Mohács és Vidéke, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

nt cuicin­ct­es viaene** 1899. évi l- szám^)1071 — Vármegyei élet. Baranyavármegye ál­landó választmánya folyó hó 5-én d. e- Io órakor — a téli évnegyedes közgyűlés tárgyai­nak előkészítése céljából — ülést tart. A köz­gyűlést e hó 9 én d. e. 1o órakor fogják meg­tartani. A napirend fontosabb tárgyai: az al­ispán évnegyedes jelentése, a nyugdíjazás foly­tán megüresedett hegyháti járási főszolgabírói és egy szolgabirói állás, továbbá a másodárva­­széki jegyzői, s a dr. Ujváry Géza lemondása folytán megüresedett IV. aljegyzői állásoknak választás útján való betöltése; Német-Bóly község pásztorház építése tárgyában hozott ha­tározata; az 1899. év első felében alkalmazandó gyámpénztári kamatkulcs megállapítása; Gyön­gyös város megkeresése a kötelező állami biz­tosítás tárgyában a földmivelésügyi minisztérium­hoz intézett emlékiratának pártolása iránt, stb. — Nagy idők tanúja. Kevesen járnak már közöttünk azok közül a hősök közül, kik a dicső 1848 — 9-iki szabadságharcot végigküzdve, éltö­ket kockáztatták a magyar alkotmányos szabad­ságért. Ezeknek a száma is azonban egyre fogy. Közöttünk is járt a szabadságharcnak ilyen baj­noka,­­ azaz nem igen járt már, mert már két év óta ágyhoz kötötte kínos betegsége. Most ő is eltávozott egy szebb hazába, ahol őt számos hős bajtársa már megelőzte. A nagy időknek ezen tanúja M­á­t­é József helybeli nyug. róf. lelkész, ki pénteken reggel VIL órakor hosszas betegeskedés után 73 éves korában meghalt. Temetése tegnap — szombaton — délután 3 órakor nagy részvét mellett ment végbe. — A boldogult Damjanich hadtestében­ végigküzdötte a szabadságharcot és főhadnagyi rangot viselt. Tizenhat év előtt jött Csákvárról Mohácsra a ref. hitközség lelkészének ; két év előtt ágyba döntötte a betegség, amikor is nyugalomba vonult. — Képviselői beszámoló: J­a­n­i­c­s Jó­zsef választókerületünk orsz. képviselője kará­csony másnapján d. e. 11 órakor Duna-Szek­­csőn és d. u. 3 órakor Mohácson a kastély ud­­varán(az itt egybegyült horvát és szerb ajkú pol­gároknak) beszámoló beszédet tartott, élesen bizálva a kormányt. Az említett mohácsi nép­gyűlésből bizalmat szavaztatott gróf Apponyi Albertnek és Horánszky Nándornak, s az egész nemzeti pártnak. — Megerősítés A vallás és közoktatás­­ügyi miniszter B­o­d­a Károly mohácsi tanítót, mivel a tanonciskolai rajztanításhoz szükséges képesítést megszerezte és az elméleti tárgya­kat a mohácsi iparos tanáciskolában tíz év óta szorgalommal és sikerrel oktatja, úgy a rajzta­nitól, valamint az elméleti tárgyak tanítására följogosította, illetőleg állásában megerősítette (véglegesítette.) — A nőegylet karácsonyi teauzsonnája. Tudósítónk mai tárcánkban rigmusokban énekel az Első Mohácsi Jótékony Nőegylet karácsonyi *­S teauzsonnájáról. Ez a teauzsonna t. i. olyannyira kiemelkedett a rendes teauzsonnák társaságából, hogy a próza dicséretét bizvást kevesellni le­hetne, s méltóbb, hogy hal zengje a szokatlan kaliberű uzsonna sikereit. Újszerűsége is van a tudósítás e formájának, mely egészen hozzáillik a mulatság meglepő karakteréhez és vigalmas hangulatához. Azzal a ritmusos érzéssel jártunk­­keltünk a jókedvű, óriási tömegben, amely a nagy bálok hullámzó áradatában szokta elkapni a szíveket. Egészen báli jellegű volt a karácsony­másnapi est: a teauzsonnai utcai ruhák helyett valóságos báli toalettek hivalkodtak a teremben, a női kebleken egész virágkertek pompája illa­tozott, s még nem­ volt Mohácson bál, ahol több kivágott estélyi ruhát láttunk volna, mint ezen az