Szabadság, 1903. január-március (1. évfolyam, 1-20. szám)
1903-01-21 / 1. szám
é genkénti szavazással be nem vonul a parlamentbe, addig helyzetünk nem javulhat. Nincs a magyar közéletnek égetőbb szüksége ennél a reformnál. Az elintézésre váró sürgős feladatok, a czivillista-emelés, a katona javaslat nemsokára a ház elé kerülnek. Velük együtt a világ legravaszabb rókája, Széll Kálmán is belekerül a csapdába. Az ellenzéktől függ, hogy onnan kiszabadulhat-e, avagy nem tagadja meg az ellenzék az alkalmat, húzzon hasznot Széli szorult helyzetéből s ne engedje a beterjesztett törvények egyikének se a letárgyalását, míg a választási törvényt Széll be nem terjeszti és le nem tárgyaltatja. A halál kaszája. Nagy rendet vágott ki sorainkból a múlt esztendőben. Széll Kálmán szerencsésen agyonbeszélte a parlamentet, a halál pedig cselekedett. A statisztikai kimutatások számolnak be rettenetes munkájáról. Nem kevesebb, egy félmillió ember halt meg, vagy — hogy jobban megértsük a dolgot — negyvenezer emberrel több, mint az előző esztendőben. Nagy, megdöbbentő szára ez. A mai gyilkosságban tökéletes fegyverek is nehezen tudnak annyit elpusztítani egy hosszú háború idején. Magyarországban béke van s a kiegyezés vérnélküli háborúja mellett is elpusztult annyi tömérdek emberélet, a nembánomságnak, az ázsiai közömbösségnek miatta. Mert úgy fogják fel a dolgot, hogy e nagy számot javarészben a gyermekek napról-napra szaporodó halandósága tölti be. Egy-egy ilyen statisztikai gyászfüzet megjelenése megriasztja a közvéleményt és méltán, mert egy európai országban sincs ekkora gyermekhalandóság. E szomorú dolog most még jobban megdöbbentheti a közönségét. Az a rideg tény, hogy a múlt évihez képest havonként átlagosan véve hat-nyolc ezerrel kevesebb a nemzet népessége, mint más esztendőkben. Pedig nálunk a halálozás aránya mindig nagy volt. Ha ez ily mértékben nő, Francziaország sorsára jutunk. Csakhogy nálunk nem a nemzeti termékenység csappant meg. Ellenkezőleg a gyermekszületés elég rendes volna. Természetesen a szegény embereknél, sőt némely vidéken a parasztságnál is kezd terjedni az egy-két gyermekrendszer. De mégis legtöbb a szegény ember s annak legtöbb a gyermeke, így megvolna az elegendő termés. Francziaországban tudvalevőleg temérdek a gyermektelen házaspár, vagy egyáltalán kerülik a házas életet ... Ott a családalapításon, a gyermekek szaporításának módjain gondolkoznak. Nálunk megvolna a gyerek, de elhordják: a vörheny, a diftéria s a szegény apróságok egyéb gyilkosai, a halálnak egy segítőtársai. De végeredményképpen egy az állapot Francziaországban, Magyarországban is. Az okra könnyű rámutatni. A magyar paraszt azt tartja, nincs drágább koszt a patikánál. Nem szívesen költ még gyermeke életének megmentéséért az se, a kinek volna miből. De falun bajos is orvoshoz jutni. Messze földről jön az orvos, még ott is, ahol van. A patika is messze esik. Az ilyen állapot mindenképen sok-sok pénzbe kerül. Falun egyegy hosszabb ideig tartó betegség a jobbmóduakat is megviseli, a pénzbeli terhet értvén alatta. Hát a szegény ember mihez foghat ily körülmények között? Bizony csak a jó Isten az ő orvosa, különösen a gyermek pusztul. A gyermekbetegségeknél a gyors segítség elmulasztása leggyakrabban bizonyos halál. De van egyéb ok is. A falusi körorvosok helyzete valóban nem rózsás. Alig-alig tudnak megélni abból az egynéhány száz forintból, amit a községek adni tudnak nekik. Ily szomorú körülmények közt napról-napra kevesebb az orvosnövendék,sőt orvoshiány is van. Elismerjük, hogy az állam minden jövedelmet elharácsolt mind a községektől, mind az egyesektől, úgy, hogy a községek a nagy pótadók mellett is alig tudnak feladatuknak megfelelni. Csak tengődés az életök. Ily körülmények közt csak természetes, hogy a közegészség tekintetében is sokan az államtól várják a megváltást. Más szóval a községi orvosokat is állami hivatalnokokká akarják tenni. Ez utóvégre nem bolond kívánság ; ha manapság a mezőcsősz is állami hivatalnok, miért ne legyen az orvos is az? Nekünk azonban a minden téren előtörő állami mindenhatóság sehogyse lehet ínyünkre. Nem is fog az jóra vinni. Már ma úgyis csak formái vannak meg a mi állami szabadságunknak. De mert a halálozás nagy aránya az orvoshiányon, a szegénységen múlik, az ingyenes orvosi segítséget biztosítani kell annak, aki rá van szorulva. Erre csak egy mód van, hogy az adók egy bizonyos százalékát a községek az orvosi fizetés javítására, az orvosságok költségeire fordítsák. Ha az államra bizzuk, az megcsinálhatja ugyan, de az adót is beveszi rajtunk, így legalább ha fizetünk, beleszólásunk is lesz a dologba . . . —Ó. TÁRCZA. Ahasverns Rómában. — A „Szabadság“ eredeti tárczája. — (Költői elbeszélés Hämmerling Róberttel, fordította gróf Kun István. Miskolcz, Szelényi és Társa 1903. Ára 4 korona.) Az elbeszélő költészet mai terméktelen mezején szinte eseményszámba mehet a gróf Kun István nagyobb szabású műve, melyet a nagynevű német költő műve után nyer a magyar irodalom és a magyar olvasó közönség. Gróf Kun István neve jó hangzású név, különösen a műfordítások terén. Ismeretes nagyobb munkája „A forradalom.“ Hugó Viktornak ez az egyik lángelméjű alkotása, mely a forradalmakért a fejedelmeket teszi felelősekké. Költői szingazdag festése IV. Henrik, XIV. és XV. Lajos korának. Alig tudjuk letenni a könyvet a nagy eszmék, nagy gondolatok, a kor hűséges rajzai olvasásánál. „Ahasverus Rómában“ ismét ilyen nagyszabású elbeszélő költemény. Tárgya a hanyatló Róma a maga fejlett, de romlott, er-kölcstelen czivilizátiójával. Összehalmozott gazdagságával, őrült fényűzésével, pazarlásával egy nagy, műveit társadalom sötét árnyékával, korcs kinövéseivel, az istenek hatalmában már bízni nem tudó pogányság küzdelmével, az üldözött keresztyénség ellen, új központja a műnek Néró. Ez az eszeveszettségig romlott és mégis bölcselkedő császár, aki elmélkedik korának romlottságán, Róma hanyatlásán, bukásán, de maga is főtényezőivé válik, ennek a romlottságnak. Bölcselkedésében segítségére van nevelője, s romlott udvarának tudósa Seneca, akit magát is úgy áthat, s magával ragad a Néró szelleme, hogy nem tud tőle szabadulni. A háttérben, mint az emberiség fejlődésének és visszaesése után az örök eszme, Isten s a tökéletesedés képviselője Ahasverus áll, a ki kiséri Nérót és társait s az áltatok teremtett romlás, erkölcsi sülyedés által sietteti Róma bukását, hogy a romok felett uj világ támadjon, a keresztyénség, a tiszta erkölcsök által, melyek az emberiséget uj életre keltik. A ran hat részre van osztva. I. Locusta csapszéke, melynek első soraiban mintegy bevezetésül a költő Hämmerling elmondja szándékát, czélját művével. Hogy tudniillik költeményben bár, de elmondja az emberiség nagy hanyatlási korának valóságát, hogy az emberiség olvasván a művet, levonja a következtetést: mit kell tennie jövőjére nézve. Amint a jeles fordító szavaival mondja: Egy hang se zengjen énekembe, melyet A múzsa nem azért csalt húrjaimra, Mivel dala valóság és a czélja, Magasztos czélja, — megmutatni néktek Amaz irányt az élet útjain, A mely felé megint evezni kezd. Ha némely képe föllázit dalomnak, Ha undorral fordultok tőle el, úgy köszönet! Hisz épen azt akartam !... Mit a valóban néha föl se vesztek, Ha énekelve az fölháboritna , Akkor dalát a költő meg ne bánja ! Locusta Róma külvárosában élő valódi boszorka természetű csaplárosné, a kinél a nép söpredéke között kíséretével, bortól fölhevülten ismerjük meg Nérót, a ki ilyen társaságban gondolja ki ádáz kegyetlenségeit s mutatja meg szemérmetlen romlottságát. A díszes társaságot meghívja úgy "SZABADSÁG 1903 január 21. Az egymás iránt való kötelességek a közegészségügyben * A humanizmusnak a közegészségügyben való térfoglalása jól mutatkozik a kórházügy terén. Körülbelül száz évvel ezelőtt, amikor Angliának egyik nagy fia, John Howard megírta a kórházakról és börtönökről szóló híres könyvét, Európa legelső kórházai az emberi nyomorúságnak szánalmas tanyái voltak. A párisi Hotel-Dieuben, amely pedig az időben a világ leghíresebb kórháza volt, amidőn Howard ott járt, két beteg is feküdt Dr. Farkas Jenő munkáiból.