Reggeli Hirlap, 1927. szeptember (36. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-01 / 197. szám
Reggeli Hírlap Miskolc, XXXVI. évf. 1978 sas. Felelős szerkesztő s HALASI A&DORást. Csütörtök, 1927 szeptember 1 Szélhámosok Mülstadt am See-ben lejátszódott tragédia szörnyű titkai nemcsak egy bűnügy bulvár-szenzációjával kötik le szokatlanul intenzíven a nagyközönség figyelmét. Eltekintve attól, hogy a szívének és idegeinek meghatóan kiszolgáltatott, kalandor férjéhez minden hűséggel ragaszkodó Forgács Anna utolsó napjai, halálos vergődése, rettenetes lelki tusája, minden emberi méretet felülmúló csalódásban kilobbant élete még a kegyetlen öldöklésekben elfásult részvétet is hegyes karmokkal ragadja meg, a figyelem, a üregcrphenés Toulon kapcsolódik be abba a kórképbe, amelyet Erdélyi Béla dr. és szélhámos társasága tár a szemek elé. Igalmas, lehangolóan szomorú, beteg kórkép ez. És nemcsak azokat jellemzi, akik monoklival a szemükben, vakító eleganciával, megtévesztő, biztos, svihák fellépéssel szélhámoskodták ki az éjszakai életet, a pezsgőt, a hotelpincérek hajlongását, nagybankok udvariasságát, autók kényelmes bőrpárnáit maguknak, de jellemző arra a társadalmi miliőre is, amelyben a külsőségekkel való érvényesülés ilyen könnyen, ilyen skrupulus és ellenőrzés nélkül lehetséges. Ezek a fiatalemberek szórták, pocsékolták a pénzt, a legdrágább vendéglőket, mulatóhelyeket, fürdőhelyeket látogatták, nagy hiteleket vettek igénybe s hosszú időn keresztül nem akadt ember a sok között, akiknek körében forgolódtak, aki megfogta volna őket a tekintetével, belenézett volna az életükbe: honnan veszik az anyagi eszközöket fényűző szórakozásaikhoz? Ki, tudja, meddig űzték volna még büntetlenül szélhámoskodásaikat, ha egy névtelen feljelentés nem érkezik a klagenfurti rendőrségre.zegény szerencsétlen Forgács Anna életét is bele kellett dobnia a bandavezérnek a szerencsejátékba, ezt is tétül kellett áldoznia egy zsíros biztosítási díj elkaparintásához, hogy fény szóródjék a társaságra s kiderüljön a vakmerő váltóhamisítások egész láncolata, egy szélhámos kompánia üzelme fényes parketteken, szikrázó villanyfényben, értékpapírkereskedők boltjaiban. Ezeken a leleplezéseken túl vagyunk. De hányan és hányan lehetnek még, akik tovarobogó autók kellemesen ringó üléseiből nézik le az utca szerény járókelőit, a munkába siető vagy fárasztó robot után hazaigyekvő polgárokat, munkásokat, akik a becsület útján haladnak, erőiket sajtolják ki óráról-órára, hogy munkájuk ütemével fentartsák az életet és önmagukat. Hányan és hányan fedezik mások zsebéből a maguk túlhabzó fényűzéseit? Ennek a munkában élő életnek legsötétebb becsapása, a termékelsségnek, a társadalomfentartó elveknek leggonoszabb kijátszása az a mód, ahogyan az Erdélyi Béla dr. társasága a pénzhez, a könnyük gondtalan élethez jutott. Ma, amikor az élet nagyon nehéz s a gerincek súlyosan meggörnyednek a kenyérszerzés gondjai alatt, ezerszeresenbántja a szemet az a fény, ami ennek atársaságnak könnyű és zavartalan pénzszerzéseire vetődött. Ezek a fiatalemberek nem a sötétben dolgoztak. Nem éjnek idején lopakodtak be zsákmányaikért kincseket rejtő trezok közé. Nem sötét utcák mély árnyékaiban lestek áldozataikra, nem törtek be ékszerüzletekbe. Jártak, keltek, autóztak a társadalmi élet forgalmas útjain. Előkelő körökben, jó családok szalonjaiban forogtak, a ,,jó társaságok“ tagjai voltak. Bizalom és hajlongás vette őket körül. Mert a külsejük mögé nem nézett senki. S mert a külső, a jólétet, előkelőséget mutató külső éppen ma, a gond és nyomorúság korában, lenyűgöző erő, megbűvöli, leszereli az enervált kritikát. z értékek, szempontok, mértékek nagy átcsoportosítására van szükség, hogy ez ne így legyen. Ma az egész nemzet frenetikus munkakedvére és erőkifejtésére van szükség. Minden legkisebb élethajtó erő kiaknázására. Minden termelő lendület munkába állítására. Egész