Reggeli Hirlap, 1922. szeptember (31. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-27 / 219. szám
1922 szeptember hó 27. szerda Reggeli előfizetési árak helyben és vidéken ! Hegyed évre — — — — — — 560*— K Egy hónapra ------ 200*— K Miskolcz, XXXI. évfolyam, 219. szám Hírlap Szerkesztőségi H Miskolcz, Városház tér IS* A szerkesztőség telefonszámai ■ 498. S-18» Kiadóhivatal Széchenyi u. 15. Telefonsz. Bl .* POLITISCH! NAPILAP A főispán beszéde nagy meglepetést öközött többfelé is. Meglepetést elsősorban az ellenzéki érzelmű polgárság és munkásság körében, másodsorban pedig bizonyára ott, ahol valami szép szavakba foglalt kemény káromkodást és fenyegetődzést vártak az ő politikájukat ostorozó „destrukció“ ellen. És ime, az új főispán e beszéde nem nyársalja föl az ellenzéket, nem fenyegeti meg a munkásokat és nem a faj mentői és felekezeti alapon akarja boldoggá tenni ezt az országot, ellenben mindenek segítő kezét kéri a nemzet talpraállításához, egységes polgári társadalmat kíván, ám a vallásfelekezetek féltékenysége és elfogultsága nélkül. Gömbös úr fajmentő alapon szervezkedik s ezt himnuszolja ma a kormány hivatalos lapja, a kormány miskolczi főispánja pedig azt mondja, hogy az egyoldalú párturalom gyűlölködésre vezet, ő pedig a gyűlölködést ki akarja küszöbölni a társadalomból. Zsidókérdés ? Nem az antiszemitizmus és fejbeverés a nyitja, hanem a keresztény ügyesség és szorgalom, különben pedig nem tartja magyarnak azt, aki felekezeti hovatartozandóság szerint tesz különbséget az emberek között. Íme, egy beszéd, amely emlékezetünk szerint három esztendő összes főispáni beszédei között a legkülönbs államférfiul, tehát miniszteri beszédnek is bellene. Viszont engedje meg az új főispán úr azt a keserű megjegyzést tennünk, hogy e beszédének sikerültségében mi már az ő bukását látjuk. Mert ez a beszéd igen megfelel egy leszűrt ellenzéki liberalizmusnak, megfelelhet magának a főispán úrnak, de megfelel Miskolcz városának is. Kérdés azonban, hogy tetszik-e ez a Gömbös—Wolff— Eckhardt-triásznak, akiket éppen a túlsó oldalon mellékkormányoknak is neveznek, mert hisz ez a beszéd a szigorú törvényességet, a politikai szabadságot, az üldözések megszüntetését akarja jelenteni. Bár csalódnánk föltevésünkben és az új főispán tisztsége szilárd útra indulna ennek a programmnak beváltásában, mert ebből azt is látnánk, hogy a mesterséges csillagok az ő pártjában elhomályosulóban vannak és az egész ország vezetésében a többség részéről az a politika érvényesülne, amit három év múltával egyelőre ma még csak Miskolczon inauguráltak újra a ballon ama homokzsákjai nélkül, amelyek új korszakunkban az ilyen programmokat nem engedték egyetemes érdekek szerint fölemelkedni, de bizony lehúzták az elfogultság, igazságtalanság és még a gyűlölet sekélységeibe is. Mi az ellenzékiek programmjának fontos részeit látnánk felkerülni, ha a főispán urat a mukájában gáncs nem éri. És ezért még azt is kívánjuk neki is és az ellenzéki politikának is, hogy a miskolczi kiskormányok és kiskamarillák is fölemelkedni tudjanak az ő látószögébe. Déryné naplója Jutalomjáték. — A Pesten megfordult társaságok. Szentpéterig, Udvarhelyi, Fáncsy, Kilényi. — Társalgás a közönséggel AzEros-család kitünően vig család volt s az ur, az