Reggeli Hirlap, 1923. április (32. évfolyam, 74-97. szám)
1923-04-01 / 74. szám
923 április hét vasárnap ára 50 ki XXXII. évfolyam. 74. sz. Miskolci Reggeli Hírlap Előfizetési árak beldben és vidéken Negyed évre — — — — — 1800*— K Egy hónapra _____ 600 — K Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szám. A szerkesztőség telefonszámai: 4-98. 6-16. Kiadóhivatal: Széchenyi utca 15. Telefonsz. 664. HÚSVÉT Írta: dr. Baltazár Dezső, ref. püspök Nagyon nehéz húsvéti cikket írni. Nehéz volt már néhány esztendőtől fogva, de most talán még nehezebb. A reménység olaja lassanként elfogyatkozik. Nem táplálja semmi földi jel. Nagy hitre: a csudákat cselekvő hatalmas Istenbe vetett törhetetlen hitre s a felnyílt koporsóba fogódzó nagy reménységre van szükség, hogy át ne csapjanak meg fálasztólag a fejünkön a kétségbeesés hullámai. Hol vannak a húsvéti feltámadás jelei, amelyekbe ez, a halott éretű társadalom és állam beleakaszthatnák húsvéti reménységük horgonyát ? ! Csupa nagypénteki jelek mindenfelé ! Reng a föld a haragtól, gyűlölettől. A templom kárpitja meghasadt a sok hazugságtól, amelyeket az stán nevében mondtak és írtak össze olyan tömeggel, hogy nem csoda, ha a szegény föld sem birja meg; nem csoda, ha meglazul a templomok fundamentuma és a megragadozásnak ,támp, hasadt a kárpit. A nap elsötétülve a bolond és gonosz gondolatok szélfellegeitől, amelyekből hiába vár a világ esőt vagy harminot. A halottak kiverődnek a sírjaikból, mert zavarja álmaikat az a sok visztáság, fordítottság, ami idefent gyötri az élők seregét is. És aztán mint a kereszten ott függ Jézus kigunyolva, megköpdösve átal ütve szegekkel, dárdával, mérgezett ecettel megrérgezve. Ott függ a kereszten lelkét kiadva : a szeretet. A forradalom első és második felvonása a gyűlölet jegyében indult, folytatódott és emésztette el ettől a méregtől önönmagát. Egynehányan, akik minden viszonyok, fordulatok, változatok, irányzatok és idők fölé magasan tudják felemelni az örök igazságokat s akik soha sem emberi önkény, hanem Isten szent akarata által szabatják meg az utainkat : szólottunk és irtunk felőle eleget, hogy egy elvesztett háború sebeit meggyógyítani, romjait felépíteni, egy legyőzött társadalom elvadult lelkét megszelídíteni, munkára, alkotásra alkalmassá tenni, egy gazdaságilag megingott országot talpraállítani szeretettel lehet. A szeretet összehozza, összefogja, kölcsönhatásban tartja, ennélfogva fokozza az erőket. Csendes levegőt teremt, amiben szépen lehet vetni, plántálni, öntözni, gondozni s aztán aratni egyetemes hasznára mindenkinek. .Politikai tudomány, politikai rendszer, politikai mesterkedés kell itt — mondogatták lekicsinyelve a mi vallásos meggyőződésünk igénytelen megnyilvánulásait. Mi tudtuk, hogy milyen irtóztató szerencsétlenség sírjába dőlt az ország. De tudtuk azt is, hogy a szeretet hatalmával ki lehet bontakozni a legmélyebbre ásott sírból is. Megbékélést, kiengesztelődést, felejtést, megbocsátást hirdettünk megmutatva példánkkal, hogy mi el tudjuk feledni megszégyeníttetéseinket és sebeinket is. Kértük a társadalmat, kértük a hivatalosakat fel a legmagasabb helyekig, hogy ne szítsák, hanem simítsák az ellentéteket. Becsüljenek meg minden kínálkozó kezet, minden rendelkezésre ajánlkozó erőt. Hiszen az örvénybe zuhanáskor minden kéznek szeretettel kell összefogózni és a sír szólón minden léleknek szeretőiben összefonódnia. Ha van valamikor még a vadat is megigéző jelentménye a békességnek, egyenlőségnek és közös segítségnek, akkor az van egy ország élet halálkérdésének felvetődése irtóztató idején. * Nem kellett a mi szent receptünk sem az első, sem a második forradalmi felvonásnak, de nem kellett ennek a harmadiknak sem, amelyre még nem gördült le egészen a függöny. Sokat küzdve, tűrve, szenvedve szeretetet prédikáltunk ennek is és fogunk prédikálni még a továbbiaknak is, amelyek lebuknak és felvetődnek egymás után a történelmi vergődés színpadának süllyesztőibe süllyesztőiből. Még most is hiába hangzik a feltámadással is megváltani tudó evangélium: a szeretet evangéliuma! Azoknak a pénzeknek az összeszedésével vannak elfoglalva, amit még az áruló tudás is bűnbánó kezekkel szórt szét átkozott élete szennyes porában: a Krisztus palástjára vetegetik a sorsot, akik még a keresztben sem az Isten dicsőségét, hanem csak a maguk selejtes hasznát keresik. Ebben a tülekedésben aztán nem hallják meg a szeretet figyelmeztető szavát, éppen úgy nem, mint a kakasszót, amely napról napra figyelmezteti őket, hogy csak a maguk haszna keresésével, hazudozásaikkal, gyalázkodásaikkal, haragjukkal, ■ gyűlölködésükkel, erőszakosságukkal lépten- nyomon nemcsak megtagadják, de