Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-17 / 51. szám
XXIV. évfolyam 51. szám Mohács, 1905 december 17 Szerkesztőség: Mohács, Kossuth Lajos utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési dij: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 korona. Negyed évre 2 korona. Egyes szám ár 0 fillér. Kiadóhivatal: Brandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetések díjszabás szerint számíttatnak. Nyilttér petit sora 20 fillér. Egyesült erővel. Vannak kaszinóink, vannak köreink, egyleteink tekintélyes számban, de ezek nem teljesítik rendeltetésüket olyképpen, hogy jelentékeny szerepet játszanak a mi társadalmi életünkben. Pedig a kor tanulságai azt követelik, hogy ezek a társadalmi egyesületek minél jótékonyabb befolyást gyakoroljanak környezetükre. A mai kor jelszava: a közös célokért való tömörülés. Minden városban és minden faluban néprétegek élnek, melyeknek hasznára válik, ha egyesült erővel törekednek a közös célt elérni. Az már régi dolog, hogy egyes, magára utalt ember hasztalan küzd olyan áramlatok és törekvések ellen, amelyeket akár a megszokás, akár a tömeg elfogadott. Az egyes ember hasztalan próbálkozik anyagi egzisztenciáját biztosítani olyan úton, amelyen a gazdagabbak, az erősebbek járnak. Angliában és Németországban már régen fölismerték az egyesült erővel való törekvések szükségességét s a törzsasztaltól kezdve egész a mágnások klubjáig számlálhatatlan egyesületekben és szövetkezetekben tömörülnek az egyes néprétegek, hogy közös erkölcsi és anyagi célokat érjenek el. Nálunk Magyarországon még messze vagyunk attól, hogy a polgárság az egyesülés révén tényleges eredményeket tudjon elérni. Ebben a tekintetben hatalmasan megelőzte a „burzsoát“ a proletáriátus, amely egyesülése révén számottevő tényezője lett a főváros társadalmi és gazdasági életének és máris anyagi előnyt és kedvezményt vívott ki a munkásosztály javára, hogy az jelentékeny eredmény, sőt határozott siker számba jöhet. Tanuljunk tőlük és fejlesszük minden erőnkből kaszinóinkat, olvasóköreinket és egyleteinket , mert manapság ezek a helyes és megfelelő alapjai annak, hogy egyesült erővel közös célokat érjünk el. Ugyanazért fölötte szükséges, hogy hasonló társadalmi intézményeinket fejlesztve, alkalmassá, képessé tegyük azokat eredeti rendeltetésük teljesítésére Ami már meglevő ebbeli intézményeink két nagy alaphibában szenvednek Az egyik az, hogy egy nagy részükben a politika dominál, tehát valójában politikai célokat szolgálnak. Vannak liberális kaszinóink és katolikus köreink, ifjúsági önképzőköreink és katolikus legényegyleteink, zsidó nőegyleteink és keresztény nők egyesületei, szocialista, néppárti földműves köreink stb. stb. Természetes, hogy ezekben az egyesületekben és körökben nem fejlődhetik ki az a szellem, amely a tagokat közös anyagi és erkölcsi célok elérésére ösztönzi. Az ilyeneknek vezetői nagyobbrészt szereplő, vagy szerepelni vágyó politikusok, akiknek vagy a mandátum a végcélja vagy a szerepelni vágyás. S ez az oka annak, hogy ezek a körök ahelyett, hogy egymással karöltve működnének, egymással inkább rivalizálnak s inkább a forma kedvéért, mint szükségből hébe-hóba a jótékonyság gyér fügelevelével takargatják tartalmatlan voltukat. Az ilyen társadalmi egyesületek csakis úgy tudnak a társadalomnak hasznára válni,ha elsősorban nem politizálnak, ha egymással karöltve dolgoznak s a tagok, szellemi és anyagi jólétének emelését tartják szem előtt.A békés együttműködésnek megélő betűje a politika, mert szenvedélyek, egyéni hiúságok lesznek úrrá a kedélyek fölött s egyes emberek a vezetők érdekét, hiúságát szolgálják s e mellett a felekezeti békét ássák alá. A másik fő hibája a mi társadalmi egyleteinknek, hogy sokban a politikán kívül kizárólag mulatságok rendezésével foglalkoznak. Sok ilyen közhelyiség egész esztendőn keresztül - néhány vasárnap kivételével - kong az ürességtől, élet csak farsang idején van bennük, amikor rohamos egymásutánban követik egymást a táncmulatságok s a műkedvelői előadások, mely utóbbiak — ha nagyon sokszor előfordulnak — a legizléstelenebb dolgok. A bál még csak hagyján, mert a mulatság, a tánc szép és kellemes dolog. De a sok mulatság mellett nem lehetne-e népszerű fölolvasásokat tartani ? A művelt külföld minden olyan