Mohács és Vidéke, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
nt cuicinctes viaene** 1899. évi l- szám^)1071 — Vármegyei élet. Baranyavármegye állandó választmánya folyó hó 5-én d. e- Io órakor — a téli évnegyedes közgyűlés tárgyainak előkészítése céljából — ülést tart. A közgyűlést e hó 9 én d. e. 1o órakor fogják megtartani. A napirend fontosabb tárgyai: az alispán évnegyedes jelentése, a nyugdíjazás folytán megüresedett hegyháti járási főszolgabírói és egy szolgabirói állás, továbbá a másodárvaszéki jegyzői, s a dr. Ujváry Géza lemondása folytán megüresedett IV. aljegyzői állásoknak választás útján való betöltése; Német-Bóly község pásztorház építése tárgyában hozott határozata; az 1899. év első felében alkalmazandó gyámpénztári kamatkulcs megállapítása; Gyöngyös város megkeresése a kötelező állami biztosítás tárgyában a földmivelésügyi minisztériumhoz intézett emlékiratának pártolása iránt, stb. — Nagy idők tanúja. Kevesen járnak már közöttünk azok közül a hősök közül, kik a dicső 1848 — 9-iki szabadságharcot végigküzdve, éltöket kockáztatták a magyar alkotmányos szabadságért. Ezeknek a száma is azonban egyre fogy. Közöttünk is járt a szabadságharcnak ilyen bajnoka, azaz nem igen járt már, mert már két év óta ágyhoz kötötte kínos betegsége. Most ő is eltávozott egy szebb hazába, ahol őt számos hős bajtársa már megelőzte. A nagy időknek ezen tanúja Máté József helybeli nyug. róf. lelkész, ki pénteken reggel VIL órakor hosszas betegeskedés után 73 éves korában meghalt. Temetése tegnap — szombaton — délután 3 órakor nagy részvét mellett ment végbe. — A boldogult Damjanich hadtestében végigküzdötte a szabadságharcot és főhadnagyi rangot viselt. Tizenhat év előtt jött Csákvárról Mohácsra a ref. hitközség lelkészének ; két év előtt ágyba döntötte a betegség, amikor is nyugalomba vonult. — Képviselői beszámoló: Janics József választókerületünk orsz. képviselője karácsony másnapján d. e. 11 órakor Duna-Szekcsőn és d. u. 3 órakor Mohácson a kastély udvarán(az itt egybegyült horvát és szerb ajkú polgároknak) beszámoló beszédet tartott, élesen bizálva a kormányt. Az említett mohácsi népgyűlésből bizalmat szavaztatott gróf Apponyi Albertnek és Horánszky Nándornak, s az egész nemzeti pártnak. — Megerősítés A vallás és közoktatásügyi miniszter Boda Károly mohácsi tanítót, mivel a tanonciskolai rajztanításhoz szükséges képesítést megszerezte és az elméleti tárgyakat a mohácsi iparos tanáciskolában tíz év óta szorgalommal és sikerrel oktatja, úgy a rajztanitól, valamint az elméleti tárgyak tanítására följogosította, illetőleg állásában megerősítette (véglegesítette.) — A nőegylet karácsonyi teauzsonnája. Tudósítónk mai tárcánkban rigmusokban énekel az Első Mohácsi Jótékony Nőegylet karácsonyi *S teauzsonnájáról. Ez a teauzsonna t. i. olyannyira kiemelkedett a rendes teauzsonnák társaságából, hogy a próza dicséretét bizvást kevesellni lehetne, s méltóbb, hogy hal zengje a szokatlan kaliberű uzsonna sikereit. Újszerűsége is van a tudósítás e formájának, mely egészen hozzáillik a mulatság meglepő karakteréhez és vigalmas hangulatához. Azzal a ritmusos érzéssel jártunkkeltünk a jókedvű, óriási tömegben, amely a nagy bálok hullámzó áradatában szokta elkapni a szíveket. Egészen báli jellegű volt a karácsonymásnapi est: a teauzsonnai utcai ruhák helyett valóságos báli toalettek hivalkodtak a teremben, a női kebleken egész virágkertek pompája illatozott, s még nem volt Mohácson bál, ahol több kivágott estélyi ruhát láttunk volna, mint ezen az