erkölcsi életünket s az erkölcsi értékelések egész rendszerét arra kell beigazítanunk, ki hogyan tölti be azt a munkakört, amelyet vállalt, ki milyen lendülettel, milyen becsülettel szolgálja, a célt, amely reá bízatott. E szerint kell becsülnünk az embert, e szerint formálnunk a becsülést, ezt kell néznünk mindenkiben, akivel szemben állunk. A becsület, a társadalmi állás fogalmát e köré a szempont köré kell alakítanunk. A kifogástalan külső mellett döntő kérdéssé kell tennünk a kifogástalan belsőt, a termelésben kifejtett értéket és képességeket. Egész gondolkodásunkat, egész társadalmi életünket, társadalmi erkölcstanunkat át kell itatnunk a munka tiszteletével. A külsőről a belsőre kell átforgatnunk figyelmünket, döntő értékeléseinket. Akkor nem lesz többé könnyű dolguk a szélhámosoknak, akik a társadalom ormain, mások feje fölött robognak előre. A Prága, augusztus 31. Mintegy adott jelre, nyilván a külügyminisztériumból származó útmutatás és sugalmazás következtében az egész csehországi sajtó kirohant Rothermere ellen a Daily Mail legutóbbi cikke miatt, amelynek éle ezúttal nem Románia, hanem Csehszlovákia felé irányul. Nemcsak a cseh nyelvű, hanem a német sajtó is részt vesz ebben az összehangolt koncertben, sőt a német lapok egyike-másika túltesz a csehekén is élesség dolgában. A Prager Tagblatt figyelmezteti lord Rothermeret, hogy az angliai és amerikai pénzpiac sokkal jobb véleménnyel van a csehszlovák köztársaság állami kölcsönei és fizetőképessége felől, mint ő és kár volt olyan térre tévelyedni, amelyen a saját hazájának is árthat. Bohemia vádolja a lordot, hogy fogyatékos és célzatos információk alapján elvetette a sulykot és hogy maga is hozzájárul a nyugati közvélemény félrevezetéséhez, amellett az utódállamok népének kivétel nélkül károkat okoz. Most, mikor javában tart egész Európában a gazdasági konszolidáció, nagy hiba volt lord Rotheneretől általános bizalmatlanságot szítani. Ami pedig Csehszlovákiát illeti, a Daily Mail cikke, már amennyire az eddig ismeretes szövegkivonatból megítélhető, csak arra alkalmas, hogy a csehszlovák köztársaságnak a külföldön kivívott hitelképességét lerontsa. A félhivatalos Czeszke Szlovenszka Republika abban összegezi véleményét, hogy Lord Rothermere a csehszlovák köztársaság ellen irányuló támadásával messze túllépte azt a határt, amelyet egy idegen állam fölött gyakorolt kritika megszab. Hasonlóképen ír a többi cseh lap is. A Lidove Listi konstatálja, hogy Prágában eddig lekicsinyelték lord Rothermere akcióját, a szlovákiai tüntetések után tehát Prágának és Csehország, nemkülönben Morvaország városainak kell megnyilatkozniuk. A Narodny Politika egyenesen felszólítja Benes külügyminisztert, hogy hivatalosan lépjen fel lord Rothermere propagandája ellen és ezenkívül a csehszlovák külügyi propaganda is tegye meg kötelességét. Figyelmeztetni kell az angol külügyminisztériumot, hogy lord Rothermere túllépte azt a határt, amely Csehszlovákia szempontjából megengedhető. A Czeszke Szlávo szemére hányja lord Rothermerenek, hogy el van vakulva a csehszlovák köztársaság iránt, elhagyta az angol hidegvér, magára vessen tehát, ha honfitársainak szemében is el fogja veszteni tekintélyét. Nagyon csodálatos, hogy olyan számító üzletember, mint lord Rothermere, aki óriási vállalatok élén áll, ilyen könnyelműen vádaskodik pénzügyi dolgokban és nem fél attól, hogy meghazudtolják. Erre nincs más magyarázat, csak az a feltevés, hogy lord Rothermere besszre spekulál. A Pravo Lidu azt írja, hogy lord Rothermere legutolsó cikke alattomos támadás a csehszlovák állampapírok ellen és követeli, hogy a prágai kormány nyíltan kérdezze meg az angol kormánytól, hogy mi a hivatalos angol politika a trianoni békeszerződés tekintetében és hogy egyetért-e Lord Rothermere akciójával, akinek nagyon megnőtt a bátorsága, ezt Európa fagyosan hallgat. Nyilatkozzék a népszövetség és a nagykövetek