Reggeli Hirlap, 1924. május (33. évfolyam, 100-124. szám)
1924-05-01 / 100. szám
1924 május hó 1, csütörtök XXXIII. évfolyam, 100 sz., Miskolc v-éyf Előfizetési árak helyben és vidéken: Szerkesztőség: Miskolc, Városház tér 22. s* Negyed évre — — — — — — 90000K POLITIKAI NAPILAP A szerkesztőség telefonszámaai: 4-98 és hónapra— — — -- — - 30000 K Kiadóhivatal: Széchenyi-u. 15. Telefon §-M. Jogrend Távol áll tőlünk, hogy akár becsületében sértsük meg, akár megrágalmazzuk az abaujmegyei közigazgatás urait. Távol áll tőlünk, hogy pellengére állítsuk Abauj vármegye érdemekben gazdag, fényes közigazgatási múlttal dicsekedhető alispánját, Szentimrey Pált, vagy egyik fegyelmi hatósága alá tartozó főtisztviselőjét, Szepessy Zoltánt, az encsi járás érdemekben bizonyára szintén duó főszolgabíráját. Ezeknek az uraknak korrekt személye ellen nincsen semmi kifogásunk. Éppen csak egy konkrét esetben tanúsított eljárásukról kell az objektív kritika hangján megemlékeznünk. Arról van szó ugyanis a jelen esetben, mint azt a reggeli Hírlap más helyén részletesen konstatáljuk, hogy az alispán úr és a főszolgabíró úr a törvényes rendeletek rideg negligálásával egy lakásügyben szembehelyezkedtek a kormány legilletékesebb közegével, a miskolci lakásügyi miniszteri biztossággal. Ha három-négy esztendővel ezelőtt történik ez, akkor megértettük, bár nem honoráltuk volna a dolgot. Az akkori időknek a mainál sokkal súlyosabb atmoszférájában, a forradalmak és az ellenforradalmak lezajlása után, a legnagyobb jogbizonytalanságban, még lehetett volna mentséget találni minden a törvénnyel és rendeletekkel szembehelyezkedő ténykedésekre. Ma azonban, amikor már 1924 április hó harmincadikát írunk, ma amikor a Bethlenkormány legerősebb ütőkártyájául a jogrend teljes helyreállítását szereti felhasználni, ma szigorul!) mértékkel kell mérnünk, mint öt esztendővel ezelőtt. Éppen ezért bocsássanak meg nekünk az abaújmegyei közigazgatás aposztrofált urai, ha ennek a teljes konszolidációért küzdő újságnak hasábjain szóvátesszük az ő esetüket, amely csöppet sem nyújt vigasztaló perspektívát azok számára, akik abban a hiszemben vannak, hogy a jogrenden ejtett sérelmek egyszer és mindenkorra reperáltattak már. Nem nyújt vigasztaló perspektívát, mert sem az alispán úr. Sem a főszolgabíró úr nem vádolhatok meg azzal, hogy nem tanulmányozták volna kellő alapossággal a hatáskörüket körülíró törvényeket és törvényes, rendeleteket. Ilyen felületességet fel sem merünk tételezni azokról az urakról, akik egész tevékenységüket a köznek kívánják szentelni. De ha ismerik a törvényt, a törvényes rendelkezéseket, akkor viszont nem tudjuk megérteni miért hánynak fittyet az erre illetékes fórum rendelkezéseinek. Akkor el sem tudjuk gondolni, mi vezethette az encsi főszolgabíró urat, amikor ismételten és erélyes figyelmeztetés dacára is szembehelyezkedett a konkrét esetben felettes hatóságával, Soldos Béla dr. miniszteri biztossal és helyettesével, Bakó Lajossal. Volt talán a hatásköri kérdés szempontjából jogosan felvethető aggodalma az encsi főszolgabíró úrnak, amikor a lakásügyi miniszteri biztosság felfüggesztését kérte egy szerinte törvénytelen és rendeletellenes határozatnak, amely állítólag jogos indok nélkül hajléktalanná akar tenni egy szeplőtlen múltú tisztviselőt, Putnoki Nagy József községi jegyzőt. Ha csakugyan jogos ez a kifogás, akkor sem lett volna szabad a merev szembehelyezkedés álláspontjára helyezkedni. Az alispán nagy úr ugyan a vármegyében, de nagy úr a maga járásában a főszolgabíró is. De néhány nap miatt, amely alatt el lehet talán dönteni