asszony és a kisaszonyok engem nagyon megkedveltek. Sokat szerettek mulatni még éjjel is s nem egyszer megtörtént, hogy én már lefeküdtem, mikor bekopognak az ablakon : — Kelj föl, te kis leveli béka, jel sétálni! — De hiszen én már alszom. De nem fogsz aludni, hanem jösz énekelni. S föl kellett kelnem, amikor aztán minden ismerősnek megálltunk az ablaka alatt mindenütt elénekelve egy-két éji dalt. Ilyen volt a főszolgabíró, legnagyobb táncingerlő mindenben. Egyszer reám került a sor, hogy jutalomjátékomat vegyem. „Munkácsi Julianna, vagy az arany kar perecek“ című nézőjátékot választom és minthogy igen alkalmatlan volt az öltözködés a lovak fölött s nekem férfinek kellett öltözködnöm, hát úgy tettem a rendelést, hogy otthon öltözöm s csak négy órakor ebéd után megyek fel a kasszához ülni. Még ekkor az volt a divat, hogy a jutalmazandónak magának kellett ülni a pénztárnál. Egyszer csak látom, hogy a színházi szolga evez nagy lelkendezve a szállásom felé. — Mi a baj ? — kérdem egész hidegvérrel. — Tiszteli a főszolgabíró úr, csak tessék hamar feljönni, mert már ő feltörte a kasszaládát, a kiléteket mind eladta, de még kell több is. Én csak néztem rá, nem értettem a dolgot. — Hiszen még csak két óra. — Jaj, semmi, de már nincs bilét és a publikum nem akar elmenni. Még csak most voltam zavarban, hogy mi okból lett a vármegyei szolgabiróból színházi kasszis ? Sietve fölöltöztem, s mentem föl a „Koronához“. De ahogy bementem, tömérdek nép tódult felém. „Tessék bilétet adni, már két óra isóta állunk itt.“ „De, édes uraim, hisz nekem egy sincs.“ Azonban ott állt Erős úr a kasszaasztalnál, erősen demonstrálva némely uram-bátyámmal, hogy már nincs jegy, de lesz. Megpillant, hogy küzdöm a bejuthatásért s rám kiállt: „Jere már, te fülbemászó, adj kilétet!“ (Soha se szólított a nevemen, mindig valami állat, hol kis trücsök, hol leveli béka stb. voltam neki.) — Hiszen mind ott van a kasszaládában — mondom. — Volt, nincs. Mind eladtam. — No akkor nincs is több, mert csak annyi ember fér be, amennyi számára jegy volt. — De. — kiabáltak a körülállók, — mi, akik itt állunk, okvetlen be akarunk jutni. Nekünk jegy kell! Ekkor kezdődött még csak a pokoli lárma. — Mit sem tesz, — mondja Erős úr, — lesz szék uram bátyám, hordaniuk széket. Csakhamar elkezdte írni a belépti jegyeket tiszta papírszeletekre. — Tíz forint az ára, — kiáltá — ott lesznek a székek a-b-cézve. — De hát mi hová megyünk ? ! kérdék a gallériára kivánkozók. I — Sehová lelkeim, — mondám — nem férnek be. — Ej, dehogy nem, — viszonzá Erős úr, nézzék barátaim, — itt minden szó lehallatszik, — még jobb lesz idelenn. Odafönn mind megfutnának a nagy hőségtől, itt pedig jöhetnek, mehetnek, pipázhatnak és nem lesznek berekesztve a szűk ketrecbe. Erre jön aztán nagy kacagás. — De nem látnak semmit, — mondák. — Ej, baj is az, elég ha hallanak. Itt a kilétek ! — Bocsásson meg a tekintetes mr — mondám — de ez magyarán szólva: — rablás. — Te hallgass és meredj a dolgodra. Én hát mentem, a publikum tódult, csakhogy ki ne maradjanak. Játék után háromszáz pengő forintot adott át Erős úr, — pedig különben száz se volt a legnagyobb jövedelem. Talán úgy két évig maradtunk Miskolczon és egész benszülöttnek tekinti már magát a társaság. Kulcsár úrtól sokszor kaptunk