Reggeli Hirlap, 1926. március (35. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-02 / 49. szám
_lle hátra kivéti éves sím-S nap. — Előfizetési árak: lyorország egész területén ,rrta 40.000 korona, negyedévenként 120.000 korona. Kitözése ennek az árnak kétsze hirdetéseket díjszabás : felt vesznek a kiadóhivatal, « «skolci fiókkiadóhivatalok ,»ánytőzsdék és az összes hat» és kettökJi hirdetArodák, Feterda szerkesztő : Sámuel —Szerkesztő: Koss Ender Kiadó fala [«Jonos: Reggeli Hin top r.-t. — Nyomatott: Klem, ludvig és Szelényi könyvnyomda részvénytársaság nyomdájában, Igazgató Ludvig István. Szerkesztőhét: Városház tér 220, földszint (telefonszámok: 400, 100 ihfentols Városkép m XL Wolnni, Cratofaasv «4 Miskolc, XXXV. évf., 49 sz Ara 2000 korona Kedd 1926 március 2 Sötét felhők nem múlt el negyvennyolc órája, hogy leírtuk: legyen már vége a herce-imreanak, legyen már vége a fordulatoknak, legyen már vége a konzációknak a frankügy körül, intézzék bár el ezt a csúnya ügyet az ország gazdasági helyzetének útjából s politikai erkölcseinknek, az egész nemzet tisztességének ez ártalmát semmisítsék meg,jöjjön már egy Trenga Del, amely össze fogja hozni a szembenálló pártokat s együttes erővel vívjuk ki a munka megindításának, a dolgozók alkotni vágyásának, a nincsetlenek falat kenyerének lehetőségét ... És ime, nem egészen negyvennyolc óra múlva mégis csak a fordulatoknak és a szenzációknak tömege érkezik. Ezek közül hármat is kiemelünk, amely igen alkalmas rája, hogy megdöbbentően hasson azokra, akik velünk együtt már az alkotó munkára és nem a frankbotrány új és új hullámaira kiváncsiak. Az első az, hogy Clinchant úr, a francia kormány budapesti minisztere ma délelőtt látogatást tett Bethlen István gróf miniszterelnöknél, akinek, mint az egységes pártban mondották, Briand miniszterelnök közlését adta át. Nincsen módunkban tudni erről a közlésről, legfeljebb azokat a balsejtelmeket reprodukálhatjuk, amelyek az egységes pártban, mint valami sötét felhő vagy mint valami fekete holló keltek szárnyra és amelyekért tehát az egységes párt a felelős. Azt mondják Bethlen István gróf pártjaiban, hogy e jegyzék következtében talánnem is lesz most alkalma Bethlen István gróf miniszterelnöknek Genfbe utazni. Miután pedig, mint az imént említettük, ahelyett, hogy a frankügyre már az elintézés és az elfelejtés fátyolét borítanék, inkább újabb fordulataira és szenzációra lehetünk elkészülve, azt kell mondanunk, hogy ez a vélemény egyáltalán nem alkalmas arra, hogy belőle a kormánynaka külfölddel szemben való pozicióerősödését láthassuk. A másik sötét felhő ugyancsak a genfiutazással kapcsolatos és felszállott Apponyi Albert gróf kijelentéséből. A magyarság e legkimagaslóbb politikai egyénisége, akinek világszerte respektabilis tudását, műveltségét és politikai jártasságát a legélesebb ellenfelei sem vonják "kétségbe, ma azt a kijelentést tette, hogy felszólalásától azért állott el, mert nem akar a miniszterelnök genfi elutazása előtt beszélni és hogy miért nem, annak ■okát nem nehéz megállapítani. E szerint tehát Apponyi Albert gróf is talált kifogásokat a kormánynak a frank ügy körül tanúsított magatartásában, de inkább jónak látja a kifogásokat elhallgatni, semmint az ország érdekeinek és a kormány érdekeinek ártson vele akkor, amidőn a miniszterelnök Genfben megjelenne, hogy ott a magyarság ügyét