a hatásköri ősz- szeütközések fontosabb problémáit, néhány- szor huszonnégy óra miatt nem lett volna szabad olyan helyzetet teremteni, amely aligha lesz kellemes a Bethlen-kormány minisztereinek. A miniszter urak ugyanis most abba a kényes helyzetbe jutottak, hogy vagy a kerületi lakásügyi miniszteri biztosságot, vagy az abaúji közigazgatás urait kell dezavuálniok. A jogrend védelme nem tűr ebben a kérdésben semmiféle megalkuvást. Ha a kormány nemcsak hirdeti, hanem akarja is a jogrendet és ebben nem kívánunk kételkedni, akkor melléktekintetek nélkül kell cselekedni ebben az afférban is, amelyet a jogrend flagráns megsértésének tartunk. Mert ma csak egy befolyás nélküli, munkában elaggott, egyszerű tisztviselő ügyéről van szó, de ha az illetékes tényezők könnyelműen napirendre térnek az eset felett, akkor holnap esetleg valamennyiünk hajléka, otthona veszedelemben foroghat, mert ki tudja nem akadnak-e másutt is egyes hatósági közegek, akik nem respektálnak sem törvényt, sem rendeletet, sem felettes hatóságot. A jogrendnek pedig tabin a minimuma az, hogy az egyes hatóságok ne lépjék túl a törvény és a törvényes rendeletek által előírt jogkörüket. Pénteken együttes értekezletet tart az ellenzék a parlamenti taktika megbeszélésére Viharosnak ígérkezik a pénteki ülés . Az ellenzék szónokai követelni fogják a kormánytól, hogy tartsa együtt a nemzetgyűlést Budapesti szerkesztőségünk telefonálja. A nemzetgyűlés összehívása politikai körökben nagyobb hullámokat vetett, mint előre gondolták volna. Úgy a kormánypárt, mint az ellenzék részéről nagy készülődések történnek a pénteki ülésre. Bár a politikai időjósok csupán formálisnak jelzik az ülést, mégis nagyobb viharokat jósolnak, mert a házszabályok értelmében nem csupán a Ház öszszehívását indítványozó párt terjesztheti elő indítványát, de ehhez minden párt két-két képviselője hozzá is szólhat. Pénteken délelőtt 10 órára a nemzetgyűlés egyik bizottsági termébe az ellenzéki képviselőket egybehívták, hogy a követendő taktikát megbeszéljék. Az értekezleten részt vesznek a keresztény ellenzéktől a szocialistákig az összes ellenzéki pártok, a fajvédőket kivéve akiket az értekezletre nem hívtak meg. Ez a tény meglehetősen nagy feltűnést keltett, de indokolják meg ezt a lépést, hogy a fojvédők egészen különálló harcot akarnak megvívni a kormánnyal szemben, amely sok tekintetben talán élesebb és agresszívebb lesz, mint az ellenzék többi részének állásfoglalása. Előreláthatólag a szocialista szónokok után , a Kossuth-párt és a pártonkívüliek szónokai is el fogják vetni, a Ház együttmaradásánaknak kérdését és követelni fogják a kormánytól, hogy minden eszközzel tartsa együtt a nemzetgyűlést. Amennyiben a kormány elzárkóznék ez elől, az ellenzék a legvégső harcra is el van készülve, bár ebben a tekintetben még megállapodás nem jött létre. Csaknem biztosra lehet venni, hogy amenynyiben a nemzetgyűlés többsége a Ház további szünete mellett döntene, az ellenzék újra lépéseket fog tenni a nemzetgyűlés tszszelolvására és mindezt addig szándékozik megismételni, amíg a kormányt rá nem bírja arra, hogy a nemzetgyűlést együtt talúsít és a törvényhozó testületet a mai helyzetnek és súlyos időben megfelelőleg foglalkoztassa. A pénteki ülés tehát előreláthatólag izgalmas és viharos jelenetekben bővelkedő lesz Hir szerint Szilágyi Lajos is nagyobb beszédre készül és egyenesen fel fogja szólítani a kormányt, hogy valljon szint, amennyiben, nem képes a nemzetgyűlést foglalkoztatni, oszlassa fel a Házat és parlament nélkül vigye a kormányzás ügyeit. A keresztény ellenzék és a fajvédők