egyesületében, melynek kevéssé iskolázott tagjai vannak, elsősorban arra helyezik a fősúlyt, hogy a tagok műveltségét előadások és fölolvasások révén emeljék. S értelme valóban csak ennek van. Hasznát a tag csak úgy veszi az egyesületnek. Nálunk azonban ezt a fontos célt teljesen szem elől tévesztik s a tagok műveltségét hébe-hóba élőképek és színi előadás révén igyekszenek emelni. Az intelligensebb körök egyesületeiben pedig egész éven át a kártya, a hazárdjáték grasszál . . . Célszerűtlen és erkölcsi tartalom nélkül való egyesületi életünk nagy hátránya társadalmunk fejlődési képeségének. TARCA. Névnapra. Köszöntlek, édes angyalom! Régóta nem szólt már dalom S hogy lantom újra fölveszem Csak a te kedvedért teszem. Te vagy, ki dalra ihletel, Te érted dobog a kebel; Te rólad szólnak dalaim . . . Neved fonom ma dalbam’! Te névnapod én ünnepem A te költőd ma ünnepel! Téged köszönt névnapodon, Én hűséges, szép angyalom! Az Ég adott téged nekem, S ezért hálát zeng énekem! S az Ég áldása ha követ: Áldjon meg együtt te veled! Oh hidd el, hallgat rám az Ég! Nem szállt igazabb ima még Senkiért az Éghez soha, Mint dalnokod imája ma! Légy boldog! S tudom, az leszel... Költőd, aki ma ünnepel, Boldogságodról ha dalol: Szebb dalt nem zengnek majd sehol! Honthy István: Téli rege. Hideg van. Hull a hó. Korán megjött az este. Most csak melegszobába’ jó S nem ott künn dideregve. Mint didereg egy kicsi árva Az utcasarkon egymagán, Édesanyjára lesve-várva. A munkából jön-e talán ? Mert jó volna, ha jönne már, Otthon is várják kis cselédi S kiabálnak a legnagyobb után, A ki az utcasarkon nézi. S jön a mama. Pihegve, kifáradtan „Nos itt vagyok, kis lányom. Úgy siettem. Kalácsot is hozok a kosaramba, Ne féljünk, megsegít az Isten !“ * Hideg van. Hull a hó. S Korán megjött az este. Most csak meleg szobába’ jó S nem ott künn dideregve. De nem didereg az a dáma, Ki egy palota kapuján Most lép ki jó meleg bundába S az őt váró kocsiba száll. S elhajtat valami estélyre, Hol van udvarlás, flirt elég S otthon egyetlen gyermekére Vigyáz addig egy vén cseléd. A gyerek az öreg ölében Eljátszik boldogan, meghitten . . . 5 hogy anyja megjön késő éjjel, Csak ennyit szól: „Alszik már? Hála Isten?!“ Honthy István: A válság. Holnapután, e hó 19-én ismét összeül az országgyűlés, hogy még ugyanazon az ülésen királyi kézirattal újra elnapoltassék, esetleg föloszlattassék. Még körülbelül két hét előtt azt lehetett hinni, hogy ez a december tizenkilencedike a válságnak nagyon is kritikus napja lesz. Mert arról volt szó koalíciós körökben, hogy ha akár elnapolják, akár föloszlatják az országgyűlést, a szövetkezeti baloldalhoz tartozó képviselők együtt maradnak és tovább tanácskoznak, vagyis folytatják az ülésszakot. Ha ez csakugyan bekövetkeznék, ez fölötte végzetessé válhatnék az országra nézve; ez annyira Magyar Regényírók. Az egyszázadon múltú magyar regényirodalomnak szinét-javát foglalja össze hatvan kötetben az a nagyszabású gyűjtemény, amelynek gondolatát és tervezetét Mikszáth Kálmán, a legnagyobb élő magyar regényíró adta a kiadó Franklin Társulatnak, magára vállalván egyúttal a hatalmas gyűjtemény szerkesztését is. A nagy író gondolata immár testet öltött s regényíróink maradandó emlékezetéül a díszes gyűjteményből megjelent most immár a harmadik sorozat, amely az eddig megjelent tíz kötetet, Jósika Miklós, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond, Csiky Gergely, Kemény Zsigmond, Pálffy Albert, Tadnai Károly és Herczeg Ferenc egy-egy regényét újabb öt kötettel gyarapította. Az új sorozat a vállalat programmjának megfelelően különböző korszak íróit foglalta össze a múlt század harmincas éveitől kezdve a mai napig. A kötetek azonban szám szerint illeszkednek bele az egész gyűjteménybe, amely időrendben tartalmazza a regényeket. Gaal Józsefnek, a Peleskei Nótárius írójának történeti regénye: Szirmay Ilona, a legrégibb az új sorozatban. Ez a regény együtt jelent meg 1836-ban Jósika Abafijával s ezzel együtt osztozik a magyar regényírás áttörésének a dicsőségében. A ma is érdekes munkát Wittich Eperjesi Károly illusztrálta. A mai irodalmat Rákosi Viktornak fő műve , az Elnémult harangok képviseli, ez az alig két esztendő előtt íródott gyönyörű regény, amely egy csapásra a legnagyobb regényíróink sorába emelte