Reggeli Hirlap, 1923. február (32. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
1923 február hó I, csütörtök XXXII. évfolyam, 25. sz. Miskolci ára 20 korona Reggeli Hírlap Stffcasesccai Arak fiaegyesen és vidékem Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szám. Negyed évre 1200- K POLITIKAI NAPILAP I A szerkesztőség telefonszámai: 4-93. 6-16.Egy hónapra _ _ _ — — 406*— K Kiadóhivatal: Széchenyi utca 13. Telefonsz. 634 ,9Painni*B*®ngy“ A bankember ott áll ceruzával a kesében a telefonnál és lázasni jegyez. A dollár árfolyamát akarja arbitrálni. Megállapítani a külföldi nagy börzék jegyzései között mutatkozó disparityokat. Wolffék szerint ez a legkönnyebb mesterség. Könnyebb még, mint az erzsébetvárosi kaszinóban pokolgépet elrejteni. Könnyebb, mint soroksári arab asszisztencia mellett szétrombolni akarni a magyar kultúra egy új oltárát. Csakugyan könnyebb. Legföljebb se a különbség a két munka között, hogy az arbitrátus mesterségesükséges tenyezője közgazdasági életünknek, a rombolás szükséges voltát pedig csak a szélső jobboldali tényezők akredittálják a magyar konszolidáció elengedhetetlen feltételéül. Ott áll tehát a bankember a telefonnál és trassan jegyzi le berlini jelentés alapján a dollár német árfolyamát. Délelőtt 10 óra és a newtyorki kiszatéa 49 600 márka. Hogy az ottisó ne higyye, hogy csak szjóhibáról van szó, betűvel is lejegyezzük : negyvenkilencszeres hatszáz márka. Nem is olyan sok, hiszen az angol font már százezres számjegyeket kíván. Egyetlen font ma 230800, mondd kétszázhuszonkilencezernyolcszáz márka Hiába: pompás eredményt ért el John Bull, aki ma pilátusi gesztussal mossa kezét, miközben tétlenül szemléli a nagy világtragédiát. Des azért Wilson elnök is meg lehet elégedve azzal a sikerrel, amelyet híres tizennégy pontjával elért. Ebből a szerény tizennégy pontból lett csekély negyvenkilencezerhatszáz pont a dollár. És ha még csakugyan pontot tehetne tenni ezután a rettenetes szám után. Ha közgazdasági nyelven szólva, a márka stablizációját, tehát a gazdasági élet egyenletességét bionyítaná ez a zuhanás . . . Újból megszólal azonban a telefon és újabb drótnélkülit hoz. A bankár meglepetve teszi le a talefockagylót: csekély egy óra múltával több mint kétezer pont a differencia az első és a legújabb jegyzés között. Ezúttal csak az a különbség, hogy lefelé esett a dollár árfolyama. Na ijedjen meg az üzleti érdekből idealista köpönyeg alatt háborúba avszsozó Amerika, ,Nemes* valutájáért még mindig 47.500 márkát adnak a berlini piacon. Da Lloyd George, akiről a „Későbarat ebgondolat* című drámát ki tinőén meg lehetne írni, szintén ne essék kétségbe: elég szilárdan ál London is. Adnak még tizenegy órakor is 200.500 márkát egy ,főár sterlingért ... Hogy tizenkét órakor ismét változik a kép és az arbitráló bankember szinte őrjöngve áll már a telefon előtt, az sem változtathat az antant nagyszerű diadalán. Hogy ismét 49 000 lej a dolár, a font pedig újból felkapaszkodott 227 500 márkáig, az ebben a rettenetes boszorkánytáncban, amelyet widsoni virgbékének neveznek, egy csöppet sem csodálni való dolog. Ha az ember Ereky Károlytól kérne e tárgyban pénzügyi szaktanácsot, ami kitűnő disznóidi Blask nyomban készen volna a felelettel. Be kell lisztért Cunour rántni a berlini börzét. Excelenciádat — úgy látszik — a zsidók vesztegették meg, hogy eltűri ezt a rettenetes diffarucia táncot, amely átkos izraelita sikerek Mérgező mániája empál. Van e világnak költője, festője, tudósa vagy gondolkodója, aki