konferenciája, hogy meg lehet-e rendíteni a trianoni szerződés pilléreit, amelyeken Európa békéje nyugszik. A cseh távirati iroda Rothermere lordnak Csehország integritása ellen intézett újabb támadására felháborodással állapítja meg, hogy a köztársaság fennállása óta a szélsőjobboldali sajtótól a szélsőbaloldali sajtóig, a kommunista sajtót sem véve ki, sohsem helyezkedett oly egyértelmű álláspontra, mint most és egyértelműleg szembehelyezkednek a Rothermere lord akciójával, noha a jelentés Rothermere újabb leveléről később érkezett, de abból az egynéhány szavas rögtönzött kommentárból, amelyet a lapok a lord leveléhez fűztek, megállapíthatni, hogy nincs különbség a lapok között Rothermere lord támadásának haladéktalan visszautasításában. A CSEHEK KÓRUSBAN VÁDOLJÁK ROTHERMERE LORDOT A szélsőjobbtól a szélsőbalig minden cseh lap félti Csehszlovákia gazdasági konszolidációját Azt vetik Rothermere szemére, hogy megbolygatja Középeurópa békéjét Benesi diplomáciai beavatkozásra akarják késztetni m Az élet ura (17) Regény a régi Erdélyországból Írta : Féjerfy Tamás — A vegyész házigazda frissítőket, ennivalókat hozott elő az alabástrom palotából. A felhordásban segítő katonák csodaszépnek mondották a palota belsejét, anynyira, hogy a vezető százados is rászánta magát végre a megtekintésére. Tompa vezetése mellett bevonultak hárman. Csak néhány helyiséget és a pincét tekintették meg, ahol a heverő foglyok igen nagy hatással voltak a századosra. Közel kétszáz összekötözött bandita volt ártalmatlanná téve. Káromkodtak, sóhajtoztak, könyörögtek. Rettenetes zsivaj és mozgás a nagy pincehelyiség villanyfényben úszó fenekén. Nincs itt! — feleli Tompa. — És hogy kötözték össze őket? — érdeklődik a vezető. — Az volt még a pokoli munka. A robbanástól, amit maguk csináltak, elszédültek. Mi hárman berohantunk a folyósóba és mire felocsúdtak, már kötözve vállának. A többi nem mert bejönni a segítségükre! Aztán nehéz három órai talicskázással behordottuk őket a pincébe. — Remek! Pokoli valami! — mondogató a vezető százados. — Tompa úr, én önt tényleges szolgálatra ajánlom. — Köszönöm százados úr, de én ezerszer többet tehetek a vegyészet terén, mint a csapatvezetésnél. Nem jó a szabótól cipőt rendelni, nem mestere annak. izalmas beszélgetés közben jöttek ki az alabástrom palota csodás világából. — Az ott vacsorázást is lemondta a vezető, csak megnézte, de nem maradt odabenn, úgy tartotta, hogy neki nem a hegy alatt a helye, még ha alabástrom is az a hegy. A fehér ház elé, az árkon kívül székek, asztalok kerültek. A szép májusi alkonyat ott lepte meg a harcfiakat. Jelentést vittek, parancsot hoztak. A pincébe zsúfolt rabokat, mint a hangyák a nagy morzsákat, úgy cipelték és szekerekre akták. Több rettegett bandavezér kézre került, hanem a fővezért, Báneszky Romuluszt nem találták az elfogottak között Este tíz órára elkészült a nagy takarítás. A harctér megtisztult. Az alabástrom palota előtt nyolc honvédet hagytak őrségre és úgy tetszett, mintha lezárult volna a rémes nap. III. FEJEZET. AZ ARANYGOMB. Bacsó Balázs csendőrőrmester kilenc óra után az alabástrom ház előtt a faragott csontváz markában megnyomta a villamos csengő gombját. Az őrt álló katonák azt hitték, hogy kezet fogott a letört derekú halálemberre. Nemsokára nyílt a kapu. Leereszkedett az átjáró és az őrmester határozott katonás lépésekben ment be a fehér házba. A kapu felvonódott utána és odabenn Tompa Elek vegyész várta az ajtón belül, főhadnagyi ruhában. — Bocsánat vegyész ur, hogy ily későn háborgatom, — és tisztelgett az őrmester. — Bizonyosan hivatalos ügy? — Igen komoly, hivatalos. — Tessék! — szólt Tompa és szobájába vezette a csendőrőrmestert, aki a belső berendezését most látta először a titokzatos épületnek. Amint beléptek a Tompa egyszerű székely bútoros szobájába. Bacsó őrmester még feszesebben állt meg az asztal mellett. — Üljön le Bacsó úr! — kínálta