Reggeli Hirlap, 1924. március (33. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-16 / 64. szám

REGGELI HÍRLAP 12. oldal Vasárnap, 1924 március 16. Művészi hajlam A hajlam, nem akarom mondani tehetség, megnyilvánulása összefüggésben van, az egyén egyes érzékszerveinek fejlettségével. A jól látó ember észre veszi a szép vonalat, gyö­nyörködik a színek pompájában, meglátja­ a mozgást. Akinek jó hallása van, annak ügyei­met a zene köti le. Akiben a tapintási érzék nagyobb mindegyiknél, abból jó szobrász le­het, míg azon egyén, akiben a ritmusérzés fejlett, nagyszerű táncos válhatik. Amint lát­juk tehát, az ember szellemi értéke kapcsolat­ban van a testi felfogó szervek tökéletességé­vel. Az érzékszerveknek megnyilatkozása a művészetek iránt nagyon korai; gyermekeknél négy-öt éves korban észlelhető; előfordul azonban, hogy csak későbben jelentkezik. De miután minden ember rendelkezik érzékszer­vekkel, tehát azon művészeti ág iránt van többé-kevésbé hajlama minden egyénnek, a­melyik érzékszerve leginkább fejlett. Előfor­dul az is, hogy az érzékszervek közül nem egy fejlődik ki jobban, hanem kettő, pl. a látás és tapintás. Ilyen esetekben az illető éppen úgy érez hajlamot a festészet, mint a szobrászat iránt és gyakori eset, hogy mind a két művé­szeti ágat műveli is. Nem kis dolog azonban megfigyelni a gyer­mek vagy fejlődésben levő egyénnél, hogy tu­lajdonképpen melyik az igazi irány, amely az­után egész életére kiható. Ebben nagy segítsé­günkre van az ösztönszerű megnyilatkozás. — Hányszor tapasztaljuk, hogy a gyermek, mi­előtt írni, olvasni megtanult volna, gondola­tait kuszált vonalakból tákolt rajzokkal kife­jezni képes. Amelyik gyermek pedig agyag­hoz jut, előszeretettel gyúrja, formálja mind­addig, amíg az ő képzelőképessége meghatáro­zott fogalmak formáját látja benne. — Még többször tapasztaljuk, hogy szép ének vagy zene­­hallatára a játszadozó gyermek abba­hagyja játékát, felfigyel, utána énekel vagy játék közben ismeretlen, de neki tetsző hang­­összetételeket dúdol. Leggyakoribb esetben a tánc vonzza. Ha tükör van a szobában, bizo­nyára az előtt játszadozik, lépeget és éppen azért a tükör előtt, mert míg a rajzolás, for­málg i­tás és énekelegetés abszolút eredménye­it közvetlenül élvezheti, a táncmozdulatok bá­jában csak úgy tud gyönyörködni, hogyha azokat látja is. Az ösztönszerű megnyilatkozás ismétlődik, sőt mindig gyakoribb lesz, míg végre annyira belekapcsolódik­ az egyén életébe, hogy nem csupán kedvtelés többé, hanem eszköz, mely­nek segítségével saját gondolatait, érzéseit gygyj rögzíteni vagy visszaadni, kifejezni ké­­­­pes.­­Érzékszerveink elsősorban felfogó m­unkát végeznek. Az a sok impresszió, melylyel uton­­útfélen találkozunk, szakadatlan izgalomban, munkában tartja idegzetünket. A különféle hatások felgyülemlenek bennünk és vagy re­produkáló vagy alakító és képező formában kerülnek újra elő átalakítva a magunk egyéni felfogásának hozzáadásával. A fejlődés és a tanultság az ember felfogó­képességeit szabályozza, irányítja és fejleszti. Innen van, hogy évek kitartó kísérletezése és próbálgatások sorozata vezethet csupán meg­állapodáshoz.