képviselje. A harmadik . . . He minek folytatni tovább, amikor a szomorú szenzáció még mindig ég, még mindig lobog? Károlyi Imre gróf kihallgatása, a névtelen levél, amely az eltüntetett hamis ezerfrankosok hollétét jelöli meg és egy sereg nyomozati szenzáció és fordulat, hogy az ember nem bírja már ideggel és a jó magyar kétségbeesetten tekint az ég felé, onnan várva valami különös, valami csodálatos jelet, ami megmondaná, hogy mi lesz ezzel a szerencsétlen nemzettel, hogy fogja megtalálni kivezető útját ebből a szerencsétlen frankügyből. Budapesti tudósítónk jelentése szerint, március 1-én nagyon sok gyárvállalat és kereskedelmi üzem nem tudta alkalmazottait kifizetni, azoknak, akiknek pénzük van, trezorjukba zárva őrködnek felette, nem tudván, nem akarván a mai lehetetlen politikai helyzetben hitelt nyújtani. A munkanélküliek ezrei ácsorognak, hogy valami alkalmat találjanak arra, hogy éhező családjukat, rongyos gyermeküket valami kevéske élelemmel, a meztelen fatiakat elfedő cipőcskével elláthassák. Sivár, nyomorult, kilátástalan gazdasági életünk felett mintegy égő pokol lobog a frankügy és az égő pokolnak elszabadult ördögei és fúriái. Valpurgis éjszakák eddig még nem ismert és rettentő rémségeivel fenyegető boszorkányai és egyéb szörnyszülöttei: a frankhamisítás sötét szereplői és fordulatainak, szenzációinak előidézői ott tombolnak és e tombolásnak az eredménye a nemzet rétegeinek mindinkább nagyobb meghasonlása, az ellentéteket ellenségekké való nevelése, egy szörnyű klinosz, amely rajta ül kedélyünkön és rajta ül egész gazdasági életünkön. Hát az egységes pártban valóban lemondtak volna már annak a lehetőségéről, hogy Treuga Dei teremtessék! A magyar átok, úgy látszik, ismét be akar teljesedni a nemzeten, úgy látszik, hogy a hagyományos vakság és személyes gyűlölködés a csak azért is elvének érvényesítésével uralkodik ismét személyeken és helyzeteken és mindebből a roppant pári és személyi viaskodásból országunk gazdasági és erkölcsi léte kerülhet ki tökéletesen összezúzva. Károlyi Imre gróf kijelentette, hogy a Windischgraetznaplóra vonatkozó értesüléseit csak a bíróság előtt tárja fel A rendőrség hétfőn ismét kihallgatta Károlyi Imre grófot, aki csak jelentéktelenebb kérdésekre adott felvilágosítást, mert nem akar elébevágni Windischgraetz herceg főtárgyalási vallomásának — Károlyi Imrének állítólag szenzációs adatok vannak birtokában — Levél érkezett Bécsből a franciákhoz, mely uj nyomot ad a nyomozásnak A DEMOKRATIKUS PÁRTOK MÉG A GENFI ÚT ELŐTT A HÁZBAN MUTATNAK RÁ A KORMÁNY FELELŐSSÉGÉRE Budapest, március . Mint ismeretes, a frankhamisítás ügyében az ügyészség utasítására a rendőrfőkapitányság bűnügyi osztálya hétfőn ismét kihallgatta Károlyi Imre grófot. Főként azokkal a hírekkel kapcsolatban kértek felvilágosítást a gróftól, amelyekről bizonyos iratokra és naplójegyzetekre vonatkozólag legutóbbi rendőri kihallgatása alkalmával említést tett, így a következő három kérdést intézték Károlyi Imre grófhoz: Kitől kapta azt az okmányt, amelyre hivatkozik, hajlandó-e megnevezni annak szerzőjét, vagy átadóját és hogy véleménye szerint, alkalmasak-e a napló adatai arra, hogy ez alapon új nyomozás meginduljon. Károlyi Imre gróf órák hosszáig tartózkodott a rendőrségen és kihallgatása Károlyi kihallgatása csak jogászi és politikai körökben Károlyi Imre gróf kijelentése igen