állunk, okvetlen be akarunk jutni. Nekünk jegy kell! Ekkor kezdődött még csak a po­koli lárma. — Mit sem tesz, — mondja Erős úr, — lesz szék uram bátyám, hor­daniuk széket. Csakhamar elkezdte írni a belépti jegyeket tiszta papírszeletekre. — Tíz forint az ára, — kiáltá —­­ ott lesznek a székek a-b-c­ézve. — De hát mi hová megyünk ? ! kérdék a gallériára kivánkozók. I — Sehová lelkeim, — mondám — nem férnek be. — Ej, dehogy nem, — viszonzá Erős úr, nézzék barátaim, — itt minden szó lehallatszik, — még jobb lesz idelenn. Odafönn mind megfut­­nának a nagy hőségtől, itt pedig jö­hetnek, mehetnek, pipázhatnak és nem lesznek berekesztve a szűk ket­recbe. Erre jön aztán nagy kacagás. — De nem látnak semmit, — mondák. — Ej, baj is az, elég ha hallanak. Itt a kilétek ! — Bocsásson meg a tekintetes mr — mondám­ — de ez magyarán szólva: — rablás. — Te hallgass és meredj a dol­godra. Én hát mentem, a publikum tódult, csakhogy ki ne maradjanak. Játék után háromszáz pengő forin­tot adott át Erős úr, — pedig külön­ben száz se volt a legnagyobb jöve­delem. Talán úgy két évig maradtunk Miskolczon és egész benszülöttnek tekinti már magát a társaság. Kul­csár úrtól sokszor kaptunk értesítést Pestről. Kérdezősködött a siker felől ICemal pasa ragaszkodik követeléseihez . A Reggeli Hírlap budapesti szer­kesztősége jelenti: A keleti kérdésben a helyzet még mindig háborús veszedelmekkel fe­nyegeti a rosszul sikerült európai bé­két. Az ántaot tudvalévően jegyzéket intézett Kemál pasához, amelyben felajánlotta a tárgyalások megkez­dését. Kem­al pasa erre még nem adott választ. Ennek okát abban lát­ják, hogy Kemal pasa maga sem látja helyzetét tisztázottnak a kon­stantinápolyi kormánnyal, ezenfelül Oroszországgal kötött szerződése is köti. Egy bécsi jelentés viszont arról értesít, hogy a konferencia ideje már meg is van állapítva. Eszerint a nagyjelentőségű tanácsko­zás október 15-én volna, mindössze a hely még nincs fixírozva. Erre vonatkozólag az ántánt a döntést Kemál pasára bízza. Az ántánt el­fogad minden helyet, amelyet Kemál erre kijelöl, sőt hajlandó arra is, hogy akár Konstantinápolyban tanács­kozzék. Külpolitikai köreiben­­az a hír terjedt el, hogy ezen a konferencián Th­g­d George maga nem jelenik meg. Ez a körülmény gyanúsnak látszik, Franciaország azonban hang­súlyozza a konferencia határozott békeszándékát. Bécsi külpolitikai körök szerint Kemál pasa követelései a követ­kezők : 1. Az antant azonnal szüntesse meg csapatszállításait a török frontra. A semleges zónából haladéktalanul vonja ki csapatait. 2. Biztositassék, hogy a török csapatok azonnal bevonulhassanak Tráciába. 3. Biztosíttassék, hogy a konfe­renciára Oroszország is meghívót kap. Ezen az alapon Kemal pasa azon­nal hajlandó felvenni a tárgyalások fonalát, ezek nélkül azonban nem tud garanciát adni vállalt kötelezett­ségének teljesítésére. Ilyen körülmények között a keleti kérdés nem látszik tisztázottnak, már csak azért sem, mert Görögország semmi körülmények között nem haj­landó Tráciát kiüríteni. Így Görög­ország az egyik akadálya a békés kiegyenlítődésnek, a másik, amely még ennél is súlyosabb, az, hogy az antant Oroszországnak a konferen­cián való részvételét perborreszkálja. Nemcsak azért, mert Oroszország nem tagja a népszövetségnek, hanem különösen azért, mert a legtöbb nyu­gati állam Oroszországgal nem áll semmiféle diplomáciai összeköttetés­ben és különösnek tartják, hogy egy ilyen állammal üljenek le egy asz­talhoz. Konstantinápolyi jelentések arról számolnak be, hogy ott kormányvál­ság van és valószínűleg nacionalista kormány alakul. Ezt összeköttetésbe hozzák Kemal pasa terveivel, melyek szerint V. Mehmed szultán fiát, a trónörököst akarja trónra juttatni éppen a nacionalisták segítségével. A külpolitikai körök összefüggésbe hozzák a román határ szélén Orosz­ország részéről történő csapatszállí­­tásokat a keleti kérdéssel.­­ Annyi mindenesetre tény, hogy az orosz szovjet hadsereg főparancsnoka, Ka­menev, a román frontra érkezett és hogy Oroszországban az összes vas­úti szállításokat beszüntették, a vas­utak kizárólag csapatokat szállítanak a román határ környékére. Ezzel, a hírek szerint, Oroszország nyomást akar gyakorolni a keleti kérdés mi­előbbi megoldására. Enver pasa és Kemal pasa szö­vetségének hírét Moszkvából érkező tudósítások megerősítik. A szövetség szovjetpolitikai körökben nagy elé­gedetlenséget keltett, mert a vörö­s hadsereg a legnagyobb erőfeszítések mellett sem képes legyőzni Enver Lapunk mai száma 8 oldal

Next