utolsó teauzsonnán. Volt tehát fény, kedv, virág, fehér nyak, de még szellem is! A teauzsonnának kivételesen szupér csárdása is volt, melyet éjfél után a fiatal mamák közül is nem egy tüzes gráciával végbetáncolt. A szép fiatal asszonyok különben, mintha csak összebeszéltek volna, kivétel nélkül megjelentek és a terem déli részén valóságos szépségkiállítást rendeztek. Ez volt a vilá° legolcsóbb kiállítása: a gyönyörködés nem került egy krajcárba se, csak egy rózsaszínű jegybe, amelyért cserébe még a szép asszonyok tortáját is meg lehetett enni a tea mellett. A teauzsonnán, mely reggel 3 óráig tartott, jelen voltak. Asszonyok: Abonyi Mórné, Alberkovics Vászoné, Armuth Ferencné, Bachrach Győzőné, Bene Károlyné, Békési Annimné, Boross Dezsőné, Breszlauerné, Czigler Györgyné, Decseva ferencné, Deutsch Károlyné, Deutsch Kornélné, Freund Mórné, Freund Santiné, Freund Sándorné, Ileír J Miklósné, fícr°ner Emma Piercer Jánosné, Jagics Józsefné, Jellachich Lajosné, Káló Imréné, Klomnbauer Antalné, Koncs Sándorné, Kovács Ödönné, Kugyeray Mártonná, Littauer Józsefné, Lobi Mórné, Margitai Péterné, Materényi Jánosné, Német Lipótné, Pápai Jánosné, Philipp ferencné, Réder Károlyné, Rozsnyay Béláné, Röder Henrikmé, Rü 1f Jánosné, Schwarz Bernátné, Simonkovics Mihályné, Szűcs Mihályné, Jarnai Károlyné, Jeiszter Jánosné,Tonka Gyuláné, YV eisz A. Adolfné, YV eisz Lajosné. Leányok: Alberkovics Zsófia, Armuth Margit, Bolyarics Olga, Breszlauer Janka, Czigler Emma, Freund Mariska, Jankovics Mariska, Káló Piroska, Kérész Mariska, Kugyeray Mariska, Kugyeray Jezus, Lázár Aranka, Margitai Jolán, Neumeyer Rita, Reiner Laura, Rőder Jozefin, Schultz Ferike, Schwarz Gizella, Schwarz Józsa, Simonkovics Ilona, Weisz Lilla, Weisz Rita, Veisz Rózsika. A jégről. Karácsony másodünnepén megnyílt a tornaegylet jégpályája, és délután már vígan szaladtak rajta a halifaxok. A következő két napon még többen hódoltak a testedző sportnak és a piros orrok divatjának. — Jókedvű élet folyt hat a jégen, de nagyon rövid ideig tartott. Csütörtökön az enyhe idő már kikezdte a jégpáncélt. Most újra türelmetlenül várják mindenek, hogy Télapó megemberelje magát. — Eljegyzések. Rosenthal Matild kisasszonyt, Rosenthal Márk helybeli könyvkereskedő és nyomdatulajdonos leányát karácsony első napján eljegyezte Grosz Annia, a mohácsi regalebérlőség üzletvezetője, tartalékos hadnagy. Ugyancsak az ünnepek alatt tartotta kézfogóját Mencznger József, helybeli hatai iparos, Keinrathi Vilma kisaszszonynyal, Keinrath Ferenc eszéki iparos leányával. Veiser Miksa, helybeli fiatal könyvkereskedő eljegyezte Breuer Auguszta kisasszonyt Duna-Szerdahelyen. — Zsivánovics Paula kisasszonnyal, Zsivánovits Ferenc helybeli iparos leányával Mitor János váltott jegyet. — Az újévi üdvözleteket az »Első Mohácsi Jótékony Nőegylet« által kibocsátott aláírási íveken megváltották: Német Lipót 2árttal, dr. Búzás László, Freund Sándor, Kloinbauer Antal, Roncs Sándor (és neje), Margitai Péter (és neje), Materényi János, Molnár Kázmér, dr. Rüh Béla, dr. Rüill János dr. Serli Sándor, Simonkovics Mihály, Sperl Márton, Stajevics János, Stajevics Jánosné, Szinkovich Károly, Toldy Ignác, Yicsy Lajos, Wilfinger Pál és Vilfinger Pálné 1 —1 írttal, Frank Mari Kugyeray Mártonná, Kugyeray Macska 50—50 arral. — dagadják a szives adakozók a segélyezendő szegények nevében a nőegyeti elüljáróság köszönetét. — Karácsonyfa-ünnepél) Sátoristyán. Mint levelezőnk értesít, Sátoristya pusztán karácsony első napján délután tartották meg a pusztai lakosok