mély benyomást keltett. Károlyi Imre gróf környezetéből ugyanis az a hír kelt szárnyra, hogy az adatok, amelyeket Windischgraetz naplójával kapcsolatban Károlyi Imre gróf el akar mondani, igazán szenzációs részleteket tartalmaznak. Egyébként azzal is indokolták Károlyi Imre gróf környezetében a vallomástétel megtagadását, hogy Értesülésünk szerint, a rendőrség intézkedéseket tett, hogy Mészáros Gyula műegyetemi tanárt Angolaiban kihallgassák. Felmerült továbbá annak a szükségessége is, hogy Károlyi Imre grófot Teleki Pál gróffal szembesítsék, úgy tudják azonban, hogy e tekintetben semmiféle intézkedés nem történt. Épugy nem történt intézkedés Schulze adatainak a felülvizsgálására és ellenőrzésére sem, kizárólag Windischgraetz naplójára vonatkozott. A kihallgatás hosszú időt vett igénybe, mert Károlyi Imre gróf vallomását átfordították franciára és tolmácsolták a francia kiküldöttek előtt, akik a kihallgatásnál ez alkalommal is jelen voltak. Károlyi Imre gróf a rendőrségen csaknem minden kérdésre megtagadta a választ és amikor a franciák konkrét felvilágosítást kértek bizonyos adatokra vonatkozólag, Károlyi Imre gróf kijelentette, hogy a rendőrség előtt nem hajlandó a feladott kérdésekre nyilatkozni, mert annak nem látja semmiféle célját. A bíróság előtt azonban hajlandó lesz részletes vallomást tenni mindazokra a kérdésekre, amelyeket a hétfői kihallgatása során felvetettek. gyes kérdéseket tisztázott nem akar elébevágni azoknak az eseményeknek, amelyek Windischgraetz vallomása alapján csak a főtárgyaláson kerülnek majd nyilvánosságra. De kétségtelen azért, hogy Károlyi Imre gróf újabb rendőrségi kihallgatása is több olyan helyzetet tisztázott, amelyek eddig még kétségesek voltak és amelyekről, minthogy nem voltak kapcsolatban Windischgraetz naplójával, a gróf készséggel adott felvilágosítást. Egyesek véleménye szerint, az elrendelt újabb nyomozás már a befejezés előtt áll. A rendőrség úgy nyilatkozik, hogy a külföldről érkező újabb adatok esetleg szükségessé tehetnek még bizonyos kihallgatásokat, amelyek elől sem a rendőrség, sent a főkapitányság természetesen nem zárkózik el, de egyelőre ilyen kérés nem merült fel. Ezzel szemben, a hírek szerint, a bécsi Carminia-cég, amelynek neve már többizben szerepelt a frankhamisítás ügyével kapcsolatban, levelet intézett a Budapesten tartózkodó francia kiküldötteknek, amelyben azt jelzi, hogy a pénzhamisító gép származására és szállítására konkrét adatok állanak a rendelkezésére, amelyeket hajlandó a franciáknak átszolgáltatni. A Carminia-cég volt ugyanis a frankhamisításhoz szükséges tégelyek és gépalkatrészek szállítója. Amennyiben ez a levél megfelel a valóságnak, akkor a frankügy nyomozása még egyáltalán nincs befejezve, mert a Carminiacég által jelzett adatok igen lényegesen befolyásolhatják a nyomozás további folyamatát. Értesülésünk szerint, a franciák előterjesztést tettek Sztrache Gusztáv főügyésznek és kérték, hogy a bécsi Carminia-cég levelére vonatkozólag a nyomozást rendelje el. Új név a franknyomozásban Egy párisi távirat szerint, a frankhamisítás ügyében egy újabb név, Kaltenmark János német újságíró neve is felmerült. Kaltenmark Windischgraetz svájci tartózkodása idején vele bizalmas öszszeköttetésben állott. A franciák ebben az irányban is kívánják a nyomozás lefolytatását. Vizsgálat indult a frankklisé ügyében Friedrich