szabatosabban és színesebben tudta megrögzíteni egy nagy nép sötét tragédiáját, mint azok a rideg börzei számadatok, hogy a font Berlinben negyedmillió falé hdad, hogy a dőlt ötvenezer is hogy a márka ma reggel a zürichi irtáskor már csak 001 volt. Két nulla és szintén egy jelentéktelen egyes : Poincaré nyelvén: non valeur! Hogyan is mondta a Matin : papirrongy. Csak uaivan azzá lett a nagy német nép pénzegysége. De óz mily rövidlátás a francia politikai világ és az emelkedett francia sajtó részéről, amely meglátja a gyűlölt boche szemében a szálkát és sem veszi észre azokat a gerendákat, amelyek a saját tetőzetéről fenyegatik a lezuhanás veszélyével. Mert nemcsak 7 márka zuhan a mindent elnyelő veszélybe, a német Dugonics Titusz magával rántja a vele halálosan összeölelkezett vitéz franciát is. Voi’lá! Már a francia frank is nyomon követi a sír hullám felé zuhanó német kollégáját. Voi’lá ! — A francia értékmérő tegnap óta majdnem centimessel zuhant Zürichben, ahol nem az antant simpátiákon át, hanem szigorú üzleti szemmel mérlegelik a legújabb eseményeket és nem becsülik még egy harmadára sem agyőző Franciaország pénzét a svájci frank arányában. Da azt a fizikai törvényt, hogy minden fényárnynyal jár együtt, Franciaország úgy politikai életében, mint sajtójában negligálja. A Malin és társai csak azt a glóriás fényt veszik észre, amely Poincaré feje körül szövődik és nem látják meg a francia egek felett gyülekező fellegeket, sötét árnyait a nagynémet katasztrófának. A vakok és elbizakodottak gőgösen kiállják oda: Vae Victis ! Jaj s legyőzőiteknek ! De elfelejtik, hogy a történelem könnyen variálhatja latin elődeiknek ezt a diadalmas kiáltását. Talán már a közeljövő igazolni fogja, hogy a frank sorsa is oda van kötve a márka katasztrófájához. A frank fejéről is lehullhat még a nem is olyan hatalmas győzelmi korona. Az a guilottine, amellyel a német nyakát akarják elszelni, könynyen fűrészpor közé juttathatja a ma már gyenülő francia pékegységet is. Jaj a legyőzötteknek , ez igaz. Tudjuk, érezzük és szenvedünk miatta. De jaj lehet még a győzőknek is és mit fog ekkor inni a Matin a francia papírrogyró! ? Újabb konfliktus Anglia és Franciaország között Az angolok az antant elárulását látják a francia kormány lausennei magatartásában . A törökök újabb háborútól sem riadnak vissza Lausannéból jelentik. A Times híradása szerint francia jegyzék érkezett Angolába, Rossy azt szögezi le, hogy Franciaország nem vonakodnék bizonyos engedményeket tenni, ha arra elegendő okot, alapot szolgáltatnak a törökök. A felette engedékeny hangú jegyzék kijelenti, hogy Franciaország kész küldöttségét továbbra is Lansasneban hagyni mindaddig, míg a törökök az angolai nagy nemzetgyűlés utasításait megkapva, tovább folytathatják a tárgyalásokét. Franciaország kész tovább tárgyalni meghatározandó helyen és bármely időpontban. A Wulff iroda értesülése szerint az angol delegáció kevéssel éjfél előtt kiadott közleményében nem teszi magáévá a francia jegyzék tartalmát s a Reuter iroda azt adja hírül, hogy Angja a francia, jegyzéket a Törökországgal való egységes elbánásra kötött egyezmény flagráns megsértésének tekinti. Az angol delegációnak semmit tetre sem szándéka, hogy eltérjen a említett egyezményben is maga elé tűzött magatartástól. Angol politikai körökben nagy izgatottságot keltett az a jelentés, hogy a francia és olasz delegátusok, a néhány nappal előbb kötött egyezmény ellenére is Lausanneben maradnak s ezt, ha tényleg bekövetkezik, az