iskolába járó gyermekei javára a karácsonyfa-ünnepélyt. Az ünnepély rendezésének élén Kati Ferenc, a főheregi uradalom ottani tisztviselője és neje állotta. A nemesszivü tiszttartó közbenjárására ugyanis részben az újabb időben egyébként is mindenkor áldozatkész és jó példával elüljáró uradalmi pénztár, másrészt a tiszttartó és a Sátoristyapusztai intelligens tisztviselőség készpénzbeli adományai tették lehetővé, hogy a pusztai iskolába járó mintegy 100 iskolás gyermek ruházattal, lábbelivel, kalácscsal stbb, megajándékoztassék. Valóban lélekemelő volt az ünnepély, melyet Zsubor Cézár szent-ferencrendi áldozat az összes uradalmi tisztviselők s a gyermekek szüleinek jelenlétében nyitott meg, megható szavakkal ecsetelvén a karácsonyfa-ünnepély jelentőségét. Örömkönnyek csillogtak a kisdedek szemeiben, a midőn Zsubor beszédét követőleg a tiszttartó neje, ez a valóban páratlan jószivü úrnő, sajátkezűig adta át minden egyes gyermeknek a neki szánt ajándéktárgyakat. Nem is készek a kisdedek hálás köszönetüknek kifejezést adni szavalatokkal és énekkel. — Valamennyi iskolásgyermek részesült a jótéteményben. — Tiszta „szívből kívánjuk, hogy minél több ily jószivü tisztviselője legyen a főhercegi uradalomnak. — A teauzsonnák anyagi eredménye. Az «Első Mohácsi Jótékony Nőegylet« választmánya csütörtökön tartott ülésén számolt be az általa f. évi november hó 6-án, december hó 4-én és karácsony másnapján rendezett teauzsonnák bevételeiről és kiadásairól. Befolyt az első teauzsonnán 44 frt 50 kr., a másodikon 77 forint és a harmadikon 102 frt 83 kr., összesen 223 frt 33 kr. összes kiadás IO0 frt 9 kr. marad tiszta jövedelem 123 frt 24 kr., mely a folyó kiadások födözésére — vagyis a szegények segélyezésére — a pénztárba utalványoztatok. A választmány egyúttal jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a fölolvasóknak, szavatóknak és zenélőknek s elrendelte, hogy a jegyzőkönyvi kivonat az illető közreműködőkkel közöltessék. — Evvel összefüggésben fölemlítjük, hogy a karácsonyi tenuzsonnán fölülfizettek: Weisz A. Adolfné 3 frt 50 krt, Krausz Ármin (batya) 1 frt 50 krt, Anonymus, Bolyarics Olga, Békési Ármin, dr. Bernát Soma, Lustig Pál, Német József, Rozsnyay Béláné és Reich N. (Pécs) 1 —1 frtot, Abonyi Mór, Breslauer Ignácné, Bachrach Győző és Gerő Samu 50—50 krt. — Fogadják a kegyesszivü fölülfizetők általunk a nőegyleti választmány közönetét. — Halálozás. Kilbinger Alajos, nyug. kántor- és főtanitó 1898. évi december hó 26-án este 11 órakor, életének 75-ik, és boldog házasságának 51-ik évében a püspöki uradalom mohács-szigeti pusztáján meghalt. A boldogult hült tetemeit december 28-án d. u. 3 órakor helyezték a mohács szigeti sirkertben örök nyugalomra. — Uj nőegyleti tag. Legújabban Czigler Györgyné lépett be az »Első Mohácsi Jótékony Nőegylet« tagjainak sorába. — Egyletek gyűlései. Az »Első Mohácsi Jótékony Nőegylet« e hó 6 án, vizkereszt napján, d. u. 3 órakor tartja a kaszinóban rendes évi tisztújító közgyűlését. — Ma délután 5 órakor pedig a »Mohácsi Földmivesek Olvasóköre« tart saját helyiségében közgyűlést. — A »Mohácsi Izr. Nőegylet« e hó 8-án d. u. 3 órakor tartja az izr. hitközség tanácstermében évi rendes közgyűlését. Ha az egylet tagjai erre a gyűlésre nem jelennének meg határozatképes számban, ez esetben a gyűlést e hó 15-én fogják megtartani — tekintet nélkül a jelenlevők számára. — A nőegylet karácsonyfájára folytatólag adakoztak: a Mohácsi Általános Takarékpénztár 10 frtot; Rajczy János és dr. Rüll Béla 2—2 frtot; Czigler Györgyné és Schwarz Bernátné 1 frt 50—1 frt 50 frt; Brand Ede, Jellachich Lajosné és Kramer Antalné (ékszerész) 1 — 1 frtot; Weisz Lajosné 100 darab almát, Toldy Ignác fügét és narancsot, Herr Miklósné narancsot és 1 nyolcada diót, Deutsch Jónás 3 eb. kendőt, Keinráth Péterné kolbászokat és 2 kendőt, Krámer Antalné diót, Klombauer Antalné almát és kalácsot, Kész Pálné aszalt gyümölcsöt és kalácsot, Ankerman Józsefné, Frommer Miksáné, Jagics Józsefné, Kovács Kálmánná, Margitai Péterné, Materényi Jánosné, Nagy Györgyné, Neumayer Rita, Präger Istvánná, Ritter Júlia, Rüll Jánosné, Schmidt Károlyné,Wilfinger Pálné és Wozsinszky Alajosné kalácsot. — Fogadják a nemesszivü adakozók ez után a nőegyleti választmány köszönetét. — Evvel összefüggésben fölemlítjük, hogy a kimutatott tárgyakon és élelmiszereken kívül önkéntes adakozás útján összesen 242 frt 20 kr. készpénz gyűlt be a karácsonyfára; kiadott pedig az egylet 282 frt 45 krt; a hiányt — 40 frt 20 krt — a pénztárból pótolta a választmány Ruhaneműt kapott 55 szegénysorsú iskolás-gyermek, segélyt (pénzben és fában) 32 szegény asszony. — Jogász táncestély'. A pécsi püspöki jogakadémia polgársága folyó hó 14-én a Nemzeti Kaszinó termeiben a pécsi »Jogász-Segélyző- Egylet« javára zártkörű táncestélyt rendez. Belépő dij személyenkint 4 korona. — Erzsébet-lobogó Az Erdélyi Kárpát Egyesület dicsőült Erzsébet királynénk emlékére a régi Mária-lobogók mintájára Erzsébet-lobogót készit. A költségekhez való hozzájárulásra lelkes felhívásban Magyarország asszonyait kérte föl. Minthogy a gyűjtést az egyesület most számba kívánja venni, fölkéri az ivtartókat, hogy gyűjtéseik eredményét az Erdélyi Kárpát-Egyesület titkári hivata halottat látok folytonosan, akinek fagyott keze mintha ökölre szorulna. És én lutok, míg agyam kimerül a rémes emlékekre. Hallani vélem az asszony jajveszékelését, midőn hírül vitték neki, hogy az ura a kávéház előtt megfagyott. Látom a didergő porontyokat, a midőn utánozzák anyjukat, ők is kétségbeesetten mennek a koporsó után. És felszólal bennem a vád, üldöz kegyetlenül. A halottra vetett szememet feledékenységgel akarom betakarni, de nem lehet. Pedig talán oka sem vagyok, hogy megfagyott a hóban. Ő akarta az én életemet, kést rántott reám s én csak jogos önvédelemből cselekedtem. S szivemet mardosó kínnal facsarja az a megrugdalt asszony, azé az asszonyé, akit megrugdostak, kilöktek a kőrakásra s aki mégis váltig igy siratja korhely urát: — Édes, drága uram! Asszony, mily talányos, különös lelked van neked. Minden keservedet feledni tudod egy-két pillanatért, melyben zsarnokod kegyesen részesbe. A magam vád alá helyezése, védekezése, a királyi kegyelemért menő pör megkegyelmezésemért nem foglalt el oly benső lélekmegindulással, mint látni egy bánatos, fekete ruhás asszonyt kisírt szemekkel, sápadt arcán démoni bosszúáljás vágyával, ha a törvényházban találkoztunk. Én, a megtiprott jogrend hívatlan őre igyekeztem jóvátenni hibámat s a kenyérkereső nélkül maradt nőnek és gyermekeinek havi segélyre köteleztem magamat, amire a sápadt asszonynak csak egy kijelentése volt: — Vérdij nem kell. Férjem gyilkosának aranya sem kellene, ha az örök üdvösséget váltanám meg vele. Soha sem felejtem el, mikor a harmadbirósági ítélet kihirdetésekor összekulcsolt kezekkel elém borult s az őrület fájdalmával szorította össze szivemet: — Az uramat add elő nekem, az áldott emlékű uramat, az édest, akit felednem nem lehet. Hugo Viktor, igazad van, az égnél is van nagyobb látomány, az ember, lélek.