nyilatkozata alapján Friedrich István az egyik délutáni lapban hétfőn azt a feltűnést keltő kijelentést tette, hogy már 1922-ben mutattak neki hamis ezerfrankos klisét és így a dologról már abban az időben tudott. Kijelentette Friedrich, hogy nyilatkozatot is tett annak idején arra, vonatkozólag, hogyan került a frankklisé hite a nyilvánosságra. Teljesen megbízható helyről arról értesülünk, hogy Friedrich István nyilatkozata alap- Károlyi és Teleki szembesítésére is szükség van TÁRCAJEGYZETEK A golyvának, amely betegség Borsodban, de különösen Miskolcon — hála kitűnő vízvezetékünknek! — nagy elterjedtségnek örvend, van egy orvosilag hatásosnak elismert ellenszere: a jód, illetve a jódpasztíla. Aki tehát szorgalmasan szedi ezt a pasztillát, az visszafejlesztheti a golyváját vagy még inkább megakadályozhatja ennek kifejlődését. Hogy mégis van soft golyvabetegség, annak egyszerű az oka, hogy az emberek nem szedik be ezeket a jódpasztulákat, részint feledékenységből, részint kulturétlanságból, részint pedig azért, mert nincs pénzük pasztillákra. A népjóléti miniszter most radikális módszerhez folyamodott. Elrendelte, hogy a középiskolákban minden diák köteles szedni ezeket a pasztillákat s hogy ■mulasztás ne történjék, szigorúan ellenőrzést rendelt el, másrészt pedig a fődkttra költségeivel a városokat terhelte meg. Ugyebár, egyszerű dolog. A miniszternek ez a rendelete egész bizonyosan gátat fog vetni a golyva terjedésének. S amikor az illetékes körök látni fogják, hogy szigorúsággal, áldozatkészséggel nem is olyan nehéz megfékezni egy betegséget, akkor talán egyéb, a golyva legyőzésénél jelentősebb eredménye is lesz a rendeletnek. Mert vannak még a golyvánál sokkal veszedelmesebb betegségek is. Például a tüdőbaj, a vörheny, a tífusz, a nemi betegségek. Ezeknek a pusztításait is csökkenteni lehet prevencióval. Ezeket a preventív intézkedéseket rendeletileg életbe tehet léptetni nemcsak a középiskolákban, de a társarlói évi minden rétegében is.Nem szólva a higiéniáról, melynek bizonyos foka jólét az előfeltétele, de például a kötelező orvosi vizsgálat számos betegséget fojthatna el csírájában. Ha a népjóléti miniszter épp olyan radikálisan lépne fel minden betegséggel szemben, mint a golyvával szemben, akkor bizonyos, hogy elhanyagolt népegészségügyi viszonyainkban hamarosan kedvező javulás volna érezhető.* Egyik fővárosi iskola tornatermének a mennyezetét tizenhét éve diszitette egyik s nagyon kitűnő művészünknek, Kernstock I Károlynak egy freskója. Tizenkét év után mint ismeretes, az iskolaszék egyik ,hófehér“ lelkületű tagja erkölcstelennek és az ifjúság erkölcsére nézve károsnak találta a freskót s követelte annak eltávolítását. A freskó-botrány nagy port vert fel, de a kiküldött szakértői bizottság javaslata végett vetett a botránynak és megakadályozta, hogy az egy új, még a daytoninál is nevetségesebb majomporré fejlődjék. A freskó tékát a jó erkölcsökbe nem ütközőnek minősíttetett ,dm ezzel a botránynak minden hulláma elsimult volna, ha utólag meg nem szólaltatják a freskó alkotóját, Kernstock Károlyt, akinek nyilatkozata alapján igazán nem ártana ennek a szomorúan nevetséges botránynak végső konzekvenciáit is levonni. Keimnstock ugyanis meiden sexualpathologikus egyéneknek nevezte azokat, akik a freskó eltávolítását követelték. Az ilyen urak pedig, akik az élet mindenfajta