utolsó teauzsonnán. Volt tehát fény, kedv, virág, fehér nyak, de még szellem is! A teauzsonnának kivételesen szupér csárdá­­sa is volt, melyet éjfél után a fiatal mamák közül is nem egy tüzes gráciával végbe­­­táncolt. A szép fiatal asszonyok különben, mintha csak összebeszéltek volna, kivétel nélkül megjelentek és a terem déli részén valóságos szépségkiállítást rendeztek. Ez volt a vilá°­ leg­olcsóbb kiállítása: a gyönyörködés nem került egy krajcárba se, csak egy rózsaszínű jegybe, amelyért cserébe még a szép asszonyok tortá­ját is meg lehetett enni a tea mellett. A tea­uzsonnán, mely reggel 3 óráig tartott, jelen voltak. Asszonyok: Abonyi Mórné, Alber­­kovics Vászoné, Armuth Ferencné, Bachrach Győzőné, Bene Károlyné, Békési Anni­mné, Bo­ross Dezsőné, Breszlauerné, Czigler Györgyné, Decseva ferencné, Deutsch Károlyné, Deutsch Kornélné, Freund Mórné, Freund Santiné, Freund Sándorné, Ileír J Miklósné, fícr°ner Emma Piercer Jánosné, Jagics Józsefné, Jellachich Lajosné, Káló Imréné, Klomnbauer Antalné, Koncs Sándorné, Kovács Ödönné, Kugyeray Mártonná, Littauer Józsefné, Lobi Mórné, Margitai Péterné, Mate­rényi Jánosné, Német Lipótné, Pápai Jánosné, P­hilipp ferencné, Réder Károlyné, Rozsnyay Béláné, Röder Henrikmé, Rü 1f Jánosné, Schwarz Bernátné, Simonkovics Mihályné, Szűcs Mihályné, J­arnai Kár­olyné, J­eiszter Jánosné,Tonka Gyuláné, YV eisz A. Adolfné, YV eisz Lajosné. Leányok: Alberkovics Zsófia, Armuth Margit, Bolyarics Olga, Breszlauer Janka, Czigler Emma, Freund Mariska, Jankovics Mariska, Káló Piroska, Ké­rész Mariska, Kugyeray Mariska, Kugyeray Jezus, Lázár Aranka, Margitai Jolán, Neumeyer Rita, Reiner Laura, Rőder Jozefin, Schultz Fe­rike, Schwarz Gizella, Schwarz Józsa, Simonko­vics Ilona, Weisz Lilla, Weisz Rita, V­eisz Rózsika. A jégről. Karácsony­ másodünnepén meg­nyílt a tornaegylet jégpályája, és délután már vígan szaladtak rajta a halifaxok. A következő két napon még többen hódoltak a testedző sportnak és a piros orrok divatjának. — Jó­kedvű élet folyt hat a jégen, de nagyon rövid ideig tartott. Csütörtökön az enyhe idő már kikezdte a jégpáncélt. Most újra türelmetlenül várják mindenek, hogy Tél­apó megemberelje magát. — Eljegyzések. Rosenthal Matild kis­asszonyt, Rosenthal Márk helybeli könyvkeres­kedő és nyomdatulajdonos leányát karácsony első napján eljegyezte Grosz Annia, a mo­hácsi regalebérlőség üzletvezetője, tartalékos hadnagy.­­ Ugyancsak az ünnepek alatt tar­totta kézfogóját Menczn­ger József, hely­beli hatai iparos, K­e­i­n­r­a­t­hi Vilma kisasz­­szonynyal, Keinrath Ferenc eszéki iparos leá­nyával. V­­e­i­s­e­r Miksa, helybeli fiatal könyv­­kereskedő eljegyezte Breuer Auguszta kis­asszonyt Duna-Szerdahelyen. — Zsiváno­­v­i­c­s Paula kisasszonnyal, Zsivánovits Ferenc helybeli iparos leányával M­­­­­i­t­o­r János vál­tott jegyet. — Az újévi üdvözleteket az »Első Mohá­csi Jótékony Nőegylet« által kibocsátott alá­írási íveken megváltották: Német Lipót 2­árttal, dr. Búzás László, Freund Sándor, Kloin­bauer Antal, Roncs Sándor (és neje), Margitai Péter (és neje), Materényi János, Molnár Kázmér, dr. Rüh Béla, dr. Rüill János dr. Serli Sándor, Simonkovics Mihály, Sperl Márton, Stajevics János, Stajevics Jánosné, Szinkovich Károly, T­oldy Ignác, Yicsy Lajos, Wilfinger Pál és V­­ilfinger Pálné 1 —1 írttal, Frank Mari Kugye­ray Mártonná, Kugyeray Macska 50—50 arral. — da­gadják a szives adakozók a segélyezendő szegények nevében a nőegyeti elüljáróság kö­szönetét. — Karácsonyfa-ünnepél) Sátoristyán. Mint levelezőnk értesít, Sátoristya pusztán karácsony első napján délután