Tompa. — Sokkal komolyabb az ügy, mintsem ezt megtehetném vegyész úr! — Akkor tessék, kezdhetjük a hivatalos ügyet! — szólt Tompa Elek derűs arccal, mert hiszen előre tudta, hogy miről lesz szó, csak az összekötő fonalat nem sejtette. Bacsó őrmester bizonyos hivatalos vontatott lassúsággal benyúlt diszes attilája zsebébe és egy fényes tárgyat tett az asztalra Tompa elé. Balkezét a lábhoz helyezett fegyverén feszesen tartotta, akársak Rózsa Sándorral, a régi hírhedt haramiával beszélne nagy elővigyázat mellett. — Tessék vegyész úr ezt a tárgyat megvizsgálni és megmondani, hogy mi ez? — Honnan került a lakásához vezető barlangot elzáró kövek közé? Tompa Elek"nem bírta tovább. Elmosolyodott, de azért igyekezett komolyságát megőrizni. Az asztalra tett sárga tárgyat a kezébe vette. Megforgatta ujjad között és csendesen válaszolt: — Ez egy aranygomb. Két betű van belevésve: B. és R. — Ki hordhatta ezt a gombot? — kérdezte hirtelen a csendőrőrmester. — Kérem őrmester úr, hagyjon engem beszélni és ha nem nyilatkoznék, csak akkor kérdezzen, mert még a mondanivalóimat sem fejeztem be! Tehát: ez egy arany gomb. Két betű van rajta: B. és R. Aranyminősége 16 karátos. Kabát összegombolására szolgált, még pedig egy férfi kabátéra. Tulajdonosa Vakareszku Theodor herceg, közönséges nevén Báneszky Rómulusz rablóvezér. — Lehetetlen! — vágott közbe Bacsó. — Azt csak őrmester úr mondja, hogy lehetetlen, de én állítom és bizonyítom azt,, amit mondok. — Akkor helyes nyomon vagyok. Itt van a lakásban Báneszky Rómulusz a rablóvezér. — Sajnos, az én lakásomban Vakareszky Theodor herceg van, aki vendégem. — A törvény nevében fogolynak nyilvánítom ! — szólt kemény és határozott hangon Bacsó őrmester. Ompa Elek újra a kacagás görcsei között volt. Alig bírta fékezni jó hangulatát. — Engem vagy a herceget? — kérdezte Bacsótól. A herceget. — Még nem is látta már is, foglya? — Maradjunk a rendjénél. Először nézze meg, azután, ha már látta, akkor beszélhet. Folytatjuk.) V — L AZ ELSŐ ASSZONY AZ ÓCEÁN FÖLÖTT A San Raphael nevű angol gép Angliából elindult Kanadába Levin véglett lemondott az Óceán-repülésről London, augusztus 31. évire kijelentette, hogyha pilótája próbaútját sikerrel megteszi, nem az óceánt fogja átrepülni, hanem megdönteni igyekszik kelet felé haladva a tartóssági és világrekordot. Amíg a Miss Columbia hírhedté vált tulajdonosa lemondott az óceánrepülésről, addig Németországban nem tettek le a gondolatról. A Bremen maga szerdán nem startolt az Atlanti-óceán átrepülése érdekében, de úrra készen áll és megvárja, hogy milyen táviratok érkeznek az időjárási viszonyokról és csak azután döntenek a startról. Londoni jelentés szerint a San Rafael repülőgép szerdán reggel 7 óra 30 perckor startolt az upsagoni repülőtérről az Atlanti-óceán átrepülésére. Hamilton kapitány és Minchin ezredes pilóta végcélja a kanadai Ottawa. Szerdán reggel a start előtt igen erős keleti szél fújt, éppen ezért Hamilton kapitány nem a rendes starthelyen szállott fel, hanem a repülőtér keleti részén. Közvetlenül a start előtt érkezett ki a repülőtérre Lőwenstein Wertheim hercegné, akit Hamilton kapitány hajlandó volt magával vinni az óceáni útra. A hercegnő a cardiffi katolikus érsekkel jött ki a repülőtérre, ahol megáldotta a San Rafaelt és utasainak szerencsét kívánt. Az írországi Tippert grófságban levő Turles fölött látták a San Rafaelt a nagy ködben meglehetős alacsonyan szállani. . A repülések történetében tragikus véget ért pilótákhoz két jugoszláv pilóta halála sorakozott. Szombat óta kutatja a jugoszláv kormány egyik eltűnt katonai repülőgépjét. Kedden délután hosszas kutatás után sikerült megtalálni a darabokra törött repülőgépet egy glecseren. Szakértők ebből arra következtetnek, hogy a nagy ködben és hófúvástan a repülőgép beleütközött a glecserbe, az összetörött repülőgép mellett hevert a pilóta, aki csontkeményre volt fagyva. Ára 14 finép