antant éles sérelmének tekintik. A londoni lapok tudósítói nyíltan hangoztatják, hogy Franciaország elárulta az antantot. A békeszerződés ünnepélyes átadásakor egyébként lord Curson kijelentette, hogy vasárnap estig marad még Lausanneban. Izmed pasa a békeszerződés áttanulmányozására nyolc napi haladékot kért, amit lord Carson tudomásul vett. Az angol delegátusok körében úgy tudják, hogy a francia állásponttal szemben is, Londonban már véglegesen megállapodtak abban, hogy a török delegáció szeparatisztikus törekvéseit nem fogják méltányolni. A Times-nek jelentik Konstantinápolyból. Török politikai körök nyilvánosan hangoztatják, hogy Törökország nem fog visszariadni a további háborútól sem, ha Anglia a mossuli kérdésben magatartását meg nem változtatja. A Ruhr-vidék megszállása előmozdítja az antant bomlását A franciák folytatják az erőszakosságokat. A német ellenállás napról-napra hatalmasabb arányokat ölt A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon : A franciák, mint azt már napokkal ezelőtt megírtuk, a Ruhr-vidék megszállásával nemcsak garanciákat akartak kapni, nemcsak hosszú időre akarták kitörölni a német nép lelkéből a revans gondolatát, hanem messzemenő céljaik között jelentékeny szerepet játszott az, hogy az elszakított Ruhr vidékből egy német Elzászt csináljanak. Csa ez magyarázza meg azt a szisztematikus munkát, amellyel ott berendezkednek és e brutális eszközöket, melyekkel el akarják szakítani a Ruhr területet Németországtól. Ez magyarázza meg, hogy Németország már kezdetben is sokkal nagyobb ellenállást fejtett ki a francia politika mién, amint a franciák gondolták és ez a politikai ellenállás csak erősebb lett az alkalmazott durva eszközökhöz ménen. Ma már az egész Rtjna völgyében megbénult az élet. Hiába korbácsolják a franciák a munkásokat, hiába tartóztatják le vagy utasítják ki a bányák igazgatóit és tisztviselőit a németek szívós és tudatos ellenállását nem töri meg sem a korbács, sem az erőszak. A Petit Parisien azt írja esseni jelentés szerint, hogy a franciák és belgák a Ruhr vidéken állandó jllegű direktóriumot akarnak szervezni, amely egyelőre Drgoutte tábornok parancsnoksga alatt fog állani. A francia vámgyörű szerdán lépett életbe. Essenben a vasútigazgatóság épületét a francia katonák megszállották, ugyancsak megszállották a Ruhr-vidék északi részét is és a vasutakat francia műszaki csapatokkal szálották meg. A németek ellenállását ezek az eszközök nem tudják megtörni, sőt még a hallatlan és szinte katasztrófálisnál is nagyobbnak nevezhető márkazuhanás, amelyet szerdán tüntetett fel a külföldi piac, sem tudja megingatni. A helyzet kétségtelenül a lehető legélesebb, ezt megérzi az egész világpolitika és főként Európa. Éppen emiatt az európai államok aligha nézhetik tovább Franciaország viszályát anélkül, hogy bele ne szóljanak és ne likvidálják. Hogy ez lehetséges-e, arról egyelőre még korai beszélni. Félemlítjük itt meg azt, hogy Franciaország felhívta az antantot arra, hogy segítsék őt a német ellenállás letörésére. Rendkívül figyelemre méltó az olasz lapok hangja, mellyel a német—francia ügyet tárgyalják. Az Idea Nazional támadja Poincaré magatartását és azt írja, hogy amikor minden beavatkozást visszautasít, figyelmen kívül hagyja, hogy a Ruhr vidéken előidézett bonyodalom mind veszélyesebbé válik a többi államra nézve is. Nem lehet megengedni, hogy Európa pusztán mezője legyen a német—francia viszálynak. A Mondo ezt írja: „Németország reméli, hogy Lapunk mai száma 13 oldás