­­ Tehát idő, még­pedig hosszú idő szükséges ahhoz, míg végre a művészlélek saját útját megtalálja. . Amíg a külső hatások benyomásai folytán megállapodtunk abban mi tulajdonképpen az a művészeti irány, melyre bennünk a hajlan­dóság ismételten megnyilvánult, ezután követ­kezik a második, nehezebb periódus, a kikép­zés. A legtöbb ember azt hiszi, ha jól lát s az is­kolai vagy magánszorgalmi rajzolgatás útján az elébe kerülő tárgyakat formailag lerögzí­teni képes, a színeket kedveli, hogy mindez elég most már a művészi életre való hivatott­­sághoz. A hajlam és a képesség mindenesetre megvan, de váljon a szorgalom és kitartás nem-e fog hiányzani? Maradjunk egyelőre a festészetnél. A kikép­zés kétféle lehet: vagy egy művészeti iskolá­ban, vagy önképzés útján. Ez utóbbi minden­esetre nehezebb és ritkább, de előfordul. Amiig művésznevelő iskolák nem voltak, a festői pályára készülő ifjú valamelyik nagy mesterhez került tanulónak és ott maradt ad­dig, amíg a festékkészítést, vászonalapozást, technikai eljárásokat elsajátította. Megtanult rajzolni, mestere képeit másolgatta, vagy ké­sőbb neki az előkészítő munkákban segédke­zett. Rendesen csak akkor önállósította magát, mikor teljes művészi készséggel mehetett neki az életnek és már volt mondanivalója. A mai művészi iskolákban nem ez a kikép­zés módja. Miután a festőanyagot gyárakból készen kapják, a festő mesterségnek ezt az igen lényeges részét nem tanítják. A még eddig ösztön szerint rajzolgató-festegető ifjú elé modell kerül és vagy egy jó, de lehet rossz tanár, aki a korrigálást végzi. Amíg a kezdő formalátása öntudatlan, ki­csillan munkájából a magával hozott hajlam ereje. Mihelyt azonban a formai meglátás ön­tudatos lesz, amikor az önbírálat állandó fé­­kezője a formák ösztönszerű rögzítésének, a színfoltok érzésbeli felrakásának, akkor kezd tulaj­donképpen ráeszmélni a pálya kezdetén levő művész, hogy milyen perspektíva áll előtte. Mert amíg egy fejet vagy aktot jól megrajzolni képes, amíg a festéket úgy ke­­verni­ és kezelni bírja, hogy az ő meglátását kiví­zá­ító szinkiatások vászonra kerüljenek, ahhoz sok idő kell Már pedig ez még mindig csak előkészület a művészi pályára, ez még csupán csak eszköz a művészi érzések, gondo­latok kifejezéséhez. A művészet technikai részének elsajátítása mindenesetre az első fő cél. Ha ezt elértük, csak azután válik el, vájjon van-e bennünk alkotó­képesség, amely tulajdonképpen a művészet útjának kezdete. Idáig­ mindenkinek el kell jutnia, de sajnos, a művészi pályákra tódulók nagy sokasága ezen a ponton legtöbbször meg is akad. Amíg a természet utánzásáról van szó, ad­dig kellő szorgalommal és akarattal el lehet jutni, de a művészetnek nem ez a célja. A művészetnek önönmagunkból kell fakadnia. A természettől eltanult formaismeret, átélt színimperssziók, lélektani benyomások, a moz­gás meglátása és bennünk felgyülemlett ehhez tartozó minden egyéb tudás ad csupán módot nekünk arra, hogy mondanivalónkat művészi FEJTÖRŐ FELNŐTTEKNEK*) Az első szó tagom, mint tiszta méz pereg, Ha a szived örül, vagy hogyha kesereg. Polgári ebéded mindig azzal kezded L e szó másik felét, ha fentihez teszed, Akkor igy e talány első nevét kapod, Egész könnyűszerrel ki is találhatod. Keresztnevét nem is osztom már tagokra, Csak emlékezz vissza a régi királyokra. Uralkodásukat áldás nem kisérte, Az Úr haragja őket utolérte: Egiyk vizbefulladt, fejét vesztő másik. E kis versből most már az egész név látszik. *) E rejtvény egy közismert miskolczi cég nevét rejti magában. Megfejtések, a kivágott rejtvénynyel együtt, f. hó 19., szerda délig a Reggeli Hirlap kiadóhivatalába küldendők. A helyesen megfejtők