tartották meg a pusztai lakosok iskolába járó gyermekei javára a kará­csonyfa-ünnepélyt. Az ünnepély rendezésének élén Kati Ferenc, a főhere­gi uradalom ottani tisztviselője és neje állotta­. A nemesszivü tiszttartó közbenjárására ugyanis részben az újabb időben egyébként is mindenkor áldozatkész és jó példával elüljáró uradalmi pénztár, másrészt a tiszttartó és a Sátoristyapusztai intelligens tisztviselőség készpénzbeli adományai tették lehetővé, hogy a pusztai iskolába járó mintegy 100 iskolás­ gyermek ruházattal, lábbelivel, ka­lácscsal stbb, megajándékoztassék. Valóban lélekemelő volt az ünnepély, melyet Zsubor­ Cézár szent-ferencrendi áldozat az összes ura­dalmi tisztviselők s a gyermekek szüleinek je­lenlétében nyitott meg, megható szavakkal ecsetelvén a karácsonyfa-ünnepély jelentőségét. Örömkönnyek csillogtak a kisdedek szemeiben, a midőn Zsubor­ beszédét követőleg a tiszttartó neje, ez a valóban páratlan jószivü úrnő, saját­kezűig adta át minden egyes gyermeknek a neki szánt ajándéktárgyakat. Nem is készek a kisdedek hálás köszönetüknek kifejezést adni szavalatokkal és énekkel. — Valamennyi iskolás­gyermek részesült a jótéteményben. — Tiszta „szívből kívánjuk, hogy minél több ily jószivü tisztviselője legyen a főhercegi uradalomnak. — A teauzsonnák anyagi eredménye. Az «Első Mohácsi Jótékony Nőegylet« választmá­nya csütörtökön tartott ülésén számolt be az általa f. évi november hó 6-án, december hó 4-én és karácsony másnapján rendezett tea­uzsonnák bevételeiről és kiadásairól. Befolyt az első teauzsonnán 44 frt 50 kr., a másodikon 77 forint és a harmadikon 102 frt 83 kr., összesen 223 frt 33 kr. összes kiadás IO0 frt 9 kr. marad tiszta jövedelem 123 frt 24 kr., mely a folyó kiadások födözésére — vagyis a szegények segélyezésére — a pénztárba utal­ványoztatok. A választmány egyúttal jegyző­­könyvi köszönetet szavazott a fölolvasók­nak, szavatóknak és zenélőknek s elren­delte, hogy a jegyzőkönyvi kivonat az illető közreműködőkkel közöltessék. — Evvel összefüg­gésben fölemlítjük, hogy a karácsonyi tenuzson­nán fölülfizettek: Weisz A. Adolfné 3 frt 50 krt, Krausz Ármin (batya) 1 frt 50 krt, Ano­nymus, Bolyarics Olga, Békési Ármin, dr. Ber­­nát Soma, Lustig Pál, Német József, Rozsnyay Béláné és Reich N. (Pécs) 1 —1 frtot, Abonyi Mór, Breslauer Ignácné, Bachrach Győző és Gerő Samu 50—50 krt. — Fogadják a kegyes­­szivü fölülfizetők általunk a nőegyleti választ­mány közönetét. — Halálozás. Kilbinger Alajos, nyug. kántor- és főtanitó 1898. évi december hó 26-án este 11 órakor, életének 7­5-ik, és boldog há­zasságának 51-ik évében a püspöki uradalom mohács-szigeti pusztáján meghalt. A boldogult hült tetemeit december 28-án d. u. 3 órakor helyezték a mohács szigeti sirkertben örök nyu­galomra. — Uj nőegyleti tag. Legújabban Czigler Györgyné lépett be az »Első Mohácsi Jótékony Nőegylet« tagjainak sorába. — Egyletek gyűlései. Az »Első Mohácsi Jótékony Nőegylet« e hó 6 án, vizkereszt napján, d. u. 3 órakor tartja a kaszinóban rendes évi tisztújító közgyűlését. — Ma délután 5 órakor pedig a »­Mohácsi Földmivesek Olvasóköre« tart saját helyiségében közgyűlést. — A »Mohácsi Izr. Nőegylet« e hó 8-án d. u. 3 órakor tartja az izr. hitközség tanácstermében évi rendes köz­gyűlését. Ha az egylet tagjai erre a gyűlésre nem jelennének meg határozatképes számban, ez esetben a gyűlést e hó 15-én fogják megtar­tani — tekintet nélkül a jelenlevők számára. — A nőegylet karácsonyfájára folytatólag adakoztak: a Mohácsi Általános Takarékpénztár 10 frtot; Rajczy János és dr. Rüll Béla 2—2 frtot; Czigler Györgyné