megnyilatkozásában betegesen keresik a sexuális vonatkozásokat, sokkalta nagyobb veszedelmet jelentenek az ifjúságra nézve, mint az emberi test szépségei, az izmok rugékonyságát ábrázoló freskó. Kernstack vérbeli művész, tehát odakonkludál a nyilatkozatában, hogy mennél több nálunk a képromboló, annál nagyobb szükség van minél több, az övéhez hasonló szépségű műalkotásra. Helyes! Ezt a konklúziót azonban ki is lehetne egészíteni, mégpedig egy olyan ponttal, amely hasonló képrombolások előfordulását megakadályozhatja. Tudniillik mindazokat, akik akár hiányos műveltségük, akár sexual patha, logikus hajlamaik folytán az ilyen abszolút művészi alkotások eltávolítását követelik, meg kell fosztani ettől a joguktól. Őket kell eltávolítani az iskolaszékből, a bizottságokból és mindazokból a pozíciókból, melyeknek fedezete mellett ilyen képtelenül ostoba botrányok előidézői lehetnek. • Székesfehérvár a legboldogabb magyar város lehet, amely felé nyilván a legnagyobb irigykedéssel tekintenek a többi magyar városok. Ezeknek a városoknak ugyanis legfőbb igyekezete arra irányul, hogy a háború óta elmaradt fejlődést, amennyivé lehet, pótolják. Ezek tehát építkeznek intézményeket létesítsenek, a meglevő intézményeket fejlesztik, ankéteznek, beruházási kölcsön felvétele ügyében tárgyalnak és általában lázas iramban próbálják a mulasztottakat pótolni. Székesfehérvár már bizonyára túl van ezekem — Székesfehérvárott már bizonyosan békebeli jólét uralkodik, nincsenek munkanélküliek, bizonyára elegendő számú iskolája kórháza s egyéb kulturális és egészségügyi intézménye van a városnak, úgyhogy a törvényhatósági bizottsága egyéb tennivaló hijján ráér ara is, hogy a sajtószabadság ellen harcot indítson, fiáért Alig hisszük. Mert ahol a szabadságharc legjelentősebb vívmányát, a sajtószabadságot akarják lábbal tiporni, ott a kulturáltak más vívmányai is nagyon gyenge lábon állhatnak. Egy azonban tény: a kitűnő törvényhatósági bizottság mely középkorba ülő határozatáról a ..Világ“ betiltását követelte, a szürke jelentéktelenségből feltornászta magát az országos, sőt az országon tuli érdeklődés kétes dicsőségébe. Persze, hogy illetéktelen a bíráskodásra a törvényhatósági bizottság s persze, hogy koholt hamis vádak alapján szeretne ítélkezni. Sem a Világ, sem a magyar sajtó bármelyik orgánuma felett nem ítélkezhetik a törvényhatósági bizottság, de önmaga felett akaratlanul is ítéletet mondott, mégpedig súlyos ítéletet. Az ítélet szerint pedig a kitűnő bizottság túlélte saját magát. Mondhatnák, későn született. Legalább háromszáz esztendővel előbb kellett volna születnie, hogy határozata ne keltet legyen felháborodást és mosolyt. Mert nevetséges például az is, hogy a bizottság csatlakozásra szólítja fel a többi törvényhatóságokat. Ugyan! A törvényhatóságok reformja már atban van és minden ok megvan arra, hogy a viritis alapon működő törvényhatósági bizottságokba bekerüljenek olyan társadalmi osztályok képviselői is, amely osztályok a városok lakosságának zömét teszik. De még a mostani összetételű bizottságok között is alig hihető, hogy akadjon egy is, amely csatlakoznék Székesfehérvárhoz. — És igy helyes is. Maradjon csak Székesfehérvár egyedül kínos társtalanságban. — Maradjon a jeles törvényhatósági bizottság unikum, amely páratlan a maga nemében és amelynek neve a magyar históriának legszomorubb lapján éktelenkedik.