meg is feszítik Jézust, akinek szent nevével visszaélnek orcátlanul. Semmi húsvéti jel itt a földön ! De van az égen. Ott van az elevenek és haltak felett ítéletre közelgő Istenember békességének alagje. Az ítélet kezében az isteni igazság mérlege. A mérleg egyik serpenyőjében az emberek cselekedete , a másikban kegyelem. Kegyelem, de csak azok számára, akik nem szakasztották el magukat a halál felett is diadalmaskodó szeretettől. Szombat este*) Írta: Serédi Jenő Domonkos Páter dühösen taszította be az ajtót. — Asszony ! Hol vagy asszony ?! — kiáltotta mérgesen, mialatt majd elvágódott a sötétekig konyhában. — Nem tudsz világot gyújtani ? Vagyonát alszol ? Az asszony — mikor a* mra berontott a kis, alacsony szobába, hol a petróleum lámpa kanóca is le volt húzva, hogy csak félhomály legyen — csendre intette : — Ne kiabálj Péter! — A gyerek éppen most aladt el. És oda hajolt a rozoga kis bölcső felé, hogy meg- nézze a kis egy éves fiacskát, aki nehéz nyöszörgő légzéssel, arcán a láz vörös foltjával feküdt ott behunyt szemekkel. — Bánom is én! — morgott a férfi. — Elő aó vacsorával... Éhes vagyok! És ledobta magát a székre, kalapját, kabátját a földre és felcsavarta a lámpa kanócát. — Hányszor mondjam még, hogy ide a vacsorá- ! val ! Süket vagy ? És lecsapott öklével az asztalra, mire a gyermek nyöszörgő sírással riadt fel. — Szívtelen vagy Péter! — mosdotta csendezen ai asszony és csitítani kezdte a gyereket. — Tudod, hogy a gyerek beteg .... az orvos épp most ment el .. . És vacsorát nem főztem . .. — Nam főztél ? — Hát mit csináltál ? Nem főztél? Hát mire való vagy te ? És ismét ráütött az asztalra, hogy csak úgy rengett a kis szoba. A gyerek hangos sírásra fakadt. ") A Reggeli Hírlap novellapályázatán II. díjat nyert. — Nem főztem ... A gyereket nem hagyhattam. És te úgy is ittál eleget. Csendesen, nyugodtan beszélt az asszony, ringatta a bölcsőt, hogy a gyerek elcsendesedjék. — Ittam ... hát ittam ! Csak azért is ittam ! Csak azért is ittam ... Annyit iszom, amennyi tetszik. De téged leütlek ... Enni akarok .. És felemelt ököllel ment az asszony felé, aki felállt a bölcsőtől. — Üss le . . . — mondotta nyugodtan — az uram vagy . . . megteheted ... Da vacsorát még se főzhettem . . . Ott a kenyér ... — Falj meg benne! — morgott az ember. És megfordult az ajtó felé: — Dühösen vette a kabátját, magára rántotta, a kalapját is kezébe vette, már indált, de az asszony szomorú, szelíd szava megállította: — Péter . . . Péter . . . meg se nézed a gyereket ? Nagyon rosszul van ... Az orvos azt mondta: Talán meg sem éri a reggelt. Mogorván fordított hátat az ember: — Azzal nem gyógyítom meg, ha ránézek — morogta. Ha meghal, meghal ... — legalább nem fog vesződni ezzel a cudar világgal . . . — Nem sajnálod ? Panaszosan, busán hangzott az asszony hangja, szemére szorította a kezét, sírás, fojtogatta a torkát — Ne nyivábolj ! — mordult rá az ura. — Egész héten dolgoztm, mint az állat s ha szombat este megiszom egy pohár bort, a szememre veted . . . — Tej kellene a gyereknek . . . inkább azt vettél volna . . . Minden pénzedet elrazod . . . semmit sem adsz a konyhára . . . Már nem remegett a hangja . . . megtörölte a szemét, — keményen, hidegen nézett az urára. — Nem adok ... — hát nem adok ... A gyerekre költenéd ... As uradat kutyába se veszed .. . — Nem . . . Péter . .. nem . . . egész héten csak érted dolgoztam . . . Amit a mosásért kaptam, mind az ebédekre költöttem . . . te egy koronát se adtál . . . — És ha rám költötted? ... A feleségem vagy . . . — Szívesen dolgozom... Dea gyerek akkor kapta a betegséget... Magfázott... És te meg se nézed.. Az ember ismét morgott, szeretett volna már a cimborák között ülni, a boros üvegnél... Szombat este volt.. . fizetés napja ... Kár, hogy már haza jött... megy vissza... itthon csak a nyomorúságot látja. — Ha itthon nincs vacsora, megyek oda, ahol van... És fejébe csapta a kalapját. Az asszony eléje állt. — Péter... nincs szived... A gyerek meghal.. nincs szived ... Gyere... imádkozzál érte ... Az ember nagy szemekkel meredt az asszonyra — Imádkozzam? Olyan furcsa volt előtte ez a kérés, hogy úgy érezte, mintha mellbe ütötték volna. A korcsma járt az eszében, a pajtásokra gondolt, a borra, a muzsikusokra... — Imádkoztam ? — kérdezte ismét. És hirtelen a bölcsőre nézett. Az asszony megfogta a kezét. — Péter . . . édes uram . . . mondotta szelíden — hiszen te nem vagy rossz ember. . . Tudom én, hogy nem vagy rossz. . . Csak a cimboráid komiszak. . . Ők az okai mindennek. . . Az orvos azt mondta, hogy ma fordul a gyerek betegsége. . . Ha átéli az éjszakát . . . jobban lesz. Imádkozzunk a Lapunk mai száma 28 oldal