értesítést Pestről. Kérdezősködött a siker felől ICemal pasa ragaszkodik követeléseihez . A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti: A keleti kérdésben a helyzet még mindig háborús veszedelmekkel fenyegeti a rosszul sikerült európai békét. Az ántaot tudvalévően jegyzéket intézett Kemál pasához, amelyben felajánlotta a tárgyalások megkezdését. Kemal pasa erre még nem adott választ. Ennek okát abban látják, hogy Kemal pasa maga sem látja helyzetét tisztázottnak a konstantinápolyi kormánnyal, ezenfelül Oroszországgal kötött szerződése is köti. Egy bécsi jelentés viszont arról értesít, hogy a konferencia ideje már meg is van állapítva. Eszerint a nagyjelentőségű tanácskozás október 15-én volna, mindössze a hely még nincs fixírozva. Erre vonatkozólag az ántánt a döntést Kemál pasára bízza. Az ántánt elfogad minden helyet, amelyet Kemál erre kijelöl, sőt hajlandó arra is, hogy akár Konstantinápolyban tanácskozzék. Külpolitikai köreibenaz a hír terjedt el, hogy ezen a konferencián Thgd George maga nem jelenik meg. Ez a körülmény gyanúsnak látszik, Franciaország azonban hangsúlyozza a konferencia határozott békeszándékát. Bécsi külpolitikai körök szerint Kemál pasa követelései a következők : 1. Az antant azonnal szüntesse meg csapatszállításait a török frontra. A semleges zónából haladéktalanul vonja ki csapatait. 2. Biztositassék, hogy a török csapatok azonnal bevonulhassanak Tráciába. 3. Biztosíttassék, hogy a konferenciára Oroszország is meghívót kap. Ezen az alapon Kemal pasa azonnal hajlandó felvenni a tárgyalások fonalát, ezek nélkül azonban nem tud garanciát adni vállalt kötelezettségének teljesítésére. Ilyen körülmények között a keleti kérdés nem látszik tisztázottnak, már csak azért sem, mert Görögország semmi körülmények között nem hajlandó Tráciát kiüríteni. Így Görögország az egyik akadálya a békés kiegyenlítődésnek, a másik, amely még ennél is súlyosabb, az, hogy az antant Oroszországnak a konferencián való részvételét perborreszkálja. Nemcsak azért, mert Oroszország nem tagja a népszövetségnek, hanem különösen azért, mert a legtöbb nyugati állam Oroszországgal nem áll semmiféle diplomáciai összeköttetésben és különösnek tartják, hogy egy ilyen állammal üljenek le egy asztalhoz. Konstantinápolyi jelentések arról számolnak be, hogy ott kormányválság van és valószínűleg nacionalista kormány alakul. Ezt összeköttetésbe hozzák Kemal pasa terveivel, melyek szerint V. Mehmed szultán fiát, a trónörököst akarja trónra juttatni éppen a nacionalisták segítségével. A külpolitikai körök összefüggésbe hozzák a román határ szélén Oroszország részéről történő csapatszállításokat a keleti kérdéssel. Annyi mindenesetre tény, hogy az orosz szovjet hadsereg főparancsnoka, Kamenev, a román frontra érkezett és hogy Oroszországban az összes vasúti szállításokat beszüntették, a vasutak kizárólag csapatokat szállítanak a román határ környékére. Ezzel, a hírek szerint, Oroszország nyomást akar gyakorolni a keleti kérdés mielőbbi megoldására. Enver pasa és Kemal pasa szövetségének hírét Moszkvából érkező tudósítások megerősítik. A szövetség szovjetpolitikai körökben nagy elégedetlenséget keltett, mert a vörös hadsereg a legnagyobb erőfeszítések mellett sem képes legyőzni Enver Lapunk mai száma 8 oldal