körében nagy konsternációt keltett az a belügyminiszteri rendelet, amely a fajvédője egy plakátját a rendőrség által elkoboztatta. A plakát igen éles hangon foglalkozott a lapbetiltás ügyével és megvádolta a kormányt, azzal, hogy a zsidó nagytőke érdekében ragadtatta el magát olyan törvénysértésre, mint a lapok közigazgatási, oknélkül való betiltása. Hír szerint a pénteki ülésen fogják a fajvédők szóvá tenni a plakátügyet is. Román-magvar szövetség eszméjét propagálja Soigit Jörge Miklós tanár lapjának, a Neamul Tomanescunak vezérhelyén cikket közölt románmagyar szövetségről. A cikk megírásáraa magyar nemzetgyűlésen elhangzott interpelláció indította, amelyet egy képviselő intézett a magyar kormány illetékes miniszteréhez, Románia és Magyarország között fennálló titkos szerződésről. A magyar miniszter kötelességének tartotta kijeleníteni, hogy a két ország között semmiféle titkos szerződésnem létezik. „Valószínű, — írja Jorga —, hogy az, aki a kérdést feltette, a titkos szerződést összetévesztette azzal a konvencióval, amelyben Románia és Magyarország kölcsönösen lemond a háborús károkról. Örülünk a konvenciónak, mert a háborús károk kérdéséből származott ellentét csak szaporította a két" nép között fennálló viszályolkok számát. De tegyünk fel mi egy kérdést: mi történnék, ha románok és magyarok között tényleg léteznék az egymás jövőjének biztosítására vonatkozó egyezmény? Anélkül, hogy egy mindent eldöntő pánszlávizmus lehetőségében hinnék, a szövetségből az következnék, hogy ez a két ország, amely keleti Európában rokonvérttel nem, bir, neon veszélyeztetné egymást kölcsönösem és nem ,súlyosbítana egymagában véve már eléggé kedvezőtlen helyzetet.Rá következnék, hogy amikor Oroszország újból tatáros hódításokra indulna, Dzsingiz kán és Timurjenk utódai előtt nemcsak vékony gát emelkednék, hanem a fajrokonszenv minden gyengesége nélkül szembe találnák magukat egy egységes elhatározással, amely saját létével a nyugati civilizáció küszöbét is védeni kívánja, amelyből egyenlő módon táplálkozunk. Az következnék, hogy azon területek magyarsága, amely azokat politikailag uralni nem tudja, részünkről minden, kulturális megnyilvánulásban, védelemben részesülne. Az következnék, hogy a gazdasági életben, ahol még annyit kell tanulnunk nyugati szomszédjaiinktól, segíthetnék egymást. Az következnék ... De vájjon vannak-e még a világon okos emberek?“ Ezeket tartalmazza Jorga cikke és tagadhatatlam, hogy az okfejtése érdekes. Érdekes, sőt megkapó is lehetne egy olyan Magyarország lakossága számára, amelynek szerencsétlenségét nem éppen Románia okozta volna elsősorban. Tagadhatatlan, hogy a politikát nem mindig az érzelmek szempontjai irányítják és ha ezt figyelembe vesszük, talán az sem elképzelhetetlen, hogy a történelmi kényszerűség elve alapján szövetség jöjjön létre két olyan, egymást utolsó lehellétéig gyűlölő faj között, mint, a magyar és a román. De azt mégse lehet szó nélkül hagyni, hogy Jorga professzor úr érdekes okfejtésében meglehetősen bukaresti könynyedséggel szögez le tényként nem létező dolgokat, így például arról ír, hogy a két nép közötti viszályokok számát szaporító jóvátételt -kérdést kölcsönös engedékenységgel kikapcsolták. Hát ez legalábbis tévedés, mert igaz ugyan az, hogy Magyarország lemondott a román rablóiba ,deárat kárainak követeléséről, ellenben éppen a napokban lett közismert az a „megegyezés“, amelyben Bethlenék kötelezték Csonkamagyarországot, hogy több, mint 600 ezer mamfled hadikárpótlást fizessen Romániának. Ez csak nem nevezhető kölcsönös lemondásnak. Lapunk mai száma 12 oldal