között a következő három értékes dijat sorsoljuk ki: I. Egy pár valódi francia női selyemharis­nya, tetszéss­zer­in­ti ,színben. II. Egy női vagy gyermek bőrkalap. III. Egy kézzel hímzett zsebkendő. * h Múlt számunkban közölt fejtörő helyes meg­fejtése: Gedeon Nővérek A három kitűzött dijat sorshúzás útján a következők nyerték: I­I. Pásztor Imréné, Sajóbessenyő. II. Spán Ica, Szikszó. III. Gazdy Béláné, Miskolcz. A nyertesek a Reggeli Hírlap kiadóhivatalá­ban (Széchenyi­ utca 15.) megkapják a nyere­ménytárgyra szóló utalványt, a­melynek elle­nében Gedeon Nővérek cégnél átvehetik a ki­sorsolt tárgyakat. , „ „ Helyes megfejtők még a következők: Fülöp Elza, Barla Margit, Singer Mórné,­­ Marisák Károly, Weisz Manó, Goldberger Klára, Glück Lili, Kovács Béla, Reizmann Jakabné, Abonyi­­ Zoltánná, Friedmann Annus, Takács Dezső, Kerekesné, Friedmann Erzsébet, Ujj Gizi, Stark Sándorné, Langesfeld Herminka, Gönci Ella, Sólyom Elemérné, Goldmann Edit, Fehér Irén, Kővári Lenke, Neuwalder Elza, Friss Györgyi, Kellner Zsófka, Molnár Emma,­ Ber­ger Lajosné, Weiszberger Hermanné, Fekete Mihályné, Gyöngyössy Ilus, Pataki Tivadar­­né, Ligeti írónké (Diósgyőr), Vájó Józsefné, Szepesi Gyuláné (Diósgyőr), Gábor Ella, Ris­senthal Károly, Kolozs Andrásné, Levitai Mik­­lósné, Altmann Henrikné, Feledi Jánosné, Ad­ler Lajosné, Csontos Irén, Grünstein Jolán, Blau Vilmosné, Steinecz Erzsébet, Marcinak Berta, Judik Margit Szilágyi Margit, Mózes­ Ábrahámné, Kovács Olga, Kovács Böske, Jä­ger Boriska, Lupkovits Gizellla, Barna Korn­­­nél, Lax Margit, Lichtmann Olga, Leber Idus­­í­ka, Schwarz Miksáné Lón­­ág­­i Margit, Kovács Lajosné, Weingarten Helén Gaál Béláné, Ba­lázs Andrásné, Edelsetein Erzsók, Györki La­­josné, Kardos Ilona Weitzenfeld Magda, Je­­rami Jánosné, Juhász Kató, Rosenblüh Ilona, Spernáth Zoltánná, Lipták Andrásné, Weisz­­brunn Lajosné, Gazdy Béláné, Magyar Já­­nosné, Friedmann Dávidné, Szabó Ica, Erdődy György, Halmos Margit, Balla Ignácz, Rosin­­ger Emília, Óvári Aranka, Klein Sámuelné, Volny Irén, Bab^rcsák Erzsók, Jászkulási Margit Wiesner Klára, Klatt Vilmosné. Für­r'-'.oy SOT)^1oVv'é lZ;-i,T1r- T ZprJA D-OptGzn-'OTtn Tür*7.a­^V. OWqt F” A1 TU a T)né W f d 0 lelkünkön átszűrve visszaadhassuk. Ebben rejlik az alkotás ereje és nagysága és ez ad csupán a munkának művészi értéket L*. Mint ahogy_ a festészetnél, úgy minden más művészi pályán hasonlóan nehéz a kiképzés, a mesterség megtanulása. Aki azt türelemmel és nagy akarattal kiküzdeni nem bírja, abból mű­vész sohasem lesz és sohasem érheti el azt a nagy­örvény­örűséget, melyet az alkotás nagy­szerűsége nyújt azon kiváltságosaknak, kik tűrhetetlenül haladnak a kitűzött művészi cél felé. Mint a­hogy cikkem elején említettem, min­den egyénnek van többé-kevésbé hajlama azon művészeti ág iránt, amelyhez szükséges érzék­szerve leginkább fejlett, tehát ha művész nena is, de lelkes, hozzáértő műbarát mindenkiből lehet. Igyekezzünk a bennünk élő hajlamot ne­velni, foglalkoztatni, mert hiszen ha nagy él­vezet a művészinek az alkotás gyönyörűsége, nem kisebb gyönyör a műnek kisugárzási ere­jét élvezni mely az alkotó művész szellemét velünk kapcsolatba hozza. Magister­ Aranka Szikszó), Weiscschütz Aranka (Le­­gyesbénye), Banta Magda, Darvas Hermanné, Schwarz Jenőné, Spiegel Rózsi, Maklári Papp Imréné, Szabó Sári, Heizler Gyuláné, Weier Rózsi, Bakos István, Zeichner Erzsi és Pista, Ráczy Sándor, Zipzer Marosa, Lefkovits Anna, Rein Gabriella, Erdélyi Ferencné (Újgyőr), Árvay Károlyné (Újgyőr), Schwarz Lajosné, Rosenberg Erzsébet (Hernádnémeti), Benedikt Szerén (Enes), Davidovics Klára, Mezei Iéza, Dobóczki Etelka, Nagy Béláné, Kovács Margit, Krauszmann K­onkra (Lajoszinpéter), Siegen­­baum Ilona, Lehet Györgyné, Spán Ica Szik­szó), Wertheimer Böske, Schön Erzsébet, Bródi Szerka (Diósgy­őr)Bander Zoltán, Fodor Má­ria, Róth Miklós (Száksz), R­­zsa Ilonka, Grosz­mann Irén és Lili, Pittner Ilonka, Feil Erzsé­bet, ifj. Póta László, Bauer Henrikné, Burnácz Jolán, Drei Pál, Kovács Gyuláné (Hejőbába), Várndy Magda, Sós Györgyné, Kieifer János­­né és Burcsik Irma, Rosenblath Magda, Spie­gel, Palotai Baba, Manáchy Istvánná, Bártíaa I­mré­né, Székely Ferenczné, Ernst Gyuláné, Nagy Ilonka, Ondó Erzsike, Görömbölyi Já­nos, Erőss Magda, Libermann Mórné (Hejő­csaba), Krajni Gizella, Morvay Nándorral, Deutsch Mariska, Glück Margit, Davidovics Hana, Szan­ta Bösne, Roth Iima, Rosenfeld Margit (Sz.jóecseg), Róth Irén (Szerencs), Fa­zekas Károlyné, Friedmann Ilona, Szkladányi János, Ivar­­os Andorné, Stern Ernő­né, Rosen­blatt Emilné, Lasztig Ilona, Wassermann Ar­mis, Heisz Lenke, Zsupnik Piroska, Márkus Kornélia és Leit, Berkes Duci, Diőzsér Margit, dr. Vajda Árminná, Deutsch Ádámné, Bort­­nyik Andrásné, Varga Andrásné, Rosenblatt Emiilné, Zu­sler Manci, Stancsek József­né, Grosszmann Bertalanná, özv. Valder Lipótné, Pásztor Imréné (S­jebecsenyő), Ádlerné, Sza­bó Juliska, Friedmann Helén (Hejőcsaba), Könyves Lili, Kardos Mariska, Fleiszig Ja­kabné, Gritz Józsefre, Kardos Arndlyné, Uj­vári Béláné, Ungerl­áder Matild, Perényi An­etts, Dornbach Motgola, Petro Mariska, Wol­ezovics Lenke, Glück Olga, Mészáros Károly­né, Kellner Rózsi, Klein Rezsinké, Simon Má­­ria Diósgyőr), Weisz Péterné Adorján Edit, Kluger Klári, Grósz Szerén, Wesselényi Mar­gát, Csekő Julia, Volny Irén, Balla Ignác*, Kohn Erzsébet, Ilelvig Emma (Diósgyőr), Ga­dos Jánosné, Blau Zoltán, Babarcsik Emilia, Vaktor Lajosné Weisz Ilona, Schiffer Erzsi­ke (Hét), Róth Lili, Ehernfeld A­dél­t­né,­ Stern Rózsa, Züsszm­ann Elza, Dénes József­né, 2 Bo­ros Lászlóné, Reisinger Károlyné özv. Faludi Károlyné, Halmos Mór, Vak­tor Rózsa, Szé­kely Böske, Gábor Ilus, Grosszmann József, Züsszmannn Dezső, Kovács Bella, Czeizler Ella, Schlesinger Farkasné Grünfeld Mariska, Sós Istvánná, Varga Pálné, Tóth La­jos (Hejőeska), Bálla Gizi (Diósgyőr), Klein Jolán, Pálinkás József­né, özv. Gaertner Hermanné, Fenyő Pál­né, Steingisser Irma, Kiss Irén, Feuereiee» Ilonka Heiszler Pa­ula Vadas Klára, Raisma« Sám­ueln­é, Horváthi Sándorné, Weisz Jenőné, Reich Gyuláné, Ja­char Dezsőné, Fellner Feli­cia, Grünfeld Heléna, Antal Béla, Davidovics Ferenczné, Korn­cz Vilma, Weisz Irén, Löw Jpromosné, Glück Pál, Veres Andorné (Mező­kövesd), Proka­j Jánosné (Hejőcsaba), Bronner Sándorné, Schwarz Mórné Krausz Margit (Szubogy), Preszperin Giziké (Forró), Kuny Piroska Kray Andor, Haitlein Margit (Ede­lény), Kálmán Józsefné, Ginek Gusztávné, Heimlich Margit (Diósgyőr), Schwarz író*, Fischer Károlyné, Flesch Adolfne, Morvai K­ivi özv. Veres Józsefné, * ►. Béasi ist&mról vi&sz&térw®, magammal hoztam a legujabb tavaszi és nyári női kalap­modell-újztonságokat. Elvállalok bármily régi szalmakalap átalakítását, festését és tisztítását feltűnő olcsó árban. STRUL IZLÓ, Széchonyi­ utca 68. sz. m

Next