és Schwarz Bernátné 1 frt 50—1 frt 50 frt; Brand Ede, Jellachich Lajosné és Kramer Antalné (ékszerész) 1 — 1 frtot; Weisz Lajosné 100 darab almát, Toldy Ignác fügét és narancsot, Herr Miklósné naran­csot és 1 nyolcada diót, Deutsch Jónás 3 eb. ken­dőt, Keinráth Péterné kolbászokat és 2 kendőt, Krá­­mer Antalné diót, Klombauer Antalné almát és ka­lácsot, Kész Pálné aszalt gyümölcsöt és kalácsot, Ankerman Józsefné, Frommer Miksáné, Jagics Jó­zsefné, Kovács Kálmánná, Margitai Péterné, Materényi Jánosné, Nagy Györgyné, Neumayer Rita, Präger Istvánná, Ritter Júlia, Rüll Jánosné, Schmidt Károlyné,Wilfinger Pálné és Wozsinszky Alajosné kalácsot. — Fogadják a nemesszivü adakozók ez után a nőegyleti választmány kö­szönetét. — Evvel összefüggésben fölemlítjük, hogy a kimutatott tárgyakon és élelmi­szereken kívül önkéntes adakozás útján összesen 242 frt 20 kr. készpénz gyűlt be a karácsonyfára; ki­adott pedig az egylet 282 frt 45 krt; a hiányt — 40 frt 20 krt — a pénztárból pótolta a választ­mány Ruhaneműt kapott 55 szegénysorsú iskolás-gyermek, segélyt (pénzben és fában) 32 szegény asszony. — Jogász táncestély'. A pécsi püspöki jogakadémia polgársága folyó hó 14-én a Nem­zeti Kaszinó termeiben a pécsi »Jogász-Segélyző- Egylet« javára zártkörű táncestélyt rendez. Be­lépő dij személyenkint 4 korona. — Erzsébet-lobogó Az Erdélyi Kár­p­á­t­ E­g­y­e­s­ü­l­e­t dicsőült Erzsébet királynénk emlékére a régi Mária-lobogók mintájára Er­­zsébet-lobogót készit. A költségekhez való hozzá­járulásra lelkes felhívásban Magyarország asszo­nyait kérte föl. Minthogy a gyűjtést az egye­sület most számba kívánja venni, fölkéri az iv­­tartókat, hogy gyűjtéseik eredményét az E­r­­délyi Kárpát-Egyesület titkári hivata halottat látok folytonosan, akinek fagyott keze mintha ökölre szorulna. És én lutok, míg agyam kimerül a rémes emlékekre. Hallani vélem az asszony jajveszékelését, midőn hírül vitték neki, hogy az ura a kávéház előtt megfagyott. Látom a didergő porontyokat, a midőn utánozzák any­jukat, ők is kétségbeesetten mennek a koporsó után. És felszólal bennem a vád, üldöz kegyet­lenül. A halottra vetett szememet feledékeny­­séggel akarom betakarni, de nem lehet. Pedig talán oka sem vagyok, hogy megfagyott a hó­ban. Ő akarta az én életemet, kést rántott reám s én csak jogos önvédelemből cselekedtem. S szivemet mardosó kínnal facsarja az a meg­rugdalt asszony, azé az asszonyé, akit megrug­do­stak, kilöktek a kőrakásra s aki mégis váltig igy­ siratja korhely urát: — Édes, drága uram! Asszony, mily talányos, különös lelked van neked. Minden keservedet feledni tudod egy-két pillanatért, melyben zsarnokod kegyesen ré­szesbe. A magam vád alá helyezése, védekezése, a királyi kegyelemért menő pör megkegyelmezé­­semért nem foglalt el oly benső lélekmegindu­­lással, mint látni egy bánatos, fekete ruhás asszonyt kisírt szemekkel, sápadt arcán démoni bosszúáljás vágyával, ha a törvényházban talál­koztunk. Én, a­ megtiprott jogrend hívatlan őre igye­keztem jóvátenni hibámat s a kenyérkereső nélkül maradt nőnek és gyermekeinek havi se­gélyre köteleztem magamat, amire a sápadt asszonynak csak egy kijelentése volt: — Vérdij nem kell. Férjem gyilkosának aranya sem kellene, ha az örök üdvösséget váltanám meg vele. Soha sem felejtem el, mikor a harmadbiró­sági ítélet kihirdetésekor összekulcsolt kezekkel elém borult s az őrület fájdalmával szorította össze szivemet: — Az uramat add elő nekem, az áldott emlékű uramat, az édest, akit felednem nem lehet. Hugo Viktor, igazad van, az égnél is van nagyobb látomány, az ember, lélek.

Next