Mohács és Vidéke, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-03 / 1. szám
V. évfolyam. 201? MOHÁCS Társa.( Megjelen Szerkesztősen : Hová ( Ifti) szellemi részét illető közlemények kill«lei»Jők • névint-Ilti« 88/ . Kéziratok vissza nem kiültetnek. In Kiadó hivatal : Hová a lajming-i endelinek és kiletásek küldendők : JHInmll János könyvnyomdájában. Egésy, évre Kjfyes példányok III , 1 fiz. iában k *ipli a 11. k. Pécsi Állami tevésr Mohács, 1886. január3-án. lap. asár nap. •* * *«« nicsuk ura Kyry M Iims.möos petit, sor egyszeri megjeleli észért fe kr., három szeri 4, t-iZN»ériért H kit. ti.etendő. Helyesrdij külön HO kr. A nvikt.ér egy petit sora 10 ki. 1836. M ohá cs, jgn. 1. Ismét elmúlt egy év, elmúlt minden örömével és bánatával, minden reményével és csalódásával együtt. Soknak a lefolyt év kezdetén feltett jó szándékát a komoly tett és ennek folytán a.' remélt, siker követte; másnak a legjobb feltételei, mivel hiányzott benne a kellő akarat- és tetterő, sem valósultak meg . ■ így jó eredményre sem számíthatott. Várjon az új év, melynek küszöbét most átléptük, mit rejt ményben? Teljesülnek e azon vérmes remények, melyeket első napjának reggelén hozzá fűzünk ? Habár a jövőt — mert előlünk el van rejtve — nem tudhatjuk, a múltból mégis íros -tanulságokat vonhatunk le a jövőre nézve. Ha legjobb feltételeink a múltban nem nyerhettek megvalósulást, mert nem volt meg bennünk a komoly határozottság és kellő tetterő, úgy csak rajtunk áll, hogy az új esztendőben gyengeségünkön, ingatH 'sávUtokon erőt, véve. '■"Hu " r * 't-rkedjillik a kitűzött cél felé és bizton remélhetjük, hogy az eredmény nem fog elmaradni. Ily komoly törekvést, erős akaratot és szilárd tetterőt kívánunk ez újév küszöbén városunk elöljáróságának és képviselőtestületének, hogy okulva a múlt tévedésein és pótolva mulasztásait, erős kézzel kormányozhassa községi önkormányzatunk sokat, hányatott, hajóját. " Sok olyan intézkedés, melytől városunk anyagi és szellemi fejlődése és evvel karöltve a polgárság jóléte függ, elmaradt a múlt évben, mert hiányzott a komoly törekvés, a keili dicsérete dolgot követő eybáróság mind a képben egye tagja, ha ezt fogadás tesz, hogy po ezett bizalmának megtelhető akarat és tetterővel sz •etlenségeire a város haladársai jólétének előmozdítunkálni. A rend legoknak és minthogy a riyagi viszonyok a kő ,ólag hatnak és leküzdenek ott hol valami jót létesiteni elöljáróságunk vetünknek ez uj évben I1 község háztartásunkba e tekintetben városin burjánzt rendszertelenülesz megszüntetnie A rendszer isnak alapját a költség képezvén első gondja 1 testületnek hogy az mind y által elő ti i i'uö'íVen pef* *'- pedig’ az előző évek tapas. ■ • ■ alaposan és helyesen elkészően zilált anyagi viszonyainknak az volt az oka, hogy az előirászor csak az év második felében. téli he, az elöljáróság és a képvselő, let, nem is tudhatta, hogy mennyi szab bizonyos előirányzati tétel alatt eltölteni, vagy ha a második félévben már tudta is, az előirányzat oly sablonszerileg és oly felületesen volt összeállítva, hogy évközben a szükséglet sokkal nagyobbnak mutatkozott, mint amennyi előirányozva volt. Onnan vették tehát a pénzt, ahol volt, nem tekintve arra, hogy az egy más előirányzati tételre elkerülhetlenül szükséges ; mely hiba aztán tetézve lett avval is, hogy az elöljáróság e körülményt a képviselőtestületnek be sem jelentette, minek következményit aztán az a sok zavar, az a ziláltság, mely községi háztartásunkat jellemzi. Ezen zavar és ziláltság egyik oka azon körülményben is keresendő,hogy nincsen rendszeres könyvvezetésünk. A jelenlegi városi könyvvezetés mellett az elöljáróság és képviselőtestület soha sem lehet tájékozva az iránt, várjon az előirányzat egyes cinjeinél mennyi adatott már ki, van-e még és mennyi fedezet későbbi szükségletre. Sőt azt merjük állítani, hogy ma sem elöljáró, sem községi képviselő nem tudja,mennyi a város aktív és passzív vagyona, s ha meg akarja tudni, napokat igénybe vevő számítások útján tudhatja csak meg, — ha ugyan általában pontosan megtudható. Pedig a rendszeres háztartásnak olyan kell lenni, hogy mindenki, a kit érdek* képes legyen bármely pillanatban meggyt - ./í-l . . * .Ív ...gj Öl..’ .. . ) V| v , ' , i ‘ l ' . í V - fit ró!, várjon az előirányzott tételek ki vannak-e már merítve vagy sem. Már többször hangsúlyoztuk lapunkban, hogy az említett zavar elhárítására okvetlenül szükséges egy városi könyvvivői állás rendszeresítése. A képviselőtestület is már belátta ezt s elvben a könyvvivői állás rendszeresítését ki is mondotta, sőt szervezési szabályzatot — melyet, annak idején lapunkban is közöltünk — is terjesztett már be az erre kiküldött bizottság. És abban látjuk mi a képviselőtestületnek a lefolyt, évben elkövetett legnagyobb mulasztását, hogy ezen szabályzatot TÁHOR. A forradalom alatt.*) — Moháesvidéki történetek. — Sr. TJL2Sror-Am aE-AJS&OXITT-tól Az épületfal homokszeme csak parány és mégis része a büszke épületnek ; a szabadban nyugvó homokszemet egy kicsi szellöcske ölébe kaphatja és eltáncolhat azzal messze tájakra ; de az épület homokszeme, melyet a szakértő munkás kéz felhasznál, erősíti az építményt, alkalmassá teszi azt a többi tényezővel, hogy az idők zordon viharát büszkén kiállja s fenmaradjon, úgy az én feljegyzéseim is csak homokszemek, melyeket a rohamosan futó idők egy kis fugalma is a feledés sötét, nesztelen birodalmába visz el tán már holnap; de lehet, hogy idők múltával eljő a szakértő munkás, városunk történetének hivatott megírója, és nagyszerű épületének megalkotásánál az én homokszemeimet is felhasználhatja. Lelkem egész rajongásával óhajtom szülővárosom felvirágozását ; kívánom, hogy minél előbb jöjjön meg az az idő, amidőn városunk, e bizonytalanul lépkedő gyermek, öntudatosan és biztosan „haladó“ férfiúvá izmosodjék, hogy megszabadulva értelmetlen dajkáitól, önmaga lábán tudjon megállni és járni, és ekkér fal is küzdje magát a modern Magyarország művelt, számottevő és sulylyal biró városai közé. Virágzani fog akkor majd Mohácson úgy a tudomány, mint az ipar és kereske*) Felolvadtatott a kertek, ifjuság* f. c. (lep, lgy.én tartom is , és akkor fog megkezdődni az a lmr, midőn Mohácsnak igazán lesni története, oly történet, melyet országunk nagy történelme is tudomásul fog venni. Első akkor majd a szakértő munkás is, a ki a gazdag művelt Mohácsnak melyet akkor majd joggal süveznek „városinak, történetét — mert lesz kijegyezni valója— meg fogja írni. Nem fogja-e majd ez a történetíró Mohács monográfiájában a mi időnket".a város „sötét korszakáénak nevezi ? ! Elborul a lelkem, ha arra gondolok, hogy orosunk az elvonult zivataros idők után beküvekezett béke jótékonyan ható nyugalmát mily kevéssé aknázta ki, mily kevéssé halad előre, mily kevéssé okult más törekvő városok példájn, amelyek megértették az új idők szellemét, a megváltozott viszonyok modern, igaz felvilágosodásra valló követelményeit. De hiszem, hogy jönni , mert jönni kell, egy jobb kor! És e kor akkor fog kezdődni, ha Mohács városa visszaszerzi mindenekelőtt azt a helyet Magyarország városai közt, amelylyel már birt abban az időben, amelynek egynéhány eseményét mindjárt elmondani fogom, ha visszaszerzi legelsősorban . . . önállóságát, ha ügyének közvetlen vezetését az újabb kor szilvonalán álló férfiak kezére bízza, ha az igaz műveltség, felvilágosodás és önzetlenség lesznek azon tűzoszlopok, melyek szeretett szülővárosokat az iránytalan tévelygés pusztájából a haladás Kánaán földjére vezérlik. Anya az Isten, hogy úgy legyen. Irigylendő történetírója Mohátsnak, aki ennek a kornak az eseményeit fogoa majdan megírni ! Nem eléggé szabatosan fejeztem ki magamat előbb, milyőn elmondandó történeteimet Magyarország nagy korszakából; a magam homokszemeinek mondottam; tartozom az igazságnak kimondani azt, hogy azokat legnagyobb részben mások hordták össze, én csak íme felhasználóm, formába tömöríteni a kész anyagot. Buzgó munkásaim voltak e dolgomban BárányJózsef és Jahoda Ferenc polgártársaim, kiknek ezennel itt nyilvánosan köszönetet is mondok önzetlen fáradozásaikért; ha ők nincsenek, úgy talán még sok ideig a feledés sűrű ködében maradnak a „mohácsvidéki történetek“ ama korszak történetei, melyek minden magyar lelkéhez és szívéhez mindenkoron meg fogják találni a legegyenesebb, a legközelebbi utat. Mohács hálájára tették e polgártársaim,érdemesekké magukat; adjon a gondviselés városunknak ezután is oly buzgó, gondosan megfigyelő krónikásokat, mint amilyenek ők voltak. * ‘-i: * Az idők méhe megszülte az új korszellemet, homlokára a szabadság, egyenlőség és testvériség drágaköveivel ékesített diadéma volt tűzve. A kiváltságok elvénhedt rendszere haldoklott, a szolgaság végvonaglásban sínylődött görcsös ráingadozások közepette, szabaddá lett manden polgár, szabaddá lett a gondolat. Hazánk megértette a korszellemét, a fővárosban megtörtént a korszellem lelkesítő szavára a vérnélküli forradalom. Volt valami villámfolyama levegőben; az ország legtávolabbi részén is a legrövidebb idő alatt megérezték azt a csodás hatást, amely az ország szívének feldobbanásából eredt. Mohács már akkor is egyenes összeköttetésben volt a fővárossal , a Dunán járó gőzbajok